Szókratész aktualitása

    Tógás figura integet„Ha azt hiszitek, hogy egyesek megölésével valakit is meggátolhattok abban, hogy helytelen életetekért korholjon benneteket, nem jól gondolkoztok. A legszebb és legkönnyebb nem a mások megakadályozása, hanem magatok előkészítése, hogy a lehető legderekabbak legyetek.”

    Szókratész, Athén élő lelkiismerete mondta ezt védőbeszédében i. e. 399-ben, a koncepciós perben, amelyben koholt vádak alapján igyekeztek elítélni őt, aki egész életében Athén javára cselekedett. A jellegzetes megjelenésű filozófus többek között azzal is kivívta vádlói haragját, hogy sohasem az alapján cselekedett, hogy az éppen aktuális államvezetés mit tartott volna helyesnek, hanem azt tette, amit a lelkiismerete diktált.

    Ebben segítette a delphoi jósda jelmondata, amelyet egész életében alkalmazott magára: „Ismerd meg önmagad!”. Ennek a szellemében kereste saját lényegét, saját természetének javítási lehetőségét. Ráadásul keresésében szövetségesekre talált Athén ifjúságában, akiket nem múló buzgalommal igyekezett rávenni – ahogy ő mondta, csipkelődő bögölyként – arra, hogy változtassanak életükön, tekintsék a filozófiát tetteik mozgatórugójának.

    Szókratész azt vallotta, hogy a helytelen gondolatokat, tetteket ki lehet javítani, hiszen a tudatlanság az okozójuk. Feladatának pedig azt tekintette, hogy erre az államnak is kedvező gondolkodásmódra minél több embert rávezessen.

    Lépcsőző tógás figuraÁm a független, gondolkodó, rágalmakat és kicsinyes praktikákat elutasító emberek szinte élő vádiratok a politikai, vallási, gazdasági vagy más lepel alatt pecsenyéjüket sütögetők ellen. Ezért igyekeztek eltávolítani az élők sorából, vagy legalább a városból az egyre népszerűbbé váló Szókratészt, ami sikerült is nekik, hiszen a filozófus nem menekült el, kiitta a méregpoharat.

    Platón műve nyomán a bölcs példája több ezer évet túlélt, és ma is friss, élénk. Aki mást vádol saját helytelen életéért, az megfeledkezik arról, hogy saját magunk javítása, fejlesztése, nemesedése inkább jelentene megoldást a gondokra. Szókratész nem vádolt. Úgy gondolta, kinek-kinek a saját lelke nyújtja be a vádiratot, ha megfeledkezik az erényekről. Márpedig erre ő a halál árnyékában sem volt hajlandó, mert „jó emberrel nem történik semmi rossz se életében, se halálában”.


     

     

    Cimkék