Válságmenedzsmenttől a közvetítő szerepig

Szerző

lanc_es_virag.jpgA válságmenedzsment egyike volt kedvenc tantárgyaimnak. Talán mert megoldáskeresés közben a követendő értékrend egyértelművé válik, ráadásul a gyors és szükségszerű döntések sok elhúzódó fájdalomtól megkímélik a résztvevőket. Persze ebben is félre kell tennünk a „szakirodalom” nem emberközpontú javaslatait. Sokszor találja magát a vezető két tűz között egy-egy helyzetben: a tulajdonos is akar valamit és a dolgozóknak is lehet ettől eltérő elképzelésük, érdekük. A KÖZVETÍTŐ szerep, ahogy az élet számos más területén, itt is elengedhetetlen, ám ez nem annyira új emberi feladat.

Számos klasszikus kultúra tanított arról a természetes „kifeszített” állapotról, amiben az ember kapocs ég és föld között. Szellemi, lelki és anyagi vágyakat, késztetéseket hozunk harmóniába nap mint nap. Jó esetben égi mintákat igyekszünk megvalósítani a földön, ideákat kötünk össze a gondolataink és érzelmeink nemesítése után a cselekvéssel. A képzelet révén megragadjuk a minket inspiráló nagy Szép és Jó egy részét, és hangokba, agyagba, festménybe, rajzba, írásba öntjük, összekötjük a távolit, egyesítjük a különbözőket.

kezek.jpgFonálnak, hídnak, átkelésnek vagy láncnak nevezik azt az utat, ami lehetővé teszi ezt a szép emberi küldetést – a két világ összekötését. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, egyre otthonosabban kell mozognunk mindkét világban. Ahogy a válságmenedzsmentben sem érünk el tartós eredményt, ha nem közvetlenül és nem kellő megértéssel fordulunk valamennyi érintett fél felé. Távolságtartóan, félelemmel vagy önféltéssel nem lehet megőrizni közvetítő szerepünket. Bátor problémakezelésre van szükség.

Amint elfogadjuk, hogy összekötésre születtünk, közelebb kerülünk emberi mivoltunk lényegéhez és a valódi teendőnkhöz. A mindkét irányba kitárt kéz, kitárt szívet sejtet. A felfelé és lefelé is tekintő ember egyenességet nyer. Gyakoroljuk naponta! Weöres Sándor szavaival: „Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.” Ez munkál a közvetíteni kész szülőben, tanárban vagy társban. Ez az igyekezet szolgál példaként a lépéseikben. Ez az igyekezet teszi nap mint nap kicsit jobbá a világot körülöttünk.