A megújulást meg kell érdemelni
A természetet nem az idő múlására emlékezteti az évszakok váltakozása… az embert sem kellene. Az idő nem múlik: az idő a saját farkába harap… és itt vagyunk megint a megújulás küszöbén.
Miféle mélyen zajló munka szükséges az ember megújulásához? Egyértelműen a lelki felfrissülés a tét, hiszen minden, ami belőlünk látható, beleértve a testet is, csupán követi a lelket. Tanuljunk megint a természettől!
A belső megfiatalodáshoz nincs szükség arra, hogy valami újra tegyünk szert. Éppen ellenkezőleg: le kell rakni a súlyokat, mint ahogyan a nehéz téli kabátot is levesszük. Vissza kell találni ahhoz, amit már tudtunk és éltünk.
Filozófia mint életforma
A szimbolikus nyelv
Mint a történelem során már annyiszor, az emberek többsége ma is csak éli egyik napját a másik után, nem ismeri fel a múlt értékét és elfordítja tekintetét a jövőtől. A múlt elfeledése, mint szimbolikus tett, több mindenre utalhat: a tudatlanságtól kezdve egészen a rossz vágányra terelődött újító hajlamig; a múlttal való szembesülés félelmétől addig a félelemig, hogy nem felelünk meg korunk követelményeinek. A múlt kitörlése a legjobb módszere annak, hogy felértékeljük azt a kevéske valamit, amit a jelenben teszünk.
Azt mondták... az erényről
Ajánljuk:
Bemutatkozik az Új Akropolisz történet- és mesepályázatának honlapja