Reménysugarak a rengetegben

Szerző
tollak a kézben„Mentsük meg a reményt!” címmel hirdettük meg márciusban az Új Akropolisz Filozófiai Iskola 18. Erénynek erejével novella- és esszépályázatát, amelynek eredményhirdetése november 17-én volt a Főnix Kultúrműhelyben A filozófia világnapja tiszteletére.

Pályázóink a kiírásban szereplő mottók mentén összeszedett gondolatokkal közvetítették, művészi eszközökkel láttatták korunk nehézségeit. Érdekes volt megfigyelni, hogy mi foglalkoztatja a sok-sok életkor szerint is fiatalt és a lélekben ifjú idősebb nevezőinket. Hogy miben látják a jövő felé vezető lépést? Ezt a filozófiai gondolkodásmódra és életvitelre fogékony szerzőink mottóválasztása fémjelzi legjobban. A megadott lehetőségek közül a következő két idézetet választották talán legtöbben írásmunkájuk mottójául: 1. „Nem a világot érdemes megváltoztatni, és erre nincs is szükség. Elég, ha megváltoztatjuk az ember világról alkotott képét. A kulcs az emberben van, és az ember mindennek a kulcsa”; 2. „Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani – mindenestül”.

Számos írás mutatott rá korunk válságára, az emberség háttérbe szorulására és az emberiség küszködésére. Szerzőink a pályázati kiíráshoz hűen azonban nemcsak felhívták a figyelmet a szociális, morális és tudásbeli hiányosságokra, hanem értékkereső szemmel és értékteremtő képzelettel kiutat is mutattak, reményt mentettek. A korábbi évek írói megmérettetéseihez hasonlóan a továbbjutáshoz ezúttal sem volt elegendő csupán a tényfeltárás, a helyzetelemzés, vagy a szép formavilág és a tehetséges írói véna. Reménysugarat kerestünk a rengetegben.

az eredményhirdetés közönségeA beérkezett 211 pályaművet a zsűri Kovács M. Balázs író elnökletével megrostálta, és első körben 30 írásmunkát juttattak tovább. Ezek közül került ki az a legjobb 15 pályázat, amelyet az eredményhirdetésen részletesen is értékeltek a kiírók. Az ítészek egyenként kiemelték az értékeiket, és a továbbfejlődés reményében megemlítettek egy-két hiányosságot vagy hibát is. Az idei írórangadót Buka Zsuzsa, 23 éves egri főiskolás nyerte Összekulcsolva című esszéjével, amelynek lényeglátása, építő szellemű viszonyulása – az írásban hemzsegő idegen szavak ellenére is – kivívta a zsűri elismerését.

„…Világunk azonban nem egy lineáris struktúra, hanem holografikus rendszer. A társadalom egyetlen pontján elindított pozitív vagy negatív inger végiggyűrűzik az egész rendszeren, egyetlen tagját sem hagyva változatlanul. Gyakran elfelejtjük, hogy a társadalom nem más, mint emberek láncolata. A képernyőnkön mozgó platóni árnyak még elterelik ugyan figyelmünket azokról az eseményekről, melyek közvetlen közelünkben zajlanak, az ember mégis fokozatosan ébred saját teremtő potenciáljának tényére. A jövő a saját döntéseink függvénye. Ha lelkeink nyílt érzékenységgel fordulnak egymás felé, nincs szükségünk közvetítőre. Senki sem akadályozhat meg abban, hogy kulcsokra leljünk egymásban.” – hangsúlyozza esszéjében a győztes.

Krecz Attila 2. helyezést ért el Rendszerhiba című novellájával, amelyben – a pályázatban csaknem egyedülállóan – álutópisztikus világot jelenít meg. Az írásában ábrázolt rendszer közönyös és gépies embereket nevel, akiket teljesen lekötnek érzéki kényelmeik, többek között az ízvilág is. Amikor azonban a hírcsatornák a Világ Íz Adatbázis összeomlásáról adnak tájékoztatást, az emberek elözönlik és kifosztják az üzleteket… a főszereplő pedig választásra kényszerül a mű étel és az organikus élelmiszer között. A szerző szatirikus fogalmazásmódjával is kiemelkedett a mezőnyből: fantáziadús írásszüleményében úgy figurázza ki világunk esztelenségeit, hogy nem kritikát gyakorol, hanem elgondolkodtat.

zsűri, helyezettek, különdíjasokEbben az esztendőben két harmadik helyezést adtunk ki: az egyiket Marschal Nikolett Az igazi egységet a különbözők alkotják című esszéje, a másikat pedig Takács Edina Adél Szivattyú című novellája nyerte el. Marschal Nikolett esszéjének az az alapkérdése, hogyan lehetünk önmagunk. Ennek kapcsán a szerző többek között kifejti, hogy: „…Aki tudja, hogy ő is a természet része és minden a javát szolgálja, ha összhangban él vele és engedelmeskedik törvényeinek. Ha így kezdünk el élni, akkor azok a bizonyos »kellek«, »illikek«, »muszájok« belülről jönnek majd. […] A belső szabadság, a bátor és tudatos emberek kiváltsága, akik meg mertek küzdeni magukkal, s nem másoktól várták önmaguk képletének megoldását. Saját magukon dolgoztak hosszú időn keresztül, a saját magukat megfejtő módszerekkel.”

Takács Edina Adél szívhez szóló novelláját áthatja a szivattyú szó kettős értelme. Egy hátrányos helyzetű kisgyerek egész élete egy „szivattyú”, de akármilyen rossz is, meg lehet javítani, ahogyan az apja meghibásodott szivattyúja is újra összerakható. Nehéz olyan jelképet találni manapság, amelyet ne lehetne elcsépeltnek mondani, itt mégis ezzel találkoztunk. A történet a kíméletlen valóságot ábrázolja, mégis reménykeltő. Nemcsak azoknak csillanhat fel a megoldás, akik nehéz sorsúak, hanem mindazoknak sokat adhat, akik valamiért úgy érzik, hogy eddig nem teljesedhettek ki.

Köszönjük a sok közkinccsé tett pályázatot, és egyúttal dicsérjük a szerzők gondolati sokszínűségét és mélységét, valamint hogy a zsűri elé tárták reménykeltő alkotásaikat. Reméljük, hogy nemcsak az amatőr vagy félprofi írók népes tábora fogja megismerni ezeket a novellákat és esszéket, hanem egyre szélesebb érdeklődésre talál ismerőseink körében is – egyrészt a közönségszavazásnak köszönhetően, másrészt az elektronikus hírlevelünk hasábjait olvasók között, mert aki elolvassa a díjazott pályaműveket, egy kis remény már attól beleköltözik, hogy tudja, erénynek erejével nincs egyedül.



Az eredményhirdetésről készült videó itt megtekinthető.
 

 

Cimkék