| |
|
|
|
E havi számunkban:
El Camino: zarándokút kívül-belül
 Akár mítosz, akár történelmi valóság, Szent Jakab útja megnyitotta Európa előtt a misztikus Spanyolország kapuit. Ma zarándokok sokasága járja be ezt az utat. Ez az Észak-Ibéria kövein futó Tejút.
Szent Jakab július 25-én tartott ünnepe felfedező- és tanulmányútra csábított Galíciába, Compostela ezeréves zarándokközpontjába. A misztériummal akartunk találkozni. Ne a szó hétköznapi értelmében vett misztériumra gondoljunk, valamiféle rejtélyre, hanem nyúljunk vissza eredeti értelméhez, amely „misztikus, avagy szent dolgot” jelent.
Az általánosan elfogadott történet szerint a 9. században egy szentéletű remete csodás jelenésről számolt be IriaFlavia püspökének, Teodomirnak. A püspök II. Alfonz, Asztúria királyának jelenlétében kinyittatta a lefejezett Szent Jakab apostol és két tanítványának sírját. Az eseményről az a kő tanúskodik, amelyet az egyházfő 847-ben állított. A 9. és 13. század között ezrek és ezrek végtelen áradata özönlött ide Európa legtávolabbi szegleteiből, sőt még Afrikából és Kis-Ázsiából is.
Szent Jakab Zebedeus és Mária Szalóme fia, Szent János evangélista testvére és Krisztus egyik legközelebbi tanítványa volt. A mitikus élettörténet szerint Héródész Agrippa fejeztette le Tiberius császár uralkodása idején. Hogy hogyan került Jakab holtteste az oly távoli Palesztinából Galíciába?
[Tovább…]
Jorge Ángel Livraga
Az Új Akropolisz alapítója
|
Az útról
 „Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.”
(Marcel Proust)
„Ahol akarat van, ott út is van.”
(közmondás)
„Nem az az igazság követője, aki folyton tudós dolgokat mond, hanem az, aki, még ha nem is tanult ember, nem tér le az igaz útról, és jól végzi dolgát.”
(Buddha)
„A tudás útja megegyezik a cselekvés útjával.”
(Bhagavad-gíta)
„Meg kell tanulni cselekedni, tudni kell naponta hibázni, és újra- meg újrakezdeni azzal az örömmel, amelyet egy új út megismerése ad. De mindenekelőtt tenni kell, meg kell mozgatni valamit önmagunkban és a világban.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet.”
(Hannibal)
[Tovább…]
[További idézetválogatások]
|
Új Akropolisz a világban
|
F
i
l
o
z
ó
f
i
a
|
 Az Új Akropolisz a mérnökhallgatók „Welcome Week” rendezvénysorozatán (Porto Alegre, Brazília)
A Rio Grande do Sul-i Szövetségi Egyetem Hidraulikai Kutatóintézete és Mérnöki Kara szervezte „Welcome Week” rendezvényen az Új Akropolisz tagjai is előadtak. „A természet matematikája: biológiai inspiráció projektekhez” címmel Flora Detanico professzorasszony arról beszélt, hogyan inspirálhatja a természet mintázatainak tanulmányozása az intelligens és hatékony alkotást. „Leonardo da Vinci ragyogó intelligenciája” címmel Fabiano Basso professzor tartott előadást, aki felelevenítette az itáliai reneszánsz géniuszának nagyszerű tanításait. Leonardo találmányait egy kiállításon is bemutatták.
|
|
K
u
l
t
ú
r
a
|
 „Elmesélek egy történetet” (Santa Cruz, Bolívia)
Különböző szervezetekkel összefogva a Santa Cruz-i Új Akropolisz tagjai részt vettek az „Elmesélek egy történetet” nevű szociális kezdeményezésben. Meglátogattak két kórházat, gyermekmeséket vittek magukkal – élőszóban átadva bábokkal, dalokkal kísérve, és írott formában is, ezzel is elősegítve az olvasást, amely hozzájárulhat a beteg gyermekek töltődéséhez és gyógyulásához.
|
|
Ö
n
k
é
n
t
e
s
s
é
g
|
 Utcai művészettel a rombolás ellen (Dél-Afrika)
A dél-afrikai Új Akropolisz önkénteseinek egy csoportjával rendbe hozott egy lepusztult városfalat. Az alkotó utcaművészek mottójául a tradicionális afrikai eszmét, az Ubuntut választották, amely annyit tesz, hogy „mindannyian egymás révén és egymásért” létezünk. Senki sem önálló sziget, kölcsönösen szükségünk van egymásra a boldoguláshoz, és bár gyakran elfelejtjük, de minden tapasztalásunknak és tettünknek társadalmi és közösségi vonatkozásai, következményei vannak. |
További híreink a nagyvilágból angol és spanyol nyelven.
Földiekkel játszó égi szülemény
Élménybeszámoló Bobby McFerrin koncertjéről
 Amikor megkérdezek valakit, kedveli-e Bobby McFerrin zenéjét, tízből hétszer visszakérdeznek: „ki ő?”. Ilyenkor kettős érzés fog el, hiszen bár biztos lehetek benne, hogy amikor azt mondom, „aki a Don’t Worry, be Happy-t énekli”, mindenkinek beugrik, kiről is van szó, azonban azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy McFerrin évtizedek óta nem játssza a dalt, épp azért, hogy végre ne azzal azonosítsák munkásságát. Pedig az a nóta önmagában is szinte kimeríthetetlen beszédtéma lehetne. Meg se tudom számolni, hányszor próbáltam már valahogy belekanalazni az írásaimba azt a sztoikus filozófiát megidéző két sort, hogy „In every life we have some trouble | when you worry, you make it double”, vagy hányszor hallgattam döbbenten, hogy ebben a szerzeményben valóban egyetlen hangszer sincs, hanem minden egyes szekciót az énekes maga hoz létre sajátos hangképzési technikájával. Szóval, bőven lenne miről beszélni akkor is, ha emberünk egyetlenegyszer véletlenül ráhibázott volna. De közel sem ilyen egyszerű a képlet.
Tovább…
|
|
