Nézd a tájat, lásd az egészet!

Nap mint nap hallunk vészjósló híreket a természet pusztulásáról, ami fenyegeti mindennapjaink nyugalmát – a megoldást pedig többnyire másoktól várjuk. Pedig amit tapasztalunk, az emberi gondolkodás következménye, és csak szemléletünk megváltoztatása hozhat valódi gyógyírt.

A probléma gyökere sokszor a beszűkült látásmódunk: mindenki az általa ismert részletekre figyel, miközben az ember és természet közös rendszere kicsúszik a kezünkből. Nehéz az Egészet megérteni, nehéz az Egészet szeretni – pedig erre lenne szükségünk a valódi megoldásokhoz.

Ezt ismerte fel 25 éve az Európai Táj Egyezmény, amely hangsúlyozza: környezetünk minősége azon múlik, hogyan viszonyulunk a minket körülvevő tájhoz, otthonunkhoz. A táj nem csupán az érintetlen vadon – hanem az ember és természet közös műve, amelyben éppúgy helye van a városnak, a szántóföldnek és a bányatónak, mint a hegyeknek és erdőknek.

A tájhoz ezer szálon kötődünk – szellemileg és anyagilag egyaránt –, ezért felelősséggel is tartozunk iránta. A felelősségvállalás párbeszédet kíván: megértést, egyeztetést és közös döntéseket, ahol minden érintett hangja számít.

A Tájegyezmény jubileuma és a Filozófia világnapja alkalmából nemcsak beszélni fogunk a párbeszéd szükségességéről, hanem a gyakorlatban is próbára tesszük az egymás meghallgatásának és az egyezségkötésnek a művészetét – egy élhető jövő érdekében.