A dombormű egy Níluson hajózó bárkát ábrázol az Újbirodalom korából. Az eredetiként szolgáló falfestmény a thébai nemesek temetkezési övezetében, Rehmiré vezír sírjában található. A hajózásnak az egyiptomi kultúrában fontos szerepe volt, hiszen az egész civilizáció életének forrása és a birodalom tengelye a Nílus folyó volt. Az egyiptomi szimbolikus gondolkodásban a bárkának és az utazásnak azonban mélyebb jelentése is volt. A legtöbb templomban, illetve sírkamrában találkozhatunk a bárka ábrázolásaival, ahol az istenek hordozójaként jelenik meg. Maga a Nap is isteni hajóján járja be égi és alvilági útját. Minden este átlép a sötétségbe, ahol a többi isten segítségével legyőzi a káosz szörnyeit, hogy reggel újra megszülethessen és megjelenhessen a láthatáron. Az ember is állandóan utazik. Az élet tengerén az ismeretlenbe, új kihívások felé hajózik, újra és újra megküzd az útját álló nehézségekkel, míg végül bölcsen irányítva bárkáját célhoz ér.