Megváltoztatni a jövőt

    gemmaSzerencsehozó talizmánok, szerelmi bájitalok, jósok, vudubabák, fekete macskás vagy kéményseprős babonák… Mióta világ a világ, az ember próbálta kifürkészni és kedvére alakítani a jövőt, és megragadott ehhez minden látható és láthatatlan eszközt. A talizmánokat, ráolvasásokat és más praktikákat általában az élet olyan területein alkalmazzák, amikre nincs elég nagy befolyásunk, ahol túl sok az ismeretlen tényező, ahol „megáll az ész”, és ezért a láthatatlan erők segítségét vágyjuk. Ilyenek lehetnek a szerelem, az egészség, a szerencse, a gazdag termést hozó jó idő, a (hadi) siker vagy hogy haragosunk elnyerje méltó(nak tartott) büntetését.

    Érdekes módon a Magyar néprajzi lexikon mégis végtelenül egyszerű meghatározást ad a mágiára: „Az események befolyásolásának »művészete«”. Eszerint pedig éppúgy mágikus tett lehet elvégezni mindennapi feladatainkat, mint elmondani egy varázsigét. Persze a lexikon is hozzáteszi, amit a köznyelv beleért, hogy a mágia művelője rendszerint valamilyen titokzatos tudás birtokában cselekszik.

    De tűnjön a mágia bármilyen „ködösnek”, misztikusnak, alapvetései mégis logikusak: egyik fő módszere például az analógia törvénye. Eszerint a hasonló dolgokra hasonló törvényszerűségek vonatkoznak. Mindez a tudományos kutatásban is elfogadott megközelítés, és bár elsőre tudomány és mágia ellentétes fogalmaknak tűnnek, szorosabban összekapcsolódnak, mint hinnénk. „Nincsenek csodák, csak a tudás különböző szintjei léteznek. A jelenség önmagában másodrangú; a babilóni pap, aki ámulatba ejtette a népet az egyik kezéből a másikba cikázó, mesterséges kis villámokkal, ma egyszerű elektrotechnikusnak számítana. Szent Patrik pedig vegyésznek, aki tudja, mi történik, amikor vizet öntünk a fehér foszforra vagy az oltatlan mészre.” (Jorge Angel Livraga)

    Úgy is mondhatnánk, hogy mágia az, amikor az ember közel férkőzik a természethez, megfigyeli, megismeri, vele együttműködve cselekszik, és ezért olyan jelenségek mennek végbe, amelyek mindazok szemében, akik nem ismerik ezeket a törvényszerűségeket, csodának tűnnek.

    sunA hétköznapi ember vágyai kielégítését célzó, különösebb tanulást, elmélyülést nem igénylő varázspraktikái valahol itt válnak el a filozófusok „mágiájától”, amelynek a célja, hogy a bölcsességhez vezesse el az embert. Ebben a mágiában nincs vudubaba, sem átoktábla, sem bájital. Bár nem kizárt, hogy a gyógynövények ismerete révén művelője „csodás” gyógyító erőre tesz szert, vagy hogy „csodásan” gazdag termést hoz hozzáértéssel táplált kertje, netán az ásványok is engednek akaratának.

    A nagy bölcsek szerint az igazi kihívás mégsem az, hogy képes-e valaki arannyá változtatni egy ólomrudat, hanem hogy képes-e arannyá, azaz tisztává, nemessé formálni saját jellemét. Az igazi varázslat az a folyamat, amelyben az ember felismeri, hogy lénye valójában isteni eredetű és halhatatlan, és ezért törekedni kezd arra, hogy cselekedeteiben ezt a halhatatlan lényeget tegye láthatóvá. Néha csodálatosnak látszó formában, néha csak az arcán tükröződő csendes derűben vagy egy-egy jó szóban. Néha a körülmények látványos alakításával, néha egyszerűen saját viszonyulásának megválasztásával. Néha az első sorban küzdve a nemes célokért, néha szerényen, de példamutatóan élve. Mert ez a belső változás az, ami igazán megváltoztatja a jövőt.



    photo credit: Janine via Flickr