A magyar kikerics és a Szársomlyó-hegy
A török hódoltság alól felszabadult területről így írt egy itt állomásozó császári tiszt: „édeni környezetben a háború után eléggé épen megmaradt szőlőskertekben, amelyek felfutnak e hegy aljáig, az itáliainál jobb vörös borokat ízlelhettem, dús erdeiben, amik e csodálatos hegy másik felén vannak, meglepő bősége található mindenféle vadnak, a szőlőskertek bekoszorúzzák egymás fölé épülve a meglepő gyorsan újjáépült falucskát”. A Szársomlyó fekvésének köszönhető, hogy Magyarországon egyedülálló, a mediterrán éghajlatnak megfelelő mikroklíma alakult ki rajta. A déli oldal aljában a nagyharsányi szoborparkot találjuk, számos természet ihlette kőszoborral. Fölötte a Napnak leginkább kitett rész, amelyet mediterrán fajok tarkítanak. Az északi lejtőt ezüsthársas tölgyesek borítják. A csúcsról körülnézve, amerre a szem ellát, szőlőföldek érlelik a bornakvalót. A hegy egyik oldalába viszont mintha éhes óriás mart volna: a terjeszkedő mészkőbánya jó darabokat hasított ki belőle. A nagy tisztaságú mészkő vonzotta ide a bányászatot, a természet pedig alaposan megsínylette az emberi beavatkozást. A hegy egy részét eltüntették, ezzel tönkretéve a különleges termőhelyet és a kipusztulás szélére taszítva néhány ritka fajt.
A Szársomlyó délkeleti lejtője igen furcsán fest: a kopár, kőtörmelékes felszínt hosszú barázdák szabdalják, kisebb-nagyobb mélyedések tarkítják. Ezt karrmezőnek vagy karroknak nevezi a tudomány, és a hegységképző erők hatásának tudható be. Beszédesebb azonban a népi elnevezés: ördögszántás. Mese őrzi eredetét: „Élt valaha Nagyharsányban, a Szársomlyó-hegy lábánál egy özvegyasszony. Leánya, Harka oly szép volt, hogy maga az ördög is megkívánta. Feleségül kérte hát, de az özvegy feltételt szabott: lagzi csak akkor lesz, ha a jövendő veje napnyugtától a hajnali kakasszóig felszántja, és beveti a hegyoldalt. A sátán hat fekete kandúrt fogott ekéjébe, és serényen nekilátott feltörni a hegyet. Éjfélre a déli oldallal már végzett is. Az özvegy megrémült. Kiosont a csirkeólba, elkezdett kukorékolni. Fölriadt az álkakas hangjára az igazi, rákezdett ő is, és visszafelelt a hangos kukurikúra a falu valamennyi tarajosa. Az ördög, aki nem vette észre, hogy turpisság van a dologban, megdühödött. Világnak zavarta a hat ekevonót, az ekét Beremendig hajította, ő maga pedig visszabújt a föld alá. Ahol az eke leesett, hegyet gyúrt maga elé (ez lett a Beremendi-hegy, az ekéről lepotyogott földdarabból lett a Siklósi-hegy). Ahol a sátán visszament a pokolba, forró büdös víz tört fel; a helyet, ahol ma is előbugyog, a világszép lányról Harkánynak nevezték el; a hegy déli oldala pedig úgy maradt felszántva, de bevetetlen csupaszon, a meztelen sziklákon a macskák és a felriadt kakasok lábnyomával.” [Forrás: National Geographic]
Bár a mindannyiunk által ismert hóvirágot hívjuk tavaszköszöntőnek, de még elő sem merészkedett, amikor a Szársomlyó déli oldalán már megjelenik a legkorábbi hírnök: ő a magyar kikerics! Mintha a tavasztündérek teliszórták volna a napos lejtőt ékköveknek tetsző minililiomokkal, a sziklagyepet apró, törékeny virágok pettyezik. Kora tavasszal, február-márciusban virágzik, de enyhébb teleken már decemberben előbújhatnak a kis hajtások, akár a hófoltok közül. A virágok rendszerint fehérek, de előfordulnak rózsaszínes-fehér és halványlila változatok is.
A magyar kikerics az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a liliomvirágúak (Liliales) rendjébe és a kikericsfélék (Colchicaceae) családjába tartozó faj. Hagymagumós évelő növény, 5-15 cm, legfeljebb 20 cm magasra nő. Két vagy három élénkzöld, fénylő levele a virágokat megelőzve vagy azokkal egyidőben fejlődik, a virágzás után nő nagyobbra. A három rövidebb és három hosszabb porzó sárga színű. (Ez fontos lehet, ha meg akarjuk különböztetni a hozzá igen hasonló krókuszfajoktól, amelyeknek viszont csak 3 porzójuk van.) Háromrekeszű toktermése már április végére, május elejére beérik, ezután a növény nyugalomba vonul az év többi részére, hogy majd újra elsőként köszönthesse a tavaszt. Ritkasága miatt fokozottan védett! Ez volt az első hazai virágunk, amelyet hivatalosan is védetté nyilvánítottak 1944-ben. Eszmei értéke 100 000 Ft, de természetesen semmi pénz sem pótolja az esetlegesen tönkretett hagymagumókat… A Szársomlyó másik felén lévő nagyharsányi bánya napjainkra szerencsére csak szabályozva és adott határok között működik, így remélhetőleg nem veszélyezteti e ritka virágot és védett társait. A területre idegeneknek tilos a belépés, de ez nem csoda, hiszen egyetlen magyarországi természetvédelmi terület sem rendelkezik ennyi fokozottan veszélyeztetett fajjal. Ha valaki gyönyörködni szeretne a kora-tavaszi virágos gyepszőnyegben, a Duna-Dráva Nemzeti Park engedélyével és segítségével megteheti, a szervezett Magyar kikerics túrák keretében.
Magyarországon három kikericsfaj fordul elő, a magyar mellett a rózsaszín őszi kikerics (Colchicum autumnale), amely leveleit tavasszal, de virágját ősszel hozza, így ő nem a természet ébredését köszönti, hanem a téli álomra szenderülő tájat színesíti. A harmadik pedig a szigorúan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium).
Hol találkozhatunk a magyar kikericcsel? Ha nem is jutottunk el a Szársomlyóra, a virág napi közelségünkben lehetett, ha épp volt nálunk egy kétforintos! Ugyanis a mostanra forgalomból kivont érménk hátoldalát ez a ritka növényünk díszítette. Helyette manapság máshol láthatjuk: Villány nevét hallva sokunk előtt egy palack jó magyar bor jelenik meg. Ha közelebbről tanulmányozunk egy ilyen üveget, egyedi jelzést találunk: a villányi védett eredetű borok címkéin egy jellegzetes ötszirmú virág ábrája látható. Az e tájon termett remek nedűk megkülönböztető és azonosító jele ez, s persze csak a minőségi villányi borokat díszítheti. Mi más is lehetne ez, ha nem a magyar kikerics? Vigyázzunk erre az apró szépségre, hogy még sokáig megmaradjon a természet élő krónikájának, a villányi borok szimbólumának, és tavaszköszöntő virágmezőnek a Szársomlyó lankáin.
Doba Éva
|