Kulturális Hírlevél 1. szám, 2002. május

 

TARTALOM

 

 

• Májusi programjaink
• Interjú Delia S. Guzmánnal, az Új Akropolisz nemzetközi elnökével
• Legújabb könyvünk, az Agyagmaszk
• Gondolatok: Idézetek Konfuciusztól
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Ön az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület elektronikus hírlevelének első számát olvassa. Az általános információt, illetve programjainkat közlő webhelyünk mellett szeretnénk ebben a formában, egy kicsit részletesebben is szólni egyes aktuális tevékenységeinkről, illetve céljukról. Filozófiai iskolaként az idealista irányzat mellett köteleztük el magunkat, amelyet minden olyan filozófiai rendszerben megtalálunk, ahol az elméleti és a gyakorlati tudás nem mond ellent egymásnak, sőt a klasszikus ókorhoz hasonlóan mi is azt tartjuk teljes embernek, aki meg akarja érteni az emberre és a természetre egyaránt ható törvényeket, és igyekszik azok szerint is élni.

Ebben a hónapban két tevékenységünket szeretnénk kiemelni, amelyekben tükröződik ez a meggyőződésünk. Az egyik a GEA ökológiai csoportunk hagyományos tavaszi akcióinak a sorozata: márciusban Győrött a Mosoni-Duna árterét tisztítottuk, ahol 19 tagunk és ugyanennyi lelkes résztvevő 80 zsáknyi szemetet szedett össze, amely az emberi figyelmetlenség és a természet iránti érzéketlenség miatt gyűlhetett össze. Április elején Budapesten, a Pilisi Parkerdőgazdaság Budapesti Erdészetével együttműködve, a Látó-hegy erdejének tisztításába fogtunk, 47 résztvevővel, összesen 83 zsák szemetet gyűjtve. Április végi akciónkban, Szegeden, 17 résztvevő 40 zsáknyi szeméttől és 20 talicskányi hulladéktól szabadította meg a Tisza partját.

A nyilvánvaló hasznosságukon túl, az ilyen jellegű akcióinkkal fel szeretnénk ébreszteni az emberek felelősségérzetét a természet iránt. A természet közelében élő népek körében magától értetődő, hogy az ember felelős minden egyes tárgyért, amelyet létrehoz, mindaddig amíg az létezik, azaz „él”. Mennyi mindenben változna a modern kor, ha meg tudnánk érteni és alkalmazni is tudnánk ezt az egyszerű életfelfogást. Talán kevesebbet birtokolnánk, és kevesebb után vágynánk. Talán boldogabbak is lennénk.

 

 

A másik tevékenységi kör az Új Akropolisz Történet- és mesepályázata. Az idén nyolcadik alkalommal hirdettük meg a pályázatot, amelyre több mint 200 pályamű érkezett az egész országból, sőt a határokon túlról is. A zsűri tiszteletbeli elnöke az idén Békés Pál író volt. Pályázatunkkal azokat az embereket szeretnénk bátorítani, koruktól függetlenül, akikben él a mesélés, illetve az ilyen jellegű alkotás vágya.

Az alkotás kétségtelenül az ember egyik fő jellemzője. De ha ehhez a belső késztetéshez nem talál megfelelő formát, és nem fejleszti hozzá a szükséges technikai tudást, akkor félő, hogy ez a teremtőképesség ellene fordul, és értékes művek megteremtése helyett pusztító vagy önpusztító irányt vesz. Az egyik lehetséges veszély az, hogy tényleges alkotás helyett csupán a minket körbevevő világot tükrözzük vissza, és azt utánozzuk, amit látunk. Sajnos manapság a nagymértékű szennyezés nemcsak fizikai környezetünket, hanem emberi viszonyainkat is sújtja, az emberi alkotások pedig gyakran ebbe a szomorú helyzetbe belevesző, kiutat nem mutató, lelket nyomasztó művek lesznek. A jó történet azonban tisztítóan hat annak a lelkére, aki megszüli, mint ahogy annak a lelkére is, aki elolvassa, hiszen tükrözi az ember legmélyebb belső értékeit, bármennyire is próbára teszik az esetleges kedvezőtlen külső körülmények. Az idén Agyagmaszk címen kiadott, válogatott történeteket tartalmazó könyvünk alcíme is tükrözi ezt a meggyőződésünket: történetek szépségről, jóságról és igazságosságról.

 

 

 

 

MÁJUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST VIII., Krúdy Gy. u. 15.

 

 

május 4. szombat, 14.00	A VIII. TÖRTÉNET- ÉS MESEPÁLYÁZAT EREDMÉNYHIRDETÉSE
május 10. péntek, 19.00	ODÜSSZEUSZ KALANDJAI – UTAZÁS A LÉLEK HÁBORGÓ TENGERÉN A bennünk lakó Odüsszeusz Lelemény és erő: győzelem a próbákban A hűség példái: Pénelopé, Télemakhosz Szirénhangok fogságában Előadók: Balatoni Péter, Rusznák György
május 24. péntek, 19.00	AZ ÖT ŐSELEM TANA Föld, víz, levegő, tűz, éter: a természet és az ember „alapanyaga”? Az önismereti kulcs: az elemekhez kapcsolható erények és hibák Belső alkímia, avagy az ötödik elem szimbolikája Előadók: Benits Péter, Kaposi István
május 25. szombat, 9.00–13.00	KÖRNYEZETVÉDELMI AKCIÓ Erdőtakarítás a Hármashatár-hegyen Találkozó: 9 órakor a 65-ös busz felső, Szépvölgyi úti végállomásánál
május 25. szombat, 15.30	MESEDÉLUTÁN – LÁZÁR ERVIN: A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ Mesedélután: mesemondás, állatfigurák készítése agyagból

SZEGED, Berzsenyi u. 3.

 

 

május 9. csütörtök, 18.00	EXCALIBUR Kard – erő, hatalom, felelősség Merlin, a mágus szerepe Artúr és a Kerekasztal lovagjai A grál keresése önmagunkon kívül és belül Előadó: Bagó Zsolt
május 30. csütörtök, 18.00	ÁLMAINK ÜZENETE Az éber és az alvó tudat kapcsolata Tudatunk szimbólumai Álmaink és ideáink összefüggései Előadó: Mayer Márta

 

 

GYŐR

 

 

 

 

május 16. csütörtök, 17.00

A NŐ AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN – DIAVETÍTÉSES ELŐADÁS Feleség és anya – az egyiptomi törvényekről Ízisz – élet és energia Amon „háreme” – Amon papnői? Előadók: Kassai Zita, Kőnig Erika Helyszín: Széchenyi István Egyetem, Hédervári u. 3. (Káldy-villa)

INTERJÚ

 

 

Ha meglepőnek találná, hogy miért foglalkozik egy filozófiai iskola környezetvédelemmel is, az alábbi beszélgetésből világos lesz az összefüggés. És természetesen azokat is „meghívjuk” erre a beszélgetésre, akik tudatában vannak a környezetvédelem fontosságának, hogy további együttgondolkodásra ösztönözzük egymást. Az interjú Delia S. Guzmánnal, az Új Akropolisz nemzetközi elnökével készült 2001 nyarán.

 

Ennek a palotának a gyönyörű kertjében arra kérjük Önt, magyarázza meg, hogy mi a GEA.

DSG: A GEA nevet, ami görögül földet jelent, mozaikszóként használjuk, és a GEA-csoport célkitűzéseit tükrözi: „Aktív Ökológiai Csoport” (spanyolul Grupo de Ecología Activa). Egy olyan ökológiáról van szó, amely nem korlátozódik környezetünk és annak jellemzőinek a tanulmányozására, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy aktív részeseivé válhassunk a természet folyamatainak, hogy jobban megérthessük őket, és hogy megpróbáljuk enyhíteni a természet ellen tudatosan vagy akaratlanul elkövetett károkat.

Hogyan illenek a GEA tevékenységei az Új Akropolisz filozófiájába?

DSG: Nagyon egyszerűen. A filozófia a bölcsesség szeretete, a bölcsességet pedig nem korlátozhatjuk néhány területre, nem választhatjuk el környezetünktől, és nem választhatjuk el a természettől, hiszen mindazt, amit tanulunk, és amit ebből meg tudunk valósítani, mind a természettől kapjuk. Ebből következik, hogy a jó filozófus először a környezetét vizsgálja meg, első kérdései az őt körülvevő világra vonatkoznak, és az első fontos válaszok, amelyekre rálel, a világról szólnak, és csak később vonatkoztatja azokat magára.

Néhány napja arról beszélt, hogy az ember megváltoztatta a környezetét, sőt azt is mondhatjuk, hogy hatott és most is hat a világ társadalmi-gazdasági rendszerére. Hogyan tud a GEA segíteni abban, hogy a környezetünkkel való kapcsolatunk jobbá váljon, és hogy mindenekelőtt megoldhassuk azokat a gondokat, amelyeket az utóbbi időkben bekövetkezett változások okoztak?

DSG: A változások valódi mozgatórugója a világ társadalmi-gazdasági indíttatású kizsákmányolása, és a föld, valamint környezetünk kihasználása, hogy egyre kényelmesebben éljünk, hogy egyre kevesebbet kelljen tennünk, és egyre többet kaphassunk.

Az a vágy, hogy egyre jobban éljünk – és külön hangsúlyozom, hogy jobban és jobban éljünk, hogy egy olyan mesterséges életformát folytathassunk, amely egyrészt egyre nagyobb kényelmet, másrészt pedig egyre kevesebb személyes részvételt jelent a természet életében –, tehát ez a vágy arra késztetett bennünket, hogy megváltoztassuk a világot, annak számtalan arculatát, de nem a természet, hanem saját magunk érdekében. Ezek a változtatások kétszeresen is ártottak nekünk: megártottak a Földnek és megártottak az embernek is.

Ezért bizonyos szempontból képtelenné váltunk a cselekvésre, és érzéketlenné váltunk a természet iránt. A természet a haszon és a gazdagság forrása lett, és szerintem elsősorban ez változtatta meg gyökeresen bolygónk természetes folyamatait.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Megpróbálhatjuk egy kicsit nagyobb öntudatra ébreszteni az embereket, mert a sok éve fennálló társadalmi-gazdasági állapotokat nem tudjuk megváltoztatni. A tudatosság nélküli változtatás nem lenne hatékony. De ha az emberek tudatára ébrednének, hogy miért történik mindaz, ami történik, és hogy milyen szerepünk van a tőlünk függetlennek tartott természeti katasztrófákban, akkor végre vállalnánk valódi szerepünket a világban.

Azaz nem elég tevékenykedni, hanem azt is tudatosítanunk kell, hogy mi lesz tetteink eredménye.

DSG: Valóban. Mindenki segíteni szeretne a szenvedés vagy a katasztrófák láttán, de azt is meg kell értenünk, hogy miért létezik a szenvedés, és hogy miért történnek a katasztrófák, hogy segítségünk ne csupán pillanatnyi enyhítés legyen, hanem valami, ami az okokat is figyelembe veszi. Tehát ahelyett, hogy csak akkor segítenénk, amikor valami baj van, azt igyekszünk elérni, hogy egyre kevesebb baj történjen.

 

 

Sokakban felmerül az önkéntesség kérdése. Sokan azt hiszik, hogy ez valami modern, teljesen új keletű dolog, pedig talán nagyon is ősi. Hogyan értelmezi ön az önkéntességet?

DSG: Szerintem egyedül az „önkéntesség” szó az, ami modern. De maga az önkéntes magatartás olyan régi, mint az ember, vagy inkább arra az emberre jellemző, akinek szeme kinyílt az őt körülvevő világra, azaz a természetre, ahogyan ma nevezzük.

A reneszánsz idején úgy tudták visszaadni az embernek a méltóságát, hogy visszahelyezték a természetbe, a természet és a természeti törvények részévé tették. Nem tekintették különleges lénynek, csupán belátták, hogy egyedüli „különlegessége” az lehet, hogy megérti a természetet, együttműködik vele, tanulmányozza és tiszteli törvényeit.

Ez az önkéntesség valódi értelme, és amikor azt látjuk, hogy a régi korok népeinél – akiket ma azért kutatunk, hogy megismerhessük hagyományaikat – a férfiak és a nők is rituális ünnepeken vettek részt az év egyes meghatározott napjain, hogy egyre inkább eggyé váljanak a természettel, akkor ebben ugyanúgy az önkéntességet látjuk. Azt szeretnénk elérni, hogy soha ne távolodjunk el környezetünktől, sőt éppen ellenkezőleg, részesévé kell válnunk környezetünknek, együtt kell élnünk és harmonikus egységet kell kialakítanunk vele.

 

 

De hiszen ezt egyszerűen vallásnak vagy bálványimádásnak is tekinthetjük.

DSG: Nem bálványimádás. Amit ma imádatnak nevezünk, az valójában a természet szeretete és tisztelete volt.

Ahol szeretik és tisztelik a természetet, ott jelen van az önkéntesség, mert az önkéntességgel az ember a természet nagy törvényeinek szolgálatába állítja magát. Azokéba, amelyeket nem mi teremtettünk, és így nincs is jogunk megváltoztatni. Ha ártunk a környezetünknek, akkor az embernek is ártunk.

Ezért tehát az önkéntesség fogalma nagyon régi. Az ókorban ezt a fogalmat „a természettel való együttélésnek” nevezték volna, mert az, aki együtt tud élni a természettel, az együtt is tud működni vele. Ma azt nevezzük önkéntességnek, ha felismerjük, hogy a természetnek is szüksége van ránk, és nekünk is szükségünk van a természetre, és hogy megteremthetjük a kapcsolatot és az együttműködést a természet és az ember között.

 

LEGÚJABB KÖNYVÜNK

A bevezetőben megemlítettük Történet- és mesepályázatunkat. Az Új Akropolisz Kiadó legújabb kötete, az Agyagmaszk a legjobb pályaművekből válogat.

1995 óta évente megrendezzük Történet- és mesepályázatunkat, amelyre az ország minden részéből, és a környező országok magyarlakta településeiről is érkeznek írások. Pályázatunkkal elsősorban olyan történetek írására szeretnénk biztatni, amelyek a formai szépségen és az ügyes technikai fogásokon túl tartalmasak és elgondolkodtatóak is.

A több száz beérkezett pályamű arról tanúskodik, hogy ma is sokakban él a mesélés szeretete, ami arra sarkallja az írót, hogy megtalálja a történetének leginkább megfelelő formát. Válogatásunk az első hét év kiemelkedő pályaműveiből készült, és reméljük, hogy nem csupán élvezetes olvasmány, hanem kedvcsináló is lesz ahhoz, hogy újabb szívet-lelket melengető írások szülessenek.

A kötet történetei különös helyszíneken játszódnak: Fonákországban, ahol az emberek mindent fordítva csinálnak, egy idős szobrászművész világtól elzárt otthonában, vagy éppen egy ódon ház padlásán. A szereplők, bár a képzelet teremtményei, nem csupán kitalált alakok, hanem kacskaringós ösvényeken vándorló énünk vetületei: bátor egerek, jószívű madárijesztők, egy sánta kislány, egy rózsaszál, sőt egy láda mélyén felejtett szvetter. A válogatás címadó történetének főhőse Argümosz, az ünnepelt színész, aki viszontagságokkal teli útja során talál rá a színészmesterség valódi értelmére.

Mindegyik elbeszélés egy-egy hős története, akik kalandjaikkal segítségünkre lehetnek abban, hogy megértsük álmainkat, s hogy ráébredjünk arra, honnan jövünk és hová tartunk.

 

IDÉZETEK KONFUCIUSZTÓL

Egyesületünk a nyilvános előadások mellett évente többször indít olyan bevezető kurzusokat is, amelyek a filozófia klasszikus mestereivel és tanításaival ismertetik meg az érdeklődőket. Célunk, hogy túllépjünk az információk felhalmozásán, és „nem középiskolás fokon” inkább arra kérdezzünk rá, miként alkalmazhatjuk a bölcsességet saját életünkben, a mindennapjainkban. A buddhizmus tanításai, a tibeti bölcsesség, Plótinosz, Platón, az etika kérdései, a mai kor nehézségei – csak néhány a 17 részes sorozat témáiból. A kurzus során Konfuciusszal is foglalkozunk. Tőle idézünk most néhány gondolatot: példákat arra, mit jelent élni a bölcsességet.

„Természetük révén az emberek közel állnak egymáshoz, csak szokásaik révén kerülnek egymástól távol.”

„Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom magamban.”

„Az emberek tudják, hogyan kell egy fát megfelelően gondozniuk ahhoz, hogy éljen és növekedjen. Ami azonban önmagukat illeti, nem tudják, hogyan gondozzák megfelelően. Talán kevésbé szeretik magukat, mint egy fát?”

„Ha a régiek nem mondtak ki valamit szóban, azt azért tették, mert szégyellték volna, hogy tetteik nem követik szavaikat.”

„A nemes ember tökéletesíti mások jó tulajdonságait, és nem erősíti mások rossz tulajdonságait. A közönséges ember fordítva csinálja.”

„Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el.”

„Amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van.”

„Ha hibázol, és nem javítod ki, akkor követed el igazából a hibát.”

„Az erény gyakorlását senki sem engedheti át a mesterének.”

„Akik különböző úton járnak, nem adhatnak egymásnak hasznos tanácsokat.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 2. szám, 2002. június

 

TARTALOM

• Júniusi programjaink
  
• Jorge A. Livraga: A görög tragédia – részlet
  
• Odüsszeusz kalandjai
  
• Idézetek Platóntól
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Iskolánk 1989 óta folyamatosan, havonta többször tart nyilvános előadásokat, előadás-sorozatokat. A témák változatosak, hiszen a világ különböző kultúráiból és hagyományaiból merítünk, ugyanakkor célunk nem csupán az ismeretterjesztés, hanem a mai ember segítése is, hogy a ránk származott örökséget saját, hasznos eszközévé alakíthassa. Májusban Budapesten Odüsszeusz bolyongásainak szimbolikus értelmezését hallhattuk, majd az öt elemről szóló egyetemes tanítást. Győrött az ókori egyiptomi nők szerepéről esett szó, Szegeden pedig azon gondolkodtunk el, mit jelent a legendás Excalibur, egy másik előadás alkalmával pedig álmaink üzenetére kérdeztünk rá.

Előadásainkban mindig keressük a mélyebb mozgatórugókat, illetve a válaszokat az embert emberré tevő kérdésekre: a miértre és a hogyanra. A téma lehet filozófiai, történelmi, irodalmi, de filozófiai iskolaként mindegyikben a szemlélődő, gondolkodó emberhez szólunk, aki képes megállni a korunkban túlságosan is gyorsan váltakozó divatok közepette, és mély és kevésbé ingadozó belső meggyőződéseit erősíti magában, amelyek szilárd tartást adnak.

A klasszikus ókori értelmezésben a filozófia a megértést és az ezzel összhangban lévő cselekvést jelentette, azaz az embert mint teljességet szemlélte – életforma volt. Most, amikor a világon egyre többen érzik hiányát egy olyan életformának, amely az embert visszahelyezi a természetbe, és önismeretre, önirányításra, valamint a törvényszerűségek felismerésére tanít, az Új Akropolisz előadásaival, kurzusaival és tevékenységeivel igyekszik mindenkihez szólni, aki ezt fontosnak tartja. Valóban izgalmas újra felfedezni elődeink tudását, rájönni boldogságuk titkára. Ez gyakran sokkal egyszerűbb és közelebb van, mint gondolnánk. Szókratész az egyik platóni párbeszédben azt magyarázza, hogy a szem sem akkor lesz szép, ha a legszebb színnel, a bíborszínnel festik le, hanem csak akkor, ha a természetéhez illő színt kapja. Hasonlóképpen talán az ember sem lesz attól boldog, hogy annyi mindennel elhalmozzuk, hanem attól, ha megadjuk neki azt, amire szüksége van.

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

 

JÚNIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST VIII., Krúdy Gy. u. 15.

június 7. péntek, 19.00	ÉLŐ ARÁNYOK – BARANGOLÁS A TERMÉSZET VÁLTOZATOS FORMÁI KÖZÖTT Szimmetriák és arányok az ásvány- és növényvilágban Régi idők szent geometriája modern megvilágításban Az élet fogalmának kiterjesztési lehetőségei Előadó: Horváth Ferenc
június 14. péntek, 19.00	JÁTÉK AZ ÉLET SZÍNPADÁN – A GÖRÖG TRAGÉDIA VILÁGA Színész és közönség: a kapcsolatteremtés szintjei Deus ex machina – a hatáskeltés eszközei Részvétel és érzelemnyilvánítás Vallás, művészet, misztérium a darabokban Előadó: Kovács Balázs

SZEGED, Berzsenyi u. 3.

június 13. csütörtök, 18.00

A KIS HERCEG „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…” A gyermekszív bölcsessége A szertartások szerepe az életünkben Kötelékek ember és ember között Előadó: Lőrincz Laura

 

JORGE A. LIVRAGA: A GÖRÖG TRAGÉDIA – RÉSZLET

A görög tragédia többször visszatérő témánk volt az előadásokon. Június 14-én Budapesten „Játék az élet színpadán – a görög tragédiák világa” címmel arról lesz szó, hogyan képzelhetjük el az ókori színházat, milyen szerepe, célja volt az előadásoknak. Hogyan jelent meg a vallás és a misztérium a darabokban? Miért és hogyan mutattak be emberi sorsokat? Az alábbi idézet, az Új Akropolisz alapítója, Jorge A. Livraga professzor A tragédia című könyvéből, bevezetést nyújt a görög tragédiák világába.

„Gyermekeinknek azt tanítottuk, hogy a színház csupán fikció, a valóság többé-kevésbé torzult másolata. Ez tévedés! A színház maga a valóság, az idő és a tér korlátai nélkül. Az ember csak a formáit teremti. Szelleme metafizikai eredetű, és azért nevezzük misztériumszínháznak, mert az ókori misztériumokból származik, ezek népszerűsített változata. Pontosabban, az i. e. 5. században virágzó görög színház a földrajzilag és kulturálisan is Athén városához közeli eleusziszi misztériumokból ered.

A világegyetem természetes felépítését követve – mely egyszerre egységes és hármas –, a színház is tragédiára, drámára és komédiára oszlott. Mivel e felosztás értelme „titkokkal” állt kapcsolatban, ezért csupán Arisztotelésztől maradt fenn egy szűkszavú magyarázat. Ez, és sokkal régebbi töredékek alapján azt mondhatjuk tehát, hogy a tragédia olyan színpadi mű, amelyben a sors és az istenek uralkodnak, és irányítják az emberi cselekedeteket. Ez utóbbiak egy törvénynek – Dikének, amelyet a hinduk karmának neveznek – vannak alávetve, amelyben egy kérlelhetetlen erkölcsi mechanizmus alapján minden cselekedet önmagával egyenértékű reakciót vált ki. Az emberi cselekedetek csak olyanok lehetnek, amelyeket a természet elrendelt, és a szabadsággal való visszaélés az egyik vagy másik irányú „túlzás” bűnébe juttat. Akárcsak az ókorban, a családi kapcsolatok ma is igen szorosak, és az egyént meghatározó lelki és kulturális tényezőket foglalnak magukban, így az emberek saját családi származásuk és társadalmi körülményeik áldozatai.

A dráma is színre viszi az emberi viszontagságokat az istenek és a sors befolyásával együtt, de nem teremt olyan végső, megoldhatatlan helyzeteket, amelyekre annyira mélyen hatnak az élet törvényei, hogy az események folyama feltartóztathatatlanná válik. Az ember a fájdalom és az erőfeszítés révén tisztul meg a legkönnyebben. A klasszikus ókor görög és római kommentátorai szerint ez jellemzi a civilizált, azaz nem barbár emberiséget. Bár a görögök a „barbár” kifejezés alatt minden idegent értettek, ebben az esetben mégis a hagyományos értelmezést használták, amelyben a barbárság az ostobaságnak, a műveletlenségnek és a tettek, érzések és gondolatok feletti uralom hiányának a szinonimája.

Végül, a komédia a legfelszínesebb forma, ahol sem a filozófia, sem pedig a műveltség nem nemesítik, és nem is nehezítik a játékosan élt életet. Az emberek egyszerűen születnek, élnek és meghalnak. A helyzetek könnyedek, a könnyelműség uralkodik. A mindig jelen lévő istenek szerepe arra korlátozódik, hogy az egymást kigúnyoló emberek ostobaságán kacagjanak. A sors vezeti az embereket, de ők ennek nincsenek tudatában, mivel a cselekmény gyerekes, és nem veszélyezteti komolyan sem a természet egyensúlyát, sem a szereplők legmélyebb énjét.

A misztériumszínház hármas felosztása Platón Hármas Logoszának felel meg, ahol a tragédia az isteni Akarat színhelye, egyfajta nehéz, de végtelenül valóságos Ég. A dráma a Szeretet és a Tudás háza, a hús-vér testben megnyilvánult embereknek megfelelő tapasztalatokkal, akik érzelmeik és gondolataik miatt örülnek vagy szenvednek. A komédia a Formák és ezek viszonyainak, árnyainak és fényeinek a világa. A tükrök és visszhangok csalóka birodalma, amelyben azok bolyonganak, akik még mindig jól érzik magukat, akár örülnek, akár bánkódnak, akik megelégszenek a hétköznapi élettel, és nincsenek tudatában a transzcendens valóságnak.

Nyilvánvaló, hogy ez a felosztás, noha valós és megfigyelhető, különbözőképpen jelenhet meg a szerzők, a témák, valamint a kifejtés fizikai és lelki körülményeinek függvényében.

A misztériumszínház tanító jellegű. Mindegyik műfajában tanítani akar valamit, és különösen a tragédiában fontos, hogy olyannyira meglepjék, ámulatba ejtsék a nézőt, és úgy megragadják a figyelmét, hogy megszűnjön nézőnek lenni. Fokozatosan bevonják a műbe, mintha ő is egy színész lenne, vagy legalábbis az eseményekben erősen érintett résztvevő.

A klasszikus színházban van valami misztikus és vallásos. Az az eszménye, hogy a néző másként távozzon, mint ahogy belépett. Egyfajta alkímiai színházról van szó, hiszen mágikus művelettel lényegít át.”

ODÜSSZEUSZ KALANDJAI

Egy csonka, régi szobor jelenik meg előttünk Rilke híres „Archaikus Apolló-torzójá”-ban: „csak torzult és suta kő”, „lecsapott vállal meredő”. De mégis izzik, árad belőle a fény – ez az ókori, halott kődarab üzen. „… mert nincsen egy helye sem, mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!” Ugyancsak megkövesedett művészi darabnak tűnik az Odüsszeia vagy más antik eposz, pedig eredetileg mítoszt és világszemléletet láttak benne, másként nem is maradhatott volna fenn ilyen sokáig. Odüsszeusz kalandjai nem csupán izgalmas folytatásos történetet jelentettek. Az pedig, hogy a modern utókorban darabjaira szedjük, vagy Homérosz kilétén vitatkozunk, szintén nem visz közelebb ehhez a „kődarabhoz”.

Ha egy meséből, versből vagy ebből a műből tanulni is akarunk, akkor nem lehúznunk kell azt a hétköznapok szintjére, hanem éppen nekünk kell felemelkednünk hozzá. Ezzel az igénnyel fordultak május 10-i előadásunkon az Odüsszeiához előadóink, Balatoni Péter és Rusznák György. Az „Odüsszeusz kalandjai – utazás a lélek háborgó tengerén” cím is sejtette, hogy a szöveget szimbolikusan, az ember belső, lelki oldaláról nézve fogják értelmezni.

A bolyongó hős nem is áll olyan messze tőlünk, hiszen emberi, megfogható alak, nem isten vagy félisten, és emberfeletti képességekkel sincs felvértezve. Tengere saját életünk tengere is lehet, amelyen magunk evezünk, vagy csak evickélünk. Odüsszeusz bátor harcos, de egyben találékony, leleményes is, akiben így az erő és az értelem harmóniában egyesül. Hozzá hasonlóan – ahogy utazik, hányódik – mi is felfoghatjuk magunkat átutazónak, az ő kísértéseit pedig a mi kísértéseinknek is. A lótuszevők földjén például igen nagy a csalogatás: itt nincs szükség erőfeszítésre, el lehet mindent felejteni, és egyáltalán nem kell változni. Odüsszeusz úgy lép ki a csapdából, hogy emlékezik céljára, és társait sem engedi megállni. Vagy amikor Aiolosztól, a szelek királyától tömlőbe zárva megkapja az összes szelet, kivéve azt, amelyik őt repíti… Nem tud tökéletesen figyelni, elalszik. (Sok mese- és mítoszhős próbája az éberség, vagyis „hétköznapiul” a figyelem.) Míg alszik, a társak, akik mértéktelenségükkel, meggondolatlanságukkal gyakran sodorják a hőst veszélybe, elszabadítják a szeleket, és a hajó visszasodródik, hiába látták már Ithaka partjait. Értelmezhetjük úgy is, hogy ezek a társak gyengeségeket, hibákat testesítenek meg. Odüsszeusz az út során elveszíti embereit, de ezzel csak látszólag, a külső események szempontjából lesz gyengébb. Valójában a többi hajós halála a tisztulást, a hibáktól való megszabadulást jelenti. És ki ne ismerné a csábítás kísértését: a szirének éneke ezt táplálja. A hős tudja, hogy ennek a hibának is ellen kell állnia, ha haza akar jutni, ezért társai fülét bedugaszolja, magát pedig hajója árbocához kötteti. Lehet, hogy valóban nem kellene hallgatnunk a csábítás belső hangjaira?

Odüsszeusz húsz év után végül hazatér – ő a példa arra is, hogy van, ami kivezethet a bolyongásból, bolyongásainkból. A „leleményes” hős nem gyötrődő, bénult ember, hanem a megoldást keresi minden helyzetben. Állandó eposzi jelzője a „sokattűrő” is, és türelme, óvatossága tényleg segíti őt. Védője és kísérője Pallasz Athéné, a bölcs istennő, aki kegyeltjében az értelmet juttatja győzelemre. És bár Odüsszeusz meztelenül, emberei és kincsei nélkül ér megpróbáltatásainak utolsó állomására, a phaiákok szigetére, mégsem meztelen, hiszen már fel van vértezve tapasztalatokkal és erényekkel, az emberi lélek méltó öltözékével.

Ebben a belső, lelki kulcsban Pénelopé, a hű feleség az állandó, halhatatlan lelkének jelképe, akihez mindannyian eljuthatunk, még ha tévedezünk is. Pénelopé mintha semmit sem öregedett volna, ahogy a lelkünk is örökké fiatal maradhat. Ahhoz, hogy mi is kiköthessünk Ithakánkban, nem kell más, mint odüsszeuszi lelemény, némi „sokattűrés” és az örök Pallasz Athéné segítő erejével saját intelligenciánk.

Takács Mária

IDÉZETEK PLATÓNTÓL

Az alábbi Platón-idézetek valóban a béke és a megértés szigetei (és percei lehetnek)…

„Ó, kedves Pán, és ti többi istenek, akik csak itt lakoztok, adjátok meg nekem, hogy szép legyek belül, s ami külső birtokom van, a belsőkkel összhangban legyen.”

„Az igazságos, őszinte és nemeslelkű nem arra törekszik – mondja Aiszkhülosz –, hogy jó embernek lássék, hanem hogy valóban az is legyen.”

„… még soha senki, aki ifjúkorában azt a nézetet tette magáévá az istenek felől, hogy nincsenek, nem maradt meg végig öregkorára ebben a véleményében.”

„… az ember hasonlóvá válik ahhoz, amiben gyönyörködik.”

„… se nem hosszú, se nem rövid, hanem a tárgyhoz mért beszédre van szükség.”

„Vagy hiszed, hogy bárki is haragudhatik egy nem haragos emberre, s irigykedhetik egy nem irigy emberre, ha ő maga sem irigy, s ha szelíd természetű?”

„… a bennünk lakozó szenvedélyek, mint valami fonalak vagy zsinórok rángatnak bennünket, és ellentétes lényük folytán egymással ellentétes irányban húzgálnak bennünket, ellentétes cselekedetek felé…”

„… az élők a holtakból származnak, éppen úgy, mint ahogy a holtak az élőkből.”

„… a túlzás mindig nagy változást szokott eredményezni az ellentétes irány felé…”

„… csüggeteg emberek még nem állítottak diadalmi emléket…”

„Aki tehát sokféle szépet szemlél, de magát a szépet nem látja, s mást nem tud követni, aki őt erre irányítaná, s aki sokféle igazságos dolgot szemlél, de magát az igazságosságot nem látja, és így tovább – arról azt kell mondanunk, hogy mindenről csak vélekedik, de arról, amiről vélekedik, valójában nincs tudása.”

„Mert minden cselekvésnek az a természete, hogy önmagában se nem szép, se nem rút, hanem a cselekvés során válik olyanná, ahogyan csináljuk. …Ha szépen és helyesen cselekszünk, szép lesz, ha pedig helytelenül, rút.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek ).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16 – 21 óráig.
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18 – 21 óráig.
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18 – 21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 3. szám
2002. július-augusztus

 

TARTALOM

• Nyári programjaink
  
• Delia S. Guzmán: Ma láttam… egy gyereket
  
  
• A Meseház – Interjú Bernát Ottíliával
  
• Idézetek Jorge A. Livragától
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Nyári hírlevelünk valóban az egész nyárra szól, hiszen legközelebb szeptember elején jelentkezünk hírekkel és programokkal.

Megkezdődött a vakáció a gyerekeknek. A Szüni Dödő fővárosi játéksorozat keretében eddig két gyerekprogramot tartottunk: Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő című meséjéből a nyitónapon adtunk elő részleteket, majd június végén a Mikszáth téren a legkisebbeknek szánt két rövidebb mesével, A három pillangó és a Répamese történetével szerepeltünk. Júliusban A fekete havas című magyar népmesét játsszuk el apró közönségünkkel együtt.

Meseházunk tagjai tartalmas meséket visznek színre. Törekvésünk, hogy a gyerekeket minél jobban bevonjuk a mesébe, játékba. Azért tartjuk fontosnak a gyerekek bekapcsolódását, mert a fejlődő léleknek szüksége van arra, hogy aktívan építse be élményeit, és abból indulva újat alkosson. Ezért már a legkisebb gyerekekben is érdemes erősíteni a képzelőerőt, illetve fejleszteni a különböző képességeket, mert ha a gyerek megtapasztalja a teremtés örömét, akkor felnőttként sem elégszik meg pusztán a „fogyasztással”. Minél aktívabb az ember a munkáiban és a feladataiban, annál jobban érdekli, mi lesz velük, és élete ennek a felelősségvállalásnak köszönhetően teljesebbé válik. És mivel a gyerekben rejlik a jövő, így új utak nyílhatnak meg, és új lehetőségek teremtődhetnek, amelyekre a felnőttek legtöbbször már nem fogékonyak.

Akár játszunk, akár pihenünk, nyáron általában több időt töltünk a szabad levegőn, és közelebb kerülünk a természethez. A nyárról rögtön a meleg és a sok napsütés jut eszünkbe. Az évszak hivatalosan a napfordulóval veszi kezdetét, akkor, amikor a Nap eléri a Ráktérítőt, és az északi féltekén a leghosszabb nappalt éljük. A Nap Föld körüli látszólagos keringésének négy kiemelkedő pontja – a két napéjegyenlőség és a két napforduló – minden ókori civilizációban a legfontosabb ünnepek közé tartozott.

Ezeket a pillanatokat szentnek tartották, az ember pedig az egész társadalomra kiterjedő szertartásokon keresztül tudatosan vehetett részt a természet ciklusaiban. A vetés, táplálás, aratás, betakarítás fázisait élték át egy-egy év során, de a Nap mozgása az egész emberi életpályát is felírta szimbolikusan az égre. Az ember maga volt a Nap, aki járja kiszabott pályáját, és aki – mint a naphősökről szóló mítoszokban – erejét és képességeit fejlesztő próbákkal találkozik útján.

A modern kor kiszakította az embert a természet ritmusából. Az idő homogén lett, csak a mennyiségét mérjük, és elfelejtettük azt a lényeges igazságot, hogy „ideje van az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett”. Hiszen ma hatalmas eredményként éljük meg, hogy már nem függünk a Naptól, és például mesterséges körülmények között bármikor ültethetünk, sőt mesterségesen igényeket is támasztunk az egyre nagyobb mennyiségekre.

Ha már nem tartjuk fontosnak a természet ritmusait, és nem is vesszük őket észre, az életet sem fogjuk érteni. A természetet élettelennek, gépiesnek és véletlenszerűen működőnek fogjuk tekinteni, az embert pedig mindenhatónak és minden kötelezettségtől mentesnek. De a mesterséges élettel egyre erősödő szorongás rácáfol életformánkra, és újra arra késztet, hogy tanuljunk a természettől. Ki kell várnunk a gyümölcs érésének idejét, az íze csak akkor lesz igazi.

Minek jött el az ideje a nyári meleg napokban? Mindenképpen az aktivitásnak, cselekvésnek, fizikai és – érdekes módon – szellemi téren egyaránt. Általában ilyenkor buzognak bennünk a legnagyobb energiák, amelyeket bárminek a fejlesztésére, tökéletesítésére felhasználhatunk. Ne feledjük el, hogy a felnőtt ugyanúgy aktívan tanul, mint a gyerek, és szüksége van arra, hogy tudását használja, és alkosson, teremtsen vele. Nem csak a gyerek testében lakik fejlődő lélek, sőt! Az aktív, kreatív időtöltés fejleszt, megújít és egyúttal ez az, ami a legjobban pihentet.

Mindenkinek tartalmas és pihentető nyaralást kívánunk!

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

Nyári programjaink

július 6. szombat, 9.00-12.00	III. BUDAPESTI ERDŐTISZTÍTÁSI AKCIÓ Találkozó: 8.30-kor a Moszkva téren, a 22-es busz megállójában
július 18. csütörtök, 16.00-18.00	MESEHÁZ: A FEKETE HAVAS Budapest, VIII. kerület, Mikszáth tér
augusztus 20. Szent István ünnepe	KÉZMŰVES VÁSÁR ÓPUSZTASZEREN

 

 

Delia S. Guzmán: Ma láttam… egy gyereket

Ma láttam egy kisgyereket…
Azt mondják, hogy a gyerekek már nem olyanok, mint régen, és nagy megelégedettséggel nyugtázzák, hogy minden megnyilvánulásukban hasonlítanak a felnőttekre. Azt mondják, hogy a mai gyerekek sokkal „éberebben” jönnek a világra, és hogy sokkal gyorsabban értenek meg mindent. Örülnek, ha illetlen kérdéseket tesznek fel, és az ártatlanság elvesztését – vagy talán inkább hiányát – fontos előrelépésnek tekintik a mai gyerekeknél.

Ezért is keltette fel a figyelmemet az a kisgyerek, akit ma láttam… Valóban gyerek volt, alig pár évéhez illő ártatlansággal, szemében egészséges, kíváncsi pillantással, fiatal testének természetesen fürge, élénk mozdulataival. Láttam, ahogy szeme felcsillant, bárhová is nézett, láttam benne az igyekezetet, hogy felfedezze a minden létező mögött rejlő titkot. Kérdés kergetett kérdést a tudás utáni vágy zsibongásában.

Kérdései egyszerűek voltak, és ezért mélyek is. Az égről, a csillagokról, a világvégéről érdeklődött. Kérdezősködött a röpködő rovarokról, és azt is akarta tudni, hogy az embernek miért nincs szárnya. Meg akarta tudni, miért van az, hogy egyes emberek sírnak, mások pedig nevetnek és kiabálnak…

És ezután jött a nagy kérdés: a többi gyerekhez kapcsolódott. A kisgyerek, akiről írok, úgy érezte, hogy a többiek nem értik meg, és nem is hasonlítanak hozzá. Nem szeretnek ugyanazzal játszani, mint ő, nem érdeklik őket ugyanazok az események, mint őt. „Felnőttet” játszanak, ő viszont kicsi akar lenni. A „normális" gyerekek csak a televízióról, az ünnepekről, családi gondjaikról beszélnek, és arról, mennyire nem bírják szüleiket és testvéreiket.

A kisgyerek, akit láttam, védtelennek érezte magát a vele egykorúak között… És a felnőttekhez fordult, hogy megértésre leljen…De csak kinevették. „Te jó ég! Kire ütött ez a gyerek? Ránk egy csöppet sem hasonlít… Szégyellem a kérdéseit, mert olyan, mintha semmit sem értene… Miért nem vagy olyan, mint a többi gyerek? Miért nem játszol velük? De fiam, mit magyarázzak neked a holdról, ha annál többet én sem tudok, mint amennyit már elmondtam?”

A gyerek csillogó szeme elsötétült, árnyék borult rá, amely száz szótár magyarázatánál is jobban megértette, mi a szomorúság. Azt hiszem, ekkor veszítette el üdeségét, és anélkül, hogy akarta vagy észrevette volna, idő előtt felnőtté vált.

Megtanulta az élet kegyetlen leckéjét: hallgatni a meg nem értéssel szemben, titokban tartani a legszebb álmokat, nem beszélni a szép dolgokról, csupán azt mondani, amit elvárnak tőle.
Kezdetben még egy gyereket láttam, a végén pedig egy fájdalom súlya alatt görnyedő embert.

Miért ítéljük halálra a szépséget és az ártatlanságot? Hol van az, aki bennünk gyerek volt, akiben még élnie kellene a kifogyhatatlan kíváncsiságnak és a szeretet utáni vágynak? Valóban igaz, hogy már nem érthetünk semmit, ami jó és tiszta? Igaz, hogy a növekedéssel szükségszerűen együtt jár a gyermeki rácsodálkozás elvesztése?

Szomorú volt az a nap, amikor azt a kisgyereket láttam. Azóta is járom az utamat, szüntelenül keresve egy tekintetet, amelyben ott láthatom az első lelkesedés ártatlanságát, amelyet még nem piszkított be és nem torzított el mostani életritmusunk féktelensége.

Fiatal szemeket, fátyolos, kérdésekkel teli szemeket keresek, azt a reménytelenül magányos tekintetet, amely az ég felé tör, és örök kérdéseket vet fel, olyanokat, amelyekre a válasz csak az ember lelkének legmélyén található meg… de ő most alszik, jobb időkre várva.

Mindennap születnek gyerekek… Segítenél, hogy megtaláljuk azt, akinek a szemében még mindig tükröződik az ég egy darabkája? Segíts, hogy ne veszítse el ezt a kincset, és akkor mindenkit, téged is és engem is, gazdagít szépsége és tisztasága.

A Meseház – Interjú Bernát Ottíliával

Vannak szombatok, amikor a budapesti Új Akropolisz Krúdy utcai pincehelyiségébe bölcs királyok, igaz szívű királyfiak, szépséges királylányok, tűzön-vízen áttörő legények és persze sárkányok, meg mindenféle manók költöznek. Az is megtörténhet, hogy egy rengeteg nagy erdő közepén találjuk magunkat, esetleg Japánba érkezünk, vagy egy fényes kastély vendégei forognak körülöttünk. E mesés helyszínek és mesebeli hősök a gyerekeket várják minden hónapban egy-egy alkalommal. Akik pedig mindent és mindenkit elvarázsolnak: a Meseház tagjai. Tevékenységükről és céljaikról vezetőjük, Bernát Ottília beszél (vagyis mesél).

Márciusban A fekete havas című magyar népmesét adtátok elő. Attól a pillanattól, hogy kezdetét vette a történet, csupa meglepetés érte a nézőt. A gyerekek, mint egy kis vándorcsapat, körbejárták a mese helyszíneit, miközben rajzokon is megelevenedtek a hősök, végül pedig maguk a kicsik festettek a meséhez. Nem hétköznapi bábszínház tehát az akropoliszi Meseház?

Bábszínházként indultunk 1996-ban, de két éve már elsősorban nem a bábjáték jellemző programjainkra. A mesedélutánok inkább együttjátszásra hasonlítanak, amelyhez minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk. Aki „a mese házába” lép, egyben aktív résztvevő is lesz. A televízió előtt a gyerekek passzív nézők, és kész, kápráztatóan színes és mozgalmas képvilágot kapnak, amelyet csak el kell fogyasztaniuk, és félő, hogy gyakran nem is tekintik a gyerekeket másnak, mint jó fogyasztóközönségnek. Mi fontosnak tartjuk, hogy a képzeletnek nagy teret adjunk, hogy a gyerekek alkothassanak, és így éljék át a meséket. Például Holle anyó birodalmában kis cipókként és almákként tapasztalhatták meg, milyen jó, ha segít nekik a szorgalmas lány, és mennyire szomorú, ha a lusta nem törődik velük. Fehérlófia útját pedig verssel, énekkel segítették, és királylányként vagy éppen griff-fiókaként kapcsolódhattak be a történetbe. A mesék szereplőit is igyekszünk változatos formákban megjeleníteni, így a gyerekek képzeletük segítségével fakanálbáb, árnybáb formájában, terméseket beöltöztetve, kavicsokat befestve stb. készíthetik el kedvenc szereplőik figuráját.

Így igazán befogadhatják a gyerekek a meséket. Minden alkalommal kézműveskedtek is?

Igen, törekszünk arra, hogy ez is meghatározó része legyen egy-egy mesedélutánnak. A fekete havas meséjében a képi megjelenítés kapott nagyobb hangsúlyt: egy mesetérképet jártunk végig, amelyet aztán a gyerekek is megalkottak. A Grimm testvérek A hat hattyú című meséjében a gyerekek vándorútjuk egyes állomásain csillagviráginget készítettek, kishattyúkat fontak. A kőfejtő című japán mese is alkalmat adott a képzelőerő fejlesztésére, Lázár Ervin meséjének, A négyszögletű kerek erdőnek eljátszásakor pedig agyagoztunk, és a különböző állatjellemeket jelmezekkel mutattuk be. Igyekszünk minél több technikát megismertetni kis és nagy vendégeinkkel, és eddig is igen sokféle formát kipróbáltunk már. Tavaly ősszel még kirándultunk is, hogy A kisgömböc-mesedélutánhoz terméseket gyűjtsünk.

Milyen meséket választ a Meseház? Hogyan készítitek elő a programokat?

Meséinket úgy válogatjuk, hogy a történeteknek legyen mélyebb tartalma, hogy több szinten is értelmezhetőek legyenek. Üzenetüket igyekszünk mi magunk is megfejteni, és ezt ajánljuk a szülőknek is. Valljuk, hogy a mese nemcsak a gyerekeknek szól, hogy aztán később „józan, és már nem álmodozó” felnőttként kinőjenek a mesék világából. Ebben a félévben is mindig várt és vár valami a szülőkre: A hat hattyú meséje alatt elvonultak, és mondókákkal, gyerekversekkel ismerkedtek. Míg a gyerekek A fekete havas történetét követték, a nagyok bábkészítési technikákat tanultak, még varrtak, ragasztottak is bábokat, amelyekkel aztán a program végén meglepték a mesetérképet alkotó, kissé festékes gyerekeiket. De máshogy is szeretnénk a szülőknek segíteni, és velük együtt gondolkodni. Például beszélgettünk már – az egyik mese témájából kiindulva – arról is, hogyan lehet a gyerekek civódásait, veszekedéseit feldolgozni, kezelni.

Szerepel-e máshol is a Meseház?

Kapcsolatban állunk több VIII. kerületi gyermekotthonnal, ezenkívül tartottunk és a jövőben is tartunk előadásokat a Cseppkő Utcai Gyermekotthon és a Fővárosi Központi Szabó Ervin Könyvtár számára. A nevelőotthonokba a mese mellé gyakran viszünk ajándékba játékokat, ruhákat is, illetve el is hívjuk a gyerekeket egy-egy délutánra. Nyáron pedig, immár évek óta, a Szüni Dödő programsorozat keretében a Petőfi Csarnokban és a Mikszáth téren nyitja ki kapuit a Meseház.

Tavaly nyáron egy igazi mesetábort is rendezett iskolánk. A színhely is mesés volt, mégpedig Heves megyében a hegyek között, egy völgyben megbúvó kis faluban, Egerbocson. A Mirkó Királyfi Kalandtáborban Mirkó királyfi meséjével feküdtünk és keltünk, az egész tábor egy különleges mesejáték színtere lett. Az óvodásoktól kezdve a tizenhat éves kamaszig mindenki a mesében élt, de a résztvevők között nem osztottuk fel a szerepeket, hanem mind a 60-80 gyerek egyszerre volt a hős Mirkó királyfi, és együtt állták ki a próbákat, együtt győzedelmeskedtek.

Az interjút Takács Mária készítette.

Idézetek Jorge A. Livragától

• „A valódi pedagógia úgy nevel, hogy közben nem torzít el; tudást közvetít félrevezetések nélkül; oktat és nem politizál; felébreszti a lelket és a minden emberben szunnyadó képességeket.”
  
• „A valódi pedagógia azt tanítja meg, hogy hogyan ébresszük fel képességeinket a tanulásra, a kísérletezésre és az életre.”
  
• „Az oktatást ne korlátozzuk az adatok memorizálására – az ember nem számítógép. Nevelni kell szívét és kezét is. Az új nemzedéket ne csak okosnak, hanem jószívűnek és dolgosnak is neveljük.”
  
• „A valóság kilométerekre riasztja el a huszadik század eleji, leegyszerűsített elméletek gyenge szitakötőit, amelyek szerint a gyerek fejlődésének egyedüli tényezője az elméleti oktatás.
  
  Az íj és a nyílvessző minősége ugyanolyan, de nincs két egyforma íjász, és számtalan céltábla van.
  
  Az emberi tevékenységek tanulmányozása és megértése – röviden nevezhetjük tudománynak, filozófiának, művészetnek és vallásnak – nem választható el magától az embertől.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, a nyári szünet alatt hétköznap 18–20 óráig.
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, a nyári szünet alatt szerdánként 17–21 óráig.
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, a nyári szünet alatt keddenként 17–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 4. szám
2002. szeptember

 

TARTALOM

• Szeptemberi programok
  
• Az Új Akropoliszról és alapítójáról
  
• Idézetek
  
• A kínai bölcsek könyve – a Ji Csing
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

A filozófia szó a görög philo-szophosz szóból származik. Jelentése: a bölcsesség szerelmese. Keveset mond a mai embernek, aki eltávolodott attól az egyszerű világnézettől, amelyben az ember a természet része, és különböző formáinak tanulmányozásával önmagát is megértheti. Nem aprózza szét a világot, hanem teljességében szemléli, akár egy élő szervezetet, amelynek működését, céljait és rejtett szándékait soha nem érthetjük meg, ha élettelen, szervekre bontott testét vizsgáljuk. Ezért az ókori filozófusok úgy tartották, hogy az embernek mindenhez értenie kell, vagy pontosabban, mivel ő áll a világegyetem központjában, ahol minden erő találkozik és minden törvény kifejti hatását, önmagához kellett viszonyítania mindent. Ez a megközelítés hat az ember gondolkodásmódjára, értékrendszerére és tetteire egyaránt, arra készteti, hogy szüntelenül keresse önmaga és minden létező minél jobb megértését, és hogy a tökéletességet, a bölcsességet elérendő céljának tartsa.

Filozófiai bevezető kurzusunk, amelynek a témáit a bevezető után mutatjuk be, a mindenkori ember szemszögéből vizsgálja az életről feltett nagy kérdéseket. Az erkölcs és az erények, a szenvedés és a halál, az igazságosság és a boldogság, a vallás és a törvényszerűség kérdései egyetemesek, és az időtlen filozófia válaszait felfedezhetjük világszerte, különböző korokban, rendszerekben és egyes gondolkodóknál egyaránt. A kurzus sok témájának segítségével egyet keresünk, a választ mikrovilágunk központjának rejtélyére: önmagunkra. Ezért amilyen egyedi géntérképünk, annyira egyedi az út is, amelyen haladunk. Önmagunkra alkalmazva a filozófia tanításait az út igazodik az utazóhoz, azaz saját lépéseinkkel épül a lábunk alatt. Ez a filozófia eredeti értelme: tetteink és gondolataink egysége, azaz a filozófia mint életforma.

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

A filozófiai bevezető kurzus programja

1. Természeti avagy ezoterikus filozófia
   
   • a filozófia mint életforma
     
   • Isten rejtélye
     
2. Az ember és a kozmosz
   
   • a felépítésük közötti párhuzamok
     
   • az ember hetes felépítése; testek és altestek
     
   • az evolúció
     
3. India
   
   • a kozmoszt uraló törvények: karma és dharma
     
   • Bhagavad-gíta, ind tanköltemény; a reinkarnáció tana; avatárák; a helyes cselekvés
     
4. Tibet
   
   • A Csend hangja: tibeti misztikus irat a tanítványi útról; a beavatás; a bölcsesség Mesterei
     
5. Buddhista filozófia
   
   • a szenvedés mint a tudatosítás eszköze
     
   • a négy nemes igazság; a nirvána
     
     „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja.” (Buddha)
     
6. Távol-Kelet
   
   • Konfuciusz és a „nemes ember” fogalma; az etika mint a társadalom alapja
     
7. Egyiptom
   
   • az élet rituális és mágikus felfogása
     
   • erkölcs – cselekvés – vallás
     
     „Tettei, nem pedig születése révén ismerszik az ember.” (Intelmek)
     
8. A görög hagyomány
   
   • Platón tanításai az egyénről, az igazságosságról és a nevelésről
     
   • a Barlanghasonlat
     
   • Arisztotelész: a boldogság és az erény
     
     „Ha az Ismerd meg önmagad elvére minden ember figyelne, nem vált volna belőle isteni parancs.” (Plutarkhosz)
     
9. Róma
   
   • Sztoikusok: a belső megtisztulás és az akarat
     
   • Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius
     
10. Az újplatonikusok
    
    • Alexandriai eklektikus iskola
      
    • Plótinosz: a Háromság és a kiáradás tana
      
11. Hermetikus tudományok
    
    • jóga, asztrológia, alkímia
      
12. Az emberiség emlékezete
    
    • történetfilozófia; a történelem és a mítosz
      
      „Aki nem tudja, mi történt születése előtt, az gyermek marad mindörökre.” (Cicero)
      
13. Az ember és ciklusai
    
    • az örök visszatérés mítosza
      
    • világév, világhónapok: a történelem értelmezése asztrológiai kulcsban
      
    • korunk válsága – új középkor
      

Pszichológiai gyakorlatok

• a negyedik alkalomtól kezdve a kurzus végéig
• figyelem, összpontosítás, akarat
  
  „Aki képes a figyelmét irányítani, az önmagát irányítja.” (J. A. Livraga)

 

Szeptemberi programok

BUDAPEST

szeptember 14. szombat 9.00 – 13.00	GEA-AKCIÓ Erdőtisztítás a Hármashatár-hegyen. Találkozás a 65-ös autóbusz végállomásánál (Fenyőgyöngye).
szeptember 20. péntek, 19.00 szeptember 21. szombat, 9.00 – 13.00	JI CSING - A VÁLTOZÁSOK KÖNYVE bevezetés a jóslás és bölcselet kínai rendszerébe Előadás és szeminárium párhuzamok a kozmosz, a Ji Csing és az ember felépítése és működése között a jóslás technikája a kérdező ember: válaszúton a nemes és a közönséges között sorsszerűség a Változások könyvében - az ember és a szabad akarat Előadók: Deák Szilvia, Grúsz Róbert Belépődíj: az előadásra 400 Ft, a kurzusra 1000 Ft, együtt 1200 Ft
szeptember 25. szerda, 18.30	TUDÁS ÉS TETT: AKTÍV FILOZÓFIA A bevezető kurzus nyitó előadása
szeptember 28. szombat, 15.30	MESEHÁZ: AZ ŐSZ Mesedélután: mesejáték, terménybábok és levélnyomatok készítése 4-8 éveseknek ajánljuk Zelk Zoltán A négy vándor című meséje nyomán Őszapóval bebarangoljuk az ősz tájait. Az érdeklődő szülőkkel felidézzük a versek dallamvilágának varázsát verses ritmusgyakorlatok segítségével.

SZEGED

szeptember 12. csütörtök, 18.00	ÁLOM Alvás és ébrenlét határán Az álmok hatása ébrenlétünkre Az álomképek jelentése és jelentősége Előadó: Mayer Márta
szeptember 19. csütörtök, 18.00	KÖZTÜNK ÉLŐ ALKIMISTÁK A réz nyugtalan, amíg arannyá nem válik Az alkímia képi világa Áltudomány, vagy az ember lelki fejlődésének lehetősége? Az ember mint az alkímia színpada Előadó: Kovács Mihály
szeptember 21. szombat	GEA-AKCIÓ Az akció részleteiről érdeklődjön szegedi székhelyünkön, amelynek címét a Hírlevél végén találhatja meg.
szeptember 26. csütörtök, 18.00	WEÖRES SÁNDOR-EST Színpadi játék élő zenével „Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted, mint szikla áll, mi ehhez mérve habfodornyi élted, és mit változtat rajtad a halál.” Előadja: a drámacsoport és a kamarazenekar

GYŐR

szeptember 19. csütörtök, 17.00	ORVOSLÁS EGYIPTOMBAN Receptek és gyógymódok Egyiptomban az Ebers Papirusz alapján Imhotep, az orvostudományok alapítója Az egyiptomi és a görög orvoslás kapcsolata – Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz szóló tanításai Előadó: Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi István Egyetem
szeptember 26. csütörtök, 17.00	A RENESZÁNSZ Mecénások: a Medici ház Új emberkép a reneszánsz művészetben: homo universalis Új tudomány: csillagászat, könyvnyomtatás, harci eszközök Michelangelo, Leonardo, Botticelli művészete Reneszánsz élő zenével Előadó: Kőnig Erika Helyszín: Széchenyi István Egyetem
szeptember 30. hétfő, 18.00	TUDÁS ÉS TETT: AKTÍV FILOZÓFIA A bevezető kurzus nyitó előadása Helyszín: Gyermekek Háza

 

Az Új Akropoliszról és alapítójáról

Az Új Akropolisz, mint a klasszikus értelemben vett filozófiai iskola, célja a filozófiai szemléletmód újjáélesztése a modern idők keretei között. Az ókori világ nagy szintézisét keressük, amelyben a tudományok, a művészetek, a vallások és a filozófiák válaszai kiegészítették egymást, és lehetővé tették az embernek, hogy segítségükkel felfedezze a természetet és az embert uraló törvényeket.

Oktatási programunk felöleli a legfontosabb keleti és nyugati gondolkodási rendszereket, a gyakorlati alkalmazásukkal együtt, hogy segítsen az emberi képességek fejlesztésében. Ezt azokra az örök emberi értékekre alapozza, amelyek minden civilizáció alapkövei voltak.

Az Új Akropolisz a filozófia klasszikus felfogását követi, ahol a filozófia gyakorlati és aktív, nem pusztán intellektuális vagy szemlélődő. Ezért tagjaink különböző programok és akciók keretében aktívan vesznek részt a társadalom életében. Az együttműködés és a közösségért való cselekvés arra ösztönzi a fiatalokat, hogy éljék azt, amit tanulnak és tanuljanak abból, amit megélnek.

Ez az aktív filozófia fejleszti az önmagunk feletti uralom képességét, belső nyugalmat ad, és cselekedeteinkben tükrözi mindazt, amit értelmünk és tudatunk a világ harmóniájából meg tud ragadni. Összeegyezteti az érzelmeket, a gondolatokat és a tetteket. Egyéni gondolkodásra és szabad döntésre tanít.

Alapításától kezdve – 1957, Buenos Aires – független keretek között és mindenféle vallási, politikai, gazdasági-társadalmi befolyástól mentesen működik. Jorge Ángel Livraga professzor fiatal egyetemistákkal és diákokkal indította el a programot, és társadalmi és kulturális tevékenységeinek köszönhetően az Új Akropolisz Argentínában már a hetvenes évek eleje óta elismertségnek örvendő közhasznú alapítvány. Működése ettől kezdve tágult nemzetközivé.

Ma az Új Akropolisz Kulturális Egyesület több mint negyven országban működik, mintegy tizenöt különböző hivatalos nyelven. Több mint 10 000 aktív tagja és sok ezer szimpatizánsa van, akik vallásuk, nemzetiségük és kulturális örökségük sokféleségének ellenére a harmonikus együttélés és a testvériség ragyogó példáját adják.

Az alapító

Az olasz származású Livraga professzor 1930-ban született Buenos Airesben. A helyi egyetemen orvosi, művészettörténeti és filozófiai tanulmányokat folytatott. 1991-ben hunyt el Madridban. Élete és tevékenysége szorosan összefonódott azzal a mozgalommal, amelyet ő maga hozott létre. Minden erejével arra törekedett, hogy kidolgozza alapját egy olyan egzakt tudásra építve, amely azoknak a nagy gondolkodási rendszereknek a szintézise, amelyek az idők folyamán megadták a civilizációk és a kultúrák létrehozásához szükséges alapvető elemeket.

Az foglalkoztatta a leginkább, hogyan érje el, hogy ezt a gazdag tudást alkalmazzuk a gyakorlati életben is. A filozófiát életformának hirdette, amely minden ember számára elérhető az egész világon, nézeteitől és társadalmi helyzetétől függetlenül. Saját szavaival egy „túlélési modul” létrehozását tekintette feladatának, amelynek az a célja, hogy egy jobb embernek teremtsen helyet, aki egy jobb világot épít majd fel. Ha komoly filozófiai formálásra támaszkodó, tolerancián és műveltségen alapuló életformát terjesztünk, amely fel tudja ébreszteni a minden emberben benne rejlő képességeket, akkor elsöpörhetjük az embereket elválasztó és egymással szembeállító gátakat, mint az erőszak, a dogmatizmus, a fajgyűlölet és a kirekesztés számos formája.

Művei tanító jellegűek, áthatja őket az a szándék, hogy a tudás és a filozófia mindenkihez eljusson. Ezért szellemi hagyatékának nagy része kurzusainak és nyilvános előadásainak összegyűjtött anyagából áll, amelyeket a legkülönbözőbb hallgatók előtt, számos különböző témában mondott el, noha vezérfonaluk mindig azonos volt: törekedett arra, hogy minden emberben felébressze az egyéni tudatosságot, valamint a felelősségérzetet, hogy a világot igazságosabbá és összetartóbbá tegyük, hogy mindenkinek megfelelő oktatás és kultúra jusson osztályrészül.

Jorge Ángel Livraga szemléli a világot, amelyben él, és elemzéseivel arra ösztönzi olvasóját, hogy a számtalan manipuláció és csalás ellenére szabad és önálló gondolkodású emberré váljon. A Mágia, vallás és tudomány a 21. századért című könyvének eddig megjelent négy kötete nyilvános előadásait gyűjti össze.

Eleinte történelmi regényeket írt, ilyen első könyve, az Ankor, a tanítvány is, amelyben az ezoterikus bölcsesség egyik fiatal tanítványának viszontagságait meséli el, Poszeidónisz szigetének – a Platón által leírt mitikus Atlantisz utolsó maradványának – elsüllyedését megelőző pillanatokban. Ebbe a fiatalkori regénybe Livraga ugyanazokat a tanításokat építette bele, amelyeket ő maga kapott filozófiai formálásának éveiben. Ugyanehhez a történelmi stílushoz tért vissza Az alkimista című regényében, amelyben felidézi a 16. századi Európában megjelent titkos testvériségek világát, és szenvedélyesen védelmezi a gondolkodás szabadságát.

A természeti jelenségeket magyarázza az egyik legtöbb nyelvre lefordított műve: A természeti, avagy elemi szellemek. Ez a szándék hatja át a Bevezetés a keleti bölcsességbe című könyvét is, amely az ezoterikus filozófia tágas területét öleli fel, és valódi útmutató mindazoknak, akik el szeretnének indulni egy olyan tudás keresésének útján, amely a jelenségek, a filozófiák és a vallások mögött áll. Ezt az irányt követi a Levelek Deliának és Fernandónak című kötet is, amelyben az Új Akropolisz megalapítójának tanításait elsajátítani igyekvő fiatalokban ébredő kérdésekről beszélget két legközelebbi tanítványával.

Korunk jelenségeinek megfigyelése két nagyszerű könyvében ölt testet. Az egyikben, A 20. század mítoszai című művében azokat a nagy szavakat elemzi, amelyekkel oly sok jogtalanságot, igazságtalanságot és ellentmondást igazoltak már, és arra szólít fel, hogy a 21. századba önállóbb és szabadabb gondolkodással lépjünk be. A Möassy kutya a képzelet segítségével folytatja ezt a kritikát, amelyet egy emberi formát öltött kutya személyesít meg, aki egyszerű kutyalogikájával beleütközik az emberi esztelenségbe.

Livraga professzor régészként és az egyiptomi civilizáció alapos ismerőjeként Thébát, a Középbirodalom ősi fővárosát mutatja be, hogy értelmezze ennek a messzi, de talán mégis közeli világnak néhány arculatát, mivel – ahogyan a szerző egy kicsit rejtélyesen megfogalmazza – „Théba egy tudatállapot”.

A görög lélekben való elmélyedéshez Livraga a színház témáját választotta, és így született meg A misztériumszínház – A tragédia című könyve. Ennek a kulturális formának a segítségével behatóan elemzi lelkünk mélységeit, és megfejti néhány titkát, mindig azt a nagyságot keresve, amelyet belső hősként minden ember őriz magában. A sorozatot, amelynek A tragédia az első kötete, sajnos nem sikerült befejeznie.

Könyveit számtalan nyelvre lefordították: többek között franciára, angolra, portugálra, görögre, oroszra, csehre, németre és magyarra is.

* Ha bővebben szeretne olvasni az Új Akropoliszról, működéséről, illetve célkitűzéseiről, kérjük, tekintse meg a nemzetközi webhelyünk magyar nyelvű oldalait: http://www.acropolis.org.

Idézetek

Az alábbiakban iskolánk alapítójának néhány gondolatát idézzük, amelyek a bevezető kurzus anyagából származnak.

• „Fizikailag, lelkileg és szellemileg annyira különböznénk azoktól a régi emberektől, akik templomokat építettek és az élet lényegéről kérdeztek? Ha különbözőek vagyunk is, attól még nem kellene elmerülnünk a különbségek keresésében, mert ezzel inkább csak veszítünk…”

• „Nem hisszük, hogy az ember egyedülálló lény a világon, és azt sem, hogy nem érvényesek rá is az egész világegyetemre vonatkozó törvények. A fizika jól ismeri az ok és okozat összefüggését: bármilyen hatásra azonnal egy ugyanolyan erős, de ellentétes irányú hatás válaszol. Ha ez így történik anyagi szinten, akkor még inkább meg kell nyilvánulnia a mentális és az érzelmi szinteken.”

• „Konfuciusz életének egyik kiemelkedő eseménye az volt, amikor egy nemesi származású tisztviselő meghívta látogatóba a Mennyei Birodalom fővárosába. Az épületek és templomok csodálatba ejtették, akárcsak a kulturális élet és a város látható szervezettsége. A jelenben a múlt tükröződését látta. Az ősi szobrok megfigyelése közben megértette a gondolatok tartósságának és folytonosságának mély értelmét, azt a vezérfonalat, amely az idő múlásának ellenére életben tartja az egységet. Konfuciusz a királyokhoz és bölcsekhez illő életmód örökösének tekintette magát.”

• „A sztoikusok egy, a gyakorlatban követendő erkölcsi tanítást hoztak létre, nem pusztán szavakkal, hanem személyes példamutatással is tanították az embereket.”

• „A szerelmesnek a Szépség megértéséhez szüksége van a látható testi szépségre. Meg kell tanulnia, hogy a különböző szép testek az egyetlen Szépség megnyilvánulásai, és hogy ez a Szépség megjelenhet fizikai testtel nem rendelkező létezőkben is: a művészetben, a tudományban és az erényben.”

• „Ha elemezzük a ma uralkodó eszmei irányzatok többségét, beláthatjuk, hogy az ember sokarcú lénynek képzeli magát: egyféleképpen gondolkodik, máshogyan tanul, egészen másképpen dolgozik, és végül, magánéletének semmi köze sincs az előbbiekhez. Ez a részekre szakadás az embert általában egy aggodalommal teli, bizonytalan állapotba sodorja, mert a sokféle »életmód« között nem találja valódi Énjét.”

• „Nem az a filozófus, aki ismeri azt a számtalan okfejtés, amely a »hivatásos filozófusok« szájából valaha is elhangzott a létről, vagy a tanszékeken kidolgozott, a dolgok valódiságáról vagy valótlanságáról szóló tételeket. A filozófus – ahogy azt maga a szó is jelzi – az, aki a bölcsességet szereti.”

• „Sajnos Buddha alakját manapság sokan egy furcsa szoborral vagy egy távoli legenda szereplőivel azonosítják. Aki beleolvas tanításaiba, arra gondolhat, hogy egy régi, idejétmúlt és csak az ő korában érthető tant olvas. Mélyebben megvizsgálva azonban megláthatjuk, hogy Buddha tanításainak alapja a szenvedés megszüntetése. A szenvedés pedig nem régi és nem is új keletű, mindig is gyötörte az embereket, ezért összeköt minket azokkal a korabeli emberekkel, akik ittak a Megvilágosult szavaiból.”

• „A keletiek közül vannak, akik azt állítják, hogy Tibet a Világ köldöke, szellemi központ, ahonnan az ember származott. Ugyanezt állították az inkák Cuzcóról vagy a görögök Delphoiról, amelyek szintén köldököt jelentenek.”

• „Hogy biztonságosan haladhassunk a jövő felé, tudatában kell lennünk múltunknak: tudatosítanunk kell magunkban a felhalmozott tapasztalatokat és azt a kozmikus célt, amely a kezdetek óta előbbre viszi az emberiséget.”

AJÁNLÓ – JI CSING

Képzeljük el, hogy van egy bölcs barátunk, akivel beszélgetni lehet, akitől kérdezhetünk, és ő válaszol, mintha leveleznénk. Segítséget nyújt, amikor el szeretnénk igazodni az élet kisebb-nagyobb ügyeiben: tökéletesen ismeri a jelent, és a jövő jeleit is közvetíti. Tanácsot adhat apró nehézségekhez, de felfedhet valamit a nagy igazságokból is – attól függően, hogy mit keresünk, és mennyit értünk meg a szavaiból.

Ez a bölcs a Ji Csing, „A Változások könyve”, az emberiség ősi tudásának egyik legrégibb írásos emléke.

Az Akropoliszi esték-sorozat ebben a félévben egy olyan előadással és hozzá kapcsolódó szemináriummal kezdődik, amely a Ji Csingről még kevesebbet tudó érdeklődőket bevezeti a rendszer filozófiai alapjaiba, a mélyebb ismeretekkel bíró látogatókkal pedig szeretnénk megosztani Filozófiai Iskolánk kutatásainak eredményeit. Rákérdezünk arra, hogyan fordultak jóslatért a hatvonalas ábrákhoz, és mit jelentenek a Ji Csing világképében a sors, az eleve elrendeltség és az emberi szabadság. Miért folyamodik valaki a láthatatlan erőkhöz tanácsért? Azért csupán, hogy elkerülje a veszteségeket, a bajt? A Változások könyve sokkal többről szól, mint amit mai fogalmak szerint sikernek, illetve bajnak nevezünk. A kérdező, ha valóban a Ji Csing tanítványává fejlődik, egyben élni tanul, és bölcsebbé válik – Konfuciusz szavaival: „csün-cu”-vá, vagyis nemes emberré.

A szeptember 20-i, pénteki előadás után következő szombati kis „kurzusunk” alkalmat ad arra, hogy együtt és csoportokban kíséreljük meg egy-egy jel megfejtését. Szó esik arról is, hogy milyen típusú jelekkel találkozunk, és arról is, hogyan ébreszthetjük magunkban az intuíciót, azt a képességet, amely a racionális megértésen túl hozzásegít a jelben rejlő válasz befogadásához.

Grúsz Róbert

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16 – 21 óráig.
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18 – 21 óráig.
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18 – 21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 5. szám,
2002. október

 

TARTALOM

• Októberi programjaink
  
  
• Marcus Aurelius – a filozófuscsászár
  
  
• Idézetek Marcus Aureliustól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

A kínai bölcsek szemében az ember helye az ég és a föld között van, feladata pedig az, hogy saját életében összekösse a két ellentétet. Ezért is van, hogy az ember gyakran bizonytalanná válik, mert hol az egyik erő uralkodna el benne, hol a másik. Nincs is talán annál nehezebb vállalkozás, mint felismerni az ellentéteket, és harmóniát alakítani közöttük úgy, hogy minden a helyén legyen, illetve a megfelelő időben történjen, akárcsak a természet életében.

A természet azért mutat állandóan példát a figyelő embernek, mert nagy élő egységként működik, benne minden mindennel össze van kötve, és a legapróbb jelek is jelentősek lehetnek. A kis csírából óriás majomkenyérfa nőhet ki, elég csak Saint-Exupery Kis herceg című történetére visszagondolni. Csak az a kérdés, hogy jó lesz-e az a kisbolygónak, ha akár egyetlen óriás majomkenyérfa is elkezd gyökeret ereszteni rajta. A végeredményt ismerjük: a Kis herceg gondosan megvizsgált minden egyes csírát, hogy megállapítsa, engedheti-e, hogy tovább fejlődjön és gyümölcsöt hozzon. A veszélyesnek tartottakat pedig nem engedte tovább erősödni.

Amikor régen azt tanították az embernek, hogyan tanuljon a jelekből, az „ég” figyelmeztetéseiből, hogy ne kelljen feltétlenül elszenvednie a gyakran fájdalommal járó legvégső következményeket, akkor olyan módszerekhez folyamodtak, amelyek a mai ember számára többnyire érthetetlenek: jósoltak a csirkék viselkedéséből, a csontok repedezéseiből, a madarak röptéből… A jóslásnak, a jövőbe látásnak nagy fontosságot tulajdonítottak, mert megmutathatta a mag fejlődési irányát, a jövő képét, különösen ha kitartunk az irány mellett.

A jövő fürkészését akkor nevezzük filozófiainak, ha abban az ember aktívan, felelősen vesz részt. Ha meg akarja változtatni szándékait, illetve vágyainak, akarásainak irányát, amennyiben a jelek alapján a gyümölcsük nem lesz kedvező sem saját maga, sem mások számára. Ráadásul a természet törvényeinek és így saját magának az egyre mélyebb megértésére való törekvés vezérli.

Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk a szeptemberi Ji Csing előadáson és tanfolyamon, és az október 4-i, a római jóslásról szóló előadásban is feltétlenül újra felmerülnek majd. Meggyőződésünk, hogy a régi ember életformája sok kincset rejt számunkra, ha gondolatilag meg tudjuk közelíteni ezeket a részben elmúlt, részben pedig még bennünk szunnyadó világokat.

„Amennyiben az ember ezen keresztül hasonlóvá válik az éghez és a földhöz, nem fog velük ellentétbe kerülni. Bölcsessége valamennyi dolgot felölel, s Taója az egész világot elrendezi. Ezért nem követ el többé semmilyen hibát…”    (Ji Csing)

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

Az előadások mellett évente több alkalommal indítunk filozófiai bevezető kurzust, amely rálátást ad a bölcsesség kincseire, és megsejteti, milyen gazdag az emberi gondolkodás forrása. A 17 részes előadássorozat látogatói olyan kaland részesei lehetnek, amelyben egy út sok ösvényét fedezhetik fel a világ és önmaguk megismerése felé. (Szegeden október 2-án, Budapesten október 17-én kezdjük legközelebbi kurzusainkat.)

A FILOZÓFIAI BEVEZETŐ KURZUS PROGRAMJA

1. Természeti avagy ezoterikus filozófia
   
   • a filozófia mint életforma
   • Isten rejtélye
     
2. Az ember és a kozmosz
   
   • a felépítésük közötti párhuzamok
   • az ember hetes felépítése; testek és altestek
   • az evolúció
     
3. India
   • a kozmoszt uraló törvények: karma és dharma
   • Bhagavad-gíta, ind tanköltemény; a reinkarnáció tana; avatárák; a helyes cselekvés
     
4. Tibet
   • A Csend hangja: tibeti misztikus irat a tanítványi útról; a beavatás; a bölcsesség Mesterei
     
5. Buddhista filozófia
   • a szenvedés mint a tudatosítás eszköze
   • a Négy Nemes Igazság; a nirvána
     
     „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja.” (Buddha)
     
6. Távol-Kelet
   • Konfuciusz és a „nemes ember” fogalma; az etika mint a társadalom alapja
     
7. Egyiptom
   • az élet rituális és mágikus felfogása
   • erkölcs – cselekvés – vallás
     
     „Tettei, nem pedig születése révén ismerszik meg az ember.” (Intelmek)
     
8. A görög hagyomány
   • Platón tanításai az egyénről, az igazságosságról és a nevelésről
   • a Barlanghasonlat
   • Arisztotelész: a boldogság és az erény
     
     „Ha az Ismerd meg önmagad elvére minden ember figyelne, nem vált volna belőle isteni parancs.” (Plutarkhosz)
     
9. Róma
   • Sztoikusok: a belső megtisztulás és az akarat
   • Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius
     
10. Az újplatonikusok
    • Alexandriai eklektikus iskola
    • Plótinosz: a Háromság és a kiáradás tana
      
11. Hermetikus tudományok
    • jóga, asztrológia, alkímia
      
12. Az emberiség emlékezete
    • történetfilozófia; a történelem és a mítosz
      
      „Aki nem tudja, mi történt születése előtt, az gyermek marad mindörökre.” (Cicero)
      
13. Az ember és ciklusai
    • az örök visszatérés mítosza
    • világév, világhónapok: a történelem értelmezése asztrológiai kulcsban
    • korunk válsága – új középkor
      

Pszichológiai gyakorlatok

• a negyedik alkalomtól kezdve a kurzus végéig
• figyelem, összpontosítás, akarat
  
  „Aki képes a figyelmét irányítani, az önmagát irányítja.” (J. A. Livraga)

 

OKTÓBERI PROGRAMOK

BUDAPEST

<><><><> >

október 4. péntek, 19.00	A JÖVŐ KIFÜRKÉSZÉSÉNEK MÓDJAI A GÖRÖG – RÓMAI VILÁGBAN Az örök élet keresése a földön és az alvilágban Isteni ősök – emberi technikák Trójától Rómáig: hősök kalandjai a jóslással Előadó: Rusznák György
október 17. csütörtök, 18.30	TUDÁS ÉS TETT: AKTÍV FILOZÓFIA A bevezető kurzus nyitó előadása
október 18. péntek, 19.00	PARACELSUS – A GYÓGYÍTÁS ÉS GYÓGYULÁS ALAPELVEIRŐL Filozófiai orvoslás a reneszánszban Az orvoslás négy oszlopa: filozófia, asztronómia, alkímia, etika Racionalitás és intuíció Előadó: Nagy Alinda
október 27. vasárnap, 10.30	MESEHÁZ KI NÉZ VISSZA A TÜKÖRBŐL? Kamaszok délelőttje: a verses összeállítást dramatizálás, önismereti játékok és beszélgetés követi 8–10 éves kortól ajánljuk A kamaszok fő nehézségeire, a „Ki vagyok én?” kérdésére keressük a választ. A szülőkkel a serdülőkorban oly gyakran előforduló szemtelen vagy titkolózó viselkedés okait nézzük meg, és ötleteket adunk a helyzetek feloldására.

SZEGED

<><><><> >

október 2. szerda, 18.00	ÉLNI AKARNI – LÉPÉSEK A BÖLCSESSÉG FELÉ A bevezető kurzus nyitó előadása
október 3. csütörtök, 18.00	AZ AGY Férfiagy – női agy? Az emlékezet labirintusa Agyi ritmusok és ciklusok Előadó: Dr. Németh István
október 10. csütörtök, 18.00	MANDALÁK – VISSZATÉRÉS A TELJESSÉGHEZ A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Előadó: Doba Éva
október 12. szombat, 8.00–12.00	GEA – AKCIÓ Ártértisztítás
október 17. csütörtök, 18.00	DON QUIJOTE, A HŐS Szent őrület Kitörés a szokások világából A főszereplők szimbolikája Előadó: Bagó Zsolt

GYŐR

<><><><> >

október 5. szombat,	GEA – AKCIÓ Ártértisztítás
október 24. csütörtök, 17.00	MANDALÁK – VISSZATÉRÉS A TELJESSÉGHEZ A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Előadó: Doba Éva Helyszín: Széchenyi István Egyetem

 

MARCUS AURELIUS – A FILOZÓFUSCSÁSZÁR

Méltóságteljes, merev alakokként vonulnak el előttünk a régi Róma császárai. Többet tudunk róluk, mint a hétköznapok embereiről, de így is igen távol vannak tőlünk. Van azonban köztük valaki, aki megszólal, sőt egészen közel lép hozzánk. Mintha hangosan önmagával beszélgetne. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy bennünket is bevon a beszélgetésbe. „Vezérlő értelme” (ahogy ő mondja) olyan gondolatokra indítja, amelyek kétezer év után is a lehető legközvetlenebbül szólnak a szívünkhöz és az értelmünkhöz.

Ez a sugárzó, különös imperátor az i. sz.-i II. században élt Marcus Aurelius, aki 161 és 180 között uralkodott. Az utókor filozófuscsászárnak nevezte, és nemegyszer vitatkoztak arról, hogy császár vagy filozófus volt-e inkább. Válasza megsejthető abból, ahogy magát is figyelmezteti: „Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni.” Aki már beleolvasott valaha a naplótöredékeiből összerendezett Elmélkedéseibe, érezheti, hogy benne elsősorban az ember szólal meg, aki a mai értelmes és kereső gondolkodót is szíves társául fogadja.

Marcus Aurelius uralkodását szinte szakadatlan háborúskodás töltötte ki. Érdekesség, hogy a germánok ellen Pannóniában, részben hazánk területén is harcolt, és több fejezet végén találkozunk azzal a megjegyzéssel, hogy „írtam a quádok földjén, a Garam mentén” vagy „írtam Carnuntumban”. Képzeljük el, hogy vajon mi hol találnánk helyet a csatazaj közepette a gondolkodásra. A császár önmagában, belül teremt csendet, és megkérdezi magát az elmúlt napról, ugyanis „sehol a világon nincs az embernek csendesebb és békésebb helye, mint a saját szelleme”. Az írásokat olvasva mégis úgy tűnik, a harc belül is folytatódik. Nem keres kibúvókat, nem kíméli magát, és megjegyzi saját hiányosságait, majd szemrehányásaival szigorúan visszatereli magát a helyes útra. „No lám, most a tömeg tapsait hajszolod a szónoki emelvényen. Ember, elfelejtetted-e, milyen dicsőség ez? – Hiszen az emberek annyi fáradozást pazarolnak rá! – Hát azért neked is esztelennek kell lenned?”

A lustaság, az embertársainkkal szembeni utálkozás, a jövő miatti szorongás… Ismerős hibák ezek, és ha tanácsot szeretnénk kapni, nyugodtan forduljunk a filozófuscsászárhoz, aki korántsem egy elméleti, passzív viszonyulásra mutat példát: „– De hát pihenni csak kell! – Kell, én is azt mondom. De a természet megszabta a pihenés mértékét, mint ahogy megadta az evését és az ivásét. Mégis túllépsz a mértéken, az elegendőn. Bezzeg a munkában már nem, hanem megmaradsz a lehetőségen belül. Mert nem szereted önmagad! Különben szeretnéd természetedet és szándékát!” Marcus Aurelius számára semmi sem lehet jelentéktelen, mert minden kis helyzet magával hozza a javítás és a tanulás lehetőségét. „Milyen világosan rajzolódik szemed elé, hogy nincs még egy olyan alkalmas életforma a bölcselkedésre, mint az, amiben élsz!”

A kijózanító szavak abból a szemléletből fakadnak, hogy értelmünk – amely közös emberi kincs – segítségével felülemelkedhetünk a külvilág hatásain. Sőt sokkal fontosabbá válik a belső élet a külsőnél. „Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.” A legendás sztoikus nyugalom alapja a tudás a természet bölcsességéből táplálkozó egyetemes rendről, amelyben a rossznak és a jónak egyaránt megvan a helye. „Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett.” „Minden, ami történik, igazságosan történik. Ha pontosan megfigyeled, rájössz.”

A kis, zsebben is elférő kiadásban kapható Elmélkedések olyan különleges gyógyírt jelentenek, amely egyszerre nyugtat és sarkall cselekvésre. Érdemes újra és újra felütni a könyvet. Marcus Aurelius megtisztelő ajánlatot tesz: legyünk a tanítványai. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola bevezető kurzusának témái között is szerepelnek a sztoikus filozófusok és tanításuk, és a későbbiekben is visszatérünk írásaik elemzésére. A bölcs császár életében és műveiben találkozott a tudás és a tett. „Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.”

Takács Mária

 

IDÉZETEK MARCUS AURELIUSTÓL

• „Vajon mire használom most lelkemet? – Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő értelemnek neveznek. S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté?”

• „Az egyik lény siet a létbe, a másik siet el a létből, s abból is, ami most keletkezik, valami máris elmúlt. A világot szakadatlan áramlás, változás újítja meg, mint ahogy a végtelen örökkévalóságot az idő megállás nélküli folyama frissíti fel. Ki az ebben a soha nem pihenő áradatban, aki az elrohanó dolgok valamelyikéhez különösen ragaszkodnék? Mintha valaki röpködő verebek közül akarná kiválasztani a szívének kedveset – de íme, már el is tűnt a szeme elől!”

• „Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted.”

• „Szoktasd magad hozzá, hogy más beszédére a legpontosabban figyelj, szinte helyezd át magad a beszélő lelkébe.”

• „Megteheted, hogy új életet kezdj. Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket. Ebben áll az új élet.”

• „Amire az ember gyakran gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját, mert a képzetek mintegy áthatják a lelket. Tehát itasd át lelkedet szüntelen ilyen gondolatokkal. Ahol élni lehet, ott jól is lehet élni.”

• „Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből. Csak nem rettenetes távozni az emberek közül, ha vannak istenek? Tőlük semmi rossz nem érhet. Ha pedig nincsenek, vagy nem törődnek az emberi dolgokkal, mit ér az élet egy istenektől vagy megfontolástól üres világban? De vannak, törődnek az emberi dolgokkal, s teljesen magának az embernek hatalmába adták, hogy semmi valódi baj ne érje.”

• „Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire ha valaki hirtelen kérdezne: Mire gondolsz most? – tüstént, kertelés nélkül rávághatnád: erre és erre.”

• „Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önző, elfogult vagy szórakozott, ne öltöztesd gondolatodat megtévesztő, ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne fogj bele száz dologba.”

• „Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.”

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A jólét utáni vágy

„Olyan világban élünk, amelyben a jólét vált a legkeresettebb cikké. Legalábbis ez a helyzet az úgynevezett fejlett országokban… Nem csoda, hogy sokaknak ez a keresés válik az élet értelmévé.

Mégis, a mindennapi élet mást mutat. Aki a jólétet keresi, vég nélküli útra lép rá…

Az az ember, aki szenvedélyesen és kétségbeesetten keresi a rajta kívül lévő jólétet, olyan labirintusba lép be, amelyből nehéz kiutat találni. Olyannyira, hogy egész életét leélheti a tévutak ösvényét taposva, ráadásul egyre rosszabb irányba halad. Az ilyen ember mindig függeni fog a többiektől és a körülményektől: boldogsága azoktól függ, akikkel együtt él, és örömét a körülmények határozzák meg.

A jólét alapja a Lélek, ami – J. A. Livraga szavaival – »nem vágyik a jólétre, mert természetéből fakadóan boldog«… Jólétünk mértékét a Lélekben kell keresnünk, mert a felszabadult Lélek minden jólét forrása.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 6. szám
2002. november

 

TARTALOM

• Novemberi programjaink
  
  
• Paracelsus – a gyógyítás és a gyógyulás alapelveiről
  
  
• Idézetek Paracelsustól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Néha nehéz úgy beszélni vagy írni, hogy az ember nem ismeri azokat, akikhez eljutnak gondolatai, másrészt viszont ez megszabadít attól a kényszertől – amelynek gyakran nem vagyunk tudatában –, hogy úgy nyilvánuljunk meg, hogy tetszést arassunk, illetve egyetértésre találjunk. Nyilván szükségünk van mások támogatására, illetve arra, hogy ezáltal érezzük meggyőződéseink megerősítését, csak akkor van baj, ha az egyetértést a személyes érdekeink védelme miatt keressük. Lehet-e ma egyáltalán olyan közös, az egész emberiségre kiterjedő érdekről beszélni, amely mindenkivel jót tesz, ráadásul nem csak a szép szó szintjén marad? A valóság durván megmutatja, hogy a világot kicsiny érdekek közötti harc uralja, amely sokszor kegyelmet nem ismerő tettek révén nyilvánul meg. És ahol érdekek ütköznek, ott nehéz igazságot szolgáltatni.

Miért is van ennyi baj a világgal? Miért az erőszak és a fegyver az első eszköz, amelyhez nyúlunk? Mi történt az emberrel, hogy idegennek érzi saját nagy családjának tagjait, és hogy semmitől sem riad vissza, ha úgy érzi, igazságtalanság érte? Talán elfeledkeztünk arról, ami bennünket összeköt, és egyetemességével messze felülmúl mindenféle személyes érdeket? Talán elfeledkeztünk a lelkünkről.

Régebben azt tanították az embernek, hogy ne elégedjen meg a felszín kutatásával; hogy minden bajnak az oka a jelenségek, az okozatok mögött rejlik. Ha átvitt értelemben betegségnek hívunk minden diszharmóniát, könnyű belátni, hogy összehasonlíthatatlanul többet ér megtalálni a kór okát, mint csak enyhíteni a fájó tüneteken. És hol van ez az ok? Sok keleti és nyugati filozófiában egyaránt az elmébe helyezik, ahol először téves gondolatként fogan meg a később egyre konkrétabb szinteken megnyilvánuló, működési rendellenességeket okozó tényező. Buddha etikai maximáinak gyűjteménye, a Dhammapada, a törvény útja, a következő mondattal kezdődik: „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye…”

Gyakran láthatjuk, hogy hasonló nehézségekre különböző emberek egészen máshogyan reagálnak. Valaki jobban bírja, sőt legyőzendő akadálynak tartja a bajt, és ha sikerül kijönnie belőle, erősebb, nemritkán bölcsebb emberré válik. A különbség abban rejlik, hogy mit gondol róla, hogyan értelmezi a nehézséget: az élet részének tekinti, vagy valami olyan kórnak, amely igazságtalanul éppen őrá sújtott.

Ha Marcus Aureliusszal egyetértve azt mondjuk: „Minden, ami történik, igazságosan történik…”, akkor szabaddá váltunk arra, hogy kutassunk az okok után, mivel nem pazaroljuk energiáink nagy részét arra, hogy tagadjuk a velünk történtek igazságosságát. Megszabadítjuk az elménket, hogy a sértett, szubjektív érzésekkel vegyített gondolatoktól mentesen, objektívebben vizsgálja a múltat, és esetleg megleljen egy távolabbi okot, amelynek okozatát most éljük át. A másik, még ennél is nagyobb kihívás: a mostani gondolatainkkal még formálható jövő. Ahhoz, hogy jövőnk jobb és harmonikusabb legyen, gondolatainknak is olyanná kell válniuk.

Az emberek néha puszta jelenlétükkel enyhíthetnek egymás szenvedésein. És szükség is van erre az „elsősegélyre”, akármilyen formában érkezzen is. De ebben a megkínzott világban, amelyben gyakran nem tudunk értelmes választ adni a minden logikát nélkülöző szenvedés miértjére, ugyanannyira szükségünk van rá, hogy megtanuljuk az okok keresésének módszerét. A bölcsekhez, a filozófusokhoz fordulhatunk segítségért, azokhoz, akik arra tanítják az emberiséget, hogyan kutassa a szemmel láthatatlan, gondolattal azonban megragadható törvényszerűségeket. A Hírlevél mostani számában idézünk Paracelsustól, attól a többnyire félreértelmezett reneszánsz kori orvos-filozófustól, aki az ember egészségét keresve ugyanúgy arról tanított, hogy hol és hogyan kell meglelnünk betegségeink okait.

Ahogyan egy-egy ember is meglelheti a gyógyulást lehetővé tévő okokat, a nagy lény, az emberiség jelenlegi súlyos betegségéből sem tudunk máshogyan kigyógyulni, mint hogy felfedezzük a baj okait: a közös szellemi gyökereinktől való elszakadást, a természettől való eltávolodást, az egymástól való elidegenedést. Amíg ez a különváltság nem szűnik meg, aligha várhatjuk sorsunk jobbra fordulását.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

NOVEMBERI PROGRAMOK

BUDAPEST

november 15. péntek, 19.00	TECHNOLÓGIAI REJTÉLYEK AZ ÓKORBAN Gigantikus építészet: hogyan nem építettek piramisokat? Szent földrajz és szent építészet – a szimbolizmus gyakorlati alkalmazása Fémművesség, üvegtechnika Előadó: Horváth Ferenc
november 29. péntek, 19.00	MICHELANGELO – A SZÉPSÉG MEGSZÁLLOTTJA Diaképes illusztrációkkal Szobrok, freskók, versek Korának gondolkodásmódja, filozófiai eszmék Firenzében Miben rejlik Michelangelo alkotásainak titka? Előadók: Jamrik Andrea, Orbán István

GYŐR

november 14. csütörtök, 18.00	SHAKESPEARE – A GLOBE SZÍNHÁZ, AVAGY A „THEATRUM MUNDI” Emblémák, kulcsok a drámákhoz Bölcsesség és bolondság a Lear királyban Reneszánsz zenével Előadók: Nyári Erzsébet, Szabados Éva Helyszín: Gyermekek Háza
november 28. csütörtök, 17.00	FENG SUI – A TERMÉSZET HARMÓNIÁJA OTTHONUNKBAN Ősi kínai térrendezés Rend belül és kívül A színek és a formák hatásai Az előadás második felében gyakorlati példák és ötletek – beszélgetés egy tea mellett. Házigazdák: Kassai Zita, Solymos Éva, Tóth Norbert Helyszín: Széchenyi István Egyetem

SZEGED

november 14. csütörtök, 18.00	SPÁRTA Lükurgosz isteni törvényei „Máshol épületeket emelnek, mi embereket nevelünk.”– spártaiak a nevelésről Falanx – egy harcmodor tündöklése és bukása Előadó: Papp Tibor
november 28. csütörtök, 18.00	AZ ÁTVÁLTOZÁS MŰVÉSZETE a modern, a görög és a japán színjátszás alapján Az ókori színház eszménye Mit rejt az álarc? – a színpadi maszk szerepe A formálás és önformálás útja Előadó: Lőrincz Laura

 

PARACELSUS – A GYÓGYÍTÁS ÉS A GYÓGYULÁS ALAPELVEIRŐL

A máig vitát kavaró, olykor újító zseninek, az új orvoslás félreértelmezett hirdetőjének, máskor szélhámosnak tartott reneszánsz orvos, Paracelsus tanításairól szólt október 18-i budapesti előadásunk a Krúdy Gyula utcában.

Paracelsus nem örvendett nagy népszerűségnek a kortárs orvosok körében, mivel elvetette a dogmatikus, egyetemi tankönyvek alapján történő gyógyítást, és a tapasztalatokra, a természet mély megismerésére helyezte a hangsúlyt. Nemcsak a fizikailag érzékelhető tünetek és kórok érdekelték, hanem a teljes ember, minden lelki és szellemi indíttatásával együtt. A bázeli egyetem elvégzése után ezért évekig vándorolt, bejárta egész Európát, megfordult Magyarországon is, sőt elutazott még a Közel-Keletre is. Olyanoktól is tanult, akikre ügyet sem vetettek az akkori orvosok: bábáktól, fürdőmesterektől, javasasszonyoktól. Felháborodást keltett azzal is, amikor tanítványaival az utcán elégette Avicenna Kánonját, a korabeli orvoslás egyik alapművét. Különbözött abban is, hogy maga készítette orvosságait, és új gyógyszerkészítési elveivel előrevetítette a homeopátia és az orvosi kémia módszereit.

Paracelsust csodadoktornak tartották, mivel számos reménytelennek tűnő beteget sikerült meggyógyítania, viszont rengeteg ellenséget is szerzett magának hirtelen természete és eredeti módszerei miatt. 1541-ben halt meg egy salzburgi fogadóban, ahol állítólag egyik ellensége végzett vele. Annyi azonban bizonyos, hogy holtteste a szegények temetőjébe került, és síremlékét még ma is sok gyógyulni vágyó keresi fel.

Paracelsus szerint a betegség nem más, mint a harmónia felbomlása. A valódi gyógymód pedig nem a tüneteket, hanem az okokat igyekszik orvosolni, amelyeket öt csoportba sorolt: alkati tényezők, a test mérgezése, az érzelmi és mentális élet zavarai, a kozmikus sugárzások, sőt a sors törvénye is, mely utóbbi két tényezővel a mai orvoslás nem számol.

A gyógyítás maga pedig történhet természetes eszközökkel (pl. láz esetén hűtéssel, meghűlés esetén izzasztással), illetve speciális eszközökkel, egy-egy tünetet enyhítő gyógyszerekkel. Paracelsus volt az első, aki gyógyszerként volt képes alkalmazni egyébként mérgező, pl. higany-, kén-, vagy vasvegyületeket. Fontosnak tartotta azokat a módszereket is, amelyek közvetlenül a lélekre hatnak (pl. amulettek, zene), de ugyanúgy a gondolkodásmód formálását is, például beszélgetések révén, ami a mai pszichoterápiából ismert. Ám a gyógyulás elősegítésében a legnagyobb jelentőséget a hitnek tulajdonította. A bizalmat a gyógymódban, az orvosban és a sorsban.

Az új orvoslás alapjait kifejtő Paragranum című művében négy oszlopról ír, amelyen az orvos gyógyító tevékenységének nyugodnia kell. Az első oszlop a klasszikus értelemben vett filozófia, azaz a bölcsesség szeretete, a látható és a láthatatlan természet egységben történő kutatása. Az ókori hagyományokhoz hasonlóan Paracelsus a Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggést talált (pl. a Napot a szívhez, a Holdat az agyhoz, a Merkúrt a tüdőhöz kapcsolta). Ezért tartotta fontosnak, hogy az orvos legyen jártas az asztronómia tudományában, azaz az emberi mikrokozmosz és makrokozmosz összefüggéseinek ismeretében. „A filozófus sem találhat mást az égben-földben, mint amit az emberben is talál, s az orvos sem lel semmit az emberben, ami ne volna meg az égben és a földben is.”– írja a Paragranumban az orvoslás második oszlopáról.

A paracelsusi orvoslás harmadik oszlopa az alkímia, az anyag átalakításának tudománya, amely legfontosabb feladatának a gyógyszerek készítését tartotta. Gyógyszerei elsősorban gyógynövényekből és fémekből készültek, amelyek közvetlenül a természetben megtalálható formában nem használhatók gyógyításra, ezért szükség van az orvosra, mint alkimistára, aki belőlük megfelelő gyógyszert (pl. főzetet, kenőcsöt stb.) készít.

Az orvoslás negyedik oszlopa az orvos jelleme: önzetlensége és erkölcsi tisztasága, ami Paracelsus szerint minden gyógyszernél nagyobb hatással van a beteg gyógyulására. Azt mondta, hogy hiába az orvos minden tudománya, ha nem a szeretet, a legfőbb gyógyító erő vezérli, nem lesz eredményes a gyógyítása. Azt tanította, hogy Isten a legfőbb orvos, aki képes minden betegséget meggyógyítani. Az orvosnak az Ő példáját követve, szerényen és szeretettel kell segítenie és munkálkodnia. „A természet az orvos, nem te, belőle kell táplálkoznod, nem magadból, ő komponál, nem te.”

Ki volt tehát Paracelsus? Nevezhetnénk őt filozófus-doktornak vagy orvos-filozófusnak is. Tanításai kétségkívül messze túlmutatnak az olyan orvosláson, amely csak a test gyógyítására korlátozódik. A reneszánsz orvoslás egyik legkiemelkedőbb alakját láthatjuk benne, aki az orvoslásnak nem csupán egy területét, hanem az egészét akarta megújítani. A betegségek eredetének és gyógyításának, valamint az orvos szerepének új felfogását tanította, amely a filozófiából indul és a legnemesebb tettekben nyilvánul meg.

Nagy Alinda

 

IDÉZETEK PARACELSUSTÓL

• „Jobb egy orvosságot megismerni és megérteni, mint a kolostorok nagy könyvtárait átböngészni, ahol ezer lap közül jó, ha egy felet meg lehet érteni. Abból, amit a természet adott, nem kell hosszú recepteket kigondolni.”

• „A helyes út nem az elvont elmélkedéshez, hanem mélyen a tapasztalatba vezet.”

• „Kétféle terület van, ahová a betegségek behatolhatnak, és ahol elterjedhetnek. Az egyik az anyag, vagyis a test, benne búvik meg és lakozik minden betegség, a másik terület nem anyagi természetű, ez a test lelke, amely a testben megfoghatatlanul és láthatatlanul él, és pontosan ugyanazokban a betegségekben szenvedhet, mint a test. De mivel ennek a léte független a testtől, ezért ez az »ens spirituale«, a lelki létező, amelytől a betegség származik… Ezért kétféle betegség van, a testi és a lelki.”

• „Az orvoslás tudománya a szívben gyökerezik. Akinek a szíve hamis, az orvosként is hamis, akinek a szíve igaz, az orvosként is igaz.”

• „Az orvos nem ura, hanem csak szolgája a természetnek. Ezért úgy illik, hogy az orvoslás a természet akaratát kövesse.”

• „Mert nem az orvos hat a gyógyszerrel, hanem Isten, mint ahogy a gabonát is Ő növeszti, nem a földműves…”

Az idézetek Benedek István Hügieia – Az európai orvostudomány története c. művéből származnak. (Gondolat, 1990)

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Minden nehézségre van megoldás, és meg is kell találni. Ne keressünk viszont tökéletes és végleges megoldásokat. A tökéletes és a végleges nem ezen a földön terem. Vannak többé-kevésbé jó megoldások, amelyek lehetővé teszik a továbbhaladást; később aztán tovább lehet őket fejleszteni, vagy módosítani rajtuk, amikor újabb nehézségek keletkeznek, hiszen ez az Élet iskolájában elkerülhetetlen.

De igyekeznünk kell, használnunk kell saját erőinket, neki kell indulni, nem pedig visszahúzódni a bukás lehetősége elől. Mint mindenben, amihez tanulásra van szükség, próbálkozni kell, hibázni és a hibákat kijavítani is. Mennyire megnyugtató érzés, hogy képesek lettünk valamire, hogy kezdenek ébredni a bennünk alvó kis erők, hogy megnyilvánulnak! Képes vagyok, képes vagyok! Ezt kell állandóan ismételnünk, hogy kifejleszthessük az ember természetes képességeit.

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevel” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 7. szám
2002. december

 

TARTALOM

• Decemberi programjaink
  
  
• Mája játékai
  
  
• Plakettvásár
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Az évnek egy olyan szakaszában vagyunk, amikor egyre mélyül a sötétség. A tél a természet minden évben visszatérő álma, olyan, mint az ember életében az éjszaka. Egészen a téli napfordulóig egyre rövidülnek a nappalok, de ekkor a Nap megfordul: szimbolikusan meghal és újjászületik. Ilyenkor a régi kultúrákban világszerte az új fény megszületését ünnepelték, a sötétséget legyőző Napot, Sol Invictust, és ugyanakkor emlékeztek a Nap szerepét az emberek között betöltő, a győzelem reményét megtestesítő több nagy tanítóra is. A napfordulón született meg Jézus, Mitrász, Zarathusztra…

A halál és az élet találkoznak egy pontban, ugyanúgy, mint ahogyan a karácsony és a vízkereszt közötti tizenkét napban a holtak az élőkkel. Ezért ezt mágikus időtartamnak tartották, amikor megszűnnek a határok és korlátok, amikor az ember kapcsolatba léphet a láthatatlan világgal. Elsősorban pedig saját lelkével, akinek a hangját jobban meghallhatja, ha egy időre minden erejével inkább befelé, mint kifelé figyel. A régi Kínában például a napfordulót követő egy hónapban mindenki magára zárta házának ajtaját, és nem utazott semerre.

Mire volt vagy lehet jó az ilyen jellegű befelé fordulás? A sötétség eltünteti a színeket, a látható világot, eltakarja a szemet, és szimbolikusan megnyitja az ember fülét. Számvetésre készteti, arra, hogy saját lelkével és másokkal elmélyítse kapcsolatát, hogy felkészüljön az új ciklusra. Ilyenkor megújíthatja életét, olyan döntéseket hozhat, amelyek új lehetőségeket adnak. De ehhez el kell vetnie azt, ami korlátozza, amit már nem tart magához méltónak: régi félelmeit és önhittségét, saját magát gúzsba kötő szokásait és véleményeit, amelyekkel már nem tud azonosulni. Az új életet ugyanis mindig a régi halála előzi meg.

Hírlevelünknek ebben a számában Delia S. Guzmán Mája játékai című könyvéből idézünk. Mája a keleti káprázat istennője, világunk építője. A szerző arra hívja fel figyelmes olvasóját, hogy új szemmel nézzen rá mindenre, ami életünk része, azokra a magától értetődő dolgokra is, amelyekről, legalábbis úgy hisszük, mindent megtudtunk már. És valóban csak az előtt, aki megőrzi szellemének ilyen fokú frissességét és szabadságát, nyílnak meg a kapuk a mélyebb megértések felé. A költői szépségű mű felhívás az elgondolkodásra, meggyőződéseink felülvizsgálatára, mely során megtisztíthatjuk őket a szokásos gondolkodás porától.

A könyv sok egymáshoz kapcsolódó és egymást kiegészítő témát ölel fel mozaikosan: az élet és a halál, az évszakok, az elemek, a gondolkodás, a művészet, a szeretet, az idő… A mély ismeret és befogadás nyelvén szól, amelyen egyre több ember igyekszik megtanulni beszélni. Ennek a nyelvnek az alapja egy sokszínű világ, amelynek minden része él, a kövektől kezdve egészen az ember által megtestesített ideákig. Talán az összes élő közül mi értjük belőle a legtöbbet, de biztos, hogy újra meg kell találnunk a visszautat ehhez az egységhez, amelynek minden alkotóeleme azonos törvényeknek engedelmeskedik.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

NOVEMBERI PROGRAMOK

BUDAPEST

december 6. péntek, 19.00

TIBET: ŐSI BÖLCSESSÉG – MODERN VILÁG Az Oroszlántrónus ura: a tibeti papkirályság intézménye A világ tetején: a modern Tibet sorsa Fehér lótusz: a megvilágosodás útja Előadók: Benits Péter, Doba Éva

GYŐR

december 12. csütörtök, 18.00

DIAVETÍTÉSES ÚTIBESZÁMOLÓ A MAJÁK FÖLDJÉRŐL A felfedezések kora Cortés csatái az Újvilágban Vénusz, a leszálló istenség Labdajáték életre-halálra Előadók: Kőnig Erika, Dr. Németh István Helyszín: Gyermekek Háza

SZEGED

december 12. csütörtök, 18.00

EGYIPTOM – A TITKOK FÖLDJE Az egyiptomi templomok szimbolikája A szimbólumok tanítása Élők és holtak birodalma Előadó: Mayer Márta

 

DELIA S. GUZMÁN: MÁJA JÁTÉKAI CÍMŰ KÖNYVÉNEK RÉSZLETE

Mája régi, keleti istenség, nevének jelentése: káprázat. A káprázat az a fátyol, amellyel a természet mindent betakar, hogy az emberek ne jöjjenek rá olyan könnyen rejtett törvényeire. Így téveszt meg, csábít el bennünket Mája szépségével és sokszínű játékaival, így segít, hogy letöltsük kiszabott időnket a földön.

A káprázat játszik az érzékszerveinkkel. És mi – többé-kevésbé tudatosan – részt veszünk ebben a játékban. A káprázat nem azt jelenti, hogy amit látunk, az valójában nem létezik. A káprázat játékai valós, de nem tartós dolgokon alapulnak. Ezek az igazságok olyan rövid életűek, mint egy buborék... mint egy illúzió. Mégis, tudatlanságunkban azt hisszük, hogy ezekben a pillanatnyi igazságokban rejlik a mindenség.

Ha törekvéseinket és legszebb reményeinket pusztán Mája játékaira pazaroljuk, akkor szenvedni fogunk. Mindaz, amit szeretünk, kicsúszik a kezünk közül, és vakságunk miatt elveszítjük annak a lehetőségét, hogy meglássuk a tartósabb, a kevésbé csalóka, a halhatatlansághoz közelebb álló dolgokat.

Miért játszunk? Miért veszünk részt Mája játékában, miért nem tűnik fel, hogy mindez csupán káprázat? Ha tudnánk a választ erre a kérdésre, akkor azzal is tisztában lennénk, miért játszik a gyerek. A gyerek játszik, pedig tudja, hogy amit tesz, csupán játék. Mégis szüksége van a kísérletezésre, hogy próbára tegye erejét, és felkészüljön egy másik, sokkal nagyobb játékra: magára az életre. Az emberek egy kicsit mindig gyerekek maradnak. Bizonytalanok vagyunk a végső, valódi célunkban, egész életünk során játszunk, és igyekszünk bebizonyítani magunknak, hogy képesek vagyunk értelmes tetteket véghezvinni.

Mindnyájan részt veszünk „Mája játékaiban”…

Az élet és a halál

„Micsoda örömhír, gratulálunk! Világra jött egy gyermek! Megszületett a fiam!”

Így örülnek az emberek egy új lény megjelenésének a földön. Szinte minden, amit ezért a kis lényért teszünk, kevésnek tűnik – teljes védelmünkre és a leggyengédebb gondoskodásunkra van szüksége. Csókok, ajándékok, örömkönnyek kísérik az élet megjelenését.

„Nincs ennél nagyobb fájdalom! Mélységes szomorúság sújtja a szívemet! Elvesztettem, akit szerettem!”

Így siratják az emberek társaik elvesztését, akik beléptek a halál sötét rejtélyének kapuján. Bánat, gyász, vigasztalanság kíséri a lélek átlépését a másik világba.

Csak nagyon ritkán állunk meg, hogy elgondolkozzunk azon, honnan jöttünk, amikor megszülettünk. Pedig ez egyáltalán nem a lélek eredetét firtató mély vallási vagy filozófiai kérdés. Sokkal egyszerűbb dologról van szó: az, hogy megérkeztünk ide, azt jelenti, hogy valahonnan ide kellett jönnünk, akárhol is van, és akármilyen is az a hely. Lehet, hogy ott is ugyanolyan gyászoló és szomorú lelkek búcsúztatnak el, amikor az élők földjére készülünk lépni? És lehet, hogy amit az itteni szülők örömmel ünnepelnek, az ottaniaknak fájdalmat okoz, amikor látják elmenni azt a lelket, akivel addig együtt voltak?

És amikor meghalunk, és itt hagyjuk ezt a földet, hová megyünk? Ha valahonnan elindulunk, biztos hogy valahová, egy másik hely felé tartunk. A végtelenséggel nem férnek össze a véges korlátok. És vajon ott, ahová megyünk, nem fogadnak-e ugyanolyan mosollyal, örvendezve újbóli találkozásunknak, miközben földi rokonaink siratnak bennünket?

* * *

Az élet és a halál egy érem két oldala, amely maga az ÉLET. Mi, akik itt vagyunk, valahonnan érkeztünk, és valahová majd eltávozunk, de sohasem szűnünk meg létezni.

Az emberek életnek nevezik egy lélek megtestesülését itt a földön. Halálnak pedig azt hívják, amikor ugyanaz a lélek, miután levetette ezt a test-ruhát, a másik világ felé távozik, hiszen itt már nincs maradása.

A földi életet a formák uralják. Ezért itt Mája erős és magabiztos. Játszik az élettel, a formákkal, változtat és alakít rajtuk, hogy elérje célját: egyre erősebb anyag, egyre több forma és egyre több lény létrehozását.

A formák, amelyek Mája világában megjelennek, eleinte aprók. Így az illúzió megvédi a fiatal testeket. Hisz senki sem marad közömbös és érzéketlen egy kis élet láttán. Egy csecsemő, egy állatkölyök, egy a földből előbújó növény… mindenkiben óvó és szerető gondoskodást ébreszt. Az emberek nemcsak saját gyermekük, hanem a kis állatkölykök iránt is így éreznek, függetlenül attól, hogy később milyen veszedelmesek is lehetnek. Egy kifejlett tigris nem ugyanolyan, mint egy kölyöktigris – az egyik vad és félelmetes, a másik gyámoltalan és védtelen. De az állatokat is megindítják a kisgyermekek, és az a vadállat, amely rátámad egy felnőttre, a csecsemőt megvédi, mert a felbőszült tekintetet Mája a könyörület fátylával takarja el: az életet meg kell védeni, kerül amibe kerül, hisz túl sok energia és türelmes munka kellett ezeknek a formáknak a megalkotásához, hogy egy ragadozó mancsa csak úgy, egy pillanat alatt tönkretegye.

Amikor Mája világában a formák már eléggé megerősödtek és önállóvá váltak, többé már nem gyöngédségre, hanem versengésre késztetnek. Ez a túlélésért vívott harc időszaka, ahol az erősebb legyűri a gyengét. A szerelem enyhítheti ezt a harcot, de valójában minden csak erő kérdése, legyen akár fizikai, lelki, mentális vagy szellemi. És mindig az erősebb győz, bárhol zajlik is a küzdelem. Az embereket olyannyira szórakoztató sportversenyek sem mások, mint ennek a másik játéknak, a mindennapi túlélésért folytatott küzdelemnek a tükröződései.

Mielőtt a formák hanyatlásnak indulnának és elpusztulnának, eleget kell tenniük egyik fő kötelességüknek, amelyet Mája rájuk ró: folytatniuk kell a formák létrehozását. Mája ezernyi fátyollal és fortéllyal éri el, hogy újabb és újabb testek szülessenek az anyagi világban, és erre a már meglévő testeket használja fel. Az élők veleszületett önzősége meggátolná, hogy saját maguktól szaporodjanak, ha Mája nem csapná be őket a gyönyör illúziójával, így keltvén azt a látszatot, hogy önszántukból sokasodnak.

Ezután a formák hanyatlásnak indulnak. Ezt az utolsó szakaszt nevezik az emberek öregségnek. A végéhez közeledő élet már sem dajkálásra, sem versengésre nem késztet. A test ráncos, elfáradt, le kell cserélni. Kegyes az élettől az ilyen búcsú, ami hozzásegít, hogy a formák csillogása ne ejtse rabul a lelket. A lélek már saját maga kéri megszabadulását ebből az elhasználódott burokból, hogy azon a másik, ideális helyen újra visszanyerhesse azt a könnyedséget és örömöt, amely egy elnehezült testben már nem tudott megnyilvánulni. Maga Mája gyorsítja fel ezt a folyamatot egyfajta megfáradtság érzetét keltve, és valamiféle álomvilágba ringatva, de energiáiból soha nem veszít, hiszen a régi formák mindig megújulnak a föld méhében, vagy újra feltámadnak hamvaikból. Semmi sem vész el: minden átalakul.

Az élet és a halál egy érme két oldala, egy örökké tartó játék két pillanata, és a játék folyton ismétli önmagát – így hozza létre a ciklikusságot.

Az egész természet vissza-visszatérő játékot űz: a nappal és az éjszaka, a Nap és a Hold, a nyár és a tél, az álom és az ébrenlét, a fiatalság és az öregség… Ha minden forog, ha minden visszatér, ha a fák elszáradt ágai újra rügyet bontanak, ha a tenger apályát újból dagály követi, akkor mi, emberek hogyan vonhatnánk ki magunkat ebből a játékból?

Nincsenek véletlenek. Mája örökös játékot játszik, az ok-okozat törvényével idevonz bennünket, és arra kényszerít, hogy tanuljunk, hogy saját tapasztalatokat szerezzünk. Élhetünk és meghalhatunk vakon, elmerülve Mája játékában…, vagy élhetünk és meghalhatunk úgy, hogy ismerjük a játékszabályokat… Ez saját fejlődési szintünktől függ.

 

AZ ÚJ AKROPOLISZ KÉZMŰVESMŰHELYÉRŐL

Gyakran mondják a mai emberi környezetről, hogy tárgyiasult: soha ennyi eszközt, gépet nem használt az ember, és soha nem volt körülvéve ennyi használati és díszként szolgáló tárggyal. Az ókorban és az ipari társadalmat megelőző időkben magától értetődőnek tekintették, hogy egy képnek, szobornak vagy egy dísznek megvan a jelentése, és így természetesen nem véletlenül választottak ki egy tárgyat vagy mintát. A formák, az ábrázolt alakok és jelenetek, és nem utolsósorban a színek mind hatnak a lelkünkre is.

Az Új Akropolisz Kézművesműhelye ezért olyan műkő kisplasztikákat készít, amelyek nemcsak szépek és harmonikusak, hanem egyben kapcsot is jelenthetnek ahhoz a világhoz, amely a hétköznapokon túl van, és emlékeztetnek minket valamilyen örök értékre. Budapesten, Győrött és Szegeden egyaránt több mint ötvenféle plakettet kínálunk. Az ábrázolások a klasszikus kultúrák művészetét elevenítik fel: számos ókori egyiptomi, görög, római, továbbá azték, maja és indiai műalkotást láthatunk viszont a műkő és műgyanta kisplasztikákon. Így például találkozhatunk az egyiptomi Ízisszel egy nagyméretű plaketten, a bölcs Athénével szoborként vagy érmén, az azték naptár kicsinyített korongjával, égetett vagy mázas görög maszkkal, vagy egy derűs Buddha-fejjel. Érdemes megismerkedni a középkori és a magyar történelemből merítő alkotásainkkal, mint például a középkori lovagi jelenettel, vagy Mátyás király és a Hunyadi-címer kis plakettjével. A műhely tagjai nemcsak a technével, hanem a szimbolikus tartalommal is foglalkoznak. A kézműves tevékenységet a jelképek és a régi kultúrák kutatása teszi teljessé, amelynek rövid összefoglalóját a kisplasztikák mellé adott ismertetőkön láthatja a vásárló.

Központjainkban a hivatalos nyitvatartási időben lehet választani a kínálatból. Ezenkívül évek óta részt veszünk különféle kézművesvásárokon és kiállításokon. A műhely legnagyobb és legizgalmasabb feladata a karácsonyi vásár. Budapesten a Józsefvárosi Művelődési Házban (József krt. 70.) árusítunk november 30-tól december 23-ig (mindennap 9 és 20 óra között), több iparművész kiállítóval együtt. Győrött a sétáló utcán, Szegeden pedig a Dóm téren várunk akropoliszi plakettsátrunkban minden érdeklődőt.

Hogy könnyebb legyen a választás a karácsonyi ajándékozáshoz, ismerkedjünk meg két plakettel, Anubisszal és Kairosszal!

Hosszú idő óta egyik legnépszerűbb plakettünk Anubisz a szívmérlegelés jelenetével. A sakálfejű egyiptomi isten képes közvetíteni az élők és a halottak világa között, és ő vezeti az elhunyt lelkét a láthatóból a láthatatlanba. Sakálfeje arra utal, hogy lát az emberi szem számára láthatatlan sötétben is, azaz nemcsak a halottak, hanem a szellem birodalmában mozgó emberek segítője is. Ezért fontos szerepet töltött be mind a beavatásokban, mind a balzsamozási szertartás során. A bölcsek segítőjeként gyakran ábrázolták a fáraóval és a királyi hatalmat segítő Hórusz sólyomistennel együtt.

Az egyiptomi felfogás szerint halálunk után a szívünk egy különös mérlegre kerül. A plaketten látható jelenet azt mutatja, amikor Anubisz a szívet egy tollal, az igazság és a világrend istennőjének, Maatnak a jelképével méri össze. De hát hogyan lehet könnyebb a szív, mint egy pihe? Anubisz arra emlékeztet, hogy akkor lehet, ha tetteink, érzelmeink és gondolataink nem állnak szemben a jóval és igazságossal – amikor nem érezzük, hogy a lelkifurdalástól, a magunkat és másokat romboló érzésektől „nehéz a szívünk”.

Másik bemutatott plakettünk talán elárul valamit abból, hogyan lehet „könnyebb szívvel” élni: a görög Kairosz istent ábrázoló plakett azt sugallhatja, hogy akkor, ha nem hagyjuk könnyelműen elszaladni a pillanatokat, ha nem engedjük nagy kincsünket, az időt elfutni. Kairosz a képen – bár ez csak a torzót alaposan megnézve derül ki – az előbbi istenhez hasonlóan egy mérleget tart a kezében. Zeusz legfiatalabb fia ugyanis azt figyeli állandó éberséggel, mikor kerül mérlege egyensúlyba, vagyis mikor érkezik el az ideje a cselekvésnek. A görögök úgy tartották, hogy ez az egyensúly mutatja azt a szerencsés időpontot, amikor ég és föld (a jó gondolat és a tettrekészség) éppen találkoznak, tehát lehet dönteni, és aztán cselekedni. Az emberek között hangtalanul és gyorsan mozgó szárnyas isten azonban nem dönt helyettünk. Ha halasztgatunk (és ezt akár egy egész életen át), ha nincs merszünk cselekedni, pedig értelmünkkel már tudjuk, mit kellene tennünk, akkor Kairosz elillan, és már csupán a hátát látjuk. Csak ha bátran felé lépünk, ha megragadjuk elöl lévő hajtincsét, akkor bírhatjuk maradásra az istent, mert hátul kopasz, és ha engedtük elsurranni magunk mellett, hiába nézünk utána – a „boldog pillanat” már hátat fordított nekünk.

Takács Mária

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Az intuíció és a misztika

„A misztika nemcsak egyszerű elmélkedés, hanem a világ intuitív és intelligens szemlélése, amely átalakít bennünket, és egyben méltó tettekre sarkall, a természeti törvényekkel összhangban.

Hogyan sajátíthatjuk el ezt az intuitív és intelligens látásmódot? Ez kétségkívül egy olyan megközelítés, amely túlmutat az intellektuális és racionális megközelítésen. A Lélek, tudatunk legmagasabb szintje az, aki lát, és ő képes rá, hogy fokozatosan megfejtse a Misztériumokat. A régi egyiptomiak azt tanították, hogy a Misztériumokat a szívével érzi meg és látja az ember, azzal a bátor, merész szívvel, amely nem más, mint maga az ember Lelke. Christian Jacq Az ősi Egyiptom mágikus világa című könyvéből valók a következő szavak: »…a legfinomabb észlelések központja a szív. Ez nem csupán egy szerv, hanem az ember anyagtalan központja… Minden a szívből indul, és minden oda tér vissza. Ő az, aki sugároz és befogad.«

A szív abban segít, hogy érezzük a természettel, a minden élővel való egységünket, és hogy mindenben ugyanazt az életet lássuk, amely csupán alkalmazkodik a különböző formákhoz és körülményekhez. Így könnyebb kapcsolatba lépni saját szellemünkkel, az Istennel…, és könnyebb lebontani azokat a rettenetes falakat, amelyeket az elme épített, és amelyek elválasztják az életet a haláltól. Az energia egy és állandó.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 8. szám
2003. január

TARTALOM

• A következő félév programjai
• A filozófusok és a humor
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

A Hírlevél januári számát már előre elküldjük, mert szeretnénk derűt ébresztő filozófiai idézetekkel hozzájárulni az ünnepi hangulathoz. Lehet, hogy azok, akikhez Antiszthenész vagy Diogenész – az „őrjöngő Szókratész”, ahogyan az ókorban elnevezték – a szavait intézte, nem kerekedtek akkora jókedvre, inkább a válasz vagy megjegyzés szúrós oldalát érezhették. Ez általában így is van, amíg az ember egyedülinek érzi magát, és saját élete eseményeit mindennél fontosabbnak tartja. De ha megtanulnánk a filozófusok által javasolt tárgyilagosságot, ha önmagunkat is egy-két lépésnyi távolságról kezdenénk szemlélni, bizonyára gyakrabban nevetnénk el magunkat. Aki tud önmagán nevetni, az nem veszi túl komolyan saját magát, és észreveszi a többieket is, képes átélni mások örömét és bánatát. És ettől minden kétséget kizáróan sokkal rokonszenvesebb lesz mások szemében.

Egy ciklus végén – mint amikor egy év véget ér, és egy új elkezdődik – érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi is változik valójában. Igaz, hogy az év elnevezése, száma megváltozik, de ezenkívül a külső, felszínes változáson kívül történt-e belső, mélyebb változás? Milyen lesz a következő évünk? Ugyanazokkal az élethelyzetekkel állunk majd szemben, ugyanolyan nehézségekkel fogunk küszködni, mint tavaly és tavalyelőtt, vagy valamit megtanultunk, valamiben megerősödtünk és megváltoztunk, amiért az időtől jogosan várhatunk más lehetőségeket, jobb minőségű életet? Ezért egy ciklus végén mindig érdemes elgondolkodni azon, mit is fogunk tenni azért, hogy a következő évünk ne csak új, hanem valóban jobb legyen.

Ennek reményében mindenkinek boldog új és jobb évet kívánunk!

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

A KÖVETKEZŐ FÉLÉV PROGRAMJAI

A januári számban a következő félévre tervezett programjaink olvashatóak. Reméljük, hogy talál közöttük saját érdeklődési körének megfelelőt, illetve hogy a programjainkat átható mindenkori filozófiai megközelítést közel érzi saját életfelfogásához.

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

Január 17. péntek, 19.00	A Gyűrűk Ura Egy gyűrű mind felett Tolkien álma és célja Ősi szimbolizmus modern köntösben
január 24. péntek, 19.00	Beszélgetés
január 31. péntek, 19.00	Az ismeretlen sztoikusok Önismeret római módra Egyszerűség a császári trónon – gazdagság a rabszolgasorban Hogyan hasznosíthatjuk mindennapi életünkben a sztoikus tanítást
február 7. péntek, 19.00	Beszélgetés
február 12. szerda, 18.30	Tudás és tett: aktív filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 21. péntek, 19.00	A világ legboldogabb embere – ahogyan az ókori görögök látták Apollón és Zeusz jósol Alvilágjárás – egy út a boldogság felé? Közel a természethez, közel az emberhez, közel az istenekhez
február 28. péntek, 19.00	Beszélgetés
március 7. péntek, 19.00	A tibeti halottaskönyv – „Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek” A halál utáni életről szóló tibeti tanítás A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben
március 14. péntek, 19.00	Beszélgetés
március 28. péntek, 19.00	Egyiptom – Ízisz és Ozirisz Egyiptom: a misztériumok földje Hórusz és Széth: a kettősségek harca Hogyan lehet aktuális egy több ezer éves mítosz?
április 4. péntek, 19.00	Beszélgetés
április 11. péntek, 19.00, és 12. szombat, 9.00–13.00	Zene – a lélek gyógyszere (előadás és szeminárium) A zene jótékony és káros hatásai Tetszik, vagy nem tetszik – ez itt a kérdés? A zene és a világegyetem törvényeinek harmóniája Tanuljunk meg zenét hallgatni
április 25. péntek, 19.00	Gépek az ókorban – tervezők és feltalálók Ember a gép mögött Ókori gépek, amelyek a 20. században keltek újra életre „Környezetbarát” technológiák – Milyen szemléletmód tette lehetővé?
május 9. péntek, 19.00	Paracelsus gyógyít A gyógyítás alappillérei Harc a tudatlanság ellen Fűben, fában… emberben az orvosság
május 16. péntek, 19.00	Beszélgetés
május 23. péntek, 19.00	„Van királyi út!” Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek
május 30. péntek, 19.00	Beszélgetés
június 13. péntek, 19.00	A japán Nó-színház A japán színészmesterség Mi van a maszk mögött? Mélység a szórakoztatásban

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

január 18. szombat, 15.30	Holle anyó 4–8 éveseknek ajánljuk
február 15. szombat, 15.30	Berzsián és Dideki 7–12 éveseknek ajánljuk
március 8. szombat, 15.30	A tavasz (verses előadás) 4–8 éveseknek ajánljuk
április 5. szombat, 15.30	„Ha nézem a világot, a világ visszanéz.” verses, diavetítéses előadás Weöres Sándor, Szabó Lőrinc és mások verseiből 12–16 éveseknek ajánljuk
május 17. szombat, 15.30	A négyszögletű kerek erdő 7–12 éveseknek ajánljuk

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 13. csütörtök, 17.00	Spárta Leónidasz: hősi élet – hősi halál Lükurgosz isteni törvényei „Máshol épületeket emelnek, mi embereket nevelünk.” Falanx – a spártai harcmodorról Előadó: Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem
február 27. csütörtök, 18.00	Tudás és tett: aktív filozófia Helyszín: Gyermekek Háza
március 1. szombat	GEA-akció
március 10. hétfő, 18.00	Héraklész kalandjai – győzni tanulni Az önismeret útján Mit tud a lernai Hüdra? A naphősök próbaadói A mítoszok és az asztrológia Előadó: Kassai Zita Helyszín: Gyermekek Háza
április 5. szombat	GEA-akció
április 24. csütörtök, 17.00	A szerelemről Shakespeare-rel A szem és a szív kapcsolata – a szerelem születése A szerelem nevelő ereje Shakespeare-nél Férfi és női szerepek a drámákban Szonettek a halhatatlanságról Előadó: Nyári Erzsébet, Szabados Éva Helyszín: Széchenyi Egyetem
május 15. csütörtök, 17.00	„Van királyi út!” – Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János Helyszín: Széchenyi Egyetem
május 17. szombat	GEA-akció
május 22. csütörtök, 17.00	Színek Színérzékelés orvosi szemmel A színterápia magyarázata A lélek színei Színes reneszánsz, avagy szimbolikus festészet Előadók: Kőnig Erika, Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem
június 10–16.	Ruhagyűjtési akció

GEA-csoportunk havonta munkálkodik a lakótelepi tavak megújításáért, valamint az árterek megóvásáért és tisztításáért.

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 6. csütörtök, 19.00	Spárta II. A múzsai nevelés szerepe Szent és profán a harcos társadalomban Apollón kultusza és fontossága Előadó: Papp Tibor
február 10. hétfő, 19.00	Tudás és tett: aktív filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 13. csütörtök, 19.00	„Álom, mit nem lát soha szem” Álmaink és ideáink összefüggései Az álom szerepe életünkben Valóságlátásunk és képzelőerőnk kapcsolata Előadó: Mayer Márta
február 27. csütörtök, 19.00	Technológiai rejtélyek az ókorban Gigantikus építészet: hogyan nem építettek piramisokat? Szent földrajz és szent építészet – a szimbolizmus gyakorlati alkalmazása Fémművesség, üvegtechnika Előadó: Horváth Ferenc
március 13. csütörtök, 19.00	Jonathan Livingston, a sirály – művészeti előadás „Az a sirály lát a legmesszebbre, aki a legmagasabban repül.”
március 27. csütörtök, 19.00	Orvoslás Egyiptomban Receptek és gyógymódok Egyiptomban az Ebers-papirusz alapján Imhotep, az orvostudományok alapítója Az egyiptomi és görög orvoslás kapcsolata Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz szóló tanításai Előadó: Dr. Németh István
április 10. csütörtök, 19.00	Ji Csing – A változások könyve Sorskérdések és a szabad akarat A jóslatkérő ember választása Párhuzamok a kínai bölcseleti rendszer és a természet képei között Az emberi működés egyetemessége Előadó: Mayer Márta
április 24. csütörtök, 19.00	Gaia – az élő Föld „A civilizált emberiség nyolc halálos bűne” Az ember szerepe a Föld életében Egyedül van-e a teremtés koronája a világűrben? Előadó: Papp Tibor
április 24. szombat	Ártértisztítás, szemétszedés GEA ökológiai akció
május 10. szombat	Ártértisztítás, szemétszedés GEA ökológiai akció
május 22. csütörtök, 19.00	Az alkímia és az asztrológia kapcsolata „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van...” Paracelsus, az alkimista gyógyító öröksége A fémek mint a lélek fejlődési állapotainak szimbólumai Az elemek embert formáló hatása Előadó: Kovács Mihály
június 5. csütörtök, 19.00	Zene – a lélek gyógyszere A zene jótékony és káros hatásai Tetszik, vagy nem tetszik – ez itt a kérdés? A zene és a világegyetem törvényeinek harmóniája Tanuljunk meg zenét hallgatni Előadók: Rusznák Laura, Sztanek Péter
június 19. csütörtök, 19.00	Aztékok Teszkatlipoka és Tollaskígyó: a harcos misztériumai Chichén Itzá – beavatási központ az őserdőben Labdajáték életre-halálra Előadó: Papp Tibor

A FILOZÓFUSOK ÉS A HUMOR

A karácsony és a téli napforduló csendes ünnepe után a szilveszter nagy kacagással és vidámsággal érkezik. Hogy Olvasóinknak is így fejeződjön be és kezdődjön el az éve, humoros filozófiai gondolatokat válogattunk. Ne úgy képzeljük el a bölcseket, mint akik magukba fordulva, savanyúan szemlélődnek. A filozófus – ahogy ezt régen sokszor megfogalmazták – többek között éppen a derűről, a nyitottságról és a humorérzékről ismerhető fel.

Az ókorban a „humor” szón különös módon nedveket értettek, amelyek a testben áramlanak, és fenntartják az ember testi és lelki jólétét. Ha jól meggondoljuk, valóban igaz, hogy a humor kell az egészséghez, sőt néha a túléléshez is…

Mondják, hogy a humor az élet sója, hiszen annyira nélkülözhetetlen – vagy inkább az lenne – ahhoz, hogy ne vegyük túl komolyan panaszkodásainkat vagy megoldhatatlannak tűnő, bár valójában gyakran csak vélt félelmetes helyzeteinket. Lehet olyan fűszere is az életnek, amely a sónál is többet ad: „megfűszerez” egy beszélgetést, egy unalmasnak, élettelennek tűnő szöveget. Mondják néha azt is, hogy a humor méz, mert megédesíti az életünket, elkergeti a keserűséget, a rosszkedvet.

A bölcsek humora egyszerre só, fűszer és méz. Persze nem hahotázós és viháncolós humorról beszélünk, hanem csendes, a sorok között megbúvó vidámságról, szójátékokról, csodálatraméltóan rövid és velős gondolatokról. Példaként két cinikus filozófustól, Antiszthenésztől és Diogenésztől válogattunk idézeteket. Ők szándékoltan nem bőbeszédűek, és amit mondanak, érezhetjük kicsit „szúrósnak”– hiszen gyengeségeinkre mutatnak rá –, de egyszerre gyógyítónak is, ha elgondolkodunk rajta.

A magyar nyelv ismeri a „derül” szót is, és talán ez illik a legjobban ezekhez az idézetekhez. „Derülés”-t és derűt kívánunk Olvasóinknak az új esztendőre!

Takács Mária

Antiszthenész

• Amikor egy ismerőse arról panaszkodott, hogy elvesztette feljegyzéseit, ráförmedt: „Írtad volna a lelkedbe, nem pedig papírlapra!”
• Egy ifjútól, aki egy szobrász modellje volt, és gyönyörű pózba állt be, megkérdezte: „Mondd, ha ez a szobor beszélni tudna, mit mondana, mire büszke?” – „A szépségére.” – felelte amaz. – „Na és nem szégyelled, hogy ugyanazon tulajdonság tölt el örömmel, amely egy lélektelen dolognak is sajátja?”
• „Figyelj oda ellenségeidre: hibáidat ők veszik észre először!”
• Azt javasolta az athéniaknak, szavazzák meg, hogy a szamarak valójában lovak. Amikor ellene vetették, hogy indítványa abszurd, így felelt: „Hiszen vannak köztetek képzetlen hadvezérek, akik attól hadvezérek, hogy megválasztották őket.”
• Diogenész, aki tőrt vitt magával, meglátogatta Antiszthenészt betegágyánál. A beteg felkiáltott: „Ki szabadít meg fájdalmaimtól!”, erre a másik elővette a tőrt, és így szólt: „Ez itt, ni.” – „Azt mondtam, a fájdalmaimtól, nem azt, hogy az életemtől” – felelte Antiszthenész.

Diogenész

• Egy alkalommal komoly beszédet mondott, de senki sem figyelt rá. Ekkor fütyörészni kezdett, mire az emberek köré gyűltek. Legorombította őket, hogy az ostobaságokra feszülten figyelnek, de a komoly dolgokra sajnálják az időt.
• Fényes nappal lámpást gyújtva járkált körbe, és ezt mondogatta: „Embert keresek.”
• „Öreg vagy már – mondta neki valaki –, lazíts hát!” „Na ne mondd – felelte. – Ha a stadionban futnék, akkor a célhoz közeledve lazítanom kellene? Nem éppen akkor kellene erőm megfeszítésével futnom?”
• Hégésziasz egyszer megkérte, adja neki kölcsön valamelyik művét. „Hégésziasz, ostoba vagy – mondta neki. – Hiszen ha fügét akarsz, nem érnéd be rajzolt fügével, hanem az igazit választanád. Az erény valódi gyakorlásától azonban eltekintesz, és az írott formájára törekszel.”
• Egy ember filozófiát akart nála tanulni, ő meg a kezébe nyomott egy heringet, és felszólította, hogy kövesse. Az egy idő után szégyenében eldobta a halat. Kis idő múlva találkoztak, és Diogenész nevetve mondta: „Barátságunk tönkrement egy heringen.”
• Amikor Kraneionban sütkérezett a napon, Nagy Sándor odalépett hozzá, és azt mondta: „Kérj tőlem, amit akarsz”, akkor azt felelte neki: „Ne álld el előlem a napot!”
• Egyszer valaki nekiment egy gerendával, és azután rászólt: „Vigyázz!” Erre ő: „Csak nem akarsz még egyszer nekem jönni?”
• Megkérdezték tőle, melyik állat harapása a legveszélyesebb. „A vadállatok közül a rágalmazóé, a háziállatok közül a hízelgőé” – felelte.
• Visszatért Olümpiából, és megkérdezték tőle, nagy tömeg volt-e. „Nagy tömeg volt, de kevés ember” – felelte.
• Egy ostoba embert pillantott meg, aki hárfát hangolt, és azt mondta neki. „Nem szégyelled magad, hogy ennek a fából készült eszköznek a húrjait össze tudod hangolni, de a lelkedet és az életedet nem vagy képes összhangba hozni?”
• Azt mondta, miként a szolgák az uruknak, úgy engedelmeskednek a hitvány emberek a vágyaiknak.
• Valaki azt mondta neki: „Nem vagyok alkalmas arra, hogy filozófiával foglalkozzam.” „Akkor miért élsz – kérdezte tőle –, ha nem törődsz azzal, hogy az életedet helyesen formáld meg?”

Az idézeteket A cinikus és a megarai filozófia című könyvből válogattuk. (Kossuth Könyvkiadó, 1994)

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Hogy lelked növekedjen…

Szoktasd magad hozzá, hogy naponta többször is „megállj” cselekvésed és munkád közben, hogy néhány percet a megfigyelésnek szánj. Tested legyen nyugodt, kényelmes tartást vegyél fel, hogy ne zavarjon… és figyelj, hallgass. Ne mozdulj, ne csapj zajt, az elmédben sem, és meglátod, hogy előtted, a közönséges halandó előtt, megnyílnak a rejtett dolgok. Ezeket nem kell világgá kürtölnöd, nem kell büszkélkedned vele, hanem meg kell bizonyosodnod a számtalan lény létezéséről és a világegyetemet fenntartó természeti törvényekről. Ha ezt megértetted, szerényebb leszel, és még inkább a szellemi dolgok felé fogsz hajlani.

Jorge A. Livraga az Új Akropolisz alapítója

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

Kulturális Hírlevél 9. szám
2003. február

TARTALOM

• Februári programjaink
• Az Új Akropolisz IX. Történet- és mesepályázata
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

Az előző Hírlevelünkben az Új Akropolisz központjaiban tartandó, illetve általunk megrendezett következő félévi programokat ismertettük. Budapesten ettől az évtől kezdve a szokásos, kéthetente tartott előadásokat egy héttel később – ugyanabban az időpontban – beszélgetések követik, ahol az előadáson felvetett témáról, kérdésekről kötetlenebb formában gondolkodhatunk együtt. A legutóbbi ilyen alkalom A gyűrűk ura című előadást követte, és igen tartalmas és érdekes beszélgetés kerekedett ki, a tucatnyi érdeklődő aktív részvételének köszönhetően. A téma világszerte népszerű lett a film révén, és ha mindenki, aki a moziba ellátogat elolvassa J. R. Tolkien magyarul három kötetben megjelent regényét, akkor lelket emelő élményben lehet része.

Az előadó, Kovács Balázs segítségével a beszélgetés végén próbáltunk rájönni a Tolkien létrehozta tünde nyelv egyes szavainak a jelentésére, csupán a hangzásuk alapján, és meglepő módon legtöbbször vagy eltaláltuk, vagy nagyon közel álltunk a megfejtéshez. Magyar szóból tünde szót alkotni viszont egyáltalán nem volt egyszerű, és inkább a nyelvész-íróra, a szavak született mesterére hagytuk a feladatot. Reméljük, hogy a következő előadás, mely a sztoikusok viszonyulását mutatja meg az élet nehézségeihez, valamint a témát körüljáró beszélgetés szintén elgondolkodtató lesz, és együtt fogalmazhatjuk meg, hogyan alkalmazhatóak ma Epiktétosz, Marcus Aurelius és Seneca tanácsai.

Minden év februárjában kiírjuk a következő Történet- és mesepályázatunkat. Most, A gyűrűk urától megihletődve azokhoz szólunk, akikben él a történetek és a szó szeretete. Ezt különösen fontosnak tartjuk ma, amikor az egész világot sötét „mordori” felhőként betakarja az igénytelen beszéd és írás, mintha mindenki csak utánozna másokat, és minden egyes utánzással tovább csökkenne a színvonal. Nem könnyű utánzásra, hanem igen nehéz teremtésre hívjuk Olvasóinkat, mert Iskolánk alapítójától idézve: „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, mert létezik egy titokzatos kapcsolat a nehéz és az értékes között”.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

FEBRUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 7. péntek, 19.00	Beszélgetés a sztoikusokról
február 12. szerda, 18.30	Életre való filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 21. péntek, 19.00	A világ legboldogabb embere – ahogyan az ókori görögök látták Apollón és Zeusz jósol Alvilágjárás – egy út a boldogság felé? Közel a természethez, közel az emberhez, közel az istenekhez
február 28. péntek, 19.00	Beszélgetés a görög világról és vallásról

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

február 15. szombat, 15.30

Berzsián és Dideki – Virágkoldusok mesejáték 7–12 éveseknek ajánljuk

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 13. csütörtök, 17.00	Spárta Leónidasz: hősi élet – hősi halál Lükurgosz isteni törvényei „Máshol épületeket emelnek, mi embereket nevelünk.” Falanx – a spártai harcmodorról Előadó: Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem
február 27. csütörtök, 18.00	Életre való filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitóelőadása Helyszín: Gyermekek Háza

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.

február 6. csütörtök, 19.00	Spárta II. A múzsai nevelés szerepe Szent és profán a harcos társadalomban Apollón kultusza és fontossága Előadó: Papp Tibor
február 10. hétfő, 19.00	Életre való filozófia A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 13. csütörtök, 19.00	„Álom, mit nem lát soha szem” Álmaink és ideáink összefüggései Az álom szerepe életünkben Valóságlátásunk és képzelőerőnk kapcsolata Előadó: Mayer Márta
február 27. csütörtök, 19.00	Technológiai rejtélyek az ókorban Gigantikus építészet: hogyan nem építettek piramisokat? Szent földrajz és szent építészet – a szimbolizmus gyakorlati alkalmazása Fémművesség, üvegtechnika Előadó: Horváth Ferenc

AZ ÚJ AKROPOLISZ IX. TÖRTÉNET- ÉS MESEPÁLYÁZATA

A korábbi évek hagyományaihoz híven idén is meghirdetjük – immár kilencedik alkalommal – Történet- és mesepályázatunkat. Tavaly háromszáznál is több pályamű közül választotta ki a zsűri és elnöke, Békés Pál író a három győztes alkotást. Az eredményhirdetésre jelent meg Agyagmaszk című kötetünk, mely az eddigi pályázatok legjobb műveiből válogat.

Idén is olyan, eddig még nem publikált történeteket várunk, amelyek az embert foglalkoztató örök kérdésekre keresik a választ, és nem csupán elgondolkodtatnak, hanem megoldási lehetőséget is kínálnak az őszintén kereső embernek.

A pályaművek témája kötetlen, terjedelme legfeljebb hét gépelt oldal.

Az írásokat 2 példányban kérjük beküldeni. A pályázat jeligés, ezért kérjük, hogy a pályázók nevét, címét, értesítési telefonszámát egy külön, lezárt borítékban mellékeljék, melyen csak a jelige van feltüntetve.

Egy szerzőtől legfeljebb 2 történetet tudunk elfogadni.

A legjobb pályaművek megjelentetésére fenntartjuk a jogot. A beküldött pályázatokat nem áll módunkban sem visszaküldeni, sem megőrizni, de az eredményhirdetésen, illetve az Iskola nyitvatartási idejében személyesen át lehet őket venni.

A pályázatok elküldhetők postai úton (1447 Bp., Pf. 592), vagy személyesen is behozhatók az egyesület Krúdy Gy. u. 15. szám alatti pincehelyiségébe.

Beküldési határidő: 2003. április 11.

Eredményhirdetés: 2003. május 24-én (szombaton) 17 órakor, a fenti címen.

A pályázat díjazása: I. díj: 20 000 Ft, II. díj: 10 000 Ft, III. díj: 5000 Ft. Különdíj: értékes könyv, vagy más tárgyi ajándék.

A mesék üzenete

„Egyre több jel utal arra, mintha az öt földrész annyiféle népe, ez a világgá szóródott rengetegnyi testvér mindmáig emlékezne egy közös édesanyára. Mintha az a közös édesanya ma is élne. Ezek a népek ugyanis mind megőriztek fejükben egy sereg nagyon-nagyon régen kapott tanácsot. Olyat, amilyet az ember nagyon-nagyon kisgyerek korában kap. S ezek a népek (…) felnőtten is egyre másra ráeszmélnek olyanfajta közös szavakra, aminőket édesanyák szoktak vigaszul vagy útravalóul gyermekeikhez intézni.” Mik lehetnek ezek a közös szavak, közös tanácsok? És kire, mire emlékeztetik az embert? Illyés Gyula, akinek egy kisebb írásából idéztünk, nem másra, mint a mesékre gondolt.

A gyerek nehezen tudna válaszolni arra a kérdésre, hogy miért is szereti a mesét. Merthogy ebben a korban szinte éhezünk a mesékre. Táplálékra ugyanis nemcsak a testnek, hanem a lelkünknek is szüksége van. Gyermekkorban igen fontosak a mesék, hiszen a gyerek azonosítja magát a hőssel, és a hős mintája ivódik a lelkébe. Ebben a világban, a legtermészetesebb módon, a jó és az igazság törvényei uralkodnak, és a hallgató vagy az olvasó belép egy olyan ajtón, amelyen túl magától értetődően csodák történnek.

Amilyen a megfelelő táplálék a testnek, hasonló a jó a léleknek. Kapjon a test tiszta, válogatott alapanyagokból főzött, nem félkész ételt. Ugyanígy a lelkünk tápláléka sem lehet konzerv vagy sebtiben elfogyasztott büféáru, amely édesen és cukrosan, hirtelenében csillapítja az éhséget, de nem lakat jól, és nem táplál – tehát nem válik energiává, erővé, ami éltet.

A gyerek még közvetlenül fogja fel a tiszta szimbólumokat, egészében látja a világot, és számára még létezik a világ harmóniája és örök rendje: a szegény legény, a királyfi, és bármelyik hős legyőzi a rosszat, és ezzel győzelme végleges, a jók „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Felnőtt fejjel már tudjuk, hogy a világot nehéz a mesékben kifejeződő harmóniában látni. Azonban „mesebeszéd”, hogy a nagyok nem olvashatnak mesét, és nem hihetnek bennük. A mesék – a mítoszokhoz hasonlóan – nagyon gyakran „palackpostaként” szolgálnak, és a mindennapokban alkalmazható tanításokat juttatnak el hozzánk. A mesebeli legkisebb fiú például egyre nagyobb sárkányokkal küzd meg, míg céljához közeledik. Nem gondolhatunk-e arra, hogy a mi, nehézségnek nevezett mindennapi vesződségeink ugyanúgy sárkányok, akik próbáztatnak minket? Fehérlófia, aki viszontagságos útja és próbái után király lesz, méltóvá vált arra, hogy uraljon egy birodalmat, egy népet, de csak azért kerülhetett a trónra, mert harcai során legyőzte a legnagyobb ellenséget: saját gyengeségeit. A szegény legényből azért lehet király, mert uralni tudja a legnehezebben átlátható birodalmat: önmagát.

Iskolánk Történet- és mesepályázatával éppen olyan történetek, mesék megírására hívunk, amelyek üzenetet akarnak eljuttatni, és szeretnének segíteni, vigasztalni vagy erőt adni. Nem kell királylányoknak szerepelni egy mai történetben, és az Óperenciás-tengeren túlra sem kell elvinni az olvasókat. Hisszük, hogy a harmónia megkereshető, megtalálható – és megmutatható. Éppen a történetek, mesék segíthetnek emlékezni a közös emberi kincsre, a „nagyon-nagyon régen kapott tanácsokra”, amelyek megtanítanak bölcsen élni.

Takács Mária

Idézet az Agyagmaszk című történetből

Mikor felébredt, éjszaka volt. Sötét éjszaka, még a csillagok sem látszottak. Ismét tejet ivott, izzadt, reszkető testét valaki száraz, meleg pokrócba csavarta, és egy régi altatódalt dúdolt csendesen. Könnyű álomba merült. Amikor újból felébredt, még mindig sötét volt, de mintha napfény melege simogatta volna arcát. Tágra nyitotta szemét, megpróbált körülnézni, de csak feketeséget látott. Kezét a szeméhez emelte, de nem látta. Irtózatként érte a felismerés:

– Megvakultam. Az istenekre, megvakultam!!!

Kedves, barátságos hang nyugtatgatta, miközben gyengéd erővel fogta le görcsbe ránduló kezét.

– Nyugodj meg, barátom, nyugodj meg. Nincs semmi baj, túlélted a mérget. Nyugodj meg.
– De hát megvakultam, nem látok semmit. EZ ÍGY NEM ÉLET! – rikácsolta, szinte hisztérikusan.
– De az sem volt élet, különben nem választottad volna a halált.

A hang hirtelen kijózanította. Igen, ő a halált választotta, és ez az ember megmentette az életét, és adott neki néhány nyugodt pillanatot, olyat, amilyenben utoljára gyermekkorában volt része. Hálás volt ezért a pár pillanatért is. Halkan suttogta:

– Köszönöm neked, nemes lélek, köszönöm.

Aztán eszébe jutott, hogy ki ő, és sírva fakadt.

– Nem érdemlem meg a segítséget… nem vagyok rá méltó… én bűnös vagyok, egy… egy törvénysértő.

Szinte megbékélt, hogy ki merte mondani mindazt, ami őrült vágtája alatt végigkísérte.

– Barátom, az istenekre, csillapodj… Talán túl gyenge vagy még, hogy múltaddal szembenézz. Engem nem érdekel a neved, származásod. Mert amikor majd elmondod ezeket, akkor már szembe is nézel velük. Most pihenned kell.
– Pihenni… igen… de mégis… mondd, mi a neved?
– A nevem Mineósz.

Az ismeretlen három napon át ápolta, míg lábra tudott állni. Nemigen beszélgettek, mert Argümosz teljesen magába zárkózott. A negyedik nap reggelén útnak indultak, fel a hegyekbe.

Néhány órai gyaloglás után a zúgó szélből Argümosz úgy érezte, hogy szakadék szélére értek. Váratlanul megszólalt:

– Mineósz, köszönöm mindazt, amit értem tettél. Most, kérlek hagyj meghalnom. Meg kell értened, számomra ez nem élet már. Bocsáss meg, hogy kihasználtam jóhiszeműségedet.
– Sajnálom, barátom, nem tehetem…
– De miért, az istenekre, mi közöd gyarló életemhez?! – fakadt ki Argümosz, végleg elveszítve látszólagos nyugalmát.
– Az emberek felelősséggel tartoznak egymás iránt. Ha látom, hogy valaki a vesztébe rohan, kötelességem neki segíteni. Három héttel ezelőtt imádkoztam az istenekhez, mutassanak nekem utat. S akkor az egyik csillag felragyogott, s vezetett heteken át. Pár napja elvesztettem, akkor találtam rád.
– Azt akarod mondani, az istenek már akkor tudták, hogy velem mi fog történni, hogy ez… ez… ez lehetetlen! Mondd csak, ki vagy te egyáltalán?
– Egy… egy száműzött nemes, északról. Életemet annak szenteltem, hogy odaforduljak azokhoz, akiktől mindenki elfordul.

Kovács Balázs

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Nem elég csak tanulni és foglalkozni valamivel, sem pusztán az olvasottakon és tanultakon elmélkedni. Tudni kell az intellektuálisan megtanultakkal összhangban cselekedni, márpedig minden cselekedet lassú tanulást igényel, amíg el nem éri a tökéletességet. Magabiztosságra és önbizalomra van szükségünk, hogy a gyakorlatban is sikerüljön megvalósítani azt, amivé válni szeretnénk. Ne térjünk ki a nehézségek elől, s ne gondoljuk soha, hogy nem tudjuk megvalósítani tervünket. Éppen ellenkezőleg, az új kihívásokat fogadjuk határozottan és vidáman, s tegyük az őket megillető előkelő helyre, mert megérdemlik – belőlük épülnek majd sikereink.

A lelki teher a „nem vagyok képes” eredménye. Minthogy valójában nincs olyan, hogy „nem vagyok képes”, csak olyan, hogy „nem akarom”, az idealista akkor éri el a célt, amikor tudja, hogy mit akar, s nem riad vissza a hozzá nélkülözhetetlen erőfeszítéstől.

A győzelem azoké, akik képesek tenni, mert akarnak is.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

Kulturális Hírlevél 10. szám
2003. március

TARTALOM

• Márciusi programjaink
• Ma láttam… a tavaszt
• Részletek Seneca erkölcsi leveleiből
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

Talán még korainak tűnhet a tavasz beharangozása, hiszen a szokatlanul hideg tél még mindig fogva tartja az életet a földön. Pedig a március, a tavasz eljövetelének, és a régi hagyományokban egyben az új év kezdetének hónapja már beköszöntött. Tudjuk, hogy a természetben semmi sem történik elhamarkodottan, a gyenge csíra sem sietheti el, hogy áttörje a fagyott, kemény földet. Csak a türelmes, kitartó erőfeszítés hozza meg az eredményt. Így a nyilvánvaló tavaszt is egy hosszú, a föld alatt láthatatlanul zajló folyamat előzi meg.

Mivel az ember ugyanúgy a természet része, mint minden élőlény a Földön, rá is hatnak a természet ciklusai. Télen, a nap éltető fényének hiányában ő is lelassul, az agyában csökken a szerotonin szintje, és minden arra készteti, hogy magába forduljon, és saját mélységeit kutassa, akárcsak szimbolikusan a fák, akiknek élete az évnek ebben a szakaszában a gyökérben összpontosul. De a fizikai-lelki egészséget elősegítő hagyományos életről a mai ember rég elfeledkezett, és így nem él együtt a természet adta ritmusokkal – télen is ugyanúgy folytatja ritmustalan életformáját, és a tavaszt megelőző hónapokban nemritkán kisebb-nagyobb depressziónak esik áldozatául.

Ahogyan nem lehet siettetni a természeti ritmusokat, ugyanúgy késleltetni sem lehet. A télen elpusztult levelek helyett újak nyílnak, a régi formák megújulnak, és egyetlen tavasz sem lesz ugyanolyan, mint az előző volt, hiszen mindegyik a megifjodásnak, az új élet születésének örök archetípusát éli meg.

A tavasz az ember megújulásának titkát is őrzi. Rómában március Mars isten hónapja volt, aki a harc és egyben a mezőgazdaság éltetője is volt. Ő űzi el a tél jegét és hívja ki a földben rejtőző magból az új életet. Ehhez azonban a magnak el kell pusztulnia: a régi mag halála az új csíra élete. A tavasz így ismét felhívja az ember figyelmét arra, hogy számot vessen életéről: hogy szabaduljon meg a régi, elszáradt levelektől és kiszáradt ágaktól. Amíg ők foglalják el a helyet a lelkében, addig nem is láthatja meg az új lehetőségeket. Mars nyomában érkezik Vénusz, a tetterős isten után lépdel szerelmese, a szépség úrnője. Vénusz a felszabadult energia, amely kiteljesíti az eredeti impulzust, a szeretet révén az életet fenntartó erő a természetben.

Az ember néha félelemből késleltetné a szükséges lépéseket, néha pedig türelmetlenül felgyorsítaná a folyamatokat. Ha tanulunk a természettől, és például tavasszal naponta megfigyeljük ugyanannak a bimbónak vagy csírának a nyílását, talán átélhetjük a türelem és a bizalom erejét. Bizalom a természetben, a minden élőre kiható nagy éltető erőkben, és türelem, amellyel az idő titka feltárul előttünk: minden pillanat ugyanannyira értékes, hiszen mindegyik magában rejti a kezdetet és a célt, azaz az örökkévalóságot.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

MÁRCIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A beszélgetésekre és a Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

március 7. péntek, 19.00	A TIBETI HALOTTASKÖNYV Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadók: Benits Péter, Doba Éva március 14. péntek, 19.00 Beszélgetés
március 28. péntek, 19.00	EGYIPTOM – ÍZISZ ÉS OZIRISZ Egyiptom: a misztériumok földje Hórusz és Széth: a kettősségek harca Hogyan lehet aktuális egy több ezer éves mítosz? Előadók: Kaposi István, Klatsmányi Péter április 4. péntek, 19.00 Beszélgetés

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

március 8. szombat, 15.30

A TAVASZ verses előadás „Ébredj, sugaras a nap, kelj föl aranyos nap, hóvirág, ibolya mosolyognak…” A tavasz éltető erejét, a megújult természet páratlan szépségét, és az éledező erdő csilingelő hangjait keltjük életre egy-egy vers, mese, dal vagy hangszer segítségével. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: kis terítőket díszítünk textilfestékkel.

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

március 10. hétfő, 18.00

ÁMOR ÉS PSZICHÉ Pszichológia, a mítoszok tükrében A négy elem próbái Az embert uraló törvények és vágyak útján Léleknevelés: szépséges és hatalmas próbaadók a mesékben Előadó: Kassai Zita

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákoczi u. 1.

március 1. szombat, 15.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása Helyszín: Új Akropolisz Központja
március 19. szerda, 19.00	JONATHAN LIVINGSTON, A SIRÁLY színpadi játék „Az a sirály lát a legmesszebbre, aki a legmagasabban repül.” Helyszín: Alsóvárosi Kultúrház
március 27. csütörtök, 19.00	ORVOSLÁS EGYIPTOMBAN Receptek és gyógymódok Egyiptomban az Ebers-papirusz alapján Imhotep, az orvostudományok alapítója Az egyiptomi és a görög orvoslás kapcsolata Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz szóló tanítása Előadó: dr. Németh István Helyszín: Új Akropolisz Központja

MA LÁTTAM… A TAVASZT

Ma láttam a tavaszt. Minden eddigi évben is láthattam volna, de a felgyorsított életritmus elrejti előlünk a természet legkülönlegesebb csodáit.

A tavasz, amelyet ma láttam, finom és fénylő hálóhoz hasonlóan nyújtózott el a fák között. Átadtam magam a képzeletemnek, és nem volt nehéz azonosítani ezt a ragyogó látványt azokkal a finom vonásokkal, amelyekkel Botticelli ruházta fel saját Tavaszát. A képzelet adta csodáknak köszönhetően a Tavasz hozzám fordult, és tanított.

Az álom és a halál hasonlóságára emlékeztetett, és arra, hogy Ő képes legyőzni az egyiket és a másikat is. Ott, ahol azt hisszük, hogy nincs már semmi, a feltámadás csodája tárul fel előttünk.

A Nap misztériumáról szóló régi hagyományokra emlékeztetett: a tavasz első napjának első napsugara (valójában ez az év első napja), magával hozza az új, a tiszta és a jó különös erejét. Ez az első fellélegzés hosszú idő után, ez az első fény a hosszan tartó sötétség után.

A szépség értékére emlékeztetett, de nem egy túltengő, hanem egy egyszerű, alig kibontott szépségre: tavaszi, növekvő, egyszerű és természetes. És felismertem benne a Tavaszt, a nőt, a szépséget. Minden nőnek – hiszen a szépség lánya – utánoznia kellene ezt a mágikus esztétikát.

A felébredés mosolyára emlékeztetett, amely olyan, mint a gyerek első mosolya, amikor reggel felébred. Jaj, milyen sokat ér a mosoly a szenvedés és egymás kínzásának dermesztő telén…!

 

A kedves és gyöngéd tett melegségére emlékeztetett, a lehetőségre, hogy segítsünk és szeressünk mindenkit, akinek szüksége van rá, és hogy ne korlátozzuk nemeslelkűségünket.

Ekkor még valamit megtanultam az örökkévalóság misztériumáról: a szépség, a gyöngédség, a tisztaság, a nagylelkűség mind az örökkévalóság részei. Az örökkévalóság nem egy végtelen, szomorú és hideg űr, ahol nem tehetünk semmi mást, mint hogy az órák múlását figyeljük. Az örökkévalóság az állandó újjászületés, a percről percre való felébredés, a minden pillanatban való újrakezdés.

A tavasz örök: évente egyszer jön el hozzánk, és láthatóvá válik a fényben és a virágokban, a melegségben és az énekekben. De elég ez az egyszeri megnyilvánulása is, hogy az év többi részében megőrizzük titkának magját: felébredni minden reggel, élni mindennap, kihasználni minden órát, és megőrizni a naponkénti újjászületéshez szükséges frissességet; egy lépéssel közelebb jutni a teljességhez, amelyet az éves ciklusban nyárnak hívnak.

Hozzánk, akik már lépünk, de még csupán álmodni tudunk a nyár teljességéről, hozzánk, akiknek szükségük van egy baráti kéz segítségére: hozzánk érkezett el a tavasz!

(Részlet Delia S. Guzmán: Ma láttam… című könyvéből)

RÉSZLETEK SENECA ERKÖLCSI LEVELEIBŐL

A budapesti Szenzár Kiadó gondozásában novemberben jelent meg a Seneca összes prózai műveinek bemutatására vállalkozó, háromkötetesre tervezett sorozat első kötete, amely a Vigasztalásokat és az Erkölcsi leveleket tartalmazza. A kiadás különlegessége, hogy több mint száz év elteltével először jelent meg magyar nyelven Seneca összes fennmaradt levele, mind a 124. A korábbi kiadásoktól eltérően tehát nem válogatásról van szó, és ezzel a magyar könyvkiadás régi adósságát sikerült törleszteni. A kötet formátuma is méltó a tartalomhoz, hiszen a 742 oldalban jegyzetek, névmutató és Seneca életéről szóló összefoglaló tanulmány is szerepel, megkönnyítve ezzel a szövegekben való keresést is.

Az Erkölcsi levelek Seneca unokatestvéréhez, Luciliushoz szólnak, de már életében széles körben terjesztették őket. A levelekben Seneca a sztoicizmus szellemében hívja föl Lucilius figyelmét arra, hogyan lehet egyre hatékonyabban gyakorolni az életben a filozófiát.

„Fogadd meg a tanácsom, Luciliusom, s védd meg magad önmagad számára: az időt, amelyet eddig elraboltak, vagy elloptak tőled, vagy pedig csak úgy tovatűnt, gyűjtsd össze, és őrizd meg. Hidd el, hogy úgy van, ahogy írom: időnk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik. Mégis az a legcsúnyább időveszteség, amely hanyagságunk eredménye. S ha valóban meg akarod gondolni a dolgot, életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. (…)

…kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel. Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk.” (1. levél)

„…ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.” (3. levél)

„Aki házunkba lép, inkább bennünket csodáljon, mint a berendezést. Az igazán nagy ember úgy használja a cserépedényt, mintha ezüstből volna. De az sem kisebb, aki úgy használja az ezüstöt, mint a cserépedényt. A gyenge lélekre jellemző, hogy nem tudja elviselni a gazdagságot.” (5. levél)

„Minden esetleges előnnyel gyanakodva és félénken nézzetek szembe: a vadat és a halat úgy csalják csapdába, hogy valamilyen reménnyel kecsegtetik.” (8. levél)

„…igaz az, amire Athenodorusnál bukkantam: »Vedd tudomásul, hogy csak akkor leszel mentes minden vágytól, mikor majd odáig eljutottál, hogy semmit sem kérsz az istentől, amit nyilvánosan is ne kérhetnél.« Most ugyanis mily nagy az emberek esztelensége! A legocsmányabb kívánságokat suttogják meg az istenek fülébe; s ha valaki közülünk figyelni kezdene rájuk, elhallgatnának. Nos, az isteneknek beszélik el azt, amit nem szeretnének az emberekkel sem közölni. Gondold meg tehát, vajon üdvös volna-e ez a tanítás: »Úgy élj az emberek között, mintha az istenség figyelne, s úgy beszélj az istenséggel, mintha az emberek hallanák.«” (10. levél)

„Az a legboldogabb és legnyugodtabb birtokosa önmagának, aki a holnapot aggódás nélkül várja. Aki azt mondta, hogy élt, annak minden új nap nyereséget jelent.” (12. levél)

„Több dologtól rettegünk, mint amennyi valóban sújt bennünket, s gyakrabban szenvedünk a képzelődés folytán, mint valódi ok miatt. (…) …ne tartsd magad szerencsétlennek idő előtt, minthogy azok a dolgok, amelyeknek a bekövetkezésétől rettegtél, talán sohasem fognak bekövetkezni, vagy legalábbis egyelőre nem következtek be. Bizonyos dolgok jobban kínoznak bennünket, mint kellene; más dolgok előbb kínoznak, mint kellene; bizonyos dolgok pedig gyötörnek, bár egyáltalán nem volna rá szükség.” (13. levél)

„Ki kell tartanunk, és állandó erőfeszítéssel kell magunkat erősíteni mindaddig, míg szilárd erkölcsi magatartás lesz abból, ami csak jóindulat volt.” (16. levél)

„A filozófia (…) cselekedni tanít, és nem beszélni, s azt követeli, hogy mindenki a saját belső törvénye szerint éljen, hogy élete ne álljon ellentétben beszédével, s hogy maga az élet, bensőleg tekintve, minden cselekedetben ugyanazt a színezetet mutassa. Az a bölcsességnek a legnagyobb feladata, s egyszersmind bizonyítéka is, hogy a tettek a szavakkal összhangban vannak, hogy maga az ember mindenütt egyenlő, mindenütt azonos.” (20. levél)

„Miért csodálkozol, hogy utazásaid nem válnak hasznodra? Hiszen magadat hordozod körbe. (…) Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.” (28. levél)

„A legkisebb zugból is az égbe lehet emelkedni.” (31. levél)

„Ha semmi másért, azért haladj előre a bölcsességben, hogy szeretni megtanulj.” (35. levél)

„A jellem fölött nincs hatalma a sorsnak.” (36. levél)

„Mi tehát az, amiben tévednek, noha mindenki a boldog életet kívánja? Az, hogy a boldog élet eszközeit összetévesztik vele magával, és míg keresik, menekülnek is a boldogság elől, mert jóllehet a boldog élet betetőzése a szilárd nyugalom és a megingathatatlan bizalom, ők aggódásra gyűjtenek okot, s az életnek az ármányos útján nemcsak viszik, hanem vonszolják terhüket. Így mindig messzebbre távolodnak el attól az eredménytől, amelyre törekszenek, s minél jobban törekszenek rá, annál inkább akadályozzák önmagukat, és annál inkább visszafelé haladnak. Ez történik meg azokkal is, akik a labirintusban sietnek, mert éppen maga a gyorsaságuk bonyolítja be őket.” (44. levél)

„Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak.” (45. levél)

„Tiszteljenek inkább, mint féljenek. (…) Ha tisztelnek, szeretnek is; a szeretet nem vegyülhet a rettegéssel.” (47. levél)

„Közösségben élünk. Nem is élheti le napjait boldogan senki, ha csak magával foglalkozik, ha mindent egyedül a maga hasznára fordít. A másiknak kell élned, ha magadnak akarsz élni.” (48. levél)

„A bölcs lelke olyan, mint a Hold fölötti világ, mindig derült.” (59. levél)

„…ha valaki arra gondol, amit kapnia kell, elfelejti, amit kapott; az a legrosszabb a vágyban, hogy hálátlan.” (73. levél)

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A görögök és a rómaiak kissé eltérően gondolkodtak a lélekről. A görögök az önismeretet hangsúlyozták, a rómaiak pedig az önuralmat és azt, hogy az embernek teljes mértékben tisztáznia kell az őt körülvevő világgal való lelki viszonyát. A sztoikusok így írtak erről: »Ha valami olyasmi történik veled, ami rajtad kívül áll, akkor miért aggódsz, hiszen nincs hatalmadban megoldani. Ha pedig a belső világodban történik valami, miért aggódsz, hiszen módodban áll megoldani.« A sztoikus filozófia, amely magán viseli a görög künikosz filozófia bizonyos vonásait, a pszichét az objektív és a szubjektív jelenségek közé helyezi el, ugyanakkor nagyon emberinek és gyakorlatiasnak tartja.”

Jorge A. Livraga az Új Akropolisz alapítója

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitvatartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitvatartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 11. szám
2003. április

 

TARTALOM

• Áprilisi programjaink
  
  
• Beszélgetés az Új Akropolisz GEA csoportjának tevékenységeiről
  
  
• A Föld, az állatok, az ember…
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Március végén, a régi Egyiptommal foglalkozó péntek esti előadásunkon elhangzott az egyiptomi halotti kultuszhoz kapcsolódó tagadó bűnvallomás egyik mondata: „Nem tartóztattam fel a vizet az ő idejében”. Ezt a mondatot az Ozirisz bírósága elé érkező emberi lélek mondhatja el, és ha igazat szólt, az adott testben leélt életét helyesnek, őt pedig „igaz hangúnak” nyilvánítják. Aki igaz hangú („maa-heru”), az az igazságosság nagy istennőjének, Maatnak a törvényei szerint élt, azaz nem vétett a természetet és embert egyaránt uraló törvények ellen. A tagadó bűnvallomás többi mondata hasonlóképpen az istenekkel, az emberekkel és a természettel való viszonyt tükrözi.

Milyen jelentősége volt az egyiptomiak életében a folyó korlátozásának? A folyó a Nílus, amelynek évi egyszeri kiáradásától függött az élet a sivataggal körülvett völgyben. A Nílust feltartóztatni tehát maga lett volna az élet elleni merénylet. Az ókori egyiptomiak évezredeken át a természet ritmusához igazodtak, az új év a Nílus kiáradásával kezdődött, és a termékeny iszaptól fekete színbe öltözött föld magát az életet jelentette. Ezenkívül egy bölcsen kialakított és gondozott csatornarendszer egész éven át lehetővé tette a földek öntözését. Nem akadályozták, nem korlátozták mesterséges gátakkal a folyót, hanem alkalmazkodtak hozzá, az ő életéhez.

Mennyire máshogy viszonyultak a természethez akkor, mint ma! Most azt hisszük, hogy bármit megtehetünk, és hogy a folyóknak és a természet minden egyes részének alkalmazkodnia kell a mi elképzeléseinkhez.

Az egyiptomihoz hasonló megközelítés más régi népekre is jellemző volt. Az ókori Kínából fenn is maradt egy szinte mitikusnak hangzó történet. Eszerint egy Kun nevű ember gátakkal próbálta megfékezni az áradó vizet, amiért végül el is ítélték. Fia, Nagy Jü, helyesen cselekedett, és gátak helyett csatornákat építtetett, amelyekkel elvezette a vizet. Ezért a legfőbb Isten méltónak találta arra, hogy rajta keresztül ismertesse az emberekkel a Nagy szabályt, amely az együttélés törvényeit foglalja magában. Mert aki csak saját érdekére gondol, és saját folyószakaszát gátakkal védi az áradástól, az jóval nagyobb veszélybe hozza az alsóbb szakaszokat, valamint az ott élőket. Aki csak a saját kis részével törődik, és nem tartja szem előtt az egész javát, az egyszerre vét a természet és az emberi együttélés örök törvényei ellen.

És most, amikor az egész Föld oly kicsivé zsugorodott az egyre növekvő emberi mohósággal szemben, nem kellene-e még inkább figyelnünk arra, hogy saját érdekünk a nagy emberi és természeti közös érdek legyen? Mert ha túllépjük a határokat, félő, hogy a nagy egész rendje borul, emberi és természeti viszonylatban egyaránt, és hogy nem lesz hely, amely menedéket nyújthat a kétségbeesetteknek.

 

 

 

ÁPRILISI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

 

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

 

GYŐR

 

SZEGED

 

BESZÉLGETÉS AZ ÚJ AKROPOLISZ GEA CSOPORTJÁNAK TEVÉKENYSÉGEIRŐL

• Erdőtakarítás, utcai szemétszedés, segélyakciók… Már több éve tevékenykedik az Új Akropoliszban a GEA. Miért kezd el egy filozófiai iskola környezetvédelemmel is foglalkozni?

• Az ember a természet része, és úgy tartjuk, hogy részt kell vennie a természet életében, nem csupán kihasználnia. Látva környezetünk állapotát, igenis fontos, hogy lehetőségeinkhez képest tegyünk is valamit a természet életben maradásáért. Ezért az iskolánkban az akropoliszi önkéntesekből alakult meg a GEA csoport, amelynek jelszava: önkéntesség, természetvédelem, segélyakciók. A Gea szó a görög Földanya nevének egyik változata, és csoportunk célkitűzései éppen annyira mindent magukban foglalhatnak, mint maga a Földanya: a természetre, annak minden élőlényére, és az emberre egyaránt kiterjed. Ezért filozófiai iskolaként, amely a filozófiát mint életformát tanítja a ma emberének, foglalkoznunk kell az ilyen jellegű kérdésekkel, és a hozzá kapcsolódó tevékenységekkel.

• Milyen tevékenységekre vonatkozik a természetvédelem?

• Sokféle tisztítási akciót szerveztünk és szervezünk. Ebbe beletartozik a rendszeres utcatakarítás Győrött, Szegeden és Budapesten. Ezenkívül Győrött úgy is bekapcsolódtunk a város szépítésébe, hogy segédkeztünk egy óratorony felújításában. Budapesten, együttműködve a helybéli művelődési házzal, éveken keresztül parktisztítási és faültetési akciókat szerveztünk a csepeli Rákóczi-kertben. Szegeden és Győrött már többször résztvettünk az árterek tisztításában. Tavaly mindkét városban tartottunk két-két ilyen takarítási akciót, a Tiszánál, illetve a Dunánál.

  Törekszünk arra, hogy együtt lépjünk fel más környezetvédelmi szervezetekkel, ezért 2002-ben a Széchenyi Egyetem környezetgazdálkodási tanszékével karöltve általános környezetállapoti felmérést végeztünk Győrött, a Pilisi Parkerdőgazdaság budapesti erdészetével együttműködve pedig négy erdőtisztítási akciót tartottunk, melyeken egyesületünk tagjai közül alkalmanként 40-50-en vettek részt, és a felhívásunkhoz csatlakozó fővárosiak közül is jó néhányan eljöttek.

• Hol van szükség a GEA segélyakcióira?

• Mostanában kezdtünk el hangsúlyosabban foglalkozni a segélynyújtáshoz szükséges felkészüléssel. Eddig – most már hagyományosnak mondható – karácsonyi ruhagyűjtési akcióinkkal igyekeztünk segíteni az embereknek, tavaly például Budapesten 440 kg ruhát juttattunk el a Vöröskereszt VIII. kerületi szervezetén keresztül a rászorulókhoz. Szegeden a szentmihálytelki Családok Átmeneti Otthona számára 20 zsák felnőtt- és gyerekruhát gyűjtöttünk össze.

  Természetesen árvízi mentéseinknek is a segítségnyújtás a célja. Már három évvel ezelőtt is kivettük a részünket a munkából, amikor is egy Heves megyei településen a romeltakarításban segédkeztünk. A legutóbbi augusztusi árvíz idején is „kimentünk a gátra”: a XX. kerületi Duna-telepen és Szentendrén a katonai-védelmi erők mellett vettünk részt a védelmi munkálatokban, és segítettünk helyrehozni a leányfalui Vadkacsa vízisport-telepet. Idén felállítottunk egy mentőcsapatot, amely folyamatosan képzi magát, és az év elején együttműködési megállapodást kötöttünk a Budapest Fővárosi Polgárivédelmi és Katasztrófavédelmi Szövetséggel. A megállapodás szerint öt önkéntesünk készenléti szolgálatot vállal az esetleges katasztrófák elhárításában. A jövőben különböző képzéseken is részt fogunk venni, és hamarosan egy polgári védelmi verseny lebonyolításába is bekapcsolódunk.

• Milyen akciókat tervez a csoport a közeljövőre?

• Együttműködési megállapodást kötöttünk a Győri Kommunális Szolgáltató Kft.-vel, így április 5-én a győri József Attila lakótelep tavát fogjuk közösen kitisztítani. Budapesten április 12-én – a Pilisi Parkerdőgazdaság budapesti erdészetével együttműködve – szervezünk egy erdőtiszítási akciót. Szegeden pedig április 26-án lesz újabb ártértisztítási akció. Várjuk mindazokat, akik nemcsak gyönyörködni szeretnének az újjáéledő tavaszi természetben (hisz egy ilyen akció kitűnő kirándulási lehetőség is egyben), hanem szívesen segítenek abban is, hogy megtisztuljon a föld, a víz és az erdő.

 

A FÖLD, AZ ÁLLATOK, AZ EMBER…

„Azt a kényszert érezzük, hogy egészségesnek és szépnek kell maradnunk. Ha pedig még arra is futja, akkor divatosan is kell öltözködnünk. Ezalatt pedig a Föld, amelytől otthonunk, testünk és egészségünk függ, a betegség nyilvánvaló jeleit mutatja.”

„Ha az erdőket tényleg a kipusztulás fenyegeti, ha egyaránt haldoklik a növény- és állatvilág, akkor nagy baj van a világban. Lehet, hogy a Föld panasza szól az emberekhez, akik nemigen bánnak vele élőlényként. Lehetséges, hogy növekvő elsivatagosodása figyelmeztetés azoknak, akik nem gondolnak bele, mit is jelentene a sivár és puszta Föld… ahol a megmaradt kevés ember képtelen lenne visszaállítani mindazt, ami elpusztult.”

„Sokan szólalnak fel világszerte, kiemelve, hogy hányféle emberi tevékenység árt a bolygónak. De mintha mégsem változna semmi. Csúcstalálkozókat tartanak a világ nagyvárosaiban, hogy értekezzenek a Föld helyzetéről, majd miután érdekes végkövetkeztetéseket hangoztatnak és adnak ki, mindenki hazamegy a saját országába, és ugyanazt teszi, amit addig. A gazdasági érdekek – legyen az egyéni, kereskedelmi, ipari, vállalati, tőzsdei, állami vagy olyan, amelyről nem is tudunk –, úgy tűnik, fontosabbak a válságos állapotban lévő Föld érdekénél.”

„A Föld öreg és beteg – ezt tanítják az ősi hagyományok. A tünetek egyre jobban láthatók, és amit mi elemi csapásnak minősítünk, csupán a bolygó nyöszörgése. Ehhez jön még a tudatlanság és a mértéktelen vágyak káros következményei, mert az emberek azt hiszik, hogy érzéketlen és elmozdíthatatlan kőtömbön laknak.”

„Elveszítettük a szent földrajz iránti érzékenységünket. Ma bárhol építkezhetünk, és bárhogy élhetünk. Nem ismerjük el azokat a helyeket, ahol sokkal jobb letelepedni, mert ott jótékony energiák működnek. A divat diktálja az építészeti stílusokat, amelyek biztonságos megoldásaik ellenére mégsem szilárdak, a szépségről nem is beszélve. Miért panaszkodunk, ha tudatlanul éppen egy hangyaboly vagy skorpiófészek fölött állítottuk fel sátrunkat?”

„A természet nem csupán »környezet«, díszlet, melyből kivonjuk az életünkhöz szükséges anyagokat. A természet élőlény, hatalmas lény, akit nehéz felfogni nagysága és sokszínűsége miatt, melyben a létezés számtalan formája kap helyet, s mi is egyike vagyunk ezeknek. Lehetetlen tisztelni a természetet, ha azt hisszük, hogy mi és még néhány élőlény »különleges esetek« vagyunk: hogy a természet az egyik oldalon áll, mi és még egy-két teremtmény pedig a másikon. Vagy talán részének tekintjük az ásványokat, a növényeket és az állatokat – netán a számtalan csillag is beleférne? –, s magunkat, az embereket ezek szemlélőinek és használóinak?”

„Szeretnénk felébreszteni a természet iránti tiszteletet, életereje miatt, megköszönve neki mindazt, amivel egyrészt fizikai fenntartásunkat segíti, másrészt pedig állandóan bölcsességre biztató tanításaival kötelez le.”

„A kivételektől eltekintve, az ökológiai megmozdulások valódi mozgatórugója az, hogy az emberi szükségletek kielégítéséhez őrizzék meg jó állapotban a természetet – hiszen környezetünk hanyatlása előbb vagy utóbb az emberiség hanyatlását eredményezné. Ez igaz, de nem lehet csupán ez az egyetlen indítékunk arra, hogy szeressük a természetet. Önzőség lenne csak saját fenntartásunk miatt gondoskodni róla.”

„Oldalak százait lehetne megtölteni azzal, amit az állatokról el lehet mondani, és amit tőlük tanulhatnánk. Vannak állatok, melyekről alig tudunk valamit. Mások viszont barátaink lettek, megtanultak velünk élni, és szüntelenül igyekeznek, hogy megértsék vágyainkat és megragadják figyelmünket. Mi képesek vagyunk hasonló nagylelkűséget és odaadást tanúsítani irántuk? Vagy megelégszünk azzal, hogy »felsőbbrendűnek« érezzük magunkat? Ma láttam egy sárga szemű, fekete kandúrt, amint mozdulatlanul feküdt egy napos sziklán. Ügyetlenül megpróbáltam utánozni a nyávogását. Rám pillantott, és azonnal válaszolt. Ugyanezt nem tapasztaltam egy élelmiszerbolt alkalmazottjánál…”

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Már jó ideje elveszítettük azt a képességet, hogy a természettel és szellemeivel beszélgessünk. Éppen azok az egyszerű és szerény emberek, akik egykor ezt a bensőséges kapcsolatot őrizték, mára eltávolodtak tőle, elfelejtették ezt a nyelvet, zord osztályharcokkal és dühös követelésekkel helyettesítve, amelyek, bár nem teljesen indokolatlanok, mégis megszakítják a szenttel való kapcsolatot.

A természettel való beszélgetés korántsem azt jelenti, hogy követeljük, hogy a Föld mindent megtegyen a mi boldogulásunkért. Ellenkezőleg, a természettel való bensőséges kapcsolat létrehozását, megnyilvánulásainak mély megértését jelenti, és annak az elérését, hogy ő is megértsen bennünket. A két fél közötti kapcsolatról van szó, a kölcsönös barátságról, és nem arról, hogy elvárjuk a természettől, hogy örökké az ember szolgálatában álljon, és szükségleteinek, szeszélyeinek kielégítőjévé váljon.

Az emberiség is öreg, fáradt, nincsenek nagy eszméi, és csalódott. Nyilván vannak kivételek, de a levertség általános. A megannyi értelmetlen erőszak láttán nem is csodálkozunk rajta, hogy ezt az erőszakot az ember önmaga és a természet ellen is fordítja.

Így tehát a helyzet most olyan, amilyen, és ha nem változik semmi, lehetetlen lesz a két öreg, a Föld és az emberiség közötti párbeszéd. Az embernek kell azon igyekeznie, hogy öregségét hasznos tapasztalattá alakítsa, csalódását a természettel folytatott párbeszéddé, hogy tovább tanulhasson törvényeiről. Ez nem jelent biztosítékot a katasztrófák ellen, csupán a bekövetkezésük ismeretét, a rájuk való felkészülést, és a közvetlen kapcsolattartást ezzel a nagy és hatalmas házzal, amelyben lakunk. Így nyílna valódi lehetőség az ember, és talán a Föld gondjainak megoldására is.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 12. szám
2003. május

TARTALOM

• Májusi programjaink
  
  
• A tavaszi fáradtságról
  
  
• Mit tehetünk lelki egészségünkért?
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Tavasszal az ember gyakran már abban is örömét leli, hogy pusztán csak szemléli a megújult, megtisztult természetet, és már ettől a látványtól is megnyugszik a modern élet túlhajszolt ritmusától meggyötört lelke. A természet üzenete egyszerű, de minden élőlényre vonatkozó törvényt közvetít: mindennek, ami él, időről időre szüksége van megújulásra és megtisztulásra.

Az ember életciklusa napi megújulást igényel: fizikailag, energetikailag és lelkileg is. Napi táplálásra, részeink gondozására és éltetésére kötelez az élet. Nehezen feledkezhetünk meg testi szükségleteinkről, hiszen a test akaratunktól függetlenül is jelzi az energia hiányát, de a nem megfelelő táplálékot is megbosszulja felborult működésével. És mi a helyzet a lelki világunkkal? Mi táplálja érzelmeinket és gondolatainkat, és mi neki a jótékony étel, amely jó működést, sőt további növekedést tesz lehetővé?

Az ókori filozófusok válasza az lenne, hogy hallgassunk a bölcsek szavaira, és igyekezzünk a gyakorlatban is alkalmazni tanításukat. Űzzük ki magunkból a negatív gondolatokat és érzelmeket, és mások kritizálása helyett inkább igyekezzünk segíteni a rászorulókon. Adjunk, mielőtt kérnénk. Ha nem is mindegyiket, de néhányat az imént felsorolt tanácsok közül nemrég a modern kor művészetének egyik alkotásában véltem felfedezni. Egy nem túl ismert, és aránylag ritkán vetített iráni filmről van szó. A címe Baran, a film női főszereplője után. Madzsid Madzsidi rendező alkotása olyan, mint egy bölcstől származó tanítás. Jó példa arra, milyen kincsek rejlenek az ember lelkében, melyek felszínre kerüléséhez külső inspirációra volt szükség, hogy azután – minden akadályt elsöprő erővel – uralkodóvá váljanak a lélek fölött. Mostanában, amikor a „hetedik művészetben” legtöbbször az emberi lelket torzító, más embereket károsító szenvedélyeket ábrázolják, igazi felfrissülés, ha láthatunk és tiszta szívvel azonosulhatunk olyan belső élményekkel és lelket emelő „szenvedélyekkel”, amelyekben az ember legyőzi önzőségét, kicsinyességét, és minden félelmét. S mindezt azért, mert egy másik ember élete és üdve fontosabb lett, mint a sajátja. Csak egy kamaszkori szerelem? Csak egy mulandó érzés? Nem hiszem, hogy mulandó lenne, mert az erő, melyre a kötözködő kamasz szert tett, egy életre az övé marad. Ha nem is látja soha többé azt, aki miatt képes volt feláldozni legértékesebb tulajdonát, saját egzisztenciális biztonságát, nem feledheti el a szépség és együttérzés erejét, amely hőst alkotott belőle. Lehet, hogy nem sok embert mentett meg nagylelkűségével, csupán két családnak adott új lehetőséget az életre, azt viszont úgy tette, hogy csakis saját korlátozott forrásaiból merített.

Lelkünk tápláléka bármi lehet, ami kiemel bennünket a hétköznapok gépies életéből. Néha egy jó film, amelynek üzenetét igaznak érezzük, egy könyv, amelyből tanulhatunk másokról vagy önmagunkról, vagy akár egy beszélgetés során született, bennünk tovább élő gondolat. A hatás, amely nem múlik el, az érték, amelyen nem fog az idő, és leginkább saját nagylelkű cselekedeteink táplálják és nemesítik lelkünket, de a többiekét is. A film elején a kamasz fiú, a történet főhőse önmagát szemléli egy irodaház bejáratának üvegajtajában, és a film folyamán többször is látjuk, ahogy saját arcát fürkészi valamilyen tükröződő felületen. Ahogyan belülről változik, úgy simulnak ki egyre jobban arcvonásai is, mélység költözik a szemébe, s az első – az irodaház üvegéről visszatükröződő – és az utolsó – egy pocsolya feletti – mosolya közötti különbség magában foglalja az egész történet lényegét. Micsoda különbség!

 

 

MÁJUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A beszélgetésekre és a Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

május 9. péntek, 19.00	PARACELSUS GYÓGYÍT A gyógyítás alappillérei Harc a tudatlanság ellen Fűben, fában… emberben az orvosság Előadó: Nagy Alinda Beszélgetés: május 16. péntek, 19.00
május 23. péntek, 19.00	„VAN KIRÁLYI ÚT!” Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János Beszélgetés: május 30. péntek, 19.00

<><>

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

>

május 17. szombat, 15.30

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő (részletek) mesejáték Kicsit bepillantunk A Négyszögletű Kerek Erdő mindennapjaiba, és megtudhatjuk, hogy mikor is tartja Vacskamati a születésnapját, és hogyan lesz Lószerafin, a kék színű csodaló az erdő leggyorsabb futója. Előadásunkat 7–12 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: a meseszereplők álarcát papírmaséból készítjük el.

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

május 15. csütörtök, 17.00	AZ ÉLETET URALÓ MATEMATIKAI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK „Van királyi út!” A matematika reneszánsza A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János Helyszín: Széchenyi Egyetem
május 22. csütörtök, 17.00	SZÍNEKRE BONTOTT VILÁG Színérzékelés orvosi szemmel A színterápia magyarázata Színes reneszánsz, avagy szimbolikus festészet Előadók: Kőnig Erika, dr. Németh István Helyszín: Széchenyi Egyetem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

május 22. csütörtök, 19.00

AZ ALKÍMIA ÉS AZ ASZTROLÓGIA KAPCSOLATA „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van...” Paracelsus, az alkimista gyógyító öröksége A fémek mint a lélek fejlődési állapotának szimbólumai Előadó: Kovács Mihály

A TAVASZI FÁRADTSÁGRÓL

A tavasz lehelete már megérintett bennünket, és ha a törvényszerűen beköszöntő tavaszi fáradtság még nem ért utol bennünket, akkor a télen valamit „nem jól” csináltunk. A tavaszi fáradtság ugyanis a természetes ciklusokkal összefüggésben szükségszerűen jelentkező állapot. Hogy milyen mértékű, az egyéni érzékenységünktől, táplálkozásunktól, mozgásunktól stb. függ. Akik a téli hónapokban (csakúgy, mint az összes többiben) egészségükre fittyet hányva a gyorséttermek remekeivel táplálkoztak, éjszakázással, nagy adag kávékkal, esetleg nikotinnal mérgezték magukat, bizton számíthatnak a tavaszi fáradtság formájában megmutatkozó tünetegyüttesre, amely leginkább levertségben és fokozott alvásigényben nyilvánul meg.

A tavaszi fáradtság tehát nem betegség, hiszen a télen fogyasztott nehezebb táplálékkal, a csökkenő vitamin- és ásványianyag-fogyasztással, a kevés napfénnyel és a szabadban való tartózkodás hiányával egyaránt magyarázható. A lerövidült nappalokhoz nem igazodó életvitel is nagymértékben igénybe veszi szervezetünket és energiáinkat. A test ily módon jelzi, hogy tápanyagtartalékai kimerültek, és pótlásukra, illetve fényre, szabadban való mozgásra van szüksége.

Tavasszal a természetben felgyorsulnak a folyamatok, és ugyanez történik szervezetünkben is. A nappalok hosszabbodásával a szervezet aktivitása is napról napra nő. A felgyorsult anyagcsere következménye, hogy szervezetünk igyekszik megszabadulni a salakanyagoktól, melyek a vérbe kerülve további panaszokhoz vezethetnek. A tél végén, kora tavasszal jelentkező meghűléses betegségek egyik legfőbb oka például a tisztulás folyamata, mivel egyrészt így tudjuk gyorsítani a salakanyag kiválasztását, másrészt viszont épp ez a folyamat az, ami csökkenti az immunrendszer működését, és kiváló táptalajt jelent a kórokozóknak.

Mit tehetünk? Első lépésként csökkentsük a szervezetbe bejutó mérgek, illetve káros hatású anyagok mennyiségét (ilyen például a só, a hús, a cukor, a fehér liszt). A nehéz, fűszeres ételek helyett részesítsük előnyben a tisztító ételeket (zöldségek, gyümölcsök). Az egyik legalkalmasabb táplálék az alma. Lehetőleg együk meg úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, azaz héjával, magjával, magházával. A tisztulás egyik igen hatékony, de körültekintéssel végzendő módja a léböjtkúra (1–3 napos). Ha kevesebbet eszünk, csökkentjük az emésztésre fordítandó energiát, így fokozhatjuk a szervezet tisztulásának hatékonyságát, és csökkenthetjük a fáradtságot is. Nagyon fontos a felszabaduló méreganyagok eltávolítása. Ha semmi mást nem teszünk, csak megiszunk napi 2–2,5 liter folyadékot, már ettől is jelentős javulásra számíthatunk. A vitaminok és ásványi sók pótlása is javasolt a tisztulási folyamat felgyorsítására.

A reggeli órákban, friss levegőn (ha máshogy nem, például nyitott ablaknál) elvégzett 2-3 perces légzőgyakorlatok meghatározhatják napunk jelentős részének energiaszintjét. Aki nem kíméli magát, annak ajánlott a reggeli hideg zuhany, esetleg a hideg-meleg vizes váltózuhanyozás. Mindenkinek tavaszi frissességet kívánok!

 

MIT TEHETÜNK LELKI EGÉSZSÉGÜNKÉRT?

 

„Legyünk vidámabbak! Talán idejétmúltnak tűnhet ez a buzdítás ebben a világban, amely megannyi komoly bajtól szenved. Azt mondják, hogy a gondok ellen semmit nem ér a vidámság. Ebben nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy szomorúsággal, szenvedő arccal, rosszkedvvel semmit sem oldunk meg.”

„Minden ember életében vannak olyan pillanatok, napok, sőt hetek és hónapok is, amikor megtörtnek érzi magát, és saját korábbi önmagához képest levertnek, gyengének, pesszimistának, kimerültnek tűnik mindenre, ami nem a hétköznapi gépies cselekvés.

Az első tanácsom az, hogy fogadd el ezt a helyzetet, vagyis a jól ismert »ciklusok törvényének« egyik természetes kifejeződését. Csitítsd el testedet és lelkedet, és kezdd figyelni, mikor érkezik a fellendítő energiaáram. Addig pedig ne ess kétségbe, és még kevésbé oszd meg a többiekkel ezt a lelkiállapotodat. Meg kell tanulnod egyedül járni, magad lenni, nem pedig környezeted tükörképe, olyan, amilyennek környezeted szeretne látni.”

„A veszélyt nem az jelenti, hogy rossz hangulatban vagyunk, hanem hogy ebben a helyzetben minden gondolatunk és minden érzelmünk erőtlenné válik, és egyre mélyebbre süllyed. El kell kerülnünk a »körkörös gondolatokat«. Könnyen felismerhetjük őket, mert újra és újra elhangzanak, mint egy végtelenített kazetta, amelynek lejátszása után a siránkozó üzenet újra elindul.”

„Ha levertnek érzed magadat, segíts magadon egy jó könyvvel, egy kellemes sétával, vagy szenteld magad valamelyik kedvenc tevékenységednek. Minél egyszerűbb és könnyedebb, annál jobb. Néha egy kis játék egy dióhéjjal, a patak csordogálásának, vagy a tűz sistergésének figyelése jobban tisztít, mint egy ősi ima.”

„Igyekezz mosolyogni akkor is, ha egyedül vagy, még a tükör előtt is. És ha fintorogni van kedved, hát tedd, csak élvezd, mint amikor gyerek voltál.”

„Kerüld az olyan helyzeteket, amikor csendben ülsz vagy fekszel, és semmit sem teszel… csak töprengsz. Képzeld el, hogy rossz gondolataidból labdát formálsz, és elhajítod. Vissza fog térni majd, de most hosszú útra küldted, és egy időre az »űrben« marad.”

„Ha nem érzed magad jól ott, ahol vagy, ne vonulj vissza gyáván, hanem lépj egyet, és jobban fogod érezni magad. Minden helyzetben a kezdeményezés a siker kulcsa ezen a világon, és akármelyik másikon is.”

„A gyengeség főleg azokat támadja meg, akiknek nincs mit csinálniuk, és energiájukat a fájdalmas és elégedett önszemlélésre pazarolják el.”

„Az energiát nem a hibák elleni harcra kell összpontosítani, hanem az erények megerősítésére.”

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Sok bizonytalanság veszi körül a magabiztosságot: hol születik, mire támaszkodik, hogyan lehet felismerni más, hasonló jellemzők között, melyek mégsem azonosak vele? Először is, a magabiztosság az önismeretből fakad. Az »Ismerd meg önmagad« régi tanítása, amely mindig is érvényes volt, most is az alapfeltétele annak, hogy ebbe az irányba fejlődhessünk. Nem erősödhetünk meg abban, amit nem ismerünk.

Itt nem felszínes ismeretről van szó. Noha mindenki meg van győződve arról, hogy ismeri magát, a valóságban azonban nem ismer mást, csak hétköznapi magatartását, szokásos reakcióit, kinézetét, valamint azt, amit a többiek mondanak róla. Hiányzik az a másik, a mély ismeret, amely lényünk gyökeréig hatol, amely minden látszat és minden körülmény mögé lát. Ez az ismeret teszi lehetővé, hogy minden változás mögött megismerjük magunkat, felismerjük hibáinkat, és megtaláljuk még ki nem bontakoztatott erényeink fényét.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 13. szám
2003. június

TARTALOM

• Júniusi programjaink
  
  
• Zene – a lélek gyógyszere
  
  
• Idézetek a zenéről
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Az ember már nagyon régóta tudja, hogy egy adott erőt csak egy másik azonos nagyságú erővel lehet ellensúlyozni, amelynek ellentétes irányba kell hatnia. Így a tüzet a vízzel mérsékelhetjük, a hideget a meleggel. Miért van az, hogy egyszerűen megfeledkezünk erről a nyilvánvaló igazságról, amint lelki és szellemi dimenziókban kezdünk mozogni? Ha békét akarunk, fegyverhez nyúlunk, ha csendet kérünk, kiabálunk, ha szólni akarunk az emberek lelkéhez, a legdurvább eszközökhöz folyamodunk… Ezért nem érjük el a várt eredményt, mert lehet, hogy az erő megfelelő, de nem ellenkező előjelű. Olyan ez, mintha a tüzet a tűzzel szeretnénk eloltani.

A diszharmóniát csak harmóniával oldhatjuk fel: a rútságot a szépséggel, a gonoszságot a jósággal, a tévedést az igazsággal. De mit kezdhetünk egy olyan helyzetben, ahol éppen a diszharmónia az elfogadott mérce, a mindenkire „kötelező” forma? Ahol az emberek nem keresik a megoldásokat az élet kihívásaira, hanem a legjobb esetben is csak megelégednek a helyzet bemutatásával? És ezt ráadásul őszinteségnek nevezik. Aki mégis kitartóan igyekszik, könnyen a gúny tárgyává válhat, egyfajta fellegekben járó Don Quijotévé.

Mindezek ellenére, mégis vannak emberek, akik vállalják a pozitív erők megteremtését, és az akropolisziak is közéjük tartoznak. Nem ítéljük el az igénytelen, durva művészetnek nevezett kifejezéseket, nem panaszkodunk a világ szennyezettsége láttán, hanem egyszerűen előidézzük a harmóniát tetteinkkel, bármennyire korlátozottak is az eszközeink. Ez az aktív és pozitív viszonyulás jellemzi minden tevékenységünket: a filozófiai életmódot tanító előadásainkat és kurzusainkat, az egyéni felelősséget erősítő természetvédelmi és segélyakciókat, gyerekprogramjainkat és pályázatainkat, könyvkiadási és egyéb megmutatkozásainkat.

Minden, amit az ember teljes meggyőződéssel tesz, biztos visszhangra talál. És ha valamivel nincs megelégedve, meg kell mutatnia az ellenkezőjét. A példa a legjobb tanítási eszköz.

 

 

 

JÚNIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

június 13. péntek, 19.00

A JAPÁN NÓ-SZÍNHÁZ A japán színészmesterség Mi van a maszk mögött? Mélység a szórakoztatásban Előadó: Knuth Barbara, Kovács Balázs

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

június 5. csütörtök, 18.00	ZENE – A LÉLEK GYÓGYSZERE 1,5 óra előadás, 1,5 óra gyakorlat zenei példákkal A zene jótékony és káros hatásai Tetszik, vagy nem tetszik – ez itt a kérdés? Tanuljunk meg zenét hallgatni Előadók: Rusznák Laura, Sztanek Péter
június 19. csütörtök, 19.00	AZTÉKOK Teszkatlipoka és Tollaskígyó: a harcos misztériumai Chichén Itzá – beavatási központ az őserdőben Labdajáték életre-halálra Előadó: Papp Tibor

ZENE – A LÉLEK GYÓGYSZERE

Hogyan hat ránk a zene? Milyen jótékony vagy esetleg káros hatásai vannak, és tényleg gyógyíthatja-e a lelket? Hogyan lehet megtanulni zenét hallgatni? Erről hallhattunk április 11-én és 12-én Budapesten a „Zene – a lélek gyógyszere” című előadáson és szemináriumon.

Az, hogy a zene befolyásolja a lélek állapotát, korántsem újkeletű felfedezés. Az ókor bölcsei nagyon jól ismerték a különböző zenék lélekre gyakorolt hatásait. Ezek vizsgálatát Püthagorasztól, az i. e. VI. század kiemelkedő filozófusától kezdtük, akit kortársai a lélek orvosának is neveztek. Feljegyezték róla, hogy a maga szerkesztette dallamokkal képes volt lecsillapítani a szenvedélyektől elvakított embereket, és visszavezetni a lelki egyensúly egészséges állapotába. Ismerte jól az emberi pszichét, és ezért bármelyik szélsőséggel tudott bánni, ezen keresztül is tanítva az embereket. Platón is kiemelte a zene jelentőségét a nevelésben. Azt a muzsikát tartotta jónak, amely képes erényeket ébreszteni hallgatójában és művelőjében egyaránt. Vagyis emeli, nemesíti, harmonizálja a lelket. Ezért is javasolta, hogy a gyerekek már születésüktől fogva a széppel, az erkölcsössel kerüljenek kapcsolatba, mert a lélek természete szerint ahhoz válik hasonlóvá, ami körülveszi.

Az előadásból megtudtuk, hogy egészen a 18-19. századig a zeneszerzőnek és a közönségnek is magától értetődő volt, hogy a muzsika a klasszikus zeneelmélet szabályain, a természetes harmóniákon alapul. Valahol a romantika korszakában kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy fokozatosan eltértek ettől a hagyománytól, és a művész akaratát, egyéni önkifejezését helyezték a természetes törvények elé: így lett egyre szélsőségesebb és hangosabb a zene. A folyamat aztán a huszadik században odáig vezetett, hogy sok zenéből már a harmónia is eltűnt, és a disszonancia vette át az uralmat.

Holott a zene épp akkor tölti be hivatását, ha csiszolja a lelket, ha tanítani tud a szépségre. A jó zene, azaz a harmóniákon nyugvó, a finom árnyalatokat is kifejezni tudó, energiát sugárzó muzsika segít, hogy a gondolatok, érzelmek és tettek harmóniába rendeződjenek, vagyis hogy az emberi jellem maga is olyanná váljon, mint egy tökéletesen hangolt hangszer, amelynek zenéje így a jóság, a magasztos érzelmek és gondolatok, illetve a nemes tettek lesznek…

A zene hatásairól szóló ókori tanításokat a huszadik századi műszeres kutatások eredményei szinte egy az egyben alátámasztják élettani, lelki és mentális szinten egyaránt. Egyre inkább világossá válik, hogy a zene gyakorlati módon is segíthet az embernek, aki valóban szinte gyógyszerként „használhatja”. Ezért fontos, hogy az ember milyen lelki állapotban milyen zenét hallgat. A zene a pulzusszámtól a vérnyomáson át a különböző hormonok szintjéig mindenre hat. Ezek, és sok egyéb vizsgálati szempont alapján, a legjótékonyabb hatása kimutathatóan a klasszikus zenének van, különösen a barokk és klasszikus szerzők műveinek. A vizsgálatok tanúsága szerint Mozart, Vivaldi vagy Händel remekművei szinte minden „próbát kiállnak”, áldásos hatásuk majd minden körülmény között igazolható. Ezért, aki biztosra akar menni, válassza őket, s minél inkább ráhangolódik a szépre, annál szebbé válik maga is, idővel pedig egyre jobban fogja érezni, mi tesz jót ténylegesen a lelkének. De ehhez – zenei nyelven szólva – gyakorlásra van szükség, azaz a komolyzene hallgatását is tanulni kell.

Különböző lelkiállapotainkban különböző zenékkel segíthetünk magunkon. Például aki levert, lelkesítő zenével „hangolhatja fel” magát (amelyre kiválóan alkalmasak Mozart, illetve Vivaldi concertóinak vagy egyházi műveinek gyors tételei), aki viszont túlságosan szertelen, és energiái nincsenek mederbe terelve, inkább megnyugtató muzsikához forduljon (mint a barokk csembalózene, vagy a klasszikus darabok lassú tételei, különösen a pulzusszámhoz közeli tempójelzésűek). A jó zene – az érzelmeken túl – pozitívan befolyásolja a megértési és koncentrációs képességet is, kimutathatóan hat az agyhullámokra, és erősíti az immunrendszert, valamint képes kiszűrni, elcsitítani a káros környezeti hatásokat, zajokat.

Ahogy a fül tanulja a zenét, vele együtt lassan a lélek is tanul, s idővel azt a zenét fogja tudni választani, amelyikre valóban szüksége van. Az előadás után talán többet megérthettünk a zene lényegéből, amit Händel így fogalmazott meg: „Sajnálnám, ha csak szórakoztattam volna az embereket a zenémmel – én jobbítani akartam őket.”

A pénteki előadás után mintegy huszonöten gondolták úgy, hogy együtt tanulmányozzák a zene különböző hatásait a szombati szemináriumon. A nap folyamán az aktív közreműködést igénylő feladatok és kísérletek segítségével közelebb kerülhettünk a zene, s önmagunk megismeréséhez is.

Az előadás tematikáját követve, elsőként a filmzene sajátosságai kerültek terítékre, jellegzetes példák segítségével. Kezdetben eredeti formájukban, majd izgalmas rejtvényként a kép nélkül megszólaló zenék alapján lehetett kísérletet tenni a kérdéses jelenetek és az elérni kívánt hatások azonosítására. Hasonlóan tanulságos volt ilyen módon elemezni a reklámok és a híradók zenéinek hatáskeltő eszközeit. Ehhez megfelelő alapot nyújtottak a közösen megismert szempontok: könnyen felismerhető volt a zeneileg túlzott hatások szándékos alkalmazása, ugyanígy a hangszerek, hangszercsoportok használata, valamint a dallamok, ritmusok, tempók tudatos szerkesztettsége. Mindezek a példák rámutattak arra, hogy ez a fajta „alkalmazott zene” kevésbé nevezhető művészetnek, sokkal inkább pontosan megtervezett zenei terméknek.

A délelőtt második részében egy különleges gyakorlat következett: Liszt Ferenc Mazeppa című szimfonikus költeménye csendült fel, és a „vájt fülű” csoportoknak ki kellett találniuk a zene által lefestett történetet. A fantáziadús és részletes beszámolók összecsengése azt mutatta, hogy mindez nagyon jól sikerült. Ezt követően a klasszikus zene alaprepertoárjának néhány mesterművével ismerkedtünk meg, Bach Brandenburgi versenyeitől Vivaldi Gloriáján, Händel szvitjein, Beethoven szimfóniáján át egészen Mozart és Haydn concertóiig, sőt…

A különböző hangulatú részletek alaposabb megfigyelésével új szempontok alapján, „új füllel” hallgathattuk a műveket, s így árnyaltabb képet kaphattunk a hatások sokféleségéről. Befejezésként – zenei szemléltetéssel egybekötve – szó esett még a hangok és hangközök érzelmi hatásairól, zenében betöltött szerepükről. A szeminárium végére kicsit jobban megismerhettük a zene különböző szinteken ható erejét.

Az új tapasztalatokkal felvértezve talán könnyebb lesz tudatosabban fordulni a művészet felé, hogy az ember lelkében a tisztító és rendteremtő Harmónia kaphasson teret. Ahogy a nap záróakkordjaként felhangzó közös éneklés harmonikus hangjai is tették…

 

IDÉZETEK A ZENÉRŐL

(Az idézetek a Gondolatok a zenéről [szerkesztette: Helen Exley] című könyvből, valamint Delia S. Guzmán: Mája játékai című művéből valók.)

Az elmúlt nyolcvan évben minden egyes napot ugyanúgy kezdtem. Nem afféle gépies rutin ez, hanem valami, ami nélkülözhetetlenül fontos mindennapi életemhez. Leülök a zongorához, és lejátszom Bach két prelúdium és fúgáját. Nem is gondolok rá, hogy másként is tehetnék. Ez afféle mindennapi áldás a házra. De számomra egyebet is jelent. Ezáltal fedezem fel újra a világot, melynek örömmel vagyok részese. Ilyenkor újra felismerem az élet csodáját, és eltölt az ámulat, hogy milyen hihetetlenül nagyszerű dolog embernek lenni.

Pablo Casals

Ha újra megélhetném az életemet, ügyelnék rá, hogy legalább hetente egyszer elolvassak néhány verset és hallgassak egy kis zenét; így talán szellemem mostanra hanyatlásnak indult része is tevékeny maradhatott volna. Az ízlés elhanyagolásáért boldogságunkkal kell fizetnünk, és valószínűleg éppoly káros az intellektusunkra, mint az erkölcsünkre, ha megtagadjuk természetünk érzelmi vonásait.

Charles Darwin

Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és – amennyiben lehetséges – tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged nekik.

Johann Wolfgang von Goethe

Monteverdi Ünnepi vecsernyéjét hallgatni egy nyári estén olyan, mint hirtelen rádöbbenni, hogy rossz századba születtünk.

Pam Brown

Senki sem tudja, mi valójában a zene. Előadjuk, hallgatjuk, komponáljuk és beszélünk róla, de valóságos lényét éppoly kevéssé ismerjük, mint közeli rokonáét, az elektromosságét.

Tudjuk, hogy segít elvonatkoztatni, hogy a segítségével önmagunk felé fordulhatunk és megtisztulhatunk; tudjuk, hogy a meditáció oly magasságaiba repíti az emberi szellemet, ahol a kreativitás szabadon szárnyalhat; tudjuk, hogy enyhíti fájdalmainkat, oldja szorongásunkat, eloszlatja félelmeinket, felpezsdíti kedélyünket, felkorbácsolja bátorságunkat, tiszta és merész gondolatokra buzdít, megcélozza az akaratot, finomítja az ízlést, felderíti a szívet, ösztökéli az intellektust, és még sok egyéb értékes, csodálatos dologra képes. És mégis, hiába tudjuk és cselekedjük ezt, nem ismerjük a zene mibenlétét. Talán az egyetlen lehetséges válasz az, hogy a zene maga a teremtés.

Lucien Price

Hallani Mozart muzsikáját olyan, mintha valami jó cselekedetet vinne végbe az ember. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miben is rejlik ez a jó befolyás, de jótékonyságában nem kételkedhetünk – minél inkább korosodom és minél jobban megismerem őt, annál inkább szeretem magát a zenét.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Ahogy Bachot hallgatom, a zene újra értelmezi a tavak vizének ritmusát. A szürkület és a szitakötők fátylán túl a muzsika letelepedik a szemeimre, míg meg nem hallom a láp lélegzetét, elsüllyedt sziklákat és árnyékos fenyőket. És amit hallok, életre is kel: érintetlen a nyári éj szentsége.

Douglas Dunn

Egy Mozart-mise még egy ateistát is félig hívővé tesz.

Jesse O’Neill

A zene az emberiség egészének a hangja, bármely helyen és időben. A zene jelenlétében mind egyek vagyunk.

Charlotte Gray

…és az a Mozart-szimfónia utat talált a szívemhez. Kimerültségem és a hőség fölém kerekedett, mégis korábban sosem tapasztalt dolog történt velem: az az utolsó darab nemcsak hogy minden tekintetben magával ragadott, de mintha a fáradtságom is nyom nélkül elenyészett volna, míg hallgattam. Az a tökéletesség, az a teljesség, azok a finom árnyalatok, az a mélységes lemondás megindít mindenkit, kinek van szíve és némi ízlése.

Eugéne Delacroix

Talán a zene az, ami beteljesíti a legmagasztosabb küldetést: összeköti a nemzeteket, fajokat és államokat, amelyek sok szempontból idegenek egymás számára – egyesíti a különállókat és megbékíti az ellenségeket.

Dr. Max Bendiner

A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös vén tölgyet.

William Congreve

Van valami végtelenül csodálatos a zenében. Nem úgy hat gondolatainkra, ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg, lelkünk legbenső magját és gyökerét. A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzeteket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük, miképp: magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és éppoly fenséges, éppoly áldott…

Charles Kingsley

A zene plátói igazságot közvetít – ideális folyót a szennyezett valóság helyett, szerelmet, ahogyan megálmodjuk, s nem ahogyan megtapasztaljuk; nemes gyászt és fennköltséget mindennapi szomorúságunk helyébe. Szükségünk van rá a túlélésünkhöz és a józan értelmünk megőrzéséhez.

Pam Brown

Az archetípusok világában ideális Szépség lakozik, amelyet nagyon nehezen tudunk szavakba önteni, mivel mindig elillan gyenge kifejezőkészségünk elől. Mégis képesek vagyunk valamennyit felfogni ebből az eszményi szépségből, és ezt a keveset igyekszünk megnyilvánítani az anyagban. Az ideális szépségnek ezt az anyagi kifejezését művészetnek nevezzük.

Delia S. Guzmán

Ahhoz, hogy legyen művészet, két tényezőre van szükségünk: a magasztos szépségre, valamint az anyagra, amelyben megnyilvánulhat. A művészet törvényei azonban nem az anyagból származnak, hanem onnan, ahol a szépség honol: az Ideák világából, hiszen az anyag a művészi ihletettségnek csupán a korlátait képes megmutatni.

Delia S. Guzmán

Lehet valaki művész nagy emberi hibái ellenére is, de sohasem annak köszönhetően.

Jorge A. Livraga

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A boldogságért tenni kell…

„Az »ismerd meg önmagad« régi tanácsa nem idejétmúlt. Aligha tudnánk jól elvégezni egy munkát, ha nem tudnánk, kik vagyunk, milyen képességekkel és milyen lehetőségekkel rendelkezünk. Ha pedig megismertük, meg kell erősítenünk őket magunkban, hogy önmagunk és mások számára is hasznos tevékenységet végezhessünk.

Végezzük jól minden vállalt munkánkat, nemcsak a lehetséges jutalom miatt, hanem a saját eredményességünk szülte elégedettségért is. Elégedjünk meg azzal, amit kapunk, de saját teljesítményünket emeljük egyre magasabb szintre.

Ne engedjük, hogy a gondok megtörjenek, bármennyire nehéznek is tűnjenek. Inkább erősítsük képzelőerőnket a megoldások keresésében. Intelligenciánk és akaratunk próbájaként fogjuk fel a nehézségeket. A legrosszabb esetben alakítsuk át a bukásokat új kezdési lehetőségekké.

Tanuljuk meg kihasználni a lehetőségeket. Az élet tele van lehetőségekkel, de ha csukott szemmel járunk, nem látjuk meg őket. Ha bezárkózunk ellentmondásainkba, és állandóan rajtuk rágódunk, elveszítjük erőnket, és nem kerülünk ki ebből az ördögi körből, mert visszautasítjuk a labirintus ezernyi kivezető útját.

Szeressük az embereket, mert ez a legjobb módja annak, hogy megértsük őket. Vidáman és nemeslelkűen segítsünk másokon, mert ez a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Naponta jobbítsunk mindenen, amit csinálunk. Tegyünk jobbá – csüggedés nélkül – mindent, ami körbevesz bennünket. Teremtsünk szépséget mindenütt, teremtsünk fényt mindenhol, ahol vagyunk – kívül és belül egyaránt.”

Ha így teszünk, a legjobb úton haladunk afelé, hogy elérjük a boldogságot.

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 14. szám
2003. július–augusztus

TARTALOM

• Nyár – a lélek lehetősége
  
• Nyári programjaink
  
• Johann Wolfgang Goethe gondolatai a halhatatlanságról és a reinkarnációról
  
• Idézetek Goethétől
  
• A filozófia mint életforma
  
• Információk

NYÁR – A LÉLEK LEHETŐSÉGE

Már beléptünk a nyár kapuján. Újra átéljük a természet egyik ismétlődő fázisát, bár talán pontosabb, ha azt mondjuk, hogy alávetjük magunkat neki. De e helyett a passzivitás helyett érdemesebb lenne, ha kicsit jobban tudatosítanánk életünk valamennyi pillanatát, és nem csupán kihúznánk naptárunkban a szinte észrevétlenül múló napokat.

A nyár különleges időszak, azonban mára nagyrészt elveszítette jelentésének mélységét a versek, a bevett szokások, a hétköznapi gondolkodásmód és a reklámok hatására.

Az emberek a nyarat többnyire „pihenésre” szánják, csakhogy a mostani szünidők elsősorban nem a pihenésről szólnak. Úgy tűnik, hogy az emberek a lelküket akarják pihentetni, testüket viszont, amennyire csak lehetséges, cselekvésre akarják bírni, mégpedig olyanra, amilyenre hajlamaik és ösztöneik vezetik őket. Az újságok, a filmek, az utcai plakátok a nyárhoz a fürdőruha-kavalkádot, a különleges, izgató italokat, a pszichedelikus zenét, a szélben lobogó hajat, valamint az általános lazaságot és komolytalanságot társítják.

Egy fokkal finomabb szinteken a nyarat a „megérdemelt pihenés” és a „bőség” időszakának tekintik. Az érett gyümölcs példázza az érett és komoly embert, aki az év többi részében végzett fáradságos munkáját piheni ki.

Most pedig mi, az események és divatok szele sodorta kicsiny porszemek, tegyük fel a kérdést: az évszakok csupán a véletlen folytán követik egymást, vagy találhatunk valami mélyebb összefüggést is ebben, esetleg a természet igazi nyelvét?

Természetesen ez utóbbit tartjuk igaznak. Ha az egész természet élő, ha mi, akik részei vagyunk ennek a természetnek, alá vagyunk vetve az élet és a halál, a betegség és az egészség, a fiatalság és az öregség körforgásának, akkor miért utasítsuk el a gondolatot, hogy a nyár, az ősz, a tél és a tavasz a természet életének megnyilvánulásai?

A nyár az érettséget, az élet kiteljesedését jelenti, és bennünket is arra buzdít, hogy ugyanígy érezzünk. Ez az analógiák játékából fakad, amelytől nagyon nehéz függetleníteni magunkat. Nem arról van szó, hogy kerüljünk ki a természet hatása alól. Ellenkezőleg, érezzük magunkat érettnek, teljesnek, telítődjünk napsugarakkal, vagyis energiával, és intelligensen használjuk ki a nyár adta lehetőségeket. Nemcsak a testnek kell pihennie, nemcsak a testnek kell éreznie ezt a teljességet, a belső embernek is engednünk kell, hogy nyara teljes legyen, és hogy szabaddá váljon a mindig jelen lévő gondoktól.

A pihenés nem a zenén, az italokon, a legújabb divaton, a tenger vagy a hegyek közelségén múlik (noha ezek a tényezők is segíthetnek). Az ember számára a pihenést tevékenységeinek váltogatása hozza. Ha elfáradtunk a hosszú hónapokon át végzett rutinfeladatainkban, pihenjük ki őket megújult alkotóerőnk segítségével: olvassunk mást, beszéljünk másról, osszuk be máshogy a napunkat, a szokott útvonalaink helyett válasszunk újakat. Ha a mindennapok monotonsága tudatunkat hosszú hónapokon át a test igényeinek szintjén tartotta, újítsuk meg lelkünket a nyár erejével. Itt az idő, hogy újra feltegyük a régi kérdéseket: „Ki vagyok?” „Honnan jövök?” „Merre megyek?” A nyár érett letisztultságában megtalálhatjuk azokat a válaszokat, amelyeket a tél sötétjének csendje esetleg nem engedett meglátni.

Az emberre érvényes az a törvény, hogy állandóan tevékenykednie kell. Hiába álmodozunk romantikusan olyan pihenésről, amelyben semmit sem csinálunk, hiszen sohasem érhetjük el az abszolút semmittevést: ha nem jár a kezünk, akkor majd jár az elménk; ha nem gondolkodunk, akkor az érzelmeink lesznek aktívak, ezek pedig mind ugyanúgy „fárasztanak” minket.

Csak az képes pihenni, aki előtte elfáradt. Csak az hagyhatja abba a keresést, aki már megtalálta, amit keresett. Tényleg mindenki elfáradt már önmaga keresésében? Nem kellene-e ezt az időszakot arra fordítani, hogy tevékenységeink jellegét megváltoztatva elkezdjük keresni azt a nyár ígérte érettséget, amelyet az emberre vonatkoztatva EVOLÚCIÓNAK hívnak?

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

NYÁRI PROGRAMJAINK

Gyerektábor a Mátrában

(2003. július 4–9.)

A tábor mottója: „Ismerd meg önmagad, és megismered a világegyetemet.” (görög mondás)

A kisebbekkel és a nagyobbakkal játékosan ismerkedünk az önismeret, önkifejezés különböző módjaival, és a megismerést kiterjesztjük társainkra, valamint a természet csodáira is.

Néhány tevékenység a sok közül, mely a gyerekekre vár: nyelvgyötrő játékok, ritmikus versek tanulása, daltanulás, természetes anyagokból hangszerkészítés, sziklakert építése, görög minták, betűk, kőmásolatok festése, görög néptánc és ügyességi játékok…

Művészetek Völgye

Nyáron is találkozhatnak filozófiai témájú előadásainkkal a több éve megrendezésre kerülő Művészetek Völgye rendezvénysorozaton belül, Öcsön, a Tapolcától néhány kilométerre lévő festői szépségű kis faluban.

A Művészetek Völgye egy héten keresztül – július 25-től augusztus 3-ig – várja vendégeit színházi előadásokkal, koncertekkel, kézműves foglalkozással, valamint az Új Akropolisz következő előadásaival:

július 26. szombat, 11.00	Mandalák – visszatérés a teljességhez A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Előadó: Doba Éva
július 28. hétfő, 11.00	A Gyűrűk Ura Egy gyűrű mind felett Tolkien álma és célja Ősi szimbolizmus modern köntösben Előadó: Kovács Balázs
július 31. csütörtök, 11.00	A matematika reneszánsza „Van királyi út!” – Az életet uraló matematikai törvényszerűségek A fraktálok és a káosz a mítoszokban Tökéletes számok, tökéletességre törekvő emberek Előadó: Apáti János
augusztus 2. szombat, 11.00	Egyiptom – Ízisz és Ozirisz mítosza Egyiptom: a misztériumok földje Hórusz és Széth: a kettősségek harca Hogyan lehet aktuális egy több ezer éves mítosz? Előadó: Kaposi István
augusztus 2. szombat, 16.00	Fehérlófia – játszószínház gyerekeknek (korhatár nélkül)

Programjaink 11.00-kor kezdődnek az öcsi polgármesteri hivatalban, Meseházunk előadását, a Fehérlófiát pedig 16.00 órai kezdettel tekinthetik meg. Az előadásokon kívül az öcsi kézművesvásárban is kedvükre válogathatnak a magyar és más ősi kultúra motívumait és szimbólumait megjelenítő, kézzel festett kisplasztikák közül.

„EZERSZER IS JÁRTAM MÁR A FÖLDÖN, ÉS MÉG EZERSZER VISSZATÉREK.”

JOHANN WOLFGANG GOETHE GONDOLATAI A HALHATATLANSÁGRÓL ÉS A REINKARNÁCIÓRÓL

Johann Wolfgang Goethét általában a Faust írójaként ismerjük, pedig kortársai elsősorban filozófus lángelmének tekintették, aki ráadásul jelentős természettudományos kutatásokat is végzett, és mindennek tetejében fontos posztokat töltött be szűkebb hazájának, a weimari nagyhercegségnek a vezetésében. Korának legnagyobb embereként tartották számon Európa-szerte, Napóleon, II. Frigyes császár, de Kossuth és Széchenyi is tisztelte géniuszát.

J. W. Goethe (1749–1832), a német felvilágosodás – nyugodtan mondhatjuk – legnagyobb alakja úgy gondolkodott, mint egy manapság nagyon intelligensnek tartott ember. Ezt első pillantásra talán feleslegesnek tűnik kihangsúlyozni, de vegyük figyelembe, hogy az utóbbi háromszáz év alatt jelentősen megváltozott az emberek gondolkodása, Goethe azonban mégis korszerű maradt! Nagysága így nem egyszerűen abban állt, hogy különleges képességekkel született zseni volt, hanem sokkal inkább abban, hogy megvolt az a képessége, amellyel meg tudta különböztetni mind saját korával, mind az előzőekkel kapcsolatban az értékeset az értéktelentől, és arról gondolkodott, azon munkálkodott, ami idő felett álló, örök érvényű.

Ő maga, noha tudatában volt zsenialitásának, mégsem elégedett meg ezzel. Így írta: „Az első és utolsó követelmény a lángelmével szemben, hogy szeresse az igazságot.”(M) Az igazságot pedig csak az szeretheti, aki elszántan keresi. „A fő az, hogy az embernek lelke legyen, amely szereti az igazat, és befogadja, ahol csak rátalál.”(E) Ebből a szemszögből vizsgálva nem csodálkozhatunk azon, hogy Goethe nem törekedett arra, hogy addig soha el nem hangzott, újszerű gondolatai legyenek, és nem is tartotta nagyra a mindenáron az eredetiségre való törekvést, amelyet kortársainál gyakran megfigyelt.

Életpályáját szemlélve előtűnnek tudásának különböző rétegei. Az első az az életbölcsesség, amelyet egy olyan ember tudhat magáénak, aki magas kort ért meg, és állandóan azt tartotta szem előtt, hogy miként szabadulhatna meg hibáitól, és miként honosíthatna meg magában minél több erényt. Goethe a weimari nagyhercegségben, Károly Ágost szolgálatában, hosszú időn keresztül sokféle magas hivatalt is ellátott. Volt, amikor a bányák felügyelőjeként, volt, amikor államminiszterként szolgálta nagyhercegét, és ez a gazdag tapasztalat lehetővé tette, hogy az élet gyakorlati oldalát is kellő rálátással szemlélhesse.

A második réteg a természet megismeréséből származó mély tudás. Ehhez egyrészt kivételes művészi érzéke segítette, másrészt természettudományos kutatásai. Ezt írta tanítványának és titkárának, Eckermannak: „A természet nem ismer tréfát, a természet mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van, és a hibákat és tévedéseket mindig az ember követi el. A felkészületlenséget megveti, és csak a felkészültségnek, az igaznak és tisztának adja meg magát, és tárja föl titkait. Az értelem nem ér föl hozzá, az embernek fel kell tudnia emelkedni a legmagasabb rendű ész szintjére, hogy kapcsolatba kerüljön az istenséggel, amely ősjelenségek, fizikaiak és erkölcsiek útján nyilatkozik meg; ő maga mögöttük rejtőzik, és amazok belőle fakadnak.” (E)

Goethe hű társra talált a klasszikus ókor, és főként Görögország gondolkodóiban, íróiban, akikről azt tartotta, hogy közelebb álltak mind a természet, mind az ember lényegéhez. Azt tartotta, hogy az antik gondolkodók semmit sem találtak ki, egyszerűen csak tanultak a természetről, a világról, azaz a makrokozmoszról, és benne önmagukról, a világot tükröző mikrokozmoszról. A művészetekkel kapcsolatban így írt erről: „Az igazán nagy tehetségű ember amúgy is érezni fogja magában az évszázadok óta fennmaradt gondolatok iránti igényt, és éppen a nagy elődökkel való kapcsolatnak ez az igénye jelzi a magasabb rendű adottságot. Tanulmányozzuk Moliere-t, tanulmányozzuk Shakespeare-t, ám mindenekelőtt a régi görögöket és mindig csak a görögöket.” (E)

Ebből az általa talált kincsből ered tudásának harmadik rétege: az ősi bölcsességből származó tanítás alapelveinek ismerete, másként Goethe természetfilozófiája. Ez a filozófia az ókoriaknak és neki is ugyanazt mondta: minden ciklikus, semmi sem pusztul el véglegesen, mint ahogy egyetlen élő sem a semmiből születik. És az ember célja, hogy életében megtalálja ezt a ciklikusságot: „Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.” (M) Goethe úgy tartotta, hogy ahogyan az emberi lét egy életen belül is ciklikusságot, és így folytonosságot mutat, ennek a törvénynek nagyobb léptékekben is érvényesnek kell lennie, ezért úgy tartotta, hogy a lélek halhatatlan. „…Szilárd meggyőződésem, hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény, öröktől fogva örök időkig él és hat. A Naphoz hasonló, amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni, de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít.” (E)

De nemcsak hogy örök a létünk, hanem újra és újra megtestesülünk itt a földön. Ezt fejezi ki Szellemek éneke a vizek fölött című versében is:

Az emberi lélek
tükre a víz:
mennyből jön alá,
mennybe megy föl,
s lekényszerül
megint a földre,
örök utas.
(…)

Goethe szerint azonban az ember nem valamiféle gépies körforgás részese. Mivel a világot egy mindenek felett álló intelligencia teremtette, és ez az intelligencia nyilvánul meg minden részletében, ezért egyetlen folyamat sem véletlen, értelem nélkül való. Egy másik helyen ezt írja: „Bizonyos vagyok benne, hogy ezerszer is jártam már a Földön, és még ezerszer visszatérek. Az ember a természet és Isten dialógusa. Más égitesteken ez a dialógus nyilván más szinten folyik. Ami belőlünk még hiányzik, az az önismeret. Ha az megvan, a többi magától is megvalósul.” Szerinte az ember feladata a földön az, hogy összekapcsolja az eget a földdel, azaz az isteni törvényeket saját természetével és a körülötte lévő természettel. És mivel az isteni erő áramlásához, megnyilvánulásához az ember munkálkodása is szükséges, ezért nem büntetésből, hanem szolgálatból születik le a földre újra és újra, egészen addig, míg a természet terve teljesen meg nem valósul. Az ember kicsi előmozdítója a világegyetem működésének, de akármilyen kicsi, nem hiányozhat az egészből.

Erről a feladatról ír a Faust-ban:

Az életárban, tettek viharán
lényem fel- s lejár,
ide-oda száll.
Születés, halál,
apály s dagály:
cserélve érlelt
örökös élet!
És zúg a szövőszék, az idő, s azon én
így dolgozom Isten eleven köpenyén.

A halál pillanatában „a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen természeténél fogva halhatatlan”. (L) Sajátos módon fogalmazza meg Goethe azt a természeti szükségszerűséget, hogy ha az emberben lévő örök rész képes folyamatosan megnyilvánulni a világban, akkor a mulandó rész nem korlátozhatja aktivitását, mert mindig az öröknek van alárendelve a mulandó, és sohasem fordítva: „Fennmaradásunkba vetett hitem a tevékenység fogalmából fakad; ha ugyanis fáradhatatlanul munkálkodom halálomig, akkor a természet köteles számomra másik létformáról gondoskodni, mihelyt szellemem nem képes tovább megférni a jelenlegiben.” (E)

Viszont ebből következik, hogy ha az ember nem ébreszti fel magában a szellemet, akkor valójában már életében is halott, és halála után sem ébred fel. Ahhoz tehát, hogy elérjük a halhatatlanságot, akár konkrétan, akár képletesen, tudatunkat fel kell emelni halhatatlan részünkhöz. Az ember úgy töltheti be feladatát, ha egyrészt a természet jótékony segítője lesz, és gondját viseli szűkebb és tágabb környezetének, másrészt pedig akkor, ha állandóan tökéletesíti saját természetét. „Az embernek legmagasabb helyzetében tulajdonképpen az a rendeltetése, hogy természetén uralkodjék, s hogy magát és övéit felszabadítsa a kényszerűség önkénye alól.” (M)

Bár Goethe zsenialitását és gondolatait sokan tisztelték, a történelem kereke mégsem az ő szemlélete irányába fordult. Az örök értékek keresése helyett az anyagelvűség lett az uralkodó, és ennek a negatív változásnak a jeleit már ő is látta kortársainak gondolataiban. Azóta sokat változott a világ, és egyre többen látják be, hogy ezeket az értékeket újra fel kell kutatni és meg kell valósítani életünkben. Az ilyen keresők számára lehet kiemelkedő példa Goethének, ennek a – Kosztolányi szavaival – „dicső olimposzi szörnyetegnek” az élete és gondolatvilága.

Sztanek Péter

Az idézetek forrásai:

(M): Goethe maximái és aforizmái (Budapest, 1992.)

(E): Goethe beszélgetései Eckermannal (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1973.)

(L): Goethe levelei (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1973.)

IDÉZETEK GOETHÉTŐL

„Vannak kiváló emberek, akik semmit sem tudnak rögtönözve, hevenyészve megcsinálni, hanem természetük azt követeli, hogy nyugodtan és mélyen átgondolják mindenkori témájukat. Az ilyen tehetségek sokszor türelmetlenséget ébresztenek bennünk, mivel ritkán kapni meg tőlük, amit éppen szeretnénk; mindamellett ezen az úton születnek az igazán nagy dolgok.”

„Tragédiától a bohózatig minden műfajnak helyt adtam; de valamirevalónak kellett lennie a darabnak, hogy pártfogásomra találjon. Nagyszabásúnak és jelesnek kellett lennie, derűsnek és kecsesnek, mindenekelőtt pedig egészségesnek és magvasnak. Egyszer s mindenkorra kirekesztettem mindent, ami beteges, gyönge, siránkozó és érzelgős, valamint ami rémületet vagy borzalmat kelt vagy sérti az erkölcsöket; attól tartottam, hogy az ilyesmi megrontaná a színészeket és a közönséget.”

„Sokat el lehet érni szigorral, még többet szeretettel, a legtöbbet azonban belátással és pártatlan igazságossággal, amely nincs tekintettel egyes személyekre.”

„Örülök minden jobbításnak, amely mintegy kilátásba helyezi a jövőt. De mint mondottam, szívből ellenzek mindent, ami erőszakos, ugrásszerű, mert nem a természet rendje szerint való.”

„Minden hanyatló vagy felbomlóban levő korszak szubjektív, viszont minden haladó korszaknak objektív az iránya. Egész jelenkorunk hanyatló korszak, mivel szubjektív irányú. Ezt nemcsak a költészetben tapasztalhatja, hanem a festészetben is és még sok mindenben. Ugyanakkor minden életrevaló törekvés a bensőről a külvilág felé fordítja figyelmét, amint azt mindazokból a nagy korszakokból megítélheti, amelyek valóban a törekvés és a haladás jegyében álltak, és objektív természetűek voltak.”

„…fölöttébb érdekes, milyen tanításokkal kezdik a mohamedánok a nevelést. Vallásos alapvetésként először abban a meggyőződésben erősítik meg ifjúságukat, hogy csak az történhet az emberrel, amit egy mindent irányító istenség eleve elrendelt számára; és ezzel egész életükre fel vannak fegyverezve, ebben megnyugszanak, és alig érzik szükségét egyébnek.”

„Nevetnem kell az esztétákon, akik megpróbálják absztrakt szavak segítségével kínos-keservesen egy fogalomba sajtolni azt a kimondhatatlan valamit, amire a »szép« kifejezést szoktuk alkalmazni. A szép ősjelenség, ami önmagában sohasem jelenik meg ugyan, de visszfénye a teremtő szellem ezer különféle megnyilvánulásában láthatóvá válik, és annyiféle alakot ölt, mint maga a természet.”

„Mind úgy írnak a poéták, mintha ők betegek, a világ meg teljes egészében kórház volna. Mindannyian a szenvedésekről, a földi nyomorúságról és a túlvilág örömeiről beszélnek, és nem elég, hogy elégedetlenek mind, még nagyobb elégedetlenségbe hajszolja egyikük a másikat. Ez közönséges visszaélés a költészettel, amely végtére is azért adatott nekünk, hogy kiegyenlítsük az élet kis viszályait, s kibékítsük az embert a világgal és helyzetével. A mai nemzedék azonban fél minden igazi erőtől, és csak a gyöngeségben érzi magát otthonosan és költői hangulatban.”

„Isten mindenhová kiterjeszti, és mindenbe elülteti végtelen szeretetét, és már az állatban is kifakasztja annak bimbóját, ami a nemes emberben borul tündöklő virágjába.”

„Hiszen mi más a zseni, ha nem az a teremtő erő, ami által olyan tettek születnek, amelyeknek nincs mért szégyenkezniük Isten és a természet előtt, és éppen ezért van jövőjük és ezért maradandók? Mozart összes műve ilyen jellegű; olyan teremtő erő rejlik bennük, amely nemzedékről nemzedékre tovább hat, és aligha meríthető ki, emészthető fel egyhamar.”

„Nekünk, régi európaiaknak egyébként többé-kevésbé kivétel nélkül kutya rossz sorunk van; életkörülményeink túlságosan mesterkéltek és bonyolultak, táplálkozásunkban és életmódunkban nincsen igazi természetesség, és társas érintkezésünkből hiányzik a voltaképpeni szeretet és jóakarat. Mindenki finom és udvarias, ellenben senki sem mer fesztelen és igaz lenni, úgyhogy egy természetes hajlamokkal és érzülettel megáldott tisztességes ember ugyancsak komisz helyzetben van. Sokszor azt kívánná az ember, bárcsak a déltengeri szigetek valamelyikén született volna, úgynevezett vademberként, hogy csak egyszer élvezhetné az emberi létet a maga tisztaságában, minden hamis mellékíz nélkül.”

„Kibe ne lelje örömét az ember, ha nem olyasvalakiben, aki (mikor baj éri) nem panaszkodik, hanem nyomban újból munkához lát, és mindig mindkét lábával a földön áll?”

A bibliai történetről, mikor Péter a vízen járt:
„A legszebb legendák egyike ez, melyet mindegyiknél jobban szeretek. Az a magasrendű tanítás fejeződik ki benne, hogy hittel és friss mersszel a legnehezebb vállalkozásban is győzedelmeskedik az ember, ám nyomban el van veszve, ha rátör a legcsekélyebb kétely.”

Az idézeteket J. P. Eckermann: Beszélgetések Goethével című kötetből válogattuk (Magyar Helikon, Budapest, 1973. Fordította: Györffy Miklós).

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A szavak, az éretlenül elfogyasztott gyümölcshöz hasonlóan, nehezen emészthetők vagy mérgezők, ha túl érettek. Csak a megfelelő pillanatban elfogyasztva egészségesek.”

„Az ember azt aratja, amit elvet, és egy perccel sem előbb vagy később annál, mint ami a tervben áll.”

„Amíg az emberek nem hordozzák lelkükben a csillagok csendes harmóniáját, addig sosem lesznek képesek ehhez hasonlót alkotni.”

„Senkihez se hasonlítsd magad, mert minden létező abszolút tökéletessége egyedül az önmagához való viszonyításban rejlik.”

„Emlékezz rá, hogy az élet talányai láttán mindig a legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb magyarázatot kell keresned; így találod meg leghamarabb a helyes megoldást.”

(Részletek Jorge A. Livraga: Ankor, a tanítvány című könyvéből)

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Elektronikus Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (subject: Elofizetes%20lemondasa) ( szerkesztőségnek).

NYÁRI NYITVA TARTÁS:

Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség), kedden és csütörtökön 18–20 óráig.

Kulturális Hírlevél 15. szám
2003. szeptember

TARTALOM

• Programok szeptembertől január végéig
  
  
• A matematika reneszánsza
  
  
• Idézetek Buddhától
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Amikor szabadságon vagyunk, vagy egyszerűen csak egy időre eltérünk megszokott életformánktól, jó lehetőséget kapunk arra, hogy mintegy távolból, friss szemmel nézzünk rá mindenre, ami életünk része. Néha magunk is meglepődünk azon, hogy pusztán ettől valamilyen gond, amelyre addig nem találtunk megoldást, hirtelen világossá és megoldhatóvá válik. Hasonló a helyzet az emberi viszonyokkal is. Ha nem is mindenkiben teljesen tudatos, de kézenfekvő, hogy a legnagyobb fájdalmakat és megpróbáltatásokat éppen egymásnak okozzuk. Ugyanígy a legnagyobb örömeink és boldogságunk okai is a többiek lesznek. A keleti filozófia nyelvén szólva, az egyén karmája, sorsa más emberek révén valósul meg. Azaz, a tanuló lélek számára a lecke embertársai közreműködésével fogalmazódik meg.

Ha ez így van, érdemes elgondolkodni azon, mit tanulhatunk viszonyainkból és a belőlük fakadó nehézségekből. A baj leggyakrabban a nézetkülönbségekből fakad, amikor mindkét fél a saját igazát hangoztatja, s így két féligazság feszül egymásnak, feloldás nélkül. Való igaz, hogy nehéz a másik ember szemével látni, hiszen ez olyan, mint egy periszkóp, amely egy másik óceánból, a másik ember tapasztalatainak, tudásának és lehetőségeinek óceánjából emelkedik ki. Való igaz, hogy nehéz megérteni a másik ember gondolatait és tetteinek indítékait. De talán éppen ez a legnagyobb kihívás.

Ha képesek lennénk egy pillanatra helyet cserélni valaki mással, és az ő szemszögéből szemlélni a világot, akkor azt is megláthatnánk, ami a mi képünkből hiányzik. Így a valóság egyik darabkája, amely nálunk van, kiegészülne egy másik emberével, és színesebbé, gazdagabbá tenné nézeteinket. Minden erőfeszítést megér egy ilyen törekvés, mert sok illúziótól képes megszabadítani az embert, és egyben türelmesebbé is változtatja.

A mindenkori filozófia ezt kéri minden embertől: ahhoz, hogy fejlődjön és segíthessen másokat fejlődési útjukon, tudnia kell azonosulni egy másik „igazsággal”, egy másik világnézettel, ki kell tudnia emelkedni a személyes én szűk látóköréből, mert így a kisebb darabokból nagyobb és teljesebb világot tud felépíteni magában. Toleránsabb, megértőbb lesz, és nem akar majd harcolni másokkal egy részigazság miatt, amikor ennél sokkal izgalmasabb a kör teljességének megpillantása az egész emberiség szemével. Így a filozófia, amely az egyént jobb és nagyobb emberré teszi, jobbá és emberibbé változtatja világunkat is.

 

 

PROGRAMOK SZEPTEMBERTŐL JANUÁR VÉGÉIG

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

szeptember 19. péntek, 19.00	A FILOZÓFUS GOETHE Művész, tudós, politikus, filozófus – egy sokrétű életút oldalai Goethe klasszicizmusa Beszélgetések Eckermannal: mester és tanítvány gyümölcsöző kapcsolata Előadó: Sztanek Péter Beszélgetés: szeptember 26. péntek, 19.00
szeptember 23-tól keddenként, 18.30	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
szeptember 27. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 3. péntek, 19.00	EGYIPTOM A mágikus világkép alapjai A mítosz nyomai a nyelvben A hieroglif írás érdekességei Előadó: Deák Szilvia
október 10. péntek, 19.00	HALÁL ÉS TÚLVILÁGI ÉLET A RÓMAI BIRODALOMBAN Milyen szimbólumok jelennek meg a sírköveken? Mit gondoltak a rómaiak a halál utáni életről? Az ősök képmásai Római eszmény életről és halálról Előadó: Rusznák György Beszélgetés: október 17. péntek, 19.00
október 15-től szerdánként, 18.30	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
október 19. vasárnap	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
november 7. péntek, 19.00	RENESZÁNSZ ESZMÉNYEK, RENESZÁNSZ FESTMÉNYEK Firenze, a reneszánsz fővárosa A szépség szerelmese: Botticelli Az antik mítoszok újjászületése a reneszánsz festészetben A művészet nyelvén az emberről Előadók: Jamrik Andrea, Nagy Alinda Beszélgetés: november 14. péntek, 19.00
november 21. péntek, 19.00	AZTÉKOK – a Tollaskígyó fiai Az ötödik nap teremtése Tenocstitlán rejtélyes alapítása Hogyan éltek az aztékok? Jaguár-, sas- és kígyóharcosok Előadó: Balatoni Péter Beszélgetés: november 28. péntek, 19.00
december 1–8.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ
december 5. péntek, 19.00	MITHRAS TITOKZATOS MISZTÉRIUMAI Miről árulkodnak a ránk maradt ábrázolások és feliratok? Próbák és beavatási fokozatok a Mithras-vallásban Kozmikus kulcs, állatszimbolika, iráni hatások Előadó: Benits Péter
2004. január 9. péntek, 19.00	A RÓMAI CSALÁD A házi tűzhely kultusza Klasszikus családmodell: az anya- és apaszerepek A Vesta és a Matrona – az állam és a család központja A római nevelés jellemzői Előadók: Bernát Ottília, Héjja Edit Beszélgetés: január 16. péntek, 19.00
2004. január 23. péntek, 19.00	ÉGIG ÉRŐ TEMPLOMOK Templom az emberben Genius loci: a hely szelleme Szakrális központok: Athén, Karnak, Teotihuakán Előadók: Császár Edina, Fraszt Magda Beszélgetés: január 30. péntek, 19.00

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

szeptember 27. szombat, 15.00	A FEKETE HAVAS Ez a magyar népmese a legkisebb királyfiról szól, aki megállítja az időt, hogy visszaszerezze a kialudt tüzet. Hosszú útja során rengeteg kalandba keveredik, amelyekből csavaros eszének köszönhetően győztesen kerül ki. A mesetérképen életre kelő előadást mesemondóink ízes magyarsággal adják elő. Előadásunkat 6–10 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: jelmezkészítés és reneszánsz tánc
október 19. vasárnap, 15.00	AZ ŐSZ MESÉJE Az ősz a beérés, a betakarítás időszaka, és egyben ekkor kezdődik meg a téli hónapokra való felkészülés is. Verses, mesés, zenés előadásunkon kicsit bepillanthatunk az őszi erdő varázslatos világába, a lombok színpompájába, és közösen lessük meg a téli álomra készülődő állatokat. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: kis terítőkre levélnyomatokat készítünk textilfestékkel
november 15. szombat, 15.00	AZ ÜRES VIRÁGCSERÉP Az árnybábokkal megjelenített mesében Liú, az igazmondó fiú történetével ismerkedhetünk meg, aki ennek a nemes tulajdonságának köszönhetően a kínai birodalom új uralkodója lesz. A mesét hangulatos kínai zene kíséri. Előadásunkat 6–10 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: árnybáb készítése
december 13. szombat, 15.00	HOLLE ANYÓ Holle anyó birodalmában, ahol velünk is annyi csoda megtörténhet, Amálka, a rest lány, és Flóra, a szorgos lány is részt vesz Holle anyó munkájában, amiért ki-ki megkapja a maga jutalmát. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: a tél színeit és hangulatát üvegfestéssel keltjük életre

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

szeptember 15-től hétfőnként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Gyermekek Háza
szeptember 25. csütörtök, 18.00	HIROSIMA ÉS AZ EGÉR – tudomány és etika Epizódok a tudományos gondolkodás történetéből Eszközök fejlesztése és emberek nevelése – etikai kódexek A tudományosság régi és új kritériumai – orvoslás, pedagógia, alkímia Előadó: Apáti János Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
szeptember 27. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 11. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 14-től keddenként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
október 30. csütörtök, 18.00	AMI A GLADIÁTORBÓL KIMARADT Marcus Aurelius – a filozófuscsászár Roma victor – a diadalmas Róma A legiók titka – erővel és erénnyel Előadó: dr. Németh István Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
november 5-től szerdánként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
november 20. csütörtök, 18.00	PSZICHOLÓGIÁRÓL EMBERKEDVELŐKNEK Az emberi kapcsolatok fejlődésének lépcsőfokai Kísérletek a lélekkel – „mások” nem várt reakciói Kapcsolati „forgatókönyvek” és a képzelet ereje Előadó: Kassai Zita Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
december 4. csütörtök, 17.00	A TIBETI HALOTTASKÖNYV Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadó: Doba Éva Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem
2004. január 22. csütörtök, 18.00	A RENESZÁNSZ MENEDZSER Itália fénykorának vezetési elmélete és gyakorlata Machiavelli: az uralkodás művészete Lorenzo il Magnifico – Firenze mecénása Az Urbinói Fejedelemség Előadó: Kőnig Erika Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

szeptember 18. csütörtök, 18.00	SZIÚK: A FEHÉR BÖLÉNY GYERMEKEI A bátorság és becsület kultusza A tisztaság látomásai Sámán: híd ég és föld között Naptánc: az áldozathozatal művészete Előadó: Papp Tibor
szeptember 20. szombat, 10.00	ERDŐTAKARÍTÁSI AKCIÓ Találkozó Szegeden, a Berzsenyi u. 3. szám előtt
szeptember 24-től szerdánként, 19.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
október 2. csütörtök, 19.00	A SZEGEDI ŐSZI KULTURÁLIS FESZTIVÁL KERETÉBEN: Weöres Sándor-est – művészeti előadás Előadó: Az Új Akropolisz színjátszó köre Az előadásra a belépés ingyenes
október 9. csütörtök, 19.00	A PÁRKAPCSOLAT TITKA – az ősi kínai bölcsesség szerint A Ji Csing tanácsai Jin és Jang, az egyensúly titka Férfi-női viszonyok és a jellem fejlődése A nemek fölött álló lélek Előadó: Mayer Márta Az előadásra a belépés ingyenes
október 11. szombat	ÁRTÉRTAKARÍTÁSI AKCIÓ Találkozó Szegeden, a Berzsenyi u. 3. szám előtt
október 13-tól hétfőnként, 19.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
november 6. csütörtök, 19.00	A KÍNAI ORVOSLÁS Ember a kozmoszban, kozmosz az emberben Szervek és ritmusok A kínai alkímia szerepe a gyógyításban Ősi prevenció: az öngyógyítás taoista gyakorlatai Előadó: dr. Németh István
november 10–23.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ
november 27. csütörtök, 19.00	ZRÍNYI MIKLÓS, A KÖLTŐ ÉS HADVEZÉR Vitéz hadnagy – hadtudomány magyarul Dicső örökség: „Fegyvert, s vitézt éneklek” Sors vagy szerencse? A filozófus harcos Előadó: Papp Tibor
december 5. péntek, 17.00	MIKULÁSMŰSOR GYEREKEKNEK Belépődíj: 150 Ft
2004. január 28. szerda, 20.00	JONATHAN LIVINGSTON, A SIRÁLY művészeti előadás Az előadás helyszíne: Alsóvárosi Kultúrház Előadó: Az Új Akropolisz színjátszó köre

A MATEMATIKA RENESZÁNSZA

Ezzel a címmel tartott előadást július 31-én Apáti János a költői szépségű Öcs faluban, a Művészetek Völgye rendezvényen belül. Az élvezetes és elgondolkodtató előadás a matematika terén is végbement forradalmi változásokat vizsgálva, az emberi gondolkodás legújabb reneszánszának a jeleit és a belőlük fakadó lehetőségeinket foglalta egybe. Az előadás rövid összefoglalója következik.

 

Ma a világ szinte elképzelhetetlen volna számok nélkül, hiszen mindennap dolgozunk velük. Ezért már úgy tűnik nekünk, mintha nem is volna különbség közöttük, mintha csak jelölt értékeik lennének eltérőek. Az ókorban azonban intelligens lényeket sejtettek a számok mögött, s úgy tartották, hogy a számok nem egyformák. Püthagorasz és tanítványai például elkülönítettek ún. tökéletes számokat, amelyek egyenlők valódi osztóik összegével, azaz a vonzatukkal (pl. 6, 28, 496 stb.), ahogy a tökéletes ember is azonos a benne lévő legtisztábbal, a Lélekkel. Megkülönböztették továbbá a szimpatikus számokat, amelyeknek sok osztója van, és a barátságos számokat, amelyek kicserélik egymás közt a vonzatukat, ahogy a jóbarátok a lelküket (pl. 220): vagyis a számok törvényeit alkalmazták az emberre és a világra.

Később, a középkor eljövetelével feledésbe merült ez a szemléletmód, és csak a reneszánsz fedezte fel újra. Giordano Bruno, a kor egyik legjelentősebb gondolkodója önmaga megismerésén át jutott el a világegyetem törvényeinek megismeréséig, pedig nem használt műszereket vagy távcsövet. Filozófusként többek között kiállt amellett, hogy a Föld gömb alakú (méghozzá az északi és déli sarkoknál horpadt gömb), hogy a Föld kering a Nap körül, s hogy a miénken kívül még számtalan naprendszer létezik. Akkoriban máglyahalál járt ezekért a kijelentéseiért, s hosszú időnek kellett eltelnie, míg bebizonyították tételeit.

A modern kor a szigorú tudományos vizsgálódást helyezte előtérbe. A tudósok egyre több képletet alkottak, egyre bonyolultabb eljárásokat dolgoztak ki a világ megismerésére, így a fizikai valóság mind kaotikusabbnak, rendszertelenebbnek tűnt előttük. A technika fejlődésével sorra megdőltek a korábbi tudományos igazságok, elképzelések, ám idővel ezek a mérések is elavultak, pontosságuk megkérdőjeleződött, s ma már ott tartunk, hogy nincs megbízható természettudományos igazság, hiszen bármikor jöhet rá egy cáfolat.

De akkor mégis, mit tekinthetünk biztosnak? Melyek azok az ismeretek, amelyeket nem cáfolhatnak újabb hipotézisek? A filozófia, ahogy egykoron, úgy ma is azt tanítja, hogy van válasz ezekre a kérdésekre. S a matematika, mint a természettudományok atyja, legújabb eredményeivel, a fraktálelmélettel ezt alá is támasztja. Eszerint a világ önhasonló rendszer, azaz a dolgok – így a sejtek, az ember és a kozmosz is – hasonlóan épülnek fel. Ha az ember figyeli a természetet, akkor megtalálja benne a helyét, megismerheti, megértheti törvényeit. Az ember ugyanis nem egy elkülönült élőlény, ugyanúgy a világ része, mint bármi más.

Választ tehát nem a technikától, a képletektől érdemes várni, hanem az elfeledett analógiáktól, amelyek azt bizonyítják, hogy a lényeget mindenben megtaláljuk, ha a miérteket kutatjuk. Ugyanis a lényeg megértéséhez kevés a tapasztalati tudás, a megfigyelés. Ugyanekkora, vagy talán még nagyobb szerepet kap az okok feltárásában az intuíció és az analogikus gondolkodás, melyek révén a mély önismeret a világegyetem megértéséig vezethet bennünket. Mintha ismét ugyanazok a kérdések és nehézségek merülnének fel, mint az ókorban vagy a reneszánsz idején, csak épp másképpen keressük rájuk a válaszokat.

 

IDÉZETEK BUDDHÁTÓL

Iskolánk szeptemberben induló filozófiai bevezető kurzusának résztvevői Buddha életútjával és filozófiájával is megismerkednek majd. Álljon most itt néhány idézet a Dhammapadából, a Buddha erkölcsi tanításait tartalmazó kis kötetből, amelyet három évvel ezelőtt az Új Akropolisz Kiadó is megjelentetett. A szöveg újrafordításával arra törekedtünk, hogy a Dhammapada gördülékeny és érthető nyelvezetével alkalmas legyen a mindennapi olvasgatásra és az elmélyült tanulmányozásra. „Bár a tanácsok időnként nem alkalmazhatók azonnal, könnyedén, mégis úgy tűnik, mintha rajtuk keresztül saját belső hangunk szólalna meg” – áll könyvünk előszavában.

„Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.” Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől. „Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.” Aki nem így gondolkodik, megszabadul a gyűlölettől. Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény. Sokan nem tudják, hogy azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé. * Miként egy virághalomból is sokféle füzér és koszorú fonható, a halandó ember is sokféle jót tehet életében. * Ezer haszontalan szónál többet ér egyetlen szó, amely nyugalmat ad. * Ne gondolkodj mások hibáin, mit tettek és mit nem tettek. Gondolkodj inkább saját bűneiden, mit tettél és mit nem tettél. * Ne barátkozz azokkal, akik torzlelkűek; ne keresd a gonoszok társaságát. Barátkozz azokkal, akik nemeslelkűek; keresd a jók társaságát. * Ne vedd semmibe még a kis bűnt sem, mondván: „Ez nem számíthat”. A vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a kancsót is. Ugyanígy az ostoba embert eltölti a gonosz, bár apránként gyűlik benne. Ne vedd semmibe még a kis jótettet sem, mondván: „Ez nem számíthat”. A vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a kancsót is. Ugyanígy a bölcs embert eltölti a jó, bár apránként gyűlik benne. * „Ezek a fiaim. Ezek a javaim.” Így aggasztja magát a bolond. Még saját magának sem birtokosa, hát még fiainak és javainak! * Aki ifjúkorában nem élt lelki összhangban, és nem szerezte meg az élet igazi kincseit, az később olyan, mint az öreg, hosszúlábú gém, amint egy kiszáradt tó partján szomorkodik. * Aki növekvő haragján uralkodni képes, ahogy a kocsihajtó irányítja a teljes sebességgel rohanó szekeret, azt jó vezetőnek hívom. A többiek csak fogják a kantárt. * A gonoszt magunk cselekedjük, és magunk szenvedünk tőle. A gonoszt magunk kerüljük el, és önmagunk által tisztulunk meg. A tiszta és tisztátalan önmagától ered. Senki sem tisztíthat meg másokat. * Úgy tisztítsa meg magát a bölcs, ahogy az ezüstműves tisztítja az ezüstöt: gondosan, apránként, fáradhatatlanul. * Aki a boldogságot keresve nem sért másokat, akik szintén a boldogságra vágynak, az rátalál a boldogságra.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A szeretet/szerelem

„Ma a szeretet az egyik leggyakrabban használt szó, és az egyik legkevésbé megélt érzelem… Mindenki a szeretetről és magasztos érzelmeiről beszél, de minél többet beszélünk róla, annál inkább bizonyítjuk a hiányát, mivel az ember arról beszél, ami a leginkább hiányzik neki, nem pedig arról, amije már megvan…”

„A szerelem mélyről fakadó szükség, hogy egyesüljünk azzal, ami hiányzik, és bár a legmagasztosabb érzelem, az emberben lévő hiányról tanúskodik. Nem azt szeretjük, amink van, mert az velünk van, bennünk van, a részünkké vált. Azt szeretjük, ami hiányzik, amire szükségünk van, amit magunkhoz szeretnénk vonni a vágy erős kezével.”

„Azt szeretjük, ami kiegészít bennünket, ami azt adja, amink nincs. Ezért szereti a férfi a nőt, és a nő a férfit. Ezért szereti a tudatlan a bölcsességet, és filozófussá válik, a bölcs pedig ezért szereti a tudatlanság ártatlanságát. Ezért szereti az apa a fiát, és a fiú az apját. Ezért szereti Mája az embereit, és az emberek szeretik a Mája teremtette káprázatot…”

„A szerelem azt keresi, amire szüksége van a teljességéhez. Ezért a szerelem hatalmas erő, egymáshoz vonzza, összekapcsolja, egyesíti és kiegészíti az ellentéteket, és ahol korábban kettő volt, egy lesz. Akár egy mágnes, amely keresi az ellentétét, és összetapad vele.”

„A szeretet akkor nyilvánul meg a maga teljességében, amikor tett lesz belőle, amikor a hiányból fakadó vágy átadja a helyét a bensőnkben megtörtént egyesülésnek. A szeretet természetéből fakad, hogy minden tette a fokozatos tökéletesedéshez vezet, és magasabb fejlődési szintre emel bennünket.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 16. szám
2003. október

TARTALOM

• Októberi programjaink
  
  
• Egyiptomi vallás és mágia
  
  
• Idézetek Ptahhotep tanításából
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Megkérdezték-e már valaha Öntől, miért szeret valamit vagy valakit? A sok „azért, mert…” mögött, amelyek akár teljesen érthető érvek is lehetnek másoknak, a végén mégis az elme számára megfoghatatlan „csak” marad. Valahogy így vagyok én is Egyiptommal. A „csak” valami ősi, megragadhatatlan érzés, ami a lélek mélyén szunnyad, és néha egy kép, egy mondat hirtelen egy pillanatra a felszínre hozza, hogy aztán újra visszazuhanjon önnön megfoghatatlanságába, csupán egy-két könnycseppet hagyva maga után. Ezért csak az „azért, mert…” megragadására tehetek kísérletet.

…Mert elgondolkodtat. Fordításaink nehezen tudják visszaadni a hieroglif jelekben foglalt értelmet, mert akaratlanul is becsúszik saját világképünk az olyan közérthető megfogalmazásokba, mint például a „született”, vagy a „meghalt”. Pedig sokszor a születés helyett állapotváltásról írnak, és a meghalt helyett azt mondják: „felment a horizontjára”, vagy „eltávozott az égbe”. És hogyan értelmezzük a szó szerinti fordításban „újra született” kifejezést? A „születési hely” is érthetően hangzik, de mi van akkor, amikor ugyanezt a kifejezést a temetőre alkalmazzák?

…Mert minden megnyilvánulása mögött egységet sejtek. Az egységet a mítoszok mélységeiben gyökerező központi személy teszi lehetővé. Egyiptom egész történelme arról szól, hogy a nép életéért felelős uralkodók hogyan alapították meg és őrizték az egységet lehetővé tévő igazságosságot. Nem számított, ki van éppen uralmon, és csak nagyon kivételes esetekben jegyezték fel a tetteit. Inkább az volt a fontos, hogy az illető fáraó tetteivel fenntartsa az élethez, a jóléthez és az egészséghez szükséges feltételeket. Ugyanis az volt a fontos, ami állandó volt, az, ami minden évben ismétlődött, követve az évszakokat, a Nap pályáját az égen. Ezzel bizonyította a fáraó, hogy valóban Ré, azaz a Nap fia, és hogy képes az ő páratlanságát és igazságosságát megvalósítani a földön.

Mindig, amikor megszólították – legalábbis írásban –, a neve után ez a három kifejezés állt: Élet, Jólét, Egészség! Nem hiszem, hogy csupán neki kívánták volna – bár az természetes, hogy mindezt önmagában kellett megvalósítania, ha a népének ugyanazt akarta nyújtani. Inkább olyan lehetett ez a rituális megszólítás, mint emlékeztető az egész népért vállalt hatalmas felelősségére.

…Mert foglalkoztat tudása újbóli felelevenítésének a gondolata. Egyiptom, mint megannyi valaha is létező kultúra tudása az emberiség közös öröksége. Értelmetlen letagadni őseink eredményeit, kinevetni őket a miénktől eltérő világnézetük miatt, és úgy tenni, mintha a tudás kizárólagosan a modern kor vívmánya lenne. Az csupán sajátos elidegenedésünk jele, hogy gyökerek nélkül próbálunk magasabbra nőni, ráadásul lineárisan, a minél szédítőbb magasságokba, eltávolodva a Föld és az élet ritmikus lüktetésétől. Az egyiptomi világnézet minden megnyilvánulásával az élet ciklikus mivoltát hangsúlyozta, és a linearitásnak a fejlődésre vagy bármi másra vonatkoztatott gondolata távol állt tőle. Ezért is igyekezett az emberi törvényekkel a természet törvényeit utánozni, és a természet maga jelzett, ha eltért tőlük, például úgy, hogy szárazsággal sújtotta az országot, mely az évente egyszer megáradó Nílus éltető vizétől függött. Mennyire távol vagyunk ma ettől a gondolkodástól, hogy tetteinkkel hatunk a környezetünkre, ami vissza is fog hatni ránk. Pedig nincs is ennél egyszerűbb igazság a földön.

…Mert kihívás. Megérteni Egyiptomot… mintha saját lelkünk rejtelmeire keresnénk a választ, hiszen lelkünk titkait nem kereshetjük az emberi közösségtől vagy a világtól távol. Az egyén, a társadalom és a természet annyira összefonódnak, hogy az egyiket a másik nélkül lehetetlen megérteni. Egyiptom megnyilvánulásaiból az sugárzik, hogy tudatosan igyekeztek egyesíteni az embert a világmindenséggel, hiszen a kettő felépítésében is rokon egymással, és az emberi alkotásokban – az egyiptomi templomokban például – felismerhetjük az embert és a világegyetemet alkotó részeket.

Ha a sok „azért, mert…” után sem érthető vonzódásunk valamihez vagy valakihez, azért még ne essünk kétségbe. Szeressük csak bátran tovább, és igyekezzünk minél jobban megérteni. Így bármennyire is kifelé irányult a figyelmünk az elején, egyre inkább rájövünk, hogy szeretetünk tárgyának mélységeibe pillantva önmagunkat ismertük meg jobban. A szeretet, bármi is a tárgya, hidat épít az én és a te között, visszaadja az elveszett egység érzetét.

 

 

 

OKTÓBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

október 3. péntek, 19.00	EGYIPTOM A mágikus világkép alapjai A mítosz nyomai a nyelvben A hieroglif írás érdekességei Előadó: Deák Szilvia
október 10. péntek, 19.00	HALÁL ÉS TÚLVILÁGI ÉLET A RÓMAI BIRODALOMBAN Milyen szimbólumok jelennek meg a sírköveken? Mit gondoltak a rómaiak a halál utáni életről? Az ősök képmásai Római eszmény életről és halálról Előadó: Rusznák György Beszélgetés: október 17. péntek, 19.00
október 15-től szerdánként, 18.30	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus
október 19. vasárnap	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

október 19. vasárnap, 15.00

AZ ŐSZ MESÉJE Az ősz a beérés, a betakarítás időszaka, és egyben ekkor kezdődik meg a téli hónapokra való felkészülés is. Verses, mesés, zenés előadásunkon kicsit bepillanthatunk az őszi erdő varázslatos világába, a lombok színpompájába, és közösen lessük meg a téli álomra készülődő állatokat. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: kis terítőkre levélnyomatokat készítünk textilfestékkel

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

október 11. szombat	GEA ÖKOLÓGIAI AKCIÓ
október 14-től keddenként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
október 30. csütörtök, 18.00	AMI A GLADIÁTORBÓL KIMARADT Marcus Aurelius – a filozófuscsászár Roma victor – a diadalmas Róma A legiók titka – erővel és erénnyel Előadó: dr. Németh István Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

A SZEGEDI ŐSZI KULTURÁLIS FESZTIVÁL KERETÉBEN:
október 2. csütörtök, 19.00	WEÖRES SÁNDOR-EST – művészeti előadás Előadja: Az Új Akropolisz színjátszó köre Az előadásra a belépés díjtalan
október 9. csütörtök, 19.00	A PÁRKAPCSOLATOK TITKA – az ősi kínai bölcsesség szerint A Ji Csing tanácsai Jin és Jang, az egyensúly titka Férfi-női viszonyok és a jellem fejlődése A nemek fölött álló lélek Előadó: Mayer Márta Az előadásra a belépés díjtalan
október 11. szombat, 10.00	ÁRTÉR-TAKARÍTÁSI AKCIÓ Találkozó Szegeden, a Berzsenyi u. 3. szám előtt
október 13-tól hétfőnként, 19.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus

EGYIPTOMI VALLÁS ÉS MÁGIA

Az egyiptomiak az ember fizikai és fizikain túli megnyilvánulásainak hét szintjét különböztették meg. A hét elem közül a legalacsonyabb a fizikai test, ezt követi az energiatest, ezután az érzelmi test következik, majd a spekulatív, alacsonyabb rendű mentális test, utána a magasabb rendű mentális test, ezt az intuíció teste követi, és végül Atmu-Ozirisz következik, aki maga a tiszta szellem. Nézzük meg kicsit részletesebben. Ezek a testek nem különülnek el egymástól, mint például a hagyma rétegei, hanem áthatják egymást. Két nagy csoportra oszthatjuk őket, az alsó négyet egy négyzettel, a felső hármat egy háromszöggel ábrázolhatjuk, és így egy piramis rajzolódik elénk, amelynek a négyesség, azaz a földi rész szolgál alapjául, az oldalai pedig a tűz elemek, a szellemi elemek alkotta háromszögek.

Minden test között ott vannak a kis Szahmetek, vagyis a sors kicsi oroszlánjai, amelyeket az indiaiak szkandháknak, azaz a cselekvés magvainak neveztek. Az ember tudata állandóan mozog, testről testre halad, és ilyenkor minden esetben találkozik a szkandhákkal, vagy Szahmetekkel, a cselekvés magvaival. Nézzünk egy példát: ahogy most hallgattok engem, a tudatotok rám irányul, de ha váratlanul erős fájdalmat éreznétek a lábatokban, a tudatotok lejjebb zuhanna, egészen addig, amíg a lábatokban érzett fájdalom nem tudatosulna bennetek. Így tehát a tudat lehet a mentális szinten is, de ezt a tudatpontot, ezt az ént egy, az alacsonyabb testek bármelyikében zajló erőteljes folyamat magához ránthatja. És ha az alacsonyabb testekben így van, nyilvánvaló, hogy ugyanígy a magasabb rendű testekben zajló erőteljes folyamat is megteheti ugyanezt. Ezt a tudatpontot, ezt az életpontot az egyiptomiak az Ankh-kal, az Élet-kulccsal ábrázolták, amelynek hieroglifáját egyetlen folytonos vonallal rajzolták meg, jelezve ezzel, hogy az ember élete a fizikai és szellemi között váltakozik. Így az Élet-kulcs egyszerű vonalvezetésével jelképezték azt az életet, amelyet az objektív világban, azaz a jelenségek világában, és a szubjektív, avagy szellemi világban egyaránt él az ember.

Ezek a kis Szahmetek megegyeznek az indiai „karmikus falak”-kal, a korábbi tettek árnyékaival. Úgy tartották, hogy mindegyik testnek más és más a rendeltetése, dimenziója, és eltérő törvények vonatkoznak rájuk, azaz adott törvényszerűségek, adott működési elv érvényes a fizikai testünkre, ami sohasem vonatkozhat a mentális testre, hiszen annak is megvannak a maga meghatározott törvényei és működése. Ezeket a testeket „semleges vizek” választják el egymástól, amelyeket az Ankh, azaz a tudat működésének jellege színez át. Ha a tudat sokáig tartózkodik a magasabb szinteken, a köztes területek egyre szellemibbé válnak, finomodnak, és szabad utat engednek a tudatnak. Ha a tudat – az Ankh – sokáig tartózkodik az alacsonyabb szinteken, a köztes terek egyre durvábbá válnak, így a halál után megnehezítik, hogy a lélek, avagy a tudat megszabaduljon érzelmi kötelékeitől, a jelenségek világának láncaitól. Ezért az egyiptomiak, amikor a múmiát szarkofágba helyezték, kedvenc használati tárgyaival, ételekkel és italokkal vették körül. Nem azért, hogy a lelket táplálják, nem azért, mert azt hitték, hogy a léleknek az égi világban kanálra, tányérra vagy hangszerekre van szüksége, hanem éppen azért, hogy ott tartsák az alacsonyabb részeket, hogy ne kövessék a tudatot az Amentibe (alvilágba) vezető útján.

Az Amentibe vezető útnak az volt a célja, hogy a lélek Ozirisszé, Atmuvá váljon. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, meg kell ismernünk, hogy mit tartottak az egyiptomiak a reinkarnációról. Először is azt kell jól megértenünk, hogy az ősi tanítások szerint újra is születünk, meg nem is születünk újra. Tegyük ezt egy kicsit érthetőbbé, mert ezt általában félre szokták érteni.

Általánosságban az embereket két nagy csoportra lehet osztani: azokra, akik szerint az ember nem tér vissza a földre, és azokra, akik szerint visszatér. Akik úgy gondolják, hogy visszatér, a következő nehézségbe ütköznek. Így gondolkodnak: „Ha visszatérek a földre, olyan leszek, mint amilyen most vagyok?” Az egyiptomiak szerint nem. Nyilvánvaló, hogy mindaz, ami a négy alsóbb szinthez tartozik (ezt szimbolizálja a búza, amely Amentiben egy, kettő, három, illetve négy könyöknyi magasra nő), itt marad a földön. Csak a többi rész, a magasabb szintekhez kapcsolódó összetevők születnek újra. Tehát az egyiptomi mágia szerint sem a fizikai, sem az energetikai, sem a lelki jellemzők – azaz a gondolatvilág és az érzelmi viszonyulások – nem születnek újra, és a nemünk sem feltétlenül marad ugyanaz. Az egyetlen, ami újraszületik, az az evilági vagy másvilági életkörülményeken túli belső, szellemi mag. Tehát így kell érteni azt, ami a régi egyiptomi könyvekben áll: bizonyos értelemben újraszületünk, bizonyos értelemben pedig nem. Mit jelent mindez? Ha újra is születek, nem úgy fogok kinézni, mint most. Azaz, ami most látható belőlem, az véglegesen el fog pusztulni, és éppen ez a biztosan elpusztuló rész az, amelyet az egyiptomiak az összes előbb említett érzelmi kötelékkel igyekeztek maradásra kényszeríteni.

A halál utáni lét, az élet folytonosságának hieroglif szimbóluma a benu madár, a görög főnix megfelelője. A benu madár hasonló az íbiszhez, gémféle, akinek az a különlegessége, hogy nincs szíve, a helyén egy lyuk tátong. A mítosz szerint, amikor ez a madár a tűzbe vetette magát, elégett, elpusztult, eltűnt, de mivel a szíve helyén lyuk volt, így ez a keblében lévő láthatatlan szív, a híres smaragd szkarabeusz nem pusztulhatott el. Ezáltal a szkarabeusz újra és újra feltámadásra ösztönzi a benu madarat. Ez az ember újraszületésének szimbóluma. Minden, ami megfogható, megragadható, valamennyi lelki folyamatunk itt és most elpusztítható. Az pedig, ami megfoghatatlan, érzelmekkel és gondolatokkal megragadhatatlan, mindez a benu madár szívét alkotja. Ez az egyetlen, ami túléli a halált.

részlet Jorge A. Livraga, az Új Akropolisz alapítójának
1966-ban, Buenos Airesben tartott előadásából

 

IDÉZETEK PTAHHOTEP TANÍTÁSÁBÓL

A bölcs Ptahhotep Iszeszi fáraó uralkodása alatt vezír volt az ókori Egyiptomban, és a többi bölcshöz hasonlóan ő is megírta élete végén fiához és örököséhez intézett intelmeit. Életének tapasztalatait fogalmazza meg, és helyes életmódra, valamint a többi emberrel való igazságos viselkedésre tanítja fiát. Noha Ptahhotep mondatai több mint négyezer évvel ezelőtt születtek, a legtöbbjük minden különösebb magyarázat nélkül is tökéletesen érthető a mai ember számára, és a legmagasztosabb erkölcsről tesz tanúbizonyságot.

„Tudásodra büszke ne légy, tanultságodban el ne bízd magad. Értekezz a tudóssal – ám a tudatlannal is. A tudás végső határa úgysem érhető el, és nincsen egyetlen mester sem, aki meghódítaná a tökéletest. Smaragdnál rejtettebb kincs a szép beszéd, ám fellelhető az őrlőkő mellett is, a szolgálólány száján.”

„Aki csúful beszél, azt tudatlannak nevezik, azzal méltán bánsz el azáltal, hogy a te önuralmad ellensúlyozza a viselkedését.”

„Megbűnhődik, aki áthágja a rendet, ámbár a kapzsi ezt nem ismeri, s rohan mohó szíve után. A becstelen ugyan megkaparinthatja a gazdagságot, de a végső kikötőt sohasem éri el.”

„Ne beszélj ki senkit, sem előkelőt, sem alacsonyt, mert utálatos ez a lélek számára.”

„Légy vidám, amíg csak élsz, ne tegyél még többet annál, mint amit mondanak, ne vond meg magadtól idejét az örömnek; bár utálatos a Léleknek az időrablás.”

„Ha vezető állásban vagy, és szabadon alakulnak a tervek parancsolatod szerint, kiváló munkát kell végezned az elkövetkező időkre gondolva, semmi más nem vezet sikerhez.”

„…mert nem vész el az, akit az istenek vezetnek, ám akit hajó nélkül hagynak, nincs annak számára átkelés.”

„Minden terv alapja a kellő mérték, isteni őfelsége dönt a helyekről; az előrejutás a szorgalmasoké, de a könyöklés semmit se alkot.”

„Ha azonban a szív csak a saját testére gondol, ha tévútra vezet, gyűlöletet kelt szeretet helyett, hideg lesz ez a szív s elsatnyul a test, mert a szív ellene működik.”

„Ha vezető ember vagy, olyan, akitől kérnek, légy előzékeny, hallgatván a kérelmezőt. Adj alkalmat, hogy könnyíthessen szívén, hogy végigmondhassa, amit közölni kíván veled… Ha nem is érhető el minden, amire vágyakozik, a jóságos meghallgatás megadja a szív nyugalmát.”

„Ha helyes életvitelre törekszel, óvakodj akkor mindenféle rossztól és az irigységtől mindenféleképpen. Fájdalmas betegség ez, gyógyíthatatlan, kezelni nem lehet.”

„Barátaidat ajándékozd meg mindazzal, amid van, hiszen azt isten adta; ki fukar boldogítani barátait, az önző léleknek mondatik.”

„Ki tudja, mi lesz elképzelt holnapodból, az igaz lélek nyújt csak biztonságot.”

„Ne továbbíts rágalmat, meg se hallgass, mert az forrófejűtől származik. Csak amit látsz, arról adj hírt, nem pedig arról, amit hallasz; s a jelentéktelenre szót se vess… A rágalom, mint a rossz álom, ami elől arcunkat eltakarjuk.”

„Csak a beszédben mester szólaljon a tanácsban, mert beszélni nehéz, minden másnál nehezebb, csak aki mestere, használja helyesen a szót.”

„Csak akkor beszélj, ha már a tudás mélyére hatoltál…”

„…nem okoz bajt kezed, ha tiszteleg.”

„Ha kutatod barátod jellemét, ne mást faggass, de őt magát keresd…”

„A végideje mindenkinek eljő, senki sem menekülhet sorsa elől; légy vidám, amíg élsz, és ünnepelj.”

„A tudós azért kel föl korán, hogy műve időtálló legyen; ostobáké a tespedés.”

„Aki bölcs, az törődik lelkével, szépnek megőrizni azt a földön.”

Egyiptomi kultúra – egyiptomi bölcselet Ptahhotep tanításában
Wessetzky Vilmos fordítása

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A folyó

„Ha az ember elmerül a folyóban, és átengedi magát az árnak, lágyan csapódik neki a víz, csupán azért, hogy előrelendítse, és ehhez alig kell megerőltetnie magát. De ha esztelen módon mégis kiszakítja magát a sodrásból a sziklás partok felé, ha lázadozik a folyó ellen és az árral szemben próbál úszni, akkor a hullámok épp akkora ellenállást fognak tanúsítani, mint amekkora erővel ő igyekszik. Előbb vagy utóbb az úszó visszatér a folyó közepébe, feladja a harcot, mert a víz ereje fáradhatatlan, se nem csökken, se nem nő. Az úszó pedig a törvény szívébe tér vissza, a saját maga okozta kimerültség és szenvedés miatt. A szenvedés a legirgalmasabb istenség, mert jelzi a rendellenességeket, és mindig a mi javunkra dolgozik. Ez nyilvánvaló bizonyítéka viszonylagos szabad akaratunknak, mivel ha nem lenne, akkor semmiképpen sem fordulhatnánk a törvény ellen – nem is akarnánk ezt –, és ismeretlen lenne számunkra a szenvedés.”

Jorge A. Livraga

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 17. szám
2003. november

TARTALOM

• Novemberi programjaink
  
  
• Halál és túlvilági élet a Római Birodalomban
  
  
• Idézetek római kori sírfeliratokból
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Vannak, akik azt mondják, hogy az ember egyszer él, mások pedig azt, hogy a lelke újra és újra testet ölt a földön. Mint megannyi más, egymással ellentétes állítás esetében, itt is egyértelműen látszik, hogy az igazság nem a kettő között félúton van, hanem vagy az egyik, vagy a másik az igaz. Ebben a kérdésben nyilvánvalóan nem vezet megoldásra, ha a hitre hagyatkozunk, noha az is igaz, hogy egyik oldal sem képes az álláspontját bebizonyítani a másik végletet valló embernek.

A hit és az érzelmi alapon nyugvó hitvallások helyett objektív gondolkodást javaslunk. Ehhez először is két ellentétes elméletnek kell tudnunk látni a kérdést. És itt máris komoly nehézséggel nézünk szembe, hiszen annyira azonosulunk a gyerekkorunkban belénk ivódott világképpel, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni. Ebből a szempontból nézve egy a reinkarnációban hívő hindu és egy keresztény, aki az egyszeri életet vallja, ugyanabba a nehézségbe ütközik: a világnézete és saját önazonossága annyira egybenőttek, hogy szinte lehetetlen különválasztani a kettőt.

Ha mégis elgondolkodunk az élet-halál kérdésén, sok adatra lesz szükségünk, sok kultúrának a megismerésére, ahol ilyen vagy olyan szokások és vallási misztériumok egész népeket éltettek évezredeken át. Találkozni fogunk az élethez és a halálhoz fűződő olyan viszonyulásokkal is, amelyek első látásra érthetetlennek tűnnek, és csak idővel válnak világossá számunkra, vagy talán nem is tudjuk végérvényesen megoldani őket, mert régen feledésbe merült kultúrákról van szó, amelyeket alig tudunk közelebbről megvizsgálni.

Sok kérdés felmerülhet bennünk az ilyen kutatások során, és az objektivitásra tanító tudományos módszer azt követeli tőlünk, hogy mind a két nézőpontból vizsgáljuk meg őket: erre vajon hogyan válaszol az „egyszer élünk”, és hogyan a „sokszor élünk” elmélete? A legfontosabb talán az, hogy merjünk kérdezni.

Az utolsó kérdés az, hogy vajon miért foglalkoznánk egyáltalán a halál kérdésével. Erre biztosan nincs mindenkire egyformán érvényes objektív válasz. Van, aki erre azt mondja, hogy a létét érintő ismeretlennel szemben nem maradhat közömbös, úgy „érzi”, hogy keresnie kell a választ a halál titkára, máskülönben boldogtalan lenne. Mintha a lelkünk – amelynek a létezésében egyetlen világnézet sem kételkedik – ébresztené ezt a kérdést, és vagy halljuk a hangját, vagy nem.

Régen azt mondták, hogy a halál kérdését megválaszolatlanul hagyni a félelmek és lelki gyötrődések biztos forrása, vagyis aki fél a haláltól, az az élettől is félni fog. Ha a halál, mint a nagy átalakulás, megrémít bennünket, hasonlóképpen félelmet ébresztenek az élet hozta változási kényszerek is.

Évente legalább egyszer, de inkább többször – ha különböző formában is – felhívják az élők figyelmét a halálra. A keresztény vallásban november elején halott hozzátartozóinkra emlékezünk. A megemlékezés biztos út az élet és a halál egyesítéséhez egy nagyobb egységbe, amelyben nem számít, hogy éppen melyik végletben találják magukat az összetartozó lelkek, a testben vagy anélkül. A lélek, a transzcendens valóság az, ami összeköti az anyagi és a szellemi világokat, függetlenül attól, hogy ez csak egyszer történik, vagy inkább ingázásról van szó, amelynek a lélek fejlődése az egyetlen célja.

Miben segít a filozófia? Megtanít összekötni a múltat a jelennel halottaink tisztelete révén, egy kicsit tágabban elemezve pedig megtanít összekötni a múlt emberiségét a maival, a történelem tapasztalatainak megőrzése révén. Megtanít arra, hogy sokkal objektívebben értékelhetjük az élet dolgait, ha transzcendens lelkünk szemével nézünk a világra.

 

 

 

NOVEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

november 7. péntek, 19.00	RENESZÁNSZ ESZMÉNYEK, RENESZÁNSZ FESTMÉNYEK Firenze, a reneszánsz fővárosa A szépség szerelmese: Botticelli Az antik mítoszok újjászületése a reneszánsz festészetben A művészet nyelvén az emberről Előadók: Jamrik Andrea, Nagy Alinda Beszélgetés: november 14. péntek, 19.00
november 21. péntek, 19.00	AZTÉKOK – a Tollaskígyó fiai Az ötödik nap teremtése Tenocstitlán rejtélyes alapítása Hogyan éltek az aztékok? Jaguár-, sas- és kígyóharcosok Előadó: Balatoni Péter Beszélgetés: november 28. péntek, 19.00

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

november 15. szombat, 15.00

AZ ÜRES VIRÁGCSERÉP Az árnybábokkal megjelenített mesében Liú, az igazmondó kisfiú történetével ismerkedhetünk meg, aki ennek a nemes tulajdonságának köszönhetően a kínai birodalom új uralkodója lesz. A mesét hangulatos kínai zene kíséri. Előadásunkat 6–10 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: árnybáb készítése

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

november 5-től szerdánként, 18.00	ÉLETRE VALÓ FILOZÓFIA Filozófiai bevezető kurzus Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
november 20. csütörtök, 18.00	PSZICHOLÓGIÁRÓL EMBERKEDVELŐKNEK Az emberi kapcsolatok fejlődésének lépcsőfokai Kísérletek a lélekkel – „mások” nem várt reakciói Kapcsolati „forgatókönyvek” és a képzelet ereje Előadó: Kassai Zita Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

november 6. csütörtök, 19.00	A KÍNAI ORVOSLÁS Ember a kozmoszban, kozmosz az emberben Szervek és ritmusok A kínai alkímia szerepe a gyógyításban Ősi prevenció: az öngyógyítás taoista gyakorlatai Előadó: dr. Németh István
november 10–23.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ Leadás helyszíne: Szeged, Berzsenyi u. 3. Leadás időpontja: naponta 18–21 óráig
november 27. csütörtök, 19.00	ZRÍNYI MIKLÓS, A KÖLTŐ ÉS HADVEZÉR Vitéz hadnagy – hadtudomány magyarul Dicső örökség: „Fegyvert, s vitézt éneklek” Sors vagy szerencse? A filozófus harcos Előadó: Papp Tibor

HALÁL ÉS TÚLVILÁGI ÉLET A RÓMAI BIRODALOMBAN

(részlet Rusznák György 2003. október 10-én elhangzott nyilvános előadásából)

A rómaiak úgy gondolták, hogy élni jó dolog, és ezért, ha lehet, ki is kell használni. Öröm a hosszú és jó élet, amikor megadatik mindenféle földi boldogság, de akkor sincs baj, ha hamarabb jön el a halál.

Ez egy furcsa kettősséget alkotott: egyrészt nagyon sokra becsülték az életet, amíg tartott, de amikor eljött a halál ideje, vagy választani kellett, hogy meghaljon-e az ember vagy szégyenben maradjon, akkor inkább a halált választották. Egy olyan szemléletet képzeljünk el, amelyben a halál teljesen egyenrangú az élettel. A halál önmagában nem rossz, csupán valami más ahhoz képest, hogy épp abban a világban, amely a szemünk előtt van, mi zajlik. Ezért egy római átlagember mindig ügyelt arra, hogy ugyanolyan tiszteletben részesítse azokat, akik meghaltak, mint akik élnek. Másrészt pedig olyannyira szerették az életet, hogy az ideális ember – ebből a szempontból – az ő szemükben az volt, aki boldogan él, és boldogan tud meghalni is.

A későbbi időkben a rómaiak életszemléletét egyfajta szabados kéjvággyal azonosították. Ez ugyanolyan hibás, mint ha letagadnánk azt, hogy egy összetett társadalomban vannak ilyen és olyan emberek is: bűnözők is, és becsületesek is. Valóban voltak nagy orgiák és kicsapongások, de ugyanakkor ott volt a másik oldal is, amiben olyan erények irányították az államot, mint például a hősök tisztelete, a kegyesség, vagy a minden élő iránti tisztelet.

A rómaiakra jellemző volt, hogy hasznosnak akarták látni magukat az életben, ezért meglehetősen gyakorlatiasak voltak, és így közelítettek az élethez is. Azaz az erényeik, amelyek irányították a társadalmat, arra ösztönözték őket, hogy a megszerzett tudásukat lehetőség szerint adják át. Ez a tudás pedig az ő szemükben az élet ismerete volt. Azé az életé, amelyben rengeteg nehézség van, de mégis van célja. Számukra a cél az volt, hogy egyesítsék a múltat a jövendővel. Azt szerették volna látni, hogy a múltban élt hősök és köztük, a jelen között olyan kapcsolat legyen, amelyikben nincs – mai szóval élve – filmszakadás vagy nagy lyuk, hanem próbáljanak meg úgy élni, hogy méltók legyenek hozzájuk. Ez a szemlélet azt jelenti, hogy mindennapi társként gondolkodtak az akár száz-százötven évvel ezelőtt meghalt emberekről is, mintha csak tegnap mentek volna el. És mivel élőnek tekintették a múltjukat, ezért volt történelmük. És mivel volt történelmük, volt mire büszkének lenniük. És mivel volt miért büszkének lenniük, ezért tudtak kegyességet is gyakorolni az ellenfeleikkel. Ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartanunk, amikor a római halálképzetről beszélünk. Ugyanis a rómaiak szerint, ha már meg kell halni, akkor azt tegyük úgy, hogy utána ne kelljen szégyenkezni. Mert a legtöbbjük hitt abban, hogy az élete folytatódik a halál után. Hogy milyen formában, arról már megoszlottak a vélemények, de abban az egyben mindenki egyetértett, hogy van tovább. Az embereket már életükben arra készítették föl, hogy valamikor meg fognak halni. A mindennapok része volt ez az esemény, és az összes szertartás, ami hozzá kapcsolódott, segített mindezt beépíteni a tudatukba.

A rómaiak a halált egészen furcsa módon szemlélték – legalábbis a mi értékítéletünk szerint. A mai magyarban a halál témájával kapcsolatban olyan szavak jutnak eszünkbe, mint például sír (már eleve két jelentése is van ennek a szónak), vagy csend, utolsó út, végső állomás…, vagyis az egész igen komor árnyalatú. Rómában viszont, noha jelen van hasonló felfogás is, mégsem ez a jellemző. Az a szemlélet tükröződik benne, hogy ahogy az ősök velünk élnek a mindennapokban, ugyanúgy a halál, és ennek jelképe, a sír is legyen a közelben. Legyen olyan helyen a síremlék, ahol bárki elérheti, és ahol mást is lehet tenni, mint szomorkodni. Ezért a városokba bevezető utak mentén üzletek és síremlékek váltogatták egymást. Halottak napján kivonult a család a sírhoz, és ott lakomázott, beszélgetett, énekelt. Együtt voltak az elhunyttal. Hangoskodva, zajban, mégis szoros kapcsolatban vele.

De hogyan lehet eljutni ehhez a szemlélethez? Az antik ember szemében az ember összetett lény. Összetettsége legalább három részre osztja őt: van egy testi, egy lelki – a psziché, tehát a gondolatok és az érzelmek világa –, és egy szellemi része, amelyik halhatatlan. Az előző kettő elmúlik, a harmadik rész örök.

A római gondolkodásmód szimbolikus, mágikus jellegű. Abból indul ki, hogy mindenki, az utolsó porszemtől az istenekig, föl van fűzve egy nagy láncra, és ebben a láncban mindenkinek megvan a maga szerepe és helye. Az ember sincs kívül rajta, részt vesz benne, és lehetőségei szerint segít a nála gyengébbeknek vagy alacsonyabb rendűeknek, illetve tiszteli a nála magasabb rendű, bár láthatatlan lényeket. Az egész természet, amely körbeveszi a római embert, lényekkel van benépesítve. Olyan lényekkel, amelyekről ma azt mondják, hogy mesefigurák, kitalált lények (például sellők vagy tritonok a vízben, törpék vagy tündérek az erdőben). Ám nekik mindez az élő valóság volt, és többnyire látták is őket.

Az egység tudatában az ember úgy kezd élni, hogy bármi, ami történik – mivel ennek a nagy egységnek a része –, az rá is vonatkozik. Így tehát minden, ami „véletlenül” történik, valójában az istenektől érkező üzenet, amellyel föl akarják hívni a figyelmet valamire. Az ember, aki megpróbál a jelenségek mögé nézni, nyilvánvalónak tartja, hogy ez a világ rá is vonatkozik. Az antik ember gondolkodásában tehát minden jelentést hordoz. A szokások, az ünnepek, a játékok – függetlenül attól, hogy az élethez vagy a halálhoz kapcsolódnak – mind-mind kapcsolatban állnak valamivel, ami túlmutat az adott tevékenységen. Amikor például felvonulást, diadalmenetet tartanak, vagy akár csak fölvernek egy légióstábort, az sohasem csak annyit jelent egy rómainak, hogy fölveri a cölöpöt, vagy hogy gyorsan fut, hanem utánoz valamit, amit az ősi időkben egy nagy ember, egy félisten, vagy akár egy isten cselekedett. Tehát mindennek van egy másik, szimbolikus jelentése is. Csak egyetlen apró példa: a kisgyerekeket bíborszegélyű togába öltöztették a városban, a nyakukba pedig egy nagy bullát raktak. Tudni kell, hogy senki nem hordhatott a városban bíborszegélyű togát a császárok korában, csak a gyerekek, meg a császár. Ez is mutatja, hogy a gyerek fontos eleme az államnak. Lehetőséget és célt adnak neki, hiszen akár császár is lehet belőle. Amikor eléri a fiúvá avatást, akkor persze leteszi ezt a gyerekruhát, és valószínűleg többet már az életben nem vesz fel ilyen öltözéket, de van egy célja, van egy elképzelése a maga szintjén arról, hogy hová megy, tudja mivel azonosítani magát, és tudja, hogy a legmagasabbra törhet – és nem csak politikai értelemben. Tehát az ember gondolkodásában, érzelmeiben, tetteiben elérheti a legbátrabbak, a legerősebbek szintjét.

Ugyanilyen volt a diadalmenet is. Róluk szólva általában olyan érdekességeket szoktak kiemelni, mint hogy hány foglyot hurcoltak, hány ezer katona és ló vonult fel, milyen hosszú volt a menet stb. Azt azonban ritkán említik, hogy maga a hadvezér egy az egyben úgy néz ki, mint a város tetején lévő szobor, a capitoliumi Iuppiter főisten. Ugyanolyan vörösre van festve az arca, ugyanolyan tógában van, és négy ló húzta szekéren áll. Tehát ahogy a gyerekek a legmagasabb rangú polgárral azonosultak, a hadvezér Róma város, a birodalom legmagasabb istenével azonosult erre az időre. És miközben ment a szekér, hátul egy rabszolga ezt súgta a fülébe: „Gondolj rá, hogy ember vagy!” Mert, noha úgy van maszkírozva, mint egy isten, és megtette a legnagyobbat, amit hadvezér megtehetett, de mégis csak ember. Most nem szabad elbíznia magát. Itt egy óriási kontraszttal találkozunk: a rabszolga, mint a legalacsonyabb rangú, és az istenekkel éppen abban a pillanatban egyesülő hadvezér egy szekéren megy. És végig ezt láthatjuk a római történelemben – amíg megtartották a hagyományokat –, hogy a két ellentétet, illetve mindenféle ellentétet igyekeztek egységesíteni.

Az ókorban elterjedt túlvilágkép sémájának (a lélek az alvilágba jut; kifizeti a révészt, aki átviszi a nagy folyó túlpartjára; az életben elkövetett tettek alapján túlvilági büntetés, illetve jutalom vár rá Dis Patertől, az alvilág urától; iszik a felejtés folyójából, a Styxből; a lélek visszatérése) alig maradt írásos nyoma, de a közvetett nyomokból megpróbálhatunk következtetni, a római gondolkodásmódból kiindulva előtárni, hogy milyen lehetett a túlvilágképzetük. Ha a sírköveket vizsgáljuk – vagyis az ő mentalitásukat a halállal kapcsolatban –, az látszik, hogy a rómaiak számára a halál, illetve az, hogy a lelkük túléli a halált, nem hit kérdése volt. Ezen különösebben nem is vitatkoztak, úgy vették, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mint ahogy a görög-római vallás sem volt hit kérdése, a mai értelemben. Sokkal inkább egy élő valóság, amelyben benne él az ember, és vérmérsékletétől függően reagál rá. Nem volt kanonizált irat vagy könyv, amit meg kellett tanulni, hanem mindenki úgy élte meg saját vallásosságát, ahogy akarta, amennyi neki belefért, és amennyit ő tudott vállalni. Vállalásokra épült az egész vallási rendszer, melyben az ember is és az isten is vállal valamit, és ebből a közös vállalásból, ha a kettőt összerakjuk – mondja a római –, valami jó már biztosan kikerekedik.

A római sírfeliratok legtöbbjén csak annyi szerepel, hogy ki mikor született, meddig élt, mikor halt meg, hol szolgált, és esetleg kinek. De ebből a sok üzenetből kiviláglik az a szemlélet, hogy figyeljen oda az ember, hol jár. Mégpedig azért, mert a sír szent hely a római vallásban. Miért szent hely, hogyha egyszer szabad mindent, ha szabad nevetni, enni-inni, jókat beszélgetni a sír közelében? Azért, mert a szentség és az élet egybetartozik. Róma alapításának mítosza segíthet eligazodni ebben a kérdésben. Róma alapításakor – és nem véletlen, hogy a rómaiak szinte mindig ehhez tértek vissza, és Livius nagy műve is ezekkel a szavakkal kezdődik: „A város alapításától (Ab urbe condita)” – Romulus és Remus kijelölte a város határait, avagy a pomeriumot. Mégpedig úgy, hogy két szarvasmarhát kötött az eke elé, a bikát kívülre, a tehenet belülre, és így elkezdték a szántást, kijelölték a szent várost, Rómát. A falaknak – amelyek valójában barázdák – mind a négy oldalán volt egy kapu. A barázdák sérthetetlenek, bemenni csak a kapun lehet. A mítoszban Remus megszegte ezt a törvényt, átugrotta a falakat, vagyis megsértette a keretet, és ezért meg kellett halnia. Amikor valaki a sírt gyalázta vagy rongálta, ugyanez történt, ugyanis nézetük szerint az élők világa és a holtak világa úgy képzelhető el, mint maga a városmodell: belül vannak az élők, és kívül, a tágas sokaságban, az ismeretlenben, káoszban ott vannak a halottak. A kapuk, ahol át lehet járni, a sírkövek vagy szarkofágok, vagy columbariumok… És minden olyan hely, ahol az ismeretlen és az ismert világ találkozik, szent. Az egész pomerium szent a római gondolkodásban, és amit közrefog, az is. Ha a pomeriumon történt valami repedés vagy rongálás, azt azonnal ki kellett javítani, és tisztító szertartással újra egységesíteni. A sírkő tehát kapu a két világ között, és tisztán tartásával, áldozatokkal tudja betölteni a szerepét. Emlékeztet a múltra, utal a jövőre, az ismertet hirdeti, az ismeretlent sugallja, és megjelöli az ellentétek határpontját.

A túlvilág a rómaiak szemszögéből egyrészt természetes, másrészt pedig racionális, mivel egy konkrét utat ír le arra nézve, hogy mi vár a lélekre a halál után. Olyan utat, amelyet ha összehasonlítunk akár a tibeti halottaskönyvvel, akár a perzsa, egyiptomi, japán stb., egymástól annyira különböző civilizációk elképzeléseivel arról, hogy mi van a halál után, rengeteg egyezést találunk. Pedig biztos, hogy ezek a kultúrák nem találkoztak egymással. Végső soron az embernek az egyik legfontosabb kérdése a halál, mert ott van az az ismeretlen, az az űr, amelyről még nem tudja, hogy micsoda. Jó lenne minden űrt kitölteni, ahogyan például Orpheusznak is sikerült, aki lement az alvilágba, végigjárta a próbákat, és ki tudott jönni onnan, mert megismerte. És a rómaiak úgy is gondolták, hogy az alvilág istene, Plutón atya is egyben (Dis Pater), aki egy jóságos lény, mert megadja azt, amit az ember nem tud. Csak valahogy oda kell érkezni, el kell menni érte.

Van egy szimbólum, mely gyakran feltűnik a sírköveken: a koszorú. Eredetileg a koszorút azok a katonák kapták, akik valamilyen hőstettet vittek véghez a csatában. Az alapszintű koszorú azé volt, aki egy életet megmentett, a legnagyobb koszorút pedig a diadalmenetben menő hadvezér kaphatta, de lényegében ugyanarról van szó. A koszorú örökzöld növényből készült, és ezt tették ki a halottasházba. Ugyanakkor a koszorú a győzelem szimbóluma. Azt szimbolizálja, hogy lehet győzni a halál felett. Hogy a győzelem istennője, Victoria megadja a lehetőséget az embernek arra, hogy megismerje a halált, az árnyoldalt, és ha győz önmaga felett – amit egy katonának történetesen a halál is jelenthet –, ha legyőzi a belső nehézségeket vagy árnyakat, vagy akár csak az ismeretlent, amitől esetleg addig félt, akkor megérdemli a győzelmi koszorút, mellyel végül eljuthat abba a részbe, ahol ez a kör, a koszorúnak a köre eggyé válik, örökzöld körré, folyamatos életté. Így tanítja meg az egyszerű sírkő a római embert arra, hogy honnan indult, és hová kell eljutnia.

IDÉZETEK RÓMAI KORI SÍRFELIRATOKBÓL

Álljon itt néhány római kori sírfelirat, hogy elgondolkodjunk életről, halálról, vidámságról, komolyságról, szeretetről és megbecsülésről.

„Megmenekültem, megszabadultam.”

„Befutottam a kikötőbe.”

„Sokszor meghalt már, de így még soha.” (egy színész sírjára)

„Állj meg, vándor, és olvasd ezt a sírfeliratot. És mondd el sírom felett: legyen neked könnyű a föld.”

„Nem az egész Valentinust őrzi ez az urna, mert lelkét az ég vette el, tehát a jobbik fele nem szállt sírba.”

„Elment Vincentia, vagyis inkább csak a teste.”

„Kocsmáros, számoljunk!”

(Hadrianus császár sírverse:)

„Lelkecske, kóborka, dévajka
Testem vendége, s társa te,
Mely tartományba utazol?
Dermedtbe, ködösbe, sápadtba,
Kis tréfáidnak vége már.”

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Az az ismeret, amelyik csak az elme szintjén marad, netán még érzelmeket is ébreszt, meddővé válik, ha nem jut el természetes módon a cselekvésig.

Tegyük fel, hogy nehéz élethelyzetben vagyunk. Végigelemeztük a lehetséges okokat. Ezek után cselekvési tervet kell készíteni, majd pedig e szerint is kell cselekedni. A legfontosabb, hogy cselekedjünk. Nem számít, ha a kigondolt terv nem tökéletes, és hogy nem sikerül teljesen megszüntetni a gondokat. Jobb tévedni cselekvés közben, mint tétlennek maradni a tévedéstől való félelem miatt. Aki téved, de cselekszik, az gyakorolja a mozgást, a haladást, megtöri a tehetetlenséget, és harcol a félelemmel. Sőt fejleszti az intelligenciát, és fokozatosan megtanulja felismerni a jobb és biztosabb döntéseket.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 18. szám
2003. december

TARTALOM

• Ma láttam… a reményt
  
  
• Decemberi programjaink
  
  
• Hogyan lehetünk önmagunk
  
  
• Idézetek Konfuciusztól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

MA LÁTTAM… A REMÉNYT

… azt a különös ajándékot, amely évezredekkel ezelőtt Pandóra szelencéjében érkezett, és még mindig nagyon fontos számunkra. Akkor láthatjuk meg, ha felé fordulunk, amikor ránk telepszik szorongásunk és bizonytalanságunk.

Görög örökségünk régi hagyománya arról szól, hogy réges-rég, amikor az emberek visszaéltek a növekedés és a megszabadulás lehetőségével, az istenek azzal büntették meg őket, hogy egy gyönyörűséges, ám lelketlen nőt küldtek a földre. Az álnok Pandórát az emberek, sőt a hősök is azonnal elfogadták, aki visszaélve ezzel a bizalommal, kinyitotta titokzatos kincses ládáját, amelyet mindig magánál tartott, és ebből minden ismert baj rázúdult a világra… A szelence alján azonban ott maradt a remény…

Így marad ott minden emberben egy szikrányi remény, amikor az utak lezárulnak előtte, az álmok szertefoszlanak, és nincs fény a láthatáron.

Ma láttam a reményt, és megértettem, hogy mennyi mindent elveszítettünk azzal, hogy a remény ennyire mindennapossá vált. Sok minden elveszett, sok érték összeomlott ebben a 20. századot lezáró, különleges történelmi pillanatban. Hiányzik a fény, a szavak jelentése sem egyértelmű, az elme és az érzelmek mintha még alapműködésükben is elakadnának. Mintha minden vészterhes tehetetlenségbe süllyedne, és ez a lefelé húzó erő erőszakká, minden és mindenki pusztítójává válik. És ekkor, amikor láthatólag már semmi más nem maradt az élet szelencéjének alján, megjelenik a remény.

A remény azt jelenti, hogy tudunk várni…, hogy van bennünk türelem és hit, amely segít túlélni a pillanatnyilag rossz helyzetet, hogy egy jobb jövő felé irányíthassuk erőfeszítéseinket. De vigyázat… a remény nem jelentheti azt, hogy csupán várunk.

Az isteneknek ez az adománya annyira illékony, halvány és finom, mint a szürkületben megjelenő rejtélyes árnyak. Gyorsan meg kell ragadni az árnyat, mielőtt beleolvadna az éjszaka nagy sötétjébe. Tudni kell azonnal cselekedni, ha a várakozás iránytűje mozdul, és így megengedi, hogy lélegzetvételhez jussunk.

A remény nem a passzív emberek jussa, és azoké sem, akik végleg feladták a nehézségekkel való küzdelmet. A remény ígéret, de elszántan kell harcolni, hogy megvalósítsuk… Ő ígér, mi pedig megvalósítjuk.

Örülni kezdtem a remény látványának. Nem adhatjuk fel, nem szabad feladnunk az élettel járó állandó igyekezetet. Nem vall nemeslelkűségre, ha alábbhagy törekvésünk, amikor a nehézségek növekednek. Éppen akkor, amikor minden lehetetlennek és megoldhatatlannak tűnik, csillan meg a remény a varázslatos doboz alján, és más időket ígér azoknak, akik megpillantják.

Szeretnéd meglátni a reményt? Nézz azzal a mindenen keresztüllátó Nagy Szemmel, amellyel én is nézek, és amely megkoronázza ezeket az oldalakat. Ekkor te is meglátod Őt megértésünket elhomályosító korunk takarója mögött. Az illúzió fátylai beburkolják. Halvány, mint az álom, de legalább annyira valós, mint a lelkesedés, amely – és ebben biztos vagyok – szíved mélyén él.

Részlet Delia S. Guzmán: Ma láttam… című könyvéből

 

DECEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

december 1–8.	RUHAGYŰJTÉSI AKCIÓ
december 5. péntek, 19.00	MITHRAS TITOKZATOS MISZTÉRIUMAI Miről árulkodnak a ránk maradt ábrázolások és feliratok? Próbák és beavatási fokozatok a Mithras-vallásban Kozmikus kulcs, állatszimbolika, iráni hatások Előadó: Benits Péter

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

december 13. szombat, 16.00	HOLLE ANYÓ Holle anyó birodalmában, ahol velünk is annyi csoda megtörténhet, Amálka, a rest lány, és Flóra, a szorgos lány is részt vesz Holle anyó munkájában, amiért ki-ki megkapja a maga jutalmát. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: a tél színeit és hangulatát üvegfestéssel keltjük életre Helyszín: Új Akropolisz, 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)
december 20. szombat, 11.00	HOLLE ANYÓ Helyszín: Szabó Ervin Központi Könyvtár Gyermekkönyvtára, 1088 Szabó Ervin tér 1.

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

december 4. csütörtök, 17.00

A TIBETI HALOTTASKÖNYV Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadó: Doba Éva Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

december 5. péntek, 17.00

MIKULÁSMŰSOR GYEREKEKNEK Belépődíj: 150 Ft

HOGYAN LEHETÜNK ÖNMAGUNK

részlet Jorge A. Livraga 1977-ben Madridban tartott nyilvános előadásából

Ahhoz, hogy megtaláljuk az embereket összekötő mély kapcsot, el kell gondolkodnunk azon, hogy mit jelent saját gyökereink megtalálása. Először is önmagunkat kell megtalálnunk, azaz meg kell ismernünk önmagunkat, időt kell szánnunk arra, hogy elmélkedjünk arról, kik is vagyunk valójában. Ki vagyok én? Ez az első és a legfontosabb kérdés. Mi vagyok én? Egy rakás sejt, némi csont, kevéske hús? Testbe burkolt szellem vagyok? Véletlenül vagyok itt, mert az anyukám megismerte az apukámat és megszülettem? Vagy pedig évezredekkel ezelőtt kigondoltak, ahogyan Jung mondaná, és valaminek a jelképe vagyok? Vagyis annak kell az első kérdésnek lennie, hogy mi és ki vagyok én.

Ez az első kérdés, amit mindenkinek saját magának kell megválaszolnia. Ahhoz, hogy megértsük a közösség értelmét, önzetlen módon el kellene tudnunk távolodni egy kicsit saját magunktól. Meg kellene próbálnunk más helyébe képzelni magunkat és látni, hogyan látnak bennünket mások, és milyen érzelmeket táplálnak irántunk. Ha valamilyen mágia vagy varázslat révén valaki a másik helyébe tudná képzelni magát, még mielőtt megtámadná, akkor biztos vagyok benne, hogy nem támadná meg. Ha az, aki kihasználja a másikat, a kihasznált ember helyébe képzelné magát, és saját magát kívülről tudná látni, nem használna ki mást. Ha az, aki lop, egy pillanatra áldozata helyébe tudná képzelni magát, aki fáradságos munkájával gyűjtötte össze pénzét, és most, öregen, élete végén egyszer csak megfosztják otthonától, ha tehát ennek az embernek a helyébe képzelné magát, biztosan nem tenne ilyet.

Ha lelki és mentális szinten rugalmasak lennénk, ha ki tudnánk bújni saját bőrünkből, amely határt szab nekünk – hiszen számunkra a bőrünk határt jelent, fizikai határt, amely azonban, mivel annyira azonosulunk testünkkel, lelki határunkká vált –, akkor máshogyan kezdenénk gondolkodni. Például ha rálépek valakinek a lábára, az neki fáj, és nem nekem, de ha a saját lábamra lépnék, nekem fájna. Azaz, ha a másik helyébe tudnám képzelni magam, ha valamilyen módon minden társadalmi, gazdasági, vallási és erkölcsi különbségen túl ugyanolyan erősen látnám és érezném, amit embertársaim látnak és éreznek, akkor átélném azt, amit ők, akkor arra törekednék, hogy ne okozzak fájdalmat nekik, és hogy jót tegyek mindenkivel, mint ahogyan én is azt szeretném, hogy jót tegyenek velem.

Harmadrészt, ha el tudnánk képzelni valahogyan egy olyan kultúrát, amely nem választ el minket intellektuálisan, erkölcsileg, érzelmileg, szellemileg, ha el tudnánk képzelni egy olyan kultúrát, amely nem hoz létre osztályokat, amely nem választja el az egyik embert a másiktól, akkor újra megtalálhatnánk azt a kulturális formát, amely messze meghalad minden előre gyártott, elavult rendszert, amely eltávolítja az embereket egymástól. Meg kell találnunk ezt a kulturális formát, amelyet a görögök filozófiának, a „tudás szeretetének és a felé való haladásnak” neveztek.

De mit is értettek a görögök tudás alatt? Ahogyan arról az előbb beszéltem: először is az önismeretet, másodszor azt a tudást, amely lehetővé teszi, hogy mások helyébe képzelhessük magunkat, hogy azt érezzük, amit mások éreznek, és hogy valódi emberi testvériséget alkossunk. Harmadrészt pedig, hogy olyan tudásunk legyen, amelynek segítségével a dolgokat tisztán önmagukban tudjuk felfogni, valódi lényegüket láthatjuk. Ez vezetne el minket egy új világszemlélethez, egy új életszemlélethez.

Nem kell túl nagy gondolati erőfeszítés ahhoz, hogy belássuk: képesek vagyunk másmilyen világot létrehozni. Tudom, hogy azok, akiknek arról beszélünk, hogy új világot és új emberiséget szeretnénk létrehozni, azok – általában némileg lenéző felhanggal – idealistának neveznek minket. De ezek az idealisták azok, akik meg akarják változtatni a világot, ezek az idealisták akarják, hogy megszűnjön a szegénység és az erőszak. Ezenkívül az emberiség nagy műveit is az idealisták álmodták meg, vésték kőbe, vetették papírra, alkották meg márványból vagy kerámiából, üvegből vagy fából. Amióta csak létezünk, mindig az idealisták láttak messzebbre, teremtettek új mintákat, új világokat, nem pedig azok, akik megelégedtek koruk sajátosságaival.

Ma a világ válságban van, tele nehézségekkel. Üldöz minket a magány, amelytől nap mint nap szenvedünk. Bár nagyvárosban élünk, bár szinte mindig emberek vesznek körül, mégis magányosak vagyunk, mégis sokszor érezzük úgy, hogy nincs, akivel megoszthatnánk egy álmunkat, egy verset, panaszunkat vagy fájdalmunkat, könnyeinket. Milyen bátrak is voltak a régiek, milyen bátrak voltak a régi rómaiak, akik amikor sírtak, könnyeiket szelencébe zárták, és így szóltak: „Ma ezért és ezért sírtam.” Ki meri ma megtenni ugyanezt? Ma inkább el szeretnénk rejteni könnyeinket. Ki meri ma szelencébe zárni könnyeit, mások előtt vállalni azt, hogy egy zenemű hallgatásakor, vagy egy barát haláláról értesülve sírva fakadt. Ehelyett ma el szeretnénk rejteni érzelmeinket, eltitkolni dicséretünket és ellenvetésünket, eltitkolni könnyeinket, és így egyre jobban bezárkózunk saját börtönünkbe.

(…)

Nem a holttestekkel teli temetők a legrosszabb temetők, hanem a szívünk mélyén nyugvó álmaink temetői; a félresikerült dolgaink, a meghiúsult terveink, az el nem ért eredményeink, a létre nem jött kapcsolataink, a soha meg nem valósított álmok, a meg nem írt könyvek, a vers, amely elillant előlünk, a kép, amelyet nem festettünk meg. Ezek a belső kudarcaink, ez a sírokkal teli belső temetőnk.

Megújult életerőre van szükségünk, amely derűlátóvá tesz az élet viharaival szemben, és nemcsak arra késztet, hogy belefogjunk valamibe, hanem arra is, hogy be is fejezzük, úgy, ahogy azt szeretnénk. A kockázatvállalás filozófiájára van szükségünk és bátorságra, hogy szembe merjünk nézni a bennünket körülvevő materializmussal, amely minden irányból ránk zúdul, amely szét akar zúzni, agyon akar nyomni minden egyes nap. A materializmus késztet arra, hogy ide-oda rohangáljunk étel után, ruha után, lakás után, pénz után, és hogy egész nap a testünk jólétével foglalkozzunk, miközben teljesen elfeledkezünk a lelkünkről, benső lényünkről, és teljesen elfeledkezünk a többi emberről.

Ezzel a bátorsággal, ezzel az új filozófiával, ezzel az új életfelfogással, bensőnk új egyenességével az „én” képes kapcsolatot teremteni a „te”-vel, és ahol van „én” és „te”, ott megszületik a „mi” is, a közös és nagyszerű „mi”. Megszületik a „mi”, amely a lótusz szirmaihoz hasonlóan különálló részekből áll, melyek egy közös mag körül egyesülnek, mint ahogy a szirmok is egyesülnek a lótusz közepében. Képzeljünk el egy különböző emberekből álló emberiséget, egy sokszínű emberiséget, amelyben úgy tiszteljük a többieket, ahogyan saját magunkat is tiszteljük. De be kell látnunk, hogy a sokszínűségnek egy az alapja; hogy a hangok és a köztük lévő szünetek ugyanannak a dallamnak a részei; hogy bármelyik nyelven elmondott ima ugyanabból a misztikából fakad, és hogy a világ minden élő embere egy Emberiséget alkot.

IDÉZETEK KONFUCIUSZTÓL

„Az íjászban van valami, ami a nemes emberhez hasonló. Ha nyila elhibázta a céltáblát, önmagában keresi a hibát.”

„Aki hűséges a saját természetéhez és a kölcsönösség elve szerint gyakorolja azt, az nem járhat messze a követendő úttól. Ha valamiről nem akarja, hogy vele tegyék az emberek, azt ő sem teheti másokkal.”

„Az emberek mind azt mondják: »Tudjuk« – aztán meg csak rohannak, és amikor hálóba, kelepcébe vagy verembe esnek, senki sincs, aki tudná, miképp meneküljön.”

„Ha az öröm és harag, bánat és boldogság fel sem támad (a lélekben), akkor beszélhetünk egyensúlyról. Ha feltámadnak, de megőrzik a közép mértékét, akkor beszélhetünk harmóniáról. Az egyensúly az égalatti minden dolgának hatalmas alapja. A harmónia az égalatti minden dolgának egyetemes útja. Ha tökéletes az egyensúly és a harmónia, akkor égen és földön minden a helyén van, s minden dolog szépen gyarapodik.”

„Mily hatalmas is a szellemek ereje! Hiába nézzük, nem látjuk őket; hiába hallgatózunk, nem halljuk őket; pedig ott vannak minden dologban és (a dolgoktól) nem lehet elválasztani őket.”

„Az őszinteség a dolgok vége és kezdete, őszinteség nélkül nem létezik semmi. Ezért a nemes ember az őszinteséget becsüli a legtöbbre.”

(Az idézeteket a Menciusz, Konfuciusz nagy követője című könyvből válogattuk. Szukits Könyvkiadó, Szeged.)

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Egyfajta tehetetlenségben élünk nap mint nap. Eszünk, alszunk, mozgunk, jövünk, megyünk… de mindez nem elég a belső szükségletek kielégítésére. Ehhez belső forradalomra, szellemi forradalomra van szükségünk, szellemi visszatérésre az eredethez. Minden emberben van egy belső »ösztön« arról a fizikain túl létező világról, amelyből származik, s ez néha figyelmeztet. Képesek vagyunk rá, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel a bennünket körülölelő láthatatlan világgal, de ehhez ki kell fejlesztenünk belső nyitottságunkat a reményre, szellemi világunk gyümölcseire. Ezt a világot lehetetlen kézzel eltörni, pénzzel megvenni, nem reagál a fenyegetésekre, az élet minden körülményén túl van. És minden embernek szüksége van arra, hogy részt vegyen ebben a világban, akkor is, ha elfeledkezett róla.”

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 19. szám
2004. január

TARTALOM

• Januári programjaink
• Világfa – Életfa
• A filozófia mint életforma
• Információk

Kedves Olvasó!

Ezúttal egy kicsit korábban, még az ünnepek előtt elküldjük jókívánságainkkal együtt a következő havi programjainkat ismertető hírlevelünket.

Ebben a hónapban sokszor láthatjuk a kisgyermek Jézust meglátogató Három Királyok képét. A Kelet bölcsei meghajolnak az új vallás megalapítója előtt. Mitikus találkozásról van itt szó: az ősi, a keleti civilizációkat felbecsülhetetlenül hosszú időkön át éltető vallások tudós képviselői és egy csecsemő között, akiben anélkül, hogy pompa vette volna körül, mégis felismerték a világ királyát. Ajándékokkal jönnek, mintha bölcsességükkel és gazdagságukkal segíteni akarnák őt nagy feladatában.

„»Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.« Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.
»Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.« Aki nem így gondolkodik, megszabadul a gyűlölettől.
Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény.
Sokan nem tudják, hogy azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé.”

Egy gyermek, a leendő vallás nagy Mestere és a Három Bölcs meseszerű találkozása, valamint néhány száz évvel korábban egy másik vallás üzenetét elhozó Mester, Buddha szavai mögött hasonló tanítás rejlik. Az emberiség nagyjai sohasem gyűlölték egymást, sőt. A felszíni különbségek mögé láttak, így az új éra hajnalán a Kelet nagy máguskirályai is képesek voltak felismerni egy újszülött gyerekben az örök tanítást más ruhába öltöztető isteni küldöttet. Soha semelyikük sem buzdított arra, hogy vessék meg és pusztítsák el az Isten felé más formákon keresztül törekvő embereket vagy népcsoportokat. Az atrocitásokat és a másság gyűlöletét az elvakított követőik szorgalmazták. A nagy Mesterek inkább arra tanítottak, hogyan ismerjük fel a valódi értékeket, és hogyan tartson össze ember az emberrel, felismerve a kereső és fejlődő lelket a másik szemében. Mert ha az ember testvért látna a másikban, a szeretet ünnepe nem csupán néhány napig tartana, hanem egyre több napot világítana be, és talán egy napon arra a szintre emelkednénk, amelyen azok vannak, akik a jóságra és a megértésre az idők kezdetétől fogva, újra és újra tanítják az ember fiait.

Kellemes, szeretettel teli ünnepeket, és sok lehetőséget a szívből fakadó jó tettekre az új esztendőben!

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

JANUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

2004. január 9. péntek, 19.00	A RÓMAI CSALÁD A házi tűzhely kultusza Klasszikus családmodell: az anya- és apaszerepek A Vesta és a Matrona – az állam és a család központja A római nevelés jellemzői Előadók: Bernát Ottília, Rusznák György
2004. január 23. péntek, 19.00	ÉGIG ÉRŐ TEMPLOMOK Templom az emberben Genius loci: a hely szelleme Szakrális központok: Athén, Karnak, Teotihuakán Előadók: Császár Edina, Fraszt Magda

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: Gyermekek Háza, 9021 Aradi vértanúk útja 23.

2004. január 22. csütörtök, 18.00

A RENESZÁNSZ MENEDZSER Itália fénykorának vezetési elmélete és gyakorlata Machiavelli: az uralkodás művészete Lorenzo il Magnifico – Firenze mecénása Az Urbinói Fejedelemség Előadó: Kőnig Erika Helyszín: Széchenyi István Egyetem, VIP terem

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

2004. január 28. szerda, 20.00

JONATHAN LIVINGSTON, A SIRÁLY művészeti előadás Az előadás helyszíne: Alsóvárosi Kultúrház Előadja: Az Új Akropolisz színjátszó köre

VILÁGFA – ÉLETFA

A magyar népmesék égig érő fája, vagy éppen a karácsonyfa egy olyan, a fához kapcsolódó nagy „jelképerdőnek” a részei, amelynek minden vallásban, kultúrában megtaláljuk a képviselőit.

A magyar népi hiedelemvilágban is fontos a fa, sőt szó szerint középpontnak is mondhatnánk, ugyanis a világ különböző rétegeit köti össze. A régi néphit szerint – amely a magyar ősvallás és a kereszténység elképzeléseit is magába ötvözte – az egész világmindenség három szintből épül fel: az alsó világ vagy Sárkányország a pokolhoz hasonlít, a felső világban egy tejtóban angyalok fürödnek, a középső világ pedig a mi emberi életterünk. Ahol ezek a világok összeérnek, ott a világvége. A fa tengelyként kapcsolja egybe a világokat, és ezzel lehetővé teszi azt is, hogy mozogjunk közöttük.

A magyarral rokon hiedelemvilágú észak- és közép-ázsiai népek szerint csak bizonyos személyek, a sámánok tarthattak kapcsolatot az emberen kívüli világokkal. A sámándobon is ábrázolták a fát, és a szertartás fő része az volt, amikor a sámán egy valódi, hét vagy kilenc bemetszésű faoszlopra mászott fel, és tudósította hallgatóságát, hogy most például a hatodik mennyországban köszönti a Holdat, a hetedikben a Napot, vagy a kilencedikben a legfőbb istennek hódol.

A világfát általában hét ággal ábrázolták, ami a hét bolygóra utalhat. Gyakran találkozunk azzal, hogy a világfa csúcsán a legfőbb isten vagy a Nap trónol. Van továbbá olyan hagyomány is, hogy a lombkorona egymillió levelére egy-egy ember sorsa van felírva. Egy ázsiai elképzelés szerint a gyerekek lelkei megszületésük előtt kismadárként pihennek a világfa ágain, ahonnan a sámánok hozzák le őket az emberek világába.

Karácsonyfa

Amikor karácsonykor gazdagon feldíszítjük a fenyőfát és az asztalnál gyertyát gyújtunk, időn és téren átívelő, örök szimbólumokat hívunk életre. Szinte ez az egyetlen olyan ünnepünk, amely azt is megérinti, aki nincs tisztában vallási és jelképes értelmével, és amely az áruházak pompázatos ajándékválasztéka, a mindent elborító kellemes karácsonyi jókívánságok hatására sem veszti el bensőségességét és melegségét.

Az illatozó fenyőfa testvéreivel együtt az erdőből kerül hozzánk, azonban a karácsonyfa-állítás hagyománya sokkal távolabbról érkezett Magyarországra. Még a 19. század első felében terjedt el német földről, ahova egyenesen a Paradicsomból érkezett. A középkorban ugyanis, amikor karácsony táján eljátszották az Ó- és Újtestamentum egy-egy részletét, Európa északi felén a fenyőfák helyettesítették a paradicsomi fákat.

A téli napforduló

A fenyő örökzöldje már önmagában eszünkbe juttathatná az élet állandó megújulását, de valójában az egész ünnep erre az újjászületésre utal. Már a „karácsony” szavunk is – amely nem magyar, hanem szláv eredetű – a legtöbb (bár nem egységes) értelmezés szerint a „fordulat”, az „átmenet” kifejezésekkel kapcsolatos, illetve összefügg a sötétséggel is. A Nap éves útján december 21-én bocsátja a legkevesebb fényt az északi féltekére. Eddig egyre hódított a sötétség, a természet levetette színes ruháit, és komor, hideg, csendes feketeségbe burkolózott, a következő naptól kezdve viszont már erőre kap a fény. A világosság és a sötétség harcában az élet kerekedik felül, amit minden kultúrában december 21-e körül ünnepeltek.

A rómaiak például ősidőktől fogva Saturnushoz kötötték az évfordulót, mégpedig nagy felfordulással, eszem-iszommal és ajándékozással (mai ünnepünk több elemét ezektől a saturnaliáktól örököltük). Az újjászülető Napot testesíti meg a perzsa Mitra napisten, a római időkben Mithrasként a legyőzhetetlen Nap születésének ünnepe (natalis solis invicti) kapcsolódott hozzá.

Az ezoterikus kereszténységben Krisztus azonosult a Nappal, és naphősként járta végig az évszakok útját. Születésének dátuma, december 25-e tehát szintén az új Nap születéséhez kötődik. Egy régi magyar népi imádság össze is kapcsolja Krisztust és a Napot:

„Fehér rózsa, Mária,
Úr tetőled születik,
Nap tetőled keletik…”

A karácsony napjától vízkeresztig tartó időszak, és az azt megelőző advent is igen gazdag volt néphagyományokban. A legtöbb szokásnak, mint például a karácsonyi asztal alá tett szalmának, a vacsorából megmaradó morzsáknak (amelyeket tavasszal kivetettek a vetőmaggal együtt a földre), az almának, diónak és fokhagymának bajelhárító, egészséghozó és termékenységvarázsló szerepet tulajdonítottak. A világosság térhódítása alkalmat adott arra is, hogy elűzzék a sötétben garázdálkodó rosszat és bajt. Ezek kiseprűzésére szolgált az aprószentek napi (december 28-i) vesszőnyaláb, amellyel házról házra jártak a pásztorok, vagy a bajokozók elrettentésére szolgáló korbács. A karácsony éjjelén merített vizet az „élet vizének” nevezték, és tisztító, betegségűző mosakodásra használták.

A regölés

Sajátos magyar népszokás a kereszténység előtti időkből származó, általában István napkor (december 26.) tartott regölés. A regösök énekeikkel végigjárták a falut, szerencsét, jó termést kívántak a házigazdának, és sokszor a házasulás előtt álló fiatalokat is „összeregölték”. A ráolvasásszerű rigmusok valószínűleg az ősmagyar sámánszertartások elemeit őrzik.

„Emitt keletkezik
Egy szép kerek pázsit,
Abban legelész egy
Csodafiúszarvas,
Csodafiúszarvasnak
Ezer ága-boga,
Misemondó gyertya
Gyújtatlan gyúlladjál,
Ojtatlan aludjál.
Haj regő rejtem!
Azt is megengedte
Az a nagy Úristen.”

A regösénekekben felbukkanó Csodaszarvas, a magyar mondák és a népköltészet gyakori szereplője egyesíti magában a napfordulóval kapcsolatos két fő jelképet, a fát és a Napot. Az agancs szó a fa ágára utal – a csodás szarvas pedig agancsán az újjászülető fényt, a Napot hordozza.

December 13.: Luca napja

A rettegett, banyaszerű Luca a magyar néphitben a gonosszal, a rontó varázserővel függ össze, holott a név eredetileg a latin lux (fény) szóból származik. 12 napon át 13-féle fából kellett elkészíteni a „Luca székét”, hogy majd erre álljanak fel a karácsonyi éjféli misén, és lássák meg, ki a luca, vagyis az ártó személy a faluban. A Lucától karácsonyig terjedő 12 napon a legerősebb a sötétség, így különlegesen sok jóslási praktika, tilalom és varázsló szertartás eshetett erre az időszakra. A luca-kalendáriumot például rögtön ki is próbálhatjuk: megfigyeljük a december 13-át követő 12 nap időjárását, és az egyes napok alapján megjósolhatjuk a jövő év egy-egy hónapjának időjárását.

Érdemes tudnunk, hogy a római naptári fordulópontokat általában a megelőző holdtöltén, a hónap idusán (13-án vagy 15-én) kezdték ünnepelni. A nap jelentőségét emelte, hogy a Julianus-féle naptár hibájából adódóan a középkorban jó négyszáz éven át december 13-a volt az esztendő legsötétebb napja, a napforduló. 1582, Gergely pápa reformja óta a napforduló újra a megszokott helyén, 21-én figyelhető meg.

Takács Mária

Irodalom:

Jankovics Marcell: Jelképkalendárium Jankovics Marcell: Jelképtár Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Amikor magasabb nézőpontból szemléljük a dolgokat, már nem a mindennapi túlélésért folytatott állatias harc drámaiasságát látjuk bennük. Amikor így szemléljük a dolgokat – egy kis fénnyel megvilágítva –, attól még léteznek, csak éppen már másként látjuk őket, és talán érthetőbbé is válnak. Amikor két kutya ugyanazon a csonton marakodik, az azért van, mert csak azt látják, és nem veszik észre, hogy tőlük alig pár méterre több csont is van, további lehetőségek, amelyek miatt az addig vívott harc fölöslegessé válik. Háborúk, egymás meg nem értése, összeütközések, gyilkosságok, feszültségek, gyűlölködések, hiúságok, becsvágyak… Csontok, amelyekért annyi ember marja egymást… De egy kicsit távolabbról, egy kicsit magasabbról, egy kis fénysugárral megvilágítva őket, felismerhetjük valódi értéküket. Az életnek van fényes és sötét oldala, boldog és szomorú pillanatai, azonban ezt el kell fogadnunk, fel kell ismernünk, hogy ez törvényszerű, és meg kell tanulnunk ennek tudatában haladni az élet fénylő és boldog oldala felé.

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 20. szám
2004. február

TARTALOM

• A varázsfuvola
  
  
• Féléves programjaink
  
  
• A római család
  
  
• Rómaiak a nevelésről (idézetek)
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

A VARÁZSFUVOLA

Mozart életműve – és főként életének utolsó éve – minden korban vonzó témát jelentett a kutatók, a tudósok, vagy éppenséggel a zenebarátok számára. Ezért nem meglepő, hogy a Mozarttal és műveivel foglalkozó irodalom mára tekintélyes méretűvé duzzadt. Legismertebb operájáról, a Varázsfuvoláról is temérdek elemzést és véleményt találhatunk. Miért érdemes mégis újra meg újra foglalkoznunk ezzel a varázslatos alkotással? Milyen értékeket fedezhetünk fel még benne és általa? Mi lehet a kulcsa egy újabb vizsgálódásnak?

Következő nyilvános előadásunk izgalmas úton indul el a mű megismerése felé. Bár a Varázsfuvola nem szorul védelemre, mégis megpróbálunk utánajárni a művet szinte születése óta körülvevő – sokszor ellentétes – jellemzéseknek. Összefüggéstelen meséről vagy logikusan felépített mesterműről van szó? Megkíséreljük helyére tenni a látszólag logikátlan elemeket, hogy kutakodásunk végére kiderüljenek az összefüggések, és ráleljünk a tudatos szerkesztés mögött megbúvó tartalomra. Hiszen szimbolikus történetként tekintve a művet, az ember fejlődésének útját kereshetjük az események mögött.

Érdekes párhuzamok felállításával megtudhatjuk, hogy mit tárhat fel számunkra a szereplők sorsa. A női, illetve férfi főhősök próbáinak kiemelésével közelebb juthatunk a nemek tanulnivalójának megfogalmazásához. Mit kell megtanulnia a nőnek, és mit kell fejlesztenie a férfinak? Tamino és Papageno útjának különbségeit körüljárva pedig megpróbálhatjuk megfejteni, hogy mi lehet az ember célja ezen a világon? Hová juthat el a papagenói, egyszerű, örömteljes, de kissé kényelmes ember, és mit jelenthet egy nemes és bátor lélek számára a taminói tanítványság?

A zenei szemléltetéssel kiegészített előadás végére talán láthatjuk majd, hogy miért kiapadhatatlan forrás a Varázsfuvola. Miért lehet örök példa a világban helyét kereső embernek, akinek célja az, hogy megtalálja a szépség, a jóság és az igazságosság felé vezető utat. Az utat, melynek kezdete a feltett kérdésekben is benne rejlik, és amelyekre saját Lelkünk válaszait kell meghallanunk, mert így elmondhatjuk, hogy minket is „a bűvös flóta hangja véd, s mi bátran járjuk át az éjt”.

Szeretettel várjuk minden kedves Olvasónkat a február 6-i előadásunkon, ahol az előadó, Rusznák Laura a szereplők, a tartalom tanulmányozásával és néhány zenei jellemző megismertetésével mutatja be az operát az arra vágyóknak.

Oravecz Péter

 

FÉLÉVES PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

február 6. péntek, 19.00	A varázsfuvola A férfi és a nő próbái Összefüggéstelen mese vagy logikus építmény? Sorsutak: Tamino és Papageno Hogyan szólaltassuk meg saját varázsfuvolánkat? Előadó: Rusznák Laura
február 17-től keddenként, 18.30	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
február 27. péntek, 19.00	Atlantisz Legendák és tudományos elméletek Elsüllyedhet-e egy kontinens? Mit mond a lemeztektonika? Sebek a Föld testén – további katasztrófák nyomai Előadó: Horváth Ferenc
március 5. péntek, 19.00	Leonardo gépei – a kreatív megismerés Megvalósíthatóak-e Leonardo tervei? Teremtő képzelet A tudomány és a művészet egysége Egyedülálló zseni vagy követendő példa? Előadók: Bán Krisztián és Sztanek Péter
március 11-től csütörtökönként, 18.30	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
március 26. péntek, 19.00	Szimbólumok a Mátrixban Képzelet és valóság: Platón barlanghasonlata A karma törvénye: ok és okozat, sors és véletlen Beszélő nevek – mitikus hősök: a jó és a rossz küzdelme Előadó: Benits Péter
április 16. péntek, 19.00	A szerelemről a költészettel Költői szerelem – szerelmi költészet A szerelem arcai Hogyan ne legyünk szerelmesek? Az égi és a földi szerelem Előadó: Knuth Barbara
április 20-tól keddenként, 18.30	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
április 17. szombat	GEA-akció
május 7. péntek, 19.00	Az elme rövid története Mitikus gyökerek Klasszikus és modern elképzelések A gondolkodás kialakulása és elemei A fejlődés lehetőségei Előadó: Grúsz Róbert
május 15. szombat	GEA-akció
május 21. péntek, 19.00	A reneszánsz menedzser A középkor és az újkor határán – a városállamok Machiavelli elmélete – a Mediciek gyakorlata Firenze újjászületik Előadók: Jamrik Andrea és Orbán István
május 22. szombat, 15.00	Az Új Akropolisz 10. Mese- és történetpályázatának eredményhirdetése A díjakat átadja a zsűri elnöke, Csukás István író. A nyilvános eredményhirdetésre mindenkit szeretettel várunk.
június 4. péntek, 19.00	Az Íliász hősei – háború Trója falainál A harc célja Istenek, hősök, emberek Az eposz főszereplőinek szimbolikája Előadó: Rusznák György
június 12. szombat	GEA-akció
június 25. péntek, 19.00	Ré gyermekei Egyiptomi és görög istenek Egyiptomi világkép Világkorszakok, csillagászat, naptár Előadók: Kaposi István és Klatsmányi Péter

 

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

február 7. szombat, 15.30	Andersen: A rút kiskacsa Andersen méltán világhírű meséje kedves és egyben szívszorító történet. Egy kacsának vélt madár átalakulását élhetjük át, amint ráébred arra, ki is ő valójában… A bábjátékot sajátos fénytechnika kíséri. Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.   Kézművesség: papírból hajtogatott madarakból készítünk szélcsengőt
február 28. szombat, 11.45	Fehérlófia Helyszín: Fonó Budai Zeneház
március 7. vasárnap, 15.30	Lázár Ervin: Költőviadal Ismét megelevenedik a Négyszögletű Kerek Erdő, és a népszerű hősök egy versfaragó verseny erejéig megcsillanthatják szunnyadó képességeiket. Dömdödöm gyönyörű versén azonban, amely minden szívet megérint, egyik eszesen kitalált rím sem tehet túl. Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.   Kézművesség: képkészítés montázstechnikával, versfabrikálás
április 3. szombat, 15.30	Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg A mesében egy pilóta meséli el találkozását egy távoli bolygó lakójával, a kis herceggel, aki megtanítja neki az igazi barátság értékét: a hűséget. Gyermekhez és felnőtthöz egyaránt szólnak ezek a szavak: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.   Kézművesség: papírrózsa hajtogatása
május 15. szombat, 15.30	Csukás István: Mirr Murr kalandjai Mirr Murr, a szeleburdi macska és a tiszta szívű kiscsacsi kedves és tanulságos történetei hosszú évek óta a gyerekek kedvencei közé tartoznak. A könnyed nyelven megírt, fordulatokban gazdag történeteket mesemondóink adják elő. Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.   Kézművesség: textilből ujjbábot készítünk
június 5. szombat, 15.30	Mezőszárnyasi – magyar népmese A sárkányok elrabolják a Napot, a Holdat, a csillagokat, és az öreg király három gyöngyömadta lányát… Mezőszárnyasi színdarabbá alakított történetét először a Meseház tagjai adják elő, megmutatva az utat a leendő hősöknek, majd a gyerekek közül toborzott bátor vitézek a saját maguk készítette jelmezben vágnak neki a kalandoknak, hogy kiszabadítsák a közönség soraiból jelentkező hűséges királylányokat. Előadásunkat 4–8 éveseknek ajánljuk.   Kézművesség: jelmezkészítés

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek:
Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, Győr, Munkácsy u. 1.
Széchenyi István Egyetem (VIP terem), 9026 Győr, Egyetem tér 1.
Hotel Rába – Belgian Beer Café,
Bartók Béla Megyei Művelődési Központ, 9021 Győr, Czuczor u. 17.

február 9-től hétfőnként, 18.00	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
február 19. csütörtök, 18.00	Mája játékai Delia S. Guzman könyvének bemutatója Mája a káprázat, a látszatvilág istennője, aki azért játszik, hogy felébressze bennünk a kérdező embert, aki nem elégszik meg a látszattal, és az okok után kutatva elmélkedik… időről, akaratról, művészetről és tudományról, életről és halálról… Előadó: Kassai Zita Helyszín: az Új Akropolisz központja
február 25-től szerdánként, 18.00	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus. Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ
március 4. csütörtök, 18.00	Mesés önismeret Ébresszük fel Csipkerózsikát! Sárkánytan – próbákon edződő hősök A mesék léleképítő ereje A legkisebb királyfi feladata napjainkban Előadók: Solymos Éva és Apáti János Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
március 9-től keddenként, 17.00	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
március 25. csütörtök, 18.00	A HOLD – Fátyol a természet titkain A ciklusok hatása az emberi életre Az égi világ kapuja: a Hold a mítoszokban A holdállás gyakorlati alkalmazásai az önismerettől a kertészkedésig Előadó: Tóth Norbert Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
április 3. szombat	GEA-akció
április 15. csütörtök, 18.00	A varázsfuvola A férfi és a nő próbái Összefüggéstelen mese vagy logikus építmény? Sorsutak: Tamino és Papageno Hogyan szólaltassuk meg saját varázsfuvolánkat? Előadó: Rusznák Laura Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
április 22. csütörtök, 18.00	Mithras titokzatos misztériumai Miről árulkodnak a ránk maradt ábrázolások és feliratok? Próbák és beavatási fokozatok a Mithras-vallásban Kozmikus kulcs, állatszimbolika, iráni hatások Előadó: Benits Péter Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
április 29. csütörtök, 18.00	Szeret? Nem szeret? – kávéházi est A szeretet és a szerelem arcairól beszélgetünk, megidézve költőket, akiket homlokon csókolt a Múzsa. Előadó: Új Akropolisz Helyszín: Hotel Rába – Belgian Beer Café
május 13. csütörtök, 18.00	Egész-ségünkre! A kínai akupunktúra, a kineziológia és a csontkovácsolás közötti összefüggések A tünetek szimbolikája és szerepe a gyógyulásban „Sárkány ellen sárkányfű” Előadó: dr. Németh István Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
május 22. szombat	GEA-akció

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

január 28. szerda, 20.00	Richard Bach: Jonathan Livingston, a sirály Az Új Akropolisz szegedi színjátszó körének előadása Az előadás helyszíne: Alsóvárosi Kultúrház
február 19. csütörtök, 19.00	Emberi kapcsolatok – még egy lépés a kínai bölcsességben A Ji King mai szemmel Természetes egyensúly külső és belső világunkban Az életformálás titka Min múlik kapcsolataink sikere? Előadó: Mayer Márta
február 25-től szerdánként, 19.00	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
március 11. csütörtök, 19.00	A tibeti Halottaskönyv A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadó: Doba Éva
március 25. csütörtök, 19.00	Atlantisz Legendák és tudományos elméletek Elsüllyedhet-e egy kontinens? Mit mond a lemeztektonika? Sebek a Föld testén – további katasztrófák nyomai Előadó: Horváth Ferenc
április 1. csütörtök, 19.00	„Aki levette a józanság szomorú terhét” Don Quijote, egy világmegváltó őrült Az erény és idealizmus, képzelet és józanság kérdései A költő elfedi a valóságot, vagy felfedi az álmot? Előadó: Mayer Márta
április 22. csütörtök, 19.00	Katasztrófák kora A különféle katasztrófák okai Az önkéntesség szerepe a katasztrófák elhárításában Humán ökológia: az emberi természet védelme Előadó: Papp Tibor
május 6. csütörtök, 19.00	Lélek és Szerelem A szem és a szív szerepe a szerelemben A szerelem mint átalakító erő Göröngyök a halhatatlansághoz vezető úton Próbák és próbaadók Előadó: Hegyeshalmi Orsolya
május 20. csütörtök, 19.00	Egész-ségünkre! A kínai akupunktúra, a kineziológia és a csontkovácsolás közötti összefüggések A tünetek szimbolikája és szerepe a gyógyulásban „Sárkány ellen sárkányfű” Előadó: dr. Németh István
május 22. szombat, 10.00–13.00	GEA-akció

A RÓMAI CSALÁD

„Tudd, hogy kisebb vagy, mint a nagy istenek /
– s nagy lész: mindennek kezdete, s vége ez.”
Horatius

Miért érdekes nekünk ma a római család, a római virtus? Hogyan lehetséges, hogy a család valóban tudott nevelni? Miért volt melegebb a családi tűzhely annak idején, mint manapság? Miért nem találjuk meg magunk körül az igazság és a szépség megszentelt helyeit? A római család című előadás január 9-én ezekre a kérdésekre adott mindenki számára továbbgondolható választ.

Nem véletlen, hogy Róma és birodalma csodálatot kelt bennünk ma is. Gondolhatnánk, valamilyen izgalmas titkot ismertek a városállamból óriási birodalmat építő, számos népet, kultúrát közös államban egyesítő rómaiak. Vagy hogy esetleg bizonyos történelmi tényezők összjátéka, a hadiszerencse vagy talán gazdasági okok tették naggyá Aeneas népét.

Cicero azonban (akiben mint nemes és neves rómaiban bizonyára megbízhatunk) meglepőnek tűnő „titkot” árul el. Szerinte a rómaiak páratlan sikereinek oka rendkívül mély vallásosságukban keresendő. Felismerték, hogy akkor él és virágzik a birodalom, ha nemcsak a területét gyarapítják, hanem benső odaadásával minden római polgár folyamatosan táplálja. Polübiosz is azt állapítja meg, hogy a nép lelkületében rejlik a magyarázat. Istenekről való felfogásuk átjárja köz- és magánéletük minden megnyilvánulását.

A rómaiak életében a vallásosság és a mindennapok nem különültek el. Ennek a „nemes gyakorlatiasságnak” a jegyében összefonódott az egyén, a család és az állam szent hármassága. Az élet középpontjában a család állt, amely felnőtt embert faragott a fiatalból: azaz erkölcsi nevelésben részesítette és felkészítette a családalapításra és az állam szolgálatára. A familia a tényleges családon kívül többet jelentett, sok tekintetben megtestesítette azt, amit a rómaiak államuk eszményének tartottak. A hétköznapi életről nem túl bőbeszédűen értekező római forrásokból azt tudhatjuk meg, hogy a családról alkotott felfogás gyakorlatilag nem különült el az államtól. A „város” jelentésű urbs nevet csak Róma városa viselhette, a birodalom más településére nem mondták. Nem véletlen, hogy közel járunk az orbis, vagyis „világ” szóhoz: olyan várost alapítottak, amely megtestesíti a világot – és ennek mintájára ugyanez érvényes a családra, és a még kisebb egységre, az egyes emberre is. A világhoz hasonlóan az ember is anyagi formában nyilvánul meg, de benne lakik a genius is, azaz a legjobb része, amely az istenek világából érkezett, és oda is tér vissza. A város és a család is olyan közösségek, amelyek tudnak ennek az el nem múló résznek a létezéséről, és olyan szent teret képeznek, ahol az erények és a vallásosság őrzése szolgálják az isteneket.

A familia fő erényei a pietas és a virtus voltak. A pietas ideája szerint az ember tartson tiszteletben minden élőt, és legyen társaival szemben megértő, kegyes és megbocsátó. A nehézségeken átsegítő virtus pedig olyan erőt jelent, amelyet csak jó célokra, lelkesült tettekre használnak. Az erények megtanulása és betartása felett az apa, a pater familias őrködött. Az anya, a matrona is olyan szerepet vitt a családban, amelynek minden pillanatát felügyelte és segítette valamelyik isten. Ha arra kérnénk egy „régi” római ismerősünket, hogy mutassa be házát, akkor a ház és a tér úrnője nemcsak a helyiségekbe vezetne be minket, hanem abba a tudásba is, hogy a házi tűzhelytől az ajtón át a kamráig minden egy-egy isten védelme alatt állt. A matrona Ceres istennőnek áldoz, amikor ételt tesz az asztalra, áldott állapotában Diana vigyáz rá, és a szent tüzet, az összetartás és összetartozás szellemi tüzét tápláló Vesta ügyel otthonában a házi tűzhelyre.

A szülők gyermekeiket (legalábbis a köztársaság korának végéig élő hagyományos családmodellben) nagy fegyelemben nevelték. A kisfiúk felnövekedéséhez a hős Hercules erejét kérték. A fiúgyermekek születésük után nem sokkal egy ún. „bullát” kaptak, amely egyfajta talizmánt jelentett, és kör alakjával azt a teljes világot jelképezte, amelyből a gyerekek földi valójukba érkeztek. Hétéves korukig anyjuk nevelte őket, majd apjuk kezdett foglalkozni velük. A szülő tanította meg az írást és olvasást, és többnyire csak a nagyon jó képességű és módosabb házból származó gyerekek jártak iskolába. (Arra, hogy a tanulást az antik világban eredetileg hogyan értették, rávilágíthat az „iskola” szó görög és latin megfelelője: a görög scholé jelentése „gyönyörködtető tevékenység”, a rómaiak ludusa pedig a „játék” szóból származik.) 17 éves korban történt a fiúk felnőtté avatása, amikor apjuk nyivánosan bejegyezte őket a Forumon a római polgárok névsorába. A leánygyermekek, akik Iuno istennő védelme alatt álltak, hasonlóképp otthon tanultak, és mindvégig anyjuk irányította a nevelésüket.

Látható tehát, hogy a gyermekek nevelése elsősorban a családra tartozott. A szülők nem várták el az államtól, hogy az helyettük neveljen és oktasson, és a római gyerek nem azzal lépett át a felnőttkorba, hogy hosszú éveken át a lelkét hidegen hagyó ismereteket halmozott fel. A benső felelősségteljes nevelése, az erények tanulása, a példamutatás és az istenekben való hit sokkal fontosabb volt Róma számára. Lehet, hogy éppen ezt a „titkot” kellene megtanulni tőlük.

Takács Mária

 

RÓMAIAK A NEVELÉSRŐL

SENECA

„Szabályozd erkölcsi magatartását, alakítsd jellemét: a zsenge korban kapott tanítások mélyebben a lélekbe vésődnek. Szokja meg a te véleményeidet, igazodjék tanácsaid szerint: akkor is sokat adtál neki, ha semmi mást nem adsz, csak példát mutatsz. Ez a magasztos kötelességteljesítés hozza meg gyógyulásodat.”

„Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni. Kölcsönössé válik ez – az emberek tanulnak, miközben tanítanak.”

„Tanítsd meg, hogy az élet értéke nem kiterjedésében található, hanem felhasználásában, s hogy megeshet, sőt gyakran megesik, hogy aki sokáig élt, keveset élt.”

„Most még csak nem is keresünk orvost, pedig annak kevesebb dolga volna, ha a bűn kitörésekor hívnánk ki. A zsenge, még nyers lelkek követnék, mikor a helyes utat mutatná. Csak azt vezetik vissza nehezen a természethez, aki elpártolt tőle. Szégyelljük a helyes gondolkodást tanulni. De szavamra, ha erre tanítót keresni szégyen, fel kell adnunk a reményt, hogy ekkora jó véletlenül belénk áradhat.”

„Fáradságot kell hát kifejteni, de hogy az igazat megvalljam, még a fáradság sem nagy, ha – mint mondtam – a lelkünket akkor kezdjük formálni és rendbe hozni, mielőtt még belekeményedne a bűn. De ha már belekeményedett, sem adom fel a reményt. Nincs, amit ne vívna ki a makacs igyekezet, a megfeszített, lelkiismeretes gond. Kiegyenesítheted az akármennyire meghajlított tölgyfa lándzsát; kinyújtja a meleg a meggörbült gerendákat, s természetes növésüket szükség­letüknek megfelelően alakítjuk: mennyivel könnyebben ölt formát a hajlékony és minden folyadéknál képlékenyebb lélek.”

„Ilyennek akarom a lelkünket: sok ismeret, sok tanítás, a régi korok sok példája legyen benne, de eggyé szerkesztve. »Hogyan lehet ezt elérni?« – kérdezed. Szakadatlan erőfeszítéssel: ha semmit sem cselekszünk, csak amit az ész tanácsol. Ha hajlandó vagy rá hallgatni, így szól hozzád: mondj le már végre mindarról, ami felé annyi úton fut a világ. Mondj le a gazdag­ságról: vagy veszély az, vagy teher birtokosának. Mondj le a testi-lelki élvezetekről: elpu­hítanak és elszívják az erődet. Mondj le a nagyravágyásról: felfújt, üres, hiú dolog, nincs határa; egyformán izgatja, ha valakit maga előtt lát, s ha maga mögött; irigységben szenved, méghozzá kétszeres irigységben. Látod pedig, mennyire szerencsétlen állapot, ha az is irigykedik, akit irigyelnek.”

„Miért képzeljem, hogy nem válik bölcs abból, aki nem ismeri a betűket, ha a bölcsesség nem a betűkben rejlik? Tettekre tanít, nem szavakra, s nem tudom, nem biztosabb-e az emlékezet, ha önmagán kívül nincs semmiféle támasza? A bölcsesség nagy és terjedelmes valami, szabad térre van szüksége, földről és égről kell tanulnia, múltról és jövőről, mulandó és örök dolgokról…”

„Minél többet fogad be a lélek, annál jobban kitágul. Emlékszem, erre tanított Attalus, mikor iskolájában ültem, elsőnek érkeztem, és utolsónak távoztam; sétája közben is vitába vontuk, mert nemcsak készséges volt tanítványai iránt, hanem kívánságaikat is megelőzte: »Ugyanaz a cél lebegjen a tanító és a tanítvány előtt: az egyik az utat mutassa hozzá, a másik haladjon feléje.« Aki a filozófust látogatja, naponta elvisz onnan valami jót: vagy gyógyultabban tér haza, vagy gyógyíthatóbb állapotban. Márpedig így fog hazatérni: akkora ereje van a filozófiának, hogy nemcsak azt gyönyörködteti, aki belemélyed, hanem azt is, aki megfordul körében. Ha a napra mész, bár nem azért mentél, lesülsz, ha letelepszel az illatszeres boltban, s kissé hosszabban időzöl, magaddal viszed a hely illatát. És aki filozófushoz fut, valami fontosat hord el, s az még a közömbösnek is hasznára van.”

 

CICERO

„A fiatalember kötelessége, hogy tisztelje az idősebbeket. Ki kell választani közülük a legjobbakat, hogy tanácsukra és tekintélyükre támaszkodjék, mert az ifjú évek tapasztalatlanságát az öregek bölcsességének kell segítenie és irányítania. Az ifjúságot elsősorban a szenvedélyektől kell távol tartani, edzeni a lelki és testi tevékenységben és a munkabírásban, hogy egyaránt töretlen legyen ereje háborús és békés teendőiben… Semmi sem illik annyira az emberhez, mint ha minden tettében és szándékában állhatatos marad.”

 

MARCUS AURELIUS

„Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.”

 

Az idézetek forrásai:

Seneca: Vigasztalások – Polybius vigasztalása. Ford.: Révay József. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1993.
Seneca: Erkölcsi levelek. Ford.: Kurcz Ágnes. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2001
Cicero: Filozófia – A kötelességekről ( I. könyv). Ford.: Havas László. In Cicero válogatott művei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987.
Marcus Aurelius: Elmélkedések (VIII. könyv). Ford.: Huszti József. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974.

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Nem az a legtisztább víz, amely mozdulatlanul áll egy pocsolyában, hanem az, amelyik dalolva ugrik kőről kőre. Ebből kell inni, a legtisztábból. Ez a víz az ütközések során tisztult meg, számtalanszor nekiment különböző köveknek. Ez a víz fájdalmában dalolt, és minden ütközéskor a remény fehér tajtékát és a szivárványt hozta létre.

Az embernek olyannak kell lennie, mint a víz, úgy kell folynia az életen keresztül, mint a víz, ugrándozva, énekelve, megőrizve az áramlást fenntartó belső derűt és erőt. A víz egyszerű bölcsességével kell rendelkeznie, mert a víz mindig tudja, merre megy és hol van a tenger.

Az emberek néha nem tudják, merre haladnak, de ha megtalálnák ezt a belső iránytűt, rájöhetnének. Minden fájdalmat, ütést és kényelmetlenséget csak próbának tekintenének. A természetben minden erre tanít.”

Jorge A. Livraga Az Új Akropolisz alapítója

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 21. szám
2004. március

TARTALOM

• Márciusi programjaink
  
  
• A varázsfuvola
  
  
• Idézetek Mozartról
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Ha elfogadjuk azt a világszemléletet, mely szerint az ember egy mikrokozmosz, akiben a nagy világ folyamatai tükröződnek, akkor ez azt jelenti, hogy bennünk is kell lennie mulandó leveleknek éppúgy, mint sok ciklust túlélő törzsnek. Változó gondolatokból, ingadozó érzelmekből álló napjaink mögött kell lennie valaminek, amire nem hatnak a felszíni rezgések, és ami életünk tengelyének tekinthető.

A fatörzsnek, amely a fa életében minden új tavasszal idősebb és erősebb lesz, kell hogy legyen megfelelője az ember életében is. Nyilvánvalóan csak olyan gondolatok és érzelmek épülhetnek be a „törzsbe”, amelyek kiállják az idő próbáját, és inkább egyetemes, mint személyes értékeknek nevezhetők. És ahogyan a télen lecsupaszított ágakból új rügyek pattannak ki, ugyanúgy a tengelynek tekintett erényeinkből és képességeinkből is új eredmények születhetnek.

A fa egész életében növekszik, és amíg csak él, új leveleket hajt. Az ember is élete végéig tanulhat és adhat magából másoknak. Senki sem annyira öreg, hogy élete csak ismétlésekből álljon, ahol nem születik semmi új. Lehet, hogy a modern korban háttérbe szorult ez a természetes filozófia, ahogyan magát a természetet is már jó ideje nem tanítónknak, csupán forrásanyagot szolgáltató háttérnek tekintjük. De az is lehet, hogy képesek vagyunk változtatni ezen, és a természetet tisztelve újra tudunk tanulni tőle.

Mi adja a levelek értékét? Általuk növekszik, fejlődik tovább az egész fa, és sok kis erőfeszítésük, munkájuk gyümölcse jövő tavasszal egy vastagabb és hosszabb ág, egy erősebb törzs lesz. Ezt az eredményt semmi sem tudja elvenni a fától, és ha évről évre el is veszíti a leveleit, minden tavasz egyértelművé teszi növekedését.

Mit újít meg a tavasz? Az örököt, az értékeset, új életet öntve belé. A mulandót viszont, melynek élettartama legfeljebb egy év, nem tudja megújítani. Mégsem hiábavaló semmilyen próbálkozás, és az sem számít, hogy siker vagy kudarc követi-e, ha tanultunk belőle. Nem elpazarolt idő semmilyen erőfeszítéssel, szenvedésben vagy örömben eltöltött pillanat, ha a tápláló nedvet, a tapasztalatot sikerül eljuttatnunk abba a részbe, amely – akárcsak a fa törzse – túléli a levelek halálát.

Minden pillanat lehetőség valamire. Csak az a kérdés, fel tudjuk-e ismerni azt a lehetőséget, amelyet a nagy világ is támogat. Az évszakok különböznek, a hónapok is másmilyenek. Aki jó termést akar szüretelni, nem vethet bármikor, nem öntözhet, amikor kedve tartja, fittyet hányva a ciklusok törvényére. Ha mindig felismernénk a természet adta lehetőségeket, sokkal kevesebbet hibáznánk.

A februárt, a jégbontó hónapot felváltotta a kikelet hava, a napfény és a természet tavaszi megújulásának a kezdete. Ha van még száraz levél, most meg lehet szabadulni tőle, és új rügyek kikeltésébe lehet fogni.

Minden kedves Olvasónkat szeretettel várjuk rendezvényeinken, előadásainktól és kurzusainktól kezdve egészen a természetvédelmi akcióinkig, és azt kívánjuk mindenkinek, hogy ragadja meg az egész természetet átjáró megújító erő neki szóló lehetőségeit!

 

 

 

MÁRCIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

március 5. péntek, 19.00	Leonardo gépei – a kreatív megismerés Megvalósíthatóak-e Leonardo tervei? Teremtő képzelet A tudomány és a művészet egysége Egyedülálló zseni vagy követendő példa? Előadók: Bán Krisztián és Sztanek Péter
március 11-től csütörtökönként, 18.30	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
március 26. péntek, 19.00	Szimbólumok a Mátrixban Képzelet és valóság: Platón barlanghasonlata A karma törvénye: ok és okozat, sors és véletlen Beszélő nevek – mitikus hősök: a jó és a rossz küzdelme Előadó: Benits Péter

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

március 7. vasárnap, 15.30

Lázár Ervin: Költőviadal Ismét megelevenedik a Négyszögletű Kerek Erdő, és a népszerű hősök egy versfaragó verseny erejéig megcsillanthatják szunnyadó képességeiket. Dömdödöm gyönyörű versén azonban, amely minden szívet megérint, egyik eszesen kitalált rím sem tehet túl. Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk.   Kézművesség: képkészítés montázstechnikával, versfabrikálás

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek:
Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, Győr, Munkácsy u. 1.
Széchenyi István Egyetem (VIP terem), 9026 Győr, Egyetem tér 1.
Hotel Rába – Belgian Beer Café,
Bartók Béla Megyei Művelődési Központ, 9021 Győr, Czuczor u. 17.

március 4. csütörtök, 18.00	Mesés önismeret Ébresszük fel Csipkerózsikát! Sárkánytan – próbákon edződő hősök A mesék léleképítő ereje A legkisebb királyfi feladata napjainkban Előadók: Solymos Éva és Apáti János Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
március 9-től keddenként, 17.00	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.
március 25. csütörtök, 18.00	A HOLD – Fátyol a természet titkain A ciklusok hatása az emberi életre Az égi világ kapuja: a Hold a mítoszokban A holdállás gyakorlati alkalmazásai az önismerettől a kertészkedésig Előadó: Tóth Norbert Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

március 11. csütörtök, 19.00	A tibeti Halottaskönyv A sors törvénye: élet és halál körforgása Csapdák és lehetőségek a megszabadulás útján Halotti szokások és szertartások Tibetben Előadó: Doba Éva
március 25. csütörtök, 19.00	Atlantisz Legendák és tudományos elméletek Elsüllyedhet-e egy kontinens? Mit mond a lemeztektonika? Sebek a Föld testén – további katasztrófák nyomai Előadó: Horváth Ferenc

A varázsfuvola – A férfi és a nő próbáinak tükrében

Wolfgang Amadeus Mozart legismertebb operája, a Bécsben 1791. szeptember 30-án bemutatott A varázsfuvola több mint 200 éve foglalkoztatja az embereket. Temérdek, gyakran egymásnak ellentmondó elemzés és vélemény született már az alkotásról, melynek oka egyrészt az lehet, hogy mi, emberek is sokfélék vagyunk, másrészt pedig a darab is megengedi ezt, hiszen sokszínűsége, különböző jelentésrétegei sokféle értelmezési kulcsot adhatnak a kezünkbe. Ahogy Liebner János zenetudós fogalmazta meg: „A varázsfuvola tükör: önmagát látja, aki belenéz; és amit csak keres, mindent megtalál benne. Teljes, zárt világkép, az univerzum tükre.”

De ahogy az univerzumot sem lehet egyszerre megismerni, ugyanúgy A varázsfuvola univerzumának feltárásához is több időre, az újabb és újabb visszatérések sorozatára van szükség. És minél mélyebbre ásunk a mű megértésében, minél több jelentésréteget sikerül feltárnunk, annál inkább rájövünk, hogy a sokféleség mögött kell lennie egy forrásnak, egy közös gyökérnek, melyből ez a darab is – mint annyi más művészeti alkotás – táplálkozott. Egy közös gyökérnek, mely olyan tudást közvetít, amelyik kortól és helytől függetlenül mindig tudott és tud hatni, és ezért minden emberhez szól.

Ezen az úton, a forrás keresésének útján elindulva az ún. hagyományos világkép kulcsára lelhetünk rá. E világkép szerint a megnyilvánult világot három szintre lehet felosztani. Az örök és múlhatatlan égi világot a mulandó, megnyilvánult formák anyagi szintjével egy köztes tér, az emberi szféra köti össze, mely így kapcsolatban áll mindkettővel, s ezért különösen fontos szerepe van. Ebben a rendszerben elhelyezve a személyeket, könnyebben meg tudjuk határozni a szerepüket. Ez alapján az Éj Királynője és Sarastro, Pamina és Tamino, illetve Papagena és Papageno kettőse egy-egy szint két pólusát képviseli.

A történet során az emberi szint kerül középpontba. Pamina és Tamino fejlődésének útját, szerelmének történetét követhetjük végig, akik állandó döntések, harcok és próbák során érdemlik ki, hogy a Nap égi birodalmába jussanak. Meglátjuk, hogy noha mindketten ugyanahhoz a célhoz igyekeznek, feladataik és nehézségeik merőben mások.

Az út kezdete Tamino elhatározása, hogy kiszabadítson egy ártatlan, szépséges lányt, Paminát, akit Sarastro rabolt el anyjától, az Éj Királynőjétől. Tamino így a mítoszok és varázsmesék hőseire hasonlít, akik rendszerint egy ehhez hasonló helyzetben, minden veszélyről elfeledkezve, az ösztönösen igaznak és jónak tartott érték megmentésére indulnak.

Tamino felindult lelkiállapotban érkezik Sarastro birodalmához, hiszen egy zsarnok ellen kell küzdenie, aki elszakította Paminát az anyjától. A Bölcsesség templomán kopogtat, ahol egy öreg pap lép elé, és kérdéseivel gondolatainak helyességére kérdez rá, szembesíti jövetelének indokaival és okaival. Így fokozatosan ráébreszti arra, hogy meggyőződései helytelen nézeteken alapultak, hogy nem elég csak érezni, szükség van az intelligenciára is, amely meg tudja különböztetni az igazat a hamistól. Itt ébred rá Tamino, hogy mindaz, amit eddig hitt, érzett és gondolt, aminek igazáról annyira meg volt győződve, talán nem is igaz. És különös módon ennek a felismerésnek köszönhetően léphet be Sarastro birodalmába, ahol próbákat kell kiállnia, amelyek fokozatosan egyre nagyobb tudatosságra ébresztik. Láthatjuk, hogy Tamino első próbája akarata aktív erejének helyes mederbe terelésében rejlik, vagyis intelligenciájával meg kell értenie tetteinek mozgatórugóit.

A női oldal próbáin Paminát kísérhetjük végig. Míg Tamino férfi módjára folyamatosan cselekszik, előre tör, és ezen a formán keresztül kell megtalálnia a helyes irányt, addig Pamina megpróbáltatásai mindig valamilyen kötött, passzív állapothoz, kényszerhelyzethez kötődnek, amelyből ki kell törnie. Az ő próbái elsősorban érzelmi szinten vannak. A női lélek érzékeny, befogadó természete miatt nagyon sok mindent érzékel és lát, sőt tud is, de ugyancsak ez teszi lelkileg sérülékennyé és bizonytalanná is.

Sarastro és Pamina első beszélgetése tükrözi Tamino és az öreg pap beszélgetését. Pamina arra kéri Sarastrót, hogy engedje vissza őt az Éj Királynőjéhez, de Sarastro nem engedi el, mert tudja, hogy ez garantálja fejlődését, boldogságát. Amíg Taminóban a megértést kellett felébreszteni, addig Paminában – aki mindennel tisztában van és érti, hogy Sarastrónál kell maradnia – a tiszta érzelmeket kell megerősíteni. Hiába tud mindent, mégis vágyódik anyja után, aki a biztonságos, megszokott világot jelenti számára, ahol a szeretetet magától értetődően megkapta. Az állandó megerősítést igénylő női léleknek a szeretet elvesztésétől való félelem legyőzése az egyik legnagyobb próba. És Paminának most fel kell nőnie arra a szintre, hogy ahelyett, hogy kapni akarja, adni tudja a szeretetet.

Tamino hallgatáspróbájában kapcsolódik össze a két szerelmes próbaútja. Taminónak már világos célja van, kész az élete árán is harcolni érte, minden veszélyt vállalva. A lemondás és akarat egyenes útját járja. Feladata a hallgatás, azaz az ellenállás és kitartás: semmi sem térítheti őt el tiszta szándékától. Viszont így Pamina nem kap megerősítést, kételkedni kezd Tamino szerelmében, teljesen elbizonytalanodik és elkeseredik. Meg kell tanulnia, hogy akkor is tudjon szeretni, ha nem kap viszonzást, mert ezzel azt bizonyítja, hogy már nem önmagát szereti. Saját hatalmas szeretetigényét át kell fordítania, hogy a másik emberben lévő igényre váljon érzékennyé. Erre ébred rá Pamina, és ettől kezdve lesz képes arra, hogy adjon. Ragaszkodását átalakította: megtanult szeretni.

Útjuk során végül Pamina és Tamino egyaránt méltóvá válnak az utolsó nagy megmérettetésre, melyet immár együtt, egységben állhatnak ki. Ezen a végső próbán, az elemek legyőzésén együtt megy át a két szerelmes, és a varázsfuvola segíti lépteiket. Nincs már szükségük semmi másra, csupán az egyetlen belső eszköz, a fuvola hangja vezeti őket.

Ez a csodás segítőeszköz, a varázsfuvola elejétől végig kíséri a próbázókat. Az ókori görögök szerint a hangszerek Apollón ajándékai, és úgy tartották, hogy aki képes rajtuk játszani és harmóniát teremteni, az képes lehet saját személyiségének „hangszerén” is játszani, azaz vágyain és szenvedélyein uralkodva valami ezen túlmutatót alkotni, a lélek harmóniáját megteremteni.

E néhány gondolatnyi vizsgálódásunk alapján is sejthetjük, hogy miért kiapadhatatlan forrás ez a mű. A varázsfuvola rólunk szól, erről az ég és föld között kifeszített emberről, aki a kettősségekben él, és állandó választás elé van állítva. A történet főhősei megmutatják, hogyan kapcsolhatjuk össze a két világot önmagunkban úgy, hogy a tudás és a tett harmóniába kerüljenek egymással, és nem utolsósorban azt is láthatjuk, milyen erő rejlik egy olyan szerelemben, ahol a két ember egyenrangú félként áll egymás mellett és segíti egymást a fejlődés útján.

Rusznák Laura

Idézetek Mozartról

„Világos, tiszta, szép emlékként marad meg bennem ez a nap egész életemen át. Mintegy távolról, halkan csengnek még fülembe Mozart muzsikájának varázshangjai. Így vésődnek be lelkünkbe ezek a szépséges nyomok, melyeket sem idő, sem körülmények nem mosnak el soha, és amelyek jótékonyan hatják majd át meg át egész hátralévő életünket, hőn óhajtott tiszta, világos, szép formát mutatva nekünk e földi lét sötét homályában. Ó, Mozart, halhatatlan Mozart – egy tisztább, jobb, boldogabb életnek mily sok, mily végtelenül sok örökké megmaradó nyomát vésted be muzsikáddal mindnyájunk lelkébe!”

Franz Schubert

„Mozart a filozófia szempontjából még megdöbbentőbb jelenség, mint amikor fenséges művek alkotójaként vizsgáljuk. Soha nem mutatta meg a véletlen egyetlen zseniális embernek a lelkét sem ilyen pőrén. A test a lehető legkevesebbet számított ebben a meghökkentő együttesben, amit Mozartnak hívtak…”

Stendhal

„Ha Mozart vidám is, azért mindig nemes marad; nem bonviván ő, nem csillogó epikureus, mint Rossini: nem gúnyolja az érzelmeit, nem elégszik meg a közönséges könnyedséggel; vidámságában fenséges finomság van; szakaszonként éri el, mert a lelke hajlékony, és mert a nagy művészből, akár a tökéletes hangszerből, egyetlen húr sem hiányzik. De a lényege a tökéletes és boldog szépség abszolút szerelme.”

Taine

„Mozart jókedve: tartós jókedv. Mozart jókedve derűs, zenéjének nyelve olyan, mint egy csendes gondolat; egyszerűsége maga a tisztaság, kristályos tisztaság; minden érzelem játszik benne, mennyei átalakításban. »A mértékletesség abból áll, hogy meghatódunk, mint az angyalok.« (Joubert). Mozartra kell gondolnunk, hogy ezt igazán megértsük.”

André Gide

„Mozart öröksége van olyan jó mentség az emberiség létére, mint bármi más, amit felhozhatnánk, és talán halvány reményt is kínál a túlélésünkre.”

Robbins Landon

„Mozart istenhívővé nevel – sokkalta inkább, mint a templomba járás –, hiszen csak nem lehet véletlen, hogy egy ilyen tünemény érkezett erre a világra, majd harminchat év után eltávozik onnét, bámulatos számban hagyva maga után a páratlan mesterműveket.”

Solti György

„Hiszek Istenben, Mozartban és Beethovenben.”

Richard Wagner

„Rendezőként számomra a mennyország az lenne, ahol az örökkévalóságig próbálhatnám Mozart operáit.”

Peter Hall

„Hallani Mozart muzsikáját olyan, mintha valami jócselekedetet vinne végbe az ember. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miben is rejlik ez a jó befolyás, de jótékonyságában nem kételkedhetünk – minél inkább korosodom, és minél jobban megismerem őt, annál inkább szeretem magát a zenét.”

Csajkovszkij

„A varázsfuvola Mozart szellemi végrendelete.”

Bruno Walter

„…Mozart nem szerette az üvöltözést, a vokális szertelenséget. Éppen ellenkezőleg, Mozartot tartással kell énekelni, bájjal és visszafogottan, alázattal és egyszerűen. És olyan fegyelmezetten kell készülni rá, mint a Spanyol Lovasiskolában. Még és még. És együtt.”

Irmgard Seefried

„Az én egyházam zenéje.”

Bernard Shaw

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„A szabadságot nem a tettek adják, hanem a tudat, amely a tetteket irányítja. Ha cselekedeteinket kívülről irányítják, hiába mondjuk magunkat szabadnak. Ha pedig a cselekvés az ember bensőjéből fakad, a cselekvés szükségességének tiszta tudatából, akkor sincs rá szükség, hogy hirdessük szabadságunkat. Ekkor már szabadok vagyunk.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.

Kulturális Hírlevél 22. szám
2004. április

TARTALOM

• Áprilisi programjaink
  
  
• Leonardo gépezetei
  
  
• Idézetek Leonardo da Vincitől
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Már több éve mind gyakrabban és különböző helyekről hallunk vészjósló hangokat a Föld klímájának változásairól és ezeknek az életre kifejtett esetleges pusztító következményeiről. A huszadik század utolsó évtizedeiben elkészültek az első tanulmányok a légkörbe juttatott szén-dioxid növekvő mennyisége és az üvegházhatás jelensége közötti összefüggésről. És a természet rendkívüli időjárási jelenségei mintha nem győznék bizonyítani, hogy tényleg valami szokatlan történik a világban.

Mint bármelyik élőlénynek, a Föld testének életfunkciói is a benne zajló számtalan kisebb folyamat egyensúlyától függnek, és ha az egyik „szervében” vagy a működésében fennakadás történik, az kisebb vagy nagyobb mértékben, de feltétlenül hat az egész test állapotára is. Amíg ez csak egyszeri esetnek tűnik, nem szoktunk különösebb figyelmet fordítani rá, akárcsak saját egészségünk esetében. De ha a betegség ellehetetleníti az egész szervezet működését, ha például belázasodunk, akkor már kénytelenek vagyunk komolyan venni a helyzetet. Márpedig az ember láza, illetve a Föld növekvő hőmérséklete igen hasonló jelenségnek tűnik.

Az utóbbi időben a Golf-áram gyengüléséről érkeznek hírek az Amerikai Egyesült Államok és az észak-európai országok kutatóitól. Köztudott, hogy mérsékelt éghajlatát Európa elsősorban a meleg felszíni vizet szállító áramlatnak köszönheti. Az ugyanazon a szélességi körön fekvő kanadai tájat ezzel szemben az év legnagyobb részében jég borítja. Ezek szerint a figyelmeztetések szerint – ha a folyamat nem áll meg – Európa egy kb. 10 000 évvel ezelőtti állapotába térhet vissza, azaz egy újabb jégkorszak fenyegeti.

A kérdés, amelyre senki sem adhat egyértelmű választ, hogy az embernek mekkora szerepe van a mostani helyzet kialakulásában. Itt felsorolhatnánk számtalan, egyesek által „a természet elleni merényletnek” nevezett cselekedeteinket, mint például az őserdők mai napig nem szűnő kiirtását, vagy az ipari tevékenységek káros melléktermékeinek növekvő mennyiségét, de például a globális légkört hasonlóképpen befolyásoló tűzhányók kitöréséért már nem tehetjük felelőssé az embert. A középkorban Európa a mainál jóval hidegebb teleket élt át, amikor az Északi-tenger is befagyott, ebben viszont aligha lehetett szerepe az embernek.

Viszont, ha legalább a tőlünk függő okokra szeretnénk hatni, és az általunk okozott károkat helyreállítani, de ezt a különböző, egymásnak ütköző lokális érdekek miatt nem tudjuk megtenni, akkor csak tehetetlenül szemlélhetjük a globális érdek hiányából fakadó egyre inkább globálissá váló válságot. Egyvalamiben azonban biztosak lehetünk: bárki vagy bármi okozta is a rendellenességet, az elszenvedői mi leszünk, mindannyian, az állat- és növényvilággal együtt. Az egyszer kifejtett hatásnak előbb vagy utóbb lesz egy ellentétes irányú hatása, és ez alól a természetben nincs kivétel. Ha ezt az egyszerű igazságot fel tudnánk már végre fogni, és belátnánk, hogy a véletlen fogalma csak tudatlanságunk szüleménye, akkor talán megnyílnának a megértésünk elől eddig elzárt kapuk, és átélnénk a természet nagy Életének csodáját, amely egyéni életünkben is megnyilvánulhat. Ha tegnapi hibáink miatt ma még szenvednünk kell, akkor legalább tanulhatnánk belőle, és a mai és holnapi jó cselekedeteinkkel holnapután jobbíthatnánk mind önmagunk, mind utódaink sorsán, és teljesebbé tehetnénk a Föld hatalmas élő harmóniáját.

 

 

 

ÁPRILISI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 250 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszín: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség)

április 16. péntek, 19.00	A szerelemről a költészettel Költői szerelem – szerelmi költészet A szerelem arcai Hogyan ne legyünk szerelmesek? Az égi és a földi szerelem Előadó: Knuth Barbara
április 17. szombat	GEA-akció Hárs-hegyi kilátó és környékének megtisztítása. Találkozó: 9 órakor a 22-es busz Szépjuhászné megállójában.
április 20-tól keddenként, 18.30	Életre való filozófia Filozófiai bevezető kurzus.

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

április 3. szombat, 15.30

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg A mesében egy pilóta meséli el találkozását egy távoli bolygó lakójával, a kis herceggel, aki megtanítja neki az igazi barátság értékét: a hűséget. Gyermekhez és felnőtthöz egyaránt szólnak ezek a szavak: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Előadásunkat 6–12 éveseknek ajánljuk. Kézművesség: papírrózsa hajtogatása

GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek:
Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület, Győr, Árpád u. 9.
Széchenyi István Egyetem (VIP terem), 9026 Győr, Egyetem tér 1.
Hotel Rába – Belgian Beer Café,
Bartók Béla Megyei Művelődési Központ, 9021 Győr, Czuczor u. 17.

április 3. szombat	GEA-akció
április 15. csütörtök, 18.00	A varázsfuvola A férfi és a nő próbái Összefüggéstelen mese vagy logikus építmény? Sorsutak: Tamino és Papageno Hogyan szólaltassuk meg saját varázsfuvolánkat? Előadó: Rusznák Laura Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
április 22. csütörtök, 18.00	Mithras titokzatos misztériumai Miről árulkodnak a ránk maradt ábrázolások és feliratok? Próbák és beavatási fokozatok a Mithras-vallásban Kozmikus kulcs, állatszimbolika, iráni hatások Előadó: Benits Péter Helyszín: Széchenyi István Egyetem (VIP terem)
április 29. csütörtök, 18.00	Szeret? Nem szeret? – kávéházi est A szeretet és a szerelem arcairól beszélgetünk, megidézve költőket, akiket homlokon csókolt a Múzsa. Előadó: Új Akropolisz Helyszín: Hotel Rába – Belgian Beer Café

SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
Helyszínek: az Új Akropolisz Központja, 6721 Berzsenyi u. 3.
Alsóvárosi Kultúrház, 6725 Rákóczi u. 1.

április 1. csütörtök, 19.00	„Aki levette a józanság szomorú terhét” Don Quijote, egy világmegváltó őrült Az erény és idealizmus, képzelet és józanság kérdései A költő elfedi a valóságot, vagy felfedi az álmot? Előadó: Mayer Márta
április 22. csütörtök, 19.00	Katasztrófák kora A különféle katasztrófák okai Az önkéntesség szerepe a katasztrófák elhárításában Humán ökológia: az emberi természet védelme Előadó: Papp Tibor

LEONARDO GÉPEZETEI

Leonardo da Vinci (1452–1519) igazi reneszánsz személyiség volt. Festő, szobrász, feltaláló, természettudós, csillagász, biológus, filozófus egy személyben.

Találmányainak kéziratai különböző kéziratgyűjteményekben maradtak fenn, ezek közül a leghíresebb az Atlanti Kódex, amely kb. 1200 ábrát tartalmaz. Leonardo összesen mintegy 7000 rajzot készített, melyeknek szinte mindegyike önálló találmány, újítás vagy új technikai megoldás volt. Többek között tervezett repülő szerkezeteket, ejtőernyőt, egyéb járműveket, tengeralattjárót, különféle hadigépeket, gőzgépet, vízszivattyút, valamint a legkülönbözőbb felhasználási területen alkalmazható gépeket.

Találmányainak legnagyobb része nem ölthetett testet életében, de ez nem jelenti azt, hogy nem is voltak megvalósíthatóak. Környezete legtöbbször elutasító volt, ami szinte magától értetődő. Az emberek a jövőjüket általában olyan elemekből építik fel, amelyek a rendelkezésükre állnak. Hiába ajánlotta fel hadigépeit Leonardo, nem értették, miért kellene harckocsit vagy tengeralattjárót használni, amikor van lovasság és vannak hajók. Más példák is vannak erre a jelenségre történelmünkben. Amikor 1865-ben egy német mérnök kitalálta, hogyan lehet zenét továbbítani egyik helységből a másikba, a szakemberek csak kinevették. Teljesen feleslegesnek vélték a hangátvitelt, hiszen távírón minden szükséges információt pontosan és olcsón lehetett továbbítani. Vagy amikor 1938-ban feltalálták a fénymásoló gépet, úgy ítélték meg, hogy teljesen felesleges pénzkidobás, hiszen ott az olcsó és jól használható indigó… Éppen ezért az igazi feltalálók, akik valóban valami teljesen újat hoznak létre, nem lehetnek „próféták” saját korukban. Leonardót sem ezért a munkásságáért tisztelték, hanem festészetéért.

Ezért lehetett, hogy legtöbb találmányát csak évszázadok múlva építették meg, illetve „találták fel” újra, némelyiket csak a 20. században. Ebben azonban az is közrejátszott, hogy életében nem adta ki kéziratait, halála után pedig mintegy 100-150 évre eltűntek a rajzai. Utólag gyűjtötték össze őket és tették kódexekbe a 16. század végétől. A mai napig foglalkoznak a találmányaival. Sárkányrepülőjét néhány hónapja építették meg az eredeti tervek alapján, és egy autógyár szélcsatornájában tesztelve megállapították, hogy igen jól tud repülni. Az általa tervezett ejtőernyővel ugrott ki 3000 m magasról egy híres ejtőernyős, hogy bebizonyítsa Leonardo találmányának működőképességét.

Mi volt Leonardo titka? Hogyan volt képes ennyire előre látni a jövőt, és megjósolni, illetve megtervezni azokat a szerkezeteket, amelyek akkor még teljesen ismeretlenek, sőt elképzelhetetlenek voltak, ma pedig már magától értetődő módon használjuk őket?

Ha zsenialitásának tulajdonítjuk képességeit, valószínűleg nem járunk messze a valóságtól. A zsenialitással azonban van egy kis gond: nem lehet utánozni. A zsenialitás tanulhatatlan, az ilyen embert csak csodálni tudjuk, de követni, példájából tanulni aligha. Szerencsére Leonardo esetében nem pusztán erről van szó. Ezt egyre többen észreveszik, és az utóbbi időben egy sor könyv jelent meg olyan témákban, mint például hogyan gondolkodjunk úgy, mint Leonardo, hogyan legyünk olyan kreatívak, mint Leonardo.

Hiszen Leonardo rendkívül kreatív volt, és képes volt magában megvalósítani ennek az erénynek minden oldalát. Állandóan teremtett: hol egy festményt vagy szobrot alkotott, hol egy-egy találmányát vetette papírra. Állandóan élt benne a teremteni, jobbítani vágyás. Mindig figyelte környezetét, és mindig volt egy-két jó ötlete a jobbításra. Ha egy nehézséggel találkozott, addig fáradozott, amíg valamiféle megoldást nem talált rá. Ha valahol hiányt észlelt, igyekezett kitölteni. Számára nem léteztek lehetetlen dolgok…

Figyelmének középpontjában maga a természet állt. Elmélyülten figyelte a folyók sodrát, a szél kavargását, a madarak repülését, és ezekből képes volt megsejteni a természet rejtett mozgatórugóit, törvényeit. Ezért volt képes arra, hogy a madarak repülését tanulmányozva olyan repülő szerkezeteket tervezzen, amelyeknél megfelelőbbet csak a 20. században építettek.

Fontosnak tartotta tehát a környezet megfigyelését, a tapasztalatot. Azt írta, hogy ha az ember anélkül próbál következtetésekre jutni, hogy előtte tanulmányozta volna a természet működését, akkor valószínűleg tévútra jut, belevész saját elméjének kuszaságába. Ha azonban a természet megfigyeléséből következtetni tud az azt mozgató törvényszerűségekre, akkor már nincs szüksége több tapasztalatra, felesleges a természet újabb és újabb megnyilvánulásait kutatnia. A feladata a megtalált törvényekkel összhangban élni. Többen kiemelik, hogy Leonardo találmányainak mindegyike összhangban van a természettel, ellentétben a mai kor legtöbb technikai vívmányával.

Különleges tehetségének másik oka a képzelőereje. Megfigyelhető, hogy még a legbonyolultabb találmányait is határozott vonalakkal, helyesbítés nélkül rajzolta meg, ehhez pedig arra volt szükség, hogy előzőleg „lássa” a megvalósítani kívánt szerkezetet. Képesnek kellett lennie arra, hogy képzeletben működtesse, „tesztelje” találmányait, és még gondolatban helyesbítsen, ha valamilyen hibát talált.

Ez a két fő erénye természetes módon kiegészítette egymást. Miután hosszasan tanulmányozta a víz „működését”, már képes volt maga is elképzelni a vizet olyannak, amilyen valójában. Már nem kellett a folyóparton ülnie, hogy láthassa, hogyan viselkednek a hullámok. Képzeletében pontosan látta, hogyan fognak a hullámok találkozni, hogyan fog a sziklának csapódott tajték visszahullani a vízbe. Ezért festményein teljesen élethűen tudta a vizet lerajzolni.

Ezt a képességet a mai világban egyre nehezebb megvalósítani, hiszen rengeteg eszközünk van, melyekkel – mint valamiféle mankókkal – igyekszünk támogatni általában tanításra szoruló képzeletünket. Ma már nem kell elképzelni egy regényhőst, hiszen elképzelik helyettünk a szakemberek, akik „filmvászonra álmodják” őket, csakúgy, mint sok képzeletbeli lényt a technikai effektusok segítségével. Ma nem kell kitalálnunk egy használati tárgyat, hiszen már kitalálták helyettünk. Nekünk csupán az a feladatunk, hogy megvegyük és használjuk. Ha „elszáll” a számítógépünk, nincs lehetőségünk arra, hogy elgondolkodjunk a hibán és igyekezzünk kijavítani. Panaszkodhatunk, de aktívan nem tudunk változtatni a helyzeten, legfeljebb úgy, hogy veszünk egy jobb gépet.

A fenti példákból jól látható, hogy újra fel kell fedeznünk az aktivitás és a képzelet erejét. Hiszen lehet, hogy egy számítógép működésén nem fogunk tudni változtatni, de biztosan van olyan része az életünknek, olyan eleme környezetünknek, melyen képesek vagyunk jobbítani nap mint nap. A sok kis eredmény teszi lehetővé, hogy egyre jobban tudjunk jótékonyan hatni a körülöttünk lévő, illetve a bennünk lévő világra.

Sztanek Péter

IDÉZETEK LEONARDO DA VINCITŐL

„A tapasztalat soha nem csal meg, csak a megítélésed csalhat meg…”

„…ahol hiányzik az értelem, ott a lárma foglalja el a helyét…”

„A természetben nincs hatás ok nélkül. Ha látod az okot, nincs szükséged tapasztalatra.”

„Tanulmányozd először az elméletet, aztán jöjjön a gyakorlat, mely belőle származik.”

„Ha megvan az ok, akkor a természet azon a legrövidebb úton fejti ki hatását, amelyen csak lehetséges.”

„Ahogy a vasat belepi a rozsda és a víz megposhad, vagy a hidegtől jéggé lesz, úgy az értelem is, ha nem használjuk, megromlik.”

„A tudomány a hadvezér, a gyakorlat pedig a sereg.”

„Az eszme avagy a képzelet az érzékek kormányosa és kantárja, mert az elképzelt dolog mozgatja az értelmet.”

„A természet tele van olyan igazságokkal, amelyek még sohasem jelentek meg tapasztalható formában.”

„Az ember mint Isten képmása, a világ kicsiben, annak harmóniáit testesíti meg. Mikrokozmosz, amelyben ott a makrokozmikus teljesség.”

„A jó emberek természetüknél fogva törekednek a tudásra.”

„A becsvágyóknak, akik sosem elégszenek meg az élet áldásával és a világ szépségeivel, az a kényszerű büntetésük, hogy sosem érthetik meg az életet, és érzéketlenek maradnak a mindenség javaival és szépségével szemben.”

Az idézetek forrásai:

Leonardo da Vinci válogatott írásai – Ízelítő a polihisztor életművéből. Válogatta: Csorba F. László. Ford.: Krivácsi Anikó. Typotex Kiadó, Budapest, 2002.
Leonardo da Vinci: Válogatott írások. Ford.: Kardos Tibor. Művelt Nép, Budapest, 1953.
Leonardo da Vinci: Tudomány és művészet. Ford.: Kardos Tibor. Helikon Kiadó, Budapest, 1960.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Az evolúció

„Noha az evolúció törvénye egy és ugyanaz, mondhatjuk, hogy különböző ütemben halad. Annak az embernek, aki úgy dönt (vagy pontosabban nem dönt sehogy, hanem átengedi magát az élet sodrásának), hogy azt az életet éli le, melyet a sors hoz, minden különösebb igények és törekvések nélkül, annak az idő nagyon hosszú, lelki és fizikai értelemben egyaránt. Az élet folyása természetesen továbbvisz, de ebben az esetben lelassul annak a tehetetlensége folytán, aki hagyja magát sodortatni, és nem mozdítja saját lábait. A nehézségek szükségképpen megjelennek, mert ezek nem maradnak el az illető tudatos vagy tudattalan érdeklődésének hiánya ellenére sem. A próbák próbák, a karma pedig karma, akár elismerjük, akár nem. Ha ezt nem tudjuk és nem ismerjük el, haladásunk lelassul, nehézségeink nagyobb alakot öltenek, és ezzel nagyobb lesz az okozott szenvedés is. De az is megtörténhet, hogy a fájdalom hatására felébred a tudat, és megkérdezi, mi végett születtünk, akkor is, ha eleinte elsősorban csak saját életének miértje és saját akadályai érdeklik.

Egy dolog sodródni, és valami egészen más saját erőnkre támaszkodva járni. Ha az utóbbit választjuk, akkor elfogadtuk, hogy az evolúció útján vagyunk. Látjuk, hogy az élet nem állhat a körülmények ismétlődő és haszontalan halmazából, amelyek legtöbbje inkább fájdalmat, mint élvezetet okoz. Épp ellenkezőleg: minden, ami történik, bármennyire jelentéktelennek tűnik is, fontos és tanító. Azt tanítja meg nekünk, amire életünknek ebben a pillanatában szükségünk van.

Tehát úgy kell tekintenünk, hogy életünk minden helyzetére szükségünk van. A törvény igazságos, és az evolúció törvénye ránk szabja a tapasztalatok egész sorát, melyek elkerülhetetlenek mindaddig, amíg nem vésődnek bele a magasabb tudatunkba, addig, amíg nem válnak érthető igazsággá, amely az annál is nagyobb igazságokhoz vezethet. Ebben a törvényben nincsen se keménység, se fatalizmus. Éppen ellenkezőleg: igazságosan elénk tárja tudatszintünk emelésének eszközeit további tapasztalatok révén, és a lehetőséget, hogy a szintünkhöz nem illő tetteket megfelelőbbekkel cseréljük le.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött: 9021 Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 322-182.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Nyitva tartás: hétköznap 18–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.