Marcus Aurelius: Elmélkedések

    Idézetválogatás a vezérlő értelem természetéről

    aurelius_nyagyito.jpgTiszteld véleményalkotó képességedet! Teljesen ettől függ, hogy vezérlő értelmed ment maradjon minden olyan ítélettől, amely nincs összhangban a természettel és az eszes lény alkatával. Ez biztosítja, hogy mások felfogásának ne hódoljunk be egykönnyen, hogy az embertársainkkal szemben jóindulatot, az istenekkel szemben pedig engedelmességet tanúsítsunk.
    III/9.

    Ha a józan ész szabályainak megfelelő módon, buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem nézel, hanem géniuszodat olyan tisztán igyekszel megőrizni, mintha már vissza kellene adnod; ha még hozzá mit sem vársz és mitől sem remegsz: ha úgy cselekszel, hogy tevékenységed mindig összhangban áll a természettel, és minden szavadban – megnyilatkozásodban beéred a hősi időkre emlékeztető igazsággal, akkor boldogan élsz. Már pedig ebben senki meg nem akadályozhat.
    III/12.

    Gondolj arra, hogy az értelem, ha egyszer önmagára eszmélt, és megismerte saját erejét, függetleníti magát az állati lélek kellemes vagy kellemetlen izgalmaitól; továbbá gondolj mindarra, amit a fájdalomról és az élvezetről hallottál, s magadévá tettél.
    IV/3.

    Van-e világos értelmed? – Igen! – Miért nem élsz vele? Mert, ha ez betölti feladatát, mi másra van még szükséged?
    IV/13.

    „Vajon mire használom most lelkemet?” – Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő értelemnek neveznek. S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté?
    V/11.

    marcus_kaleidoszkop.jpgA vezérlő értelem önmagát ébreszti, módosítja, akarata szerint formálja, s ami csak éri, olyan színben tűnik fel előtte, amilyenben jónak látja.
    VI/8.

    Az értelmes lény számára a természetszerű és ésszerű cselekedet egy és ugyanaz.
    VII/11.

    A vezérlő értelem önmagától soha nem zavarodik meg, azaz nem rémítgeti, nem hajszolja magát kishitűségbe. Ha valaki más ijesztgetni, bántani tudja, ám tegye, önmaga saját megfontolásából azonban nem kergeti magát ilyen tévelygésekbe. A test, ha tud, maga gondoskodjék róla, hogy ne érje bántalom, s ha mégis éri, hát csak panaszkodjék. Ami a lelket illeti – valójában ez van kitéve félelemnek, szenvedésnek, a külső benyomások megítélésének –, nem szenved, mert hiszen nem szorítod rá ilyen értékelésre. A vezérlő értelem, hacsak ő maga nem támaszt igényeket önmagával szemben, önmagában véve igénytelen; hacsak önmagát nem zavarja vagy nem akadályozza: zavarhatatlan és akadályozhatatlan.
    VII/16.

    Zárkózz önmagadba! A vezérlő értelemnek az a természete, hogy elegendő önmagának, ha cselekedete igazságos, és ha ennek következtében nyugalmat élvez.
    VII/28.

    Gondold meg, hogy vezető értelmed, ha önmagába zárkózva beéri azzal, hogy semmit ne tegyen, amit nem akar, még akkor is bevehetetlen erősség, ha nincs oka rá, hogy ellenséges legyen. Hát még ha megfontolt körültekintéssel ítélkezik valamiről! Ezért a szenvedélytől megtisztult értelem valóságos fellegvár. Az embernek nincs ennél biztosabb menedéke, hiszen, ha ide húzódik, továbbra is megközelíthetetlen. Aki ezt nem látja be, az tudatlan, aki pedig belátja, de nem húzódik oda vissza, az szerencsétlen.
    VIII/48.

    Hatolj be mások vezető értelmébe, és viszont is tedd mindenki számára lehetővé, hogy a te vezető értelmedbe behatoljon.
    VIII/61.

    marcus_uveggomb.jpgHatolj be embertársaid vezérlő értelmébe s látni fogod, milyen bíráktól félsz, és milyen bírák ők saját magukkal szemben.
    IX/18.

    Kutasd figyelő gonddal a magad, a világ és embertársad vezérlő értelmét. A magadét: hogy igazságos értelemmé formáld, a világét: hogy el ne felejtsd, minek a része vagy, és embertársadét, hogy átlásd, vajon esztelen-e vagy belátó, s hogy egyúttal számba vedd a rokoni kapcsolatot is, amely összefűz vele.
    IX/22.

    Íme, ilyen az emberek vezérlő értelme, ilyen dolgok után törik magukat, ilyen okokból szeretnek és tisztelnek! Tedd szabályoddá, hogy a kendőzetlen lelküket vizsgálod. Mekkora dőreség, hogy azt képzelik, ócsárlásukkal ártanak, vagy dicséretükkel használnak!
    IX/34.

    Mi az én vezérlő értelmem? Mit csinálok most belőle? Mire használom most? Csak nem értelmetlen? Csak nem vált el, nem szakadt el a közösségtől? Csak nincs annyira összeforrva, összeelegyedve a testtel, hogy minden rezdülését megossza vele?
    X/24.

    Az isten az összes vezérlő értelmet minden anyagi buroktól, kéregtől, szennytől elvonatkoztatva szemléli: mert a maga értelmével – és csakis ezzel – hozzáférkőzik ahhoz – és csakis ahhoz –, ami azokba belőle fakadt, tőle származott. Sok gondtól szabadítod meg magad, ha ezt a módszert te is magadévá teszed. Mert aki saját testburkát nem veszi figyelembe, az nem vesztegeti idejét azzal, hogy tekintettel van a ruhára, a lakásra, a hírnévre, az ilyen külsőségekre és színpadi kellékekre.
    XII/2.

    Három részből állsz: testből, párából, értelemből. Ezek közül kettő csak annyiban a tiéd, hogy gondozásodra van bízva: egyedül a harmadik a tiéd a szó szoros értelmében.
    XII/3.

    A mécs fénye, míg ki nem alszik, világít s nem veszít ragyogásából.
    XII/15.


    Képek forrása: flickr.com