 Bacon már évszázadokkal ezelőtt megállapította, hogy egyeseknek az ismeretszerzés véget ér kíváncsiságuk kielégítésénél. Egy 19. századi mester pedig hozzátette, hogy Bacon éppen olyan jól fogalmazta meg ezt a már-már elcsépelt igazságot, mint azok az elődei, akik megkülönböztették egymástól a bölcsességet és az ismeretet.
Bacon már évszázadokkal ezelőtt megállapította, hogy egyeseknek az ismeretszerzés véget ér kíváncsiságuk kielégítésénél. Egy 19. századi mester pedig hozzátette, hogy Bacon éppen olyan jól fogalmazta meg ezt a már-már elcsépelt igazságot, mint azok az elődei, akik megkülönböztették egymástól a bölcsességet és az ismeretet.
A tudományos, filozófiai, művészeti, szociológiai, politikai, közgazdaságtani és megannyi más területtel kapcsolatos ismeretek széleskörű elterjedése nem komolyságról, hanem a kíváncsiság kielégítésére létrehozott piacról tanúskodik. Ha nem mutatkozik kíváncsiság, vagy teljesen hiányzik, lesz, aki felébressze a szenzációhajhász propaganda illetve a kommunikációs eszközök széles körű és felelőtlen kiaknázásával.
Kár is beszélni róla, a tudásszomjat ily módon lehetetlen csillapítani. Az emberek többsége ugyanis nincs felkészülve arra, hogy ilyen sokféle téma mélyére ásson, ráadásul a fent említett területeken – és a nem említetteken is – folyamatosan változnak az álláspontok és vélemények aszerint, ahogyan újat fedeznek fel, vagy legalábbis annak tartják. Így tehát mind a témák, mind a kíváncsiság kérészéletű lesz…
Lépjünk azonban egy lépéssel beljebb, túl a puszta kíváncsiságon, az évekig tartó tanulás és munka során megszerzett és elmélyített ismeretek felé. Úgy tűnhet, ez a legmagasztosabb cél, de valójában ettől még távol járunk. Az ismeretek ugyanis az emberi teljességnek csupán bizonyos részére vonatkoznak: foglalkoztathatják például az elmét, a testet vagy az érzéseket, de aligha tudják megnyitni az intuíció lenyűgöző kapuit, feltárni a lélek rejtett kincseit, felébreszteni a tökéletességre irányuló vágyat, bármilyen témában is merüljünk el.
Itt tárul fel a bölcsesség birodalma. A mély tudás sokkal többet jelent az ismeretnél. Ez olyasvalami, amit nem felejtünk el, és amit nem az emlékezetünk külső rétege tárol, hanem mélyen megőrzünk önnön lényegünkben. Amit így tudunk, az a részünkké válik. És ahogyan mi is mindig „vagyunk”, habár gyermekként máshogy, mint felnőttként, a bölcsesség hasonlóképpen megköveteli, hogy egyre érettebbé váljunk az időben haladva, és érdekes módon az idő, amelyet a saját fejlődésünkre fordítunk, örökkévalóvá válik.
A nagy vívmányok korát éljük. Mindenki a legjobbat kínálja nekünk. Hát akkor követeljük is a legjobbat, de követeljük először saját magunktól. Mindent, amihez hozzáfogunk, amit célul tűzünk ki, amit érzéseink és gondolataink szorgalmaznak, tegyünk a nagyság és tökéletesség igényével. Ettől a tágnál is tágasabb törekvéstől a sokféle tudomány, vallás, művészet és filozófia mind-mind testvérekké válnak.
A bölcsesség legyen a célunk.
Kép: Angela Marie Henriette (forrás: flickr.com)
