Télies madárles a Nagyszénás körül

Utunk közben a tanösvény meredek szurdokvölgyeinek havas szépségét még ingatag helyzetünkben is megcsodáltuk. A célállomáson, a turistaház romjainál előkerült a hátizsákokból a forró tea és az elemózsia, majd, hogy ne csak a testünk teljék, humoros önfelismerő játékban kereste meg ki-ki a „madárpárját”. Innen fölkapaszkodtunk a Nagyszénás kopár hátára, és a fütyülő szélben megtaláltuk a legjobb helyet egy vidám csoportképhez. A szélen álló bokron egy irányba meredező, fagyott jégcsapok még a tél süvítő hidegét idézték, lejjebb, a völgyben azonban már a tavasz első nyomaira, kipattanni készülő apró bimbókra bukkantunk.
Végül kitakarítottuk a tíz madárodút, amelyet ökológiai csoportunk egy éve helyezett ki, majd szapora léptekkel ereszkedtünk le Nagykovácsiba egy közelgő busz reményében. Pirosra csípett arcunk lassan engedett ki hazafelé menet, de ha megint túra készül, újra örömmel húzzuk majd fel a túrabakancsot.