Nilakanta Sri Ram: Az összefogásról

    Nilakanta Sri Ram„Aki az összefogásnak szenteli magát, határtalan erőt és ihletet merít belőle.”

    „Fel kell szabadítanunk a testvériség erőit, hogy az emberiség felemelkedjen mostani, részekre hullott állapotából az Egységig.”

    „Minél jobban különbözöm másoktól, annál nagyobb szükségem van arra, hogy a többiek kiegészítsenek munka közben.”

    „Minden embernek fogódzót kell találnia saját megértése és igazsága szilárd talaján, mert csak ezután lesz képes a kezét nyújtani és felajánlani segítségét másoknak.”

    „A világnak elsősorban összefogásra van szüksége, amely először az ember szívében fogan meg, majd ennek tükreként a világban is; ez nem más, mint részeink és szerepeink egyesítése.”

    „Ne fogadjunk el egyetlen hitet, mozgalmat vagy intézményt sem, amely elbukik a testvériség próbáján.”

    „Az embereknek szükségük van arra, hogy egyesítsék az emberiséget, vagyis hogy a testvériségből igazságosság szülessen, a gondolatok és érzelmek szintjén harmónia, a cselekvésben pedig együttműködés uralkodjon.”

    „Ha belső akaratunk mindenki javát igyekszik szolgálni, nyugalomra és békére lelünk.”

    „Jó szándékunk irányuljon minden élőre, bármilyen érték, esendőség, megrekedés és tökéletlenség jellemezze is őket, hiszen ha meg akarnánk várni, amíg az emberek tökéletessé válnak, hogy kiérdemeljék szeretetünket, a végtelenségig várakozhatnánk.”

    „Akkor lelünk békére, amikor ráeszmélünk, hogy a másoknak okozott fájdalom vagy az irántuk érzett ellenszenv, akár megnyilvánítjuk, akár csupán érezzük, nem teremt mást, mint szenvedést és fájdalmat, másoknak és önmagunknak egyaránt.”

    „Ha az ember megtanul mindenkivel a barátság szellemében élni, megleli a békét a saját szívében, márpedig először szükségképpen ott kell létrejönnie, mielőtt a világnak tartós béke juthatna osztályrészül.”

    „Az emberiségnek egy új korszak felé kell haladnia, az emberek közötti erősebb testvéri összefogás felé. Ekkor kevésbé nehezednek majd ránk egyes önző vonásaink, és megnyilvánulhatnak a szív mélységei az életünkben. Ezt a lépcsőfokot kell az emberiségnek most meglépnie.”

    „Arra van szükség, hogy nagyra tartsuk az igazságot a maga teljességében. Nyitott szív és elme jellemzi ezt az állapotot, amikor tiszteletet érzünk minden iránt. Mindenben becsüljük a szépet, az értékeset és a kiemelkedőt.”

    „Amikor sikerül összefogni az egész emberi nemet és visszaadjuk az életnek a szent jellegét, beköszönt az új világ, az új korszak.”

    „Amire valóban szükségünk van, az az, hogy megbecsüljük a többieket, ügyeljünk az élet, a szabadság, az egyéniség és az egyének tiszteletére, bármilyenek is legyenek; csak amikor elterjed bolygónkon a kölcsönös tisztelet légköre, akkor uralkodik majd valódi béke.”

    „Az összefogás és az egyének iránti tisztelet légkörében annak az embernek a fejlődése, aki most még csak félig látja az igazságot, új szellemi fordulatot vesz.”

    „Akinek az élete a természetet követi, az nem önmagával van elfoglalva. Pontosabban az ember annyira válik természetessé, amennyire gondolatai nem önmaga körül forognak.”

    „Csak ha a valódi barátságot éljük, amely összeköt és egységet teremt másokkal, akkor lesz jellemző a szellemiség az életünkre.”

    „Valójában nem a tanultság számít, hanem az a fajta tudás, amely jobb életet tesz lehetővé, és felkészít arra, hogy minden kapcsolatunkban és viszonyunkban boldogabbá tehessünk másokat.”

    „A testvériség olyan, mint a szivárvány; látszódnak a különbségek, de nem lehet szem elől téveszteni az egységet; tiszta, birtoklási vágytól mentes, barátságos és szabad viszonyokat létesít.”