Tartalom megosztás |
CikkekA filozófia, az ember és a természet – Interjú Delia Steinberg GuzmánnalAz interjút Fernand Schwarz készítette 2001 júliusában, Franciaországban, Cour Petralban.
Egy gyógyuló táj A Szénások Európa Diplomás Terület. Az utóbbi egy évben többször nyújtottunk segítséget a Szénások Európa Diplomás Terület természetvédelmi kezelését végző Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak. Bontottunk régi vadkerítést, szállítottunk farönköket meredek hegyoldalon, kötélpálya segítségével... és kivágtunk több száz fenyőfát. De álljunk meg egy szóra! Miért kellett őket kivágni? Hogyan védjük azzal a természetet, hogy fákat vágunk ki? Mit is takar az valójában, hogy természetvédelmi kezelés?
Mostanában szinte már csak az ember által okozott természeti katasztrófákról hallunk, és lassan kezdhet bennünk kialakulni az a kép, hogy az ember természetétől fogva kártékony. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az ember arra is képes, hogy felismerje a természet egységét, szépségét és harmóniáját. És azt sem, hogy mindig akadnak emberek, akik felelősnek érzik magukat, hogy ezt a harmóniát megőrizzék, vagy ha már megbomlott, helyreállítsák.
A 19. század rejtélyes filozófusa 1891. május 8-án halt meg Helena Petrovna Blavatsky, akinek káprázatos tudása a mai napig sok fejtörést okoz. Könyveiben és cikkeiben sokszor felülmúlta korának ismereteit – miközben egyesek támadták, mások ihletet merítettek gondolataiból. Tudósok, írók, művészek garmadája táplálkozott a tanításaiból, Einsteinről például úgy hírlett, hogy Blavatsky Titkos Tanításának egy példánya mindig ott volt az éjjeliszekrényén. Mentsük meg a reményt!
Az Új Akropolisz Erénynek erejével novella- és esszéíró-pályázata 2012
Hogyan lehet eligazodni egy olyan világban, ahol mintha minden a feje tetejére állt volna? Vannak kérdéseid, és érdekelnek a mélyebb válaszok, összefüggések is? Fejezd ki, mutass rá írásoddal, hogy miben látod megcsillanni a reményt és a jobbításhoz vezető utat korunkban. Mitől és hogyan kerülhet közelebb az ember a természethez és ember az emberhez? Ha tudod, mit jelent megállni, elcsendesedni és észrevenni a természet szépségeit, a jelenségek értelmét, ha érzékeny vagy az emberi kapcsolatok apró csodáira, és érdekel a bölcsesség gyakorlatba való átültetése, ragadj billentyűzetet, és kattanj rá a témára, dolgozd ki és küldd be nekünk. Hogyan legyünk sikeresebbek
Kétségtelen, hogy mostanában a győzelmet a társadalmi presztízs és a vagyon határozza meg, és ezekből származnak a presztízst növelő további lehetőségek is.
Nem meglepő tehát, hogy a fiatalok ilyesféle sikerekre törnek, ha vinni akarják valamire a társadalomban és el akarják kerülni, hogy a „senkik” hosszú listájára kerüljenek. Mostanában a jövőt ebből a nézőpontból vizsgálják: a pályaválasztást az határozza meg, hogy az adott szakma mennyire segíti elő a hatalom megszerzését és a meggazdagodást. Egyre több az olyan pálya, amely mellett a gyors és biztos siker, a szilárdan és tartósan birtokolható társadalmi rang reményében döntenek. De nem mind arany, ami fénylik. Labirintus - Az építészet csodája
Ha ennyire gyakran megjelenő formával találkozunk, feltételezhetjük, hogy valamilyen ősi és lényegi alapokon nyugvó tartalommal van dolgunk, ami mindig foglalkoztatta az embert. Hol találkozunk labirintussal mi, emberek? Erre a kérdésre egy francia szerző azt a választ adja, hogy életünk zűrzavarában. Azaz, amikor nehézségeinkhez nem találunk fogódzót, és olyan akadályokba ütközünk, amelyeket meglévő tudásunkkal nem vagyunk képesek legyőzni. A természet Semmi sem olyan természetes az ember számára, mint maga a természet. Azonban nem filozófiai értelemben természetes – azaz, hogy minden megfeleljen az evolúciónak és az isteni törvény jól kidolgozott tervének –, hanem emberi értelemben, vagyis hogy minden az embert szolgálja. Minden csak őérte van, azért, hogy mindenből hasznot húzhasson.
Minden, ami együtt él velünk a természetben, a rendelkezésünkre áll. A köveket minden további nélkül felhasználjuk, a növények azért vannak, hogy megegyük őket, vagy valamilyen tárgyat készítsünk belőlük, az állatokat – természetesen – megesszük, vagy pedig különféle munkákra fogjuk be. A föld azért van, hogy az általunk elvetett magok kicsírázzanak benne, vagy azért, hogy minél hamarabb és minél kisebb erőfeszítés árán bocsássa rendelkezésünkre rejtett kincseit. Sőt, olyat is hallottunk, hogy a csillagok valójában lámpások az égen, amelyeket azért aggatott fel a Jóisten, hogy éjszakánként az embernek világítsanak – ha ez költészet, akkor nincs is szebb ennél. De ha csak haszonelvűség – amitől nagyon is tartok –, akkor azt állítjuk ezzel, hogy a csillagoknak muszáj fényleniük és világítaniuk, mert az emberek, vagyis AZ EMBER, a „teremtés koronája”, nem lát jól a sötétben... Azt mondták… a lélekről „Az ember, kinek lelke erősen működik, olyan, mint a szentjánosbogár, mely minden pórusán világít tudtán kívül.”(Móra Ferenc) „Bármit válassz, gyorsan térj meg a testtől a lélekhez: azt kell edzeni éjjel-nappal, táplálása csak mérsékelt erőfeszítésbe kerül. Ezt az edzést nem akasztja meg sem a fagy, sem a hőség, még az öregség sem…” (Lucius Annaeus Seneca) „Az ember éppen akkor tökéletes, ha a lélek és a test kapcsolata kiegyensúlyozott, egyetértés van közöttük és illenek egymáshoz, így a lélek állóképességén nem kerekedik felül a test ereje.” (Lucius Apuleius) „Nemcsak a testnek, de a léleknek is vannak mozdulatai. A lélek is mozog, hiszen él, és a formáknak, amelyeken keresztül kifejezi magát, összeszedetteknek és harmonikusaknak kell lenniük.” (Delia Steinberg Guzmán) „Hogyan lehetne azt képzelni, hogy a lélek, ez a fönséges, megfoghatatlan valami, ne legyen különválasztható a testtől, és megszűnjön nyomtalanul, mint a kihűlt fazék párája.” (Mikszáth Kálmán) A vidámság: lelkiállapot Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket.Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz. Azonban az, ami egyes embereket szomorúvá tesz, másoknak élvezetet nyújt. Ha megkérdezzük ismerőseinket, mit éreznek egy esős napon, lesznek olyanok, akik szerint csodálatos és inspiráló ez az idő, másokat viszont elkedvetlenít. Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha egy zeneműről, egy versről, egy virágról vagy akár a csillagos égről kérdezünk. A szabadságról és a rabszolgaságról A szabadság a felébredt emberek jellemzője, akik képesek megválasztani útjukat, akik messzebbre látnak. Az ember lényegi tulajdonsága ez a szabadság; aki elveszíti, önmagát veszíti el. Aki szabad, saját belső természete egyik törvényének engedelmeskedik, ami a szabadság maga. Aki nem szabad, aki saját vagy mások szenvedélyeinek rabja, aki saját vagy mások testének rabja, nem ismerheti meg a filozófiai engedelmességet. Olyan, mint egy állat, amely felett szellemek és emberek, vágyak és félelmek uralkodnak. Hajlamos az erőszakra és a csalásra, kizsákmányolható és ő is kész ugyanígy cselekedni. |
Videók1%Név:
„Új Akropolisz Filozófiai Iskola” Kulturális Közhasznú Egyesület
Adószám: Köszönjük mindazoknak, akik az elmúlt évben is támogatták törekvéseinket. Támogatóink
|
Nyomtatóbarát változat
Mi a kapcsolat a filozófia és a természet között?
A sikert minden korban elérendő célnak tartották, noha nem mindig ugyanabban keresték. A száz évvel ezelőtt, vagy akár még a pár évtizede is győzelemnek tekintett dolog most idejétmúltnak, túlhaladottnak tűnhet, más célok váltották fel a régieket. Csak egyvalami változatlan: a siker utáni vágy, a győzni akarás, a törekvés arra, hogy megbecsültek és elismertek legyünk.
