Szabadon gondolkodni, együtt cselekedni


    fenceÉletünk minőségét jelentősen befolyásolják emberi kapcsolataink és a többiekhez fűződő viszonyunk. Mégis, egyre erősebben mérgezi hétköznapjainkat a gyűlölet és az ebből fakadó félelem. A szélsőségek együtt járnak: ahol gyűlölködnek, ott félnek, és aki gyűlöletet kelt, gyűlölettel telve beszél vagy cselekszik, joggal fél attól, hogy őt is gyűlölik. Végül már senki sem tudja, hol kezdődött ez az ördögi kör…

    A probléma nem új keletű, a történelem folyamán számtalanszor felütötte már a fejét, hiszen az ellenszenv okai mélyen az emberi természetben gyökereznek: az önzésben és a tudatlanságban. A rosszul értelmezett túlélési ösztön újra és újra arra késztette az embereket, népeket, hogy bezárkózzanak és a közös értékek és együttműködés lehetőségének keresése helyett ellenségesen viszonyuljanak mindenkihez, aki különbözik tőlük és így talán veszélyt jelent rájuk.

    A filozófia, a bölcsesség szeretete és keresése arra sarkall, hogy megismerjük és jobban megértsük a többi embert – ezáltal önmagunkat is. Amit pedig kellőképpen ismerünk, azt legtöbbször meg is szeretjük, hiszen felfedezzük értékeit. Amikor látjuk a jót, akkor jóindulattal tudunk viseltetni mások nehézségei iránt és képesek vagyunk elfogadni meglévő hiányosságaikat is.

    Az elfogadás és a nyitottság azonban önmagában kevés a többiekkel való harmonikus együttműködéshez. A pozitív viszonyulás kialakításához bátorságra, belátásra és következetességre is szükségünk van, hogy úgy fogadjuk el és tiszteljük egymást, hogy közben megőrizzük önazonosságunkat és saját értékeinket. Így jöhet létre a filozófiai alapokon nyugvó összefogás, ami nemeslelkű tettekkel párosulva az önzés és félelem hathatós ellenszerévé válik.

    árvízvédelemAz aktív filozófia tehát a gyűlölet és a kirekesztés ellen hat, mert kutatásra és cselekvésre ösztönöz. Bár kevésnek tűnhet, amit egy-egy ember tehet a harmonikus egymás mellett élésért, de ha a sok egyéni jó szándék összeadódik, az képes visszaszorítani mindazt, ami romboló és elválaszt egymástól.

    Minden apró udvarias tett, jó szándékú cselekedet olyan, mint egy kis meggyújtott láng a sötétségben. Talán csak pár pillanatig nyújt melegséget, de addig is megvilágítja a világ egy kis részét. És közben talán újabb és újabb fényforrásokat gyújt maga körül.



    Ez a cikk ingyenes havi kulturális hírlevelünk 2016. novemberi számában jelent meg. Ha nem szeretnél lemaradni a legújabb írásokról, a főoldalon iratkozhatsz fel.

     

    photo credit: Tyler Burrus via Flickr és Új Akropolisz