A női archetípusok rövid jellemzése


    Aphrodité – szeretet, szerelem

    „Virágzóbb, mint a mező, szebb, mint a tenger mosta kagylóhéj, frissítőbb, mint a jég, puhább, mint a hattyú tolla, szilajabb, mint a vihar, élőbb, mint a tűz…” (Ovidiusz)

    Szépség és szeretet
    Az ógörög mítosz szerint a tenger habjaiból születő Aphrodité a szerelem és a szeretet istennője, a tökéletes szépség és harmónia megtestesítője. Vonzódik mindenhez, amit szépség leng körül, és maga is szívesen teremt szépséget, szeret alkotni. Kreativitása érzékenységéből fakad: érzékszervein keresztül intenzív kapcsolatba lép alkotása tárgyával, a festménnyel, a tánccal, a zenével vagy bármi mással. Ragyogó kisugárzása mindent megszépít önmaga körül. Ez a csillogás egyben hatalom is, segítségével könnyen megszeretteti magát másokkal. Aphrodité maga az életöröm, kedvét leli az apró szépségekben: virágokban, illatokban és ízekben.

    Értelem és érzelem
    Az a nő, aki Aphrodité erejét hordozza, egyszerre kreatív és a romantikus alkat. Szerelmének ereje előhozza és felerősíti mások kreativitását is, mert meglátja a bennük rejlő képességeket. Hisz mások álmaiban, és a nekik szentelt figyelemmel segíti őket a kiteljesedésben és a terveik megvalósításában.

    Általában kreatív, érzékeny és bonyolult férfiakat választ. Mivel könnyen lesz szerelmes, gyakran csöppen szerelmi kalandokba. Fontos, hogy megtanulja kezelni azt az adottságát, hogy a férfiakban azonnal vonzalmat ébreszt. Hogy a szerelem ne csak a vágy kifejezése legyen, hanem mélyen szerethesse és elfogadhassa a másikat, meg kell szelídítenie ösztöneit. Ebben segítségére lehet a többi archetípus.
    Aphrodité valójában egy kifinomult érzékenységű nő. Számára az igazi belső munka, hogy erős érzelmi irányítottságát össze kell hangolnia értelmével és intelligenciájával ahhoz, hogy életét harmonikusnak érezze. Ha ez sikerül, lehetőségeinek tudatára ébred és magabiztosabbá válik anélkül, hogy nőiességét fel kellene adnia.

    Az érzékek csiszolása
    Az érzékek nemesítése azt jelenti, hogy az érzékiségtől, a mulandó gyönyör keresésétől eljut egy finomabb érzékenységig, „a lélek érzékéig”, amelyet a nagylelkűség, a jóság és a gyöngédség jellemez. A gyönyörű és legendás Seherezádé például szépségét jóra használta: éjszakánként egy-egy történetet mesélt urának, Sariar királynak. Mindig gondoskodott róla, hogy a meséket véletlenül se fejezze be, így elbeszélései ezeregy éjszakán át tartottak. A király pedig, akit magával ragadott a mesék mágikus fonala, és elbűvölt Seherezádé bölcsessége, gyöngédsége és kitartása, végül igazságosabb és nemesebb uralkodóvá vált. Hölgyének szerelme szeretetté, egyben a bölcsesség forrásává vált, ez hozta a királyban a változást.
     

    Athéné – bölcsesség és harc

    „Pallas Athénét, a dicső istennőt kezdem énekelni, a bagolyszeműt, kinél bőségben van a meggondolt tanács és meglágyíthatatlan a szíve, a tiszteletre méltó szüzet, a városvédőt, az erőset.” (Homérosz)

    A görög mítosz szerint Athéné sisakban, teljes fegyverzetben és páncélzatban pattant ki apja, Zeusz fejéből. Athéné a bölcsesség, a józan ész, az előrelátás erejét képviseli, elsősorban tehát az értelem vezérli. Erős idegzetű, határozott jellem. Hivatásának érzi, hogy élhetőbbé, praktikusabbá, emberibbé tegye a világot. Mivel gyorsan átlát helyzeteket, rögtön szemet szúr neki az igazságtalanság, amely ellen harcol.

    Egy élhetőbb világért
    Az Athéné nő a béke és harmónia szigetét teremti meg maga körül, amelyben mindenki kiteljesedhet. A részletekre fordított figyelmével új színt visz az életbe. Hallgat intuícióira, harmóniában él a természet ritmusával, és ügyel arra, hogy megőrizze testi-lelki egészségét. Felismeri a tartós értékeket, nem befolyásolja a divat változékonysága. Jelenléte diszkrét és elegáns.

    Hideg fejjel, erős kézzel
    Athénénak általában pontos elképzelése van arról, hogy az életben mire akarja vinni: keményen dolgozik, hogy elérje a céljait. Mindig hasznosnak kell éreznie magát. Ha kell, erejét latba vetve harcol, hogy álmait megvalósítsa. A nehézségek ösztönzően hatnak rá, és ilyenkor előbb használja a fejét, mint a szívét.
    Ebből ered, hogy képes figyelmét rendkívüli módon összpontosítani és hogy konfliktushelyzetben ritkán hagyja, hogy érzelmei magukkal ragadják – hideg fejjel gondolkodik, józan viselkedése és lényegbevágó kérdései azonban gyakran bántóak lehetnek mások számára. Ugyanebből a hozzáállásból adódik az is, hogy munka közben annyira elemében érzi magát, hogy olykor túlpörög, ilyenkor érdemes „letennie a fegyvert”. Minden kétkezi munka segíti, hogy lazítson, pihentesse szellemét, de közben továbbra is hasznosnak érezze magát.

    Superwoman
    Athéné felismerhető büszke és határozott, amazonos viselkedéséről: nőiességében van valami katonás. Ha túl sokat használja a benne rejlő férfi erőt, hideggé, könyörtelenné válik. Vele szemben a férfi tehetetlennek, gyengének és legyőzöttnek érezheti magát. Ahhoz, hogy kíméletesebben lépjen fel, segít, ha erősíti magában a többi archetípust, vagyis ha józan eszéhez kapcsolja a szív hangját, a szeretet erejét.

    A bennünk élő gyermek
    Az Athéné típus intelligenciájával gyakran a felnőtt szerepét játssza a benne élő ösztönös gyermek rovására. Ahhoz, hogy nagyobb harmóniában élhessen, üdvös, ha olykor megkeresi magában a gyermeket. Ha megengedi magának, hogy nevessen, hogy sírjon, akkor ismét kapcsolatot teremt majd vele. Meg kell tanulnia, hogy érzelmei átélésével és kimutatásával nem lesz sem gyengébb, sem kevesebb. Sőt, az érzelmek segítenek majd, hogy bölcsességével még többet adhasson, tehessen a világban.
     

    Démétér – mindenek és mindenki anyja

    „Üdvözlégy, Fenséges Anyánk! Üdvözlégy, kegyelemmel teljes anya, vigyázó szent szempár, bátorság és jóság, melegség és szerető tekintet, Te, akinek pillantása mindent kitalál, Te, aki azonnal tudod, ha a gonoszak bántottak, az egyetlen lény, akiben bízhatunk, és aki soha, soha nem árul el minket.” (Albert Cohen)

    Démétér neve azt jelenti: „Föld-Anya”. Akárcsak a föld, ő is életet ad és mindent táplál. Ő az anyai szeretet: óvás, gondoskodás, életadás és táplálás. Ha ez az erő nem lenne, élet sem létezne. Az ógörög mítosz szerint Démétér féltő szeretetet táplál lánya, Perszephoné iránt. Amikor a fiatal lányt elrabolja az Alvilág ura, anyja haragjában megvonja erejét, és a Föld pusztulásnak indul.

    Az anya a gondoskodás, a figyelem, a türelem és a gyöngédség kimeríthetetlen kincseinek forrása. Az ő feltétel nélküli szeretete ad erőt a gyermeknek, hogy elvágja a biztonságot nyújtó köldökzsinórt és felnőjön. Az a gyermek, akit anyja megértett és teljesen elfogadott, örökké bízni fog saját sorsában és önmagában.

    Nagylelkűség
    A Démétér nő melegszívű, érzelmes és nőies. Jelenléte beragyogja otthonát. Élettapasztalatából fakadóan bölcs. Mások iránti figyelmessége kifejlesztett nála egyfajta hatodik érzéket, ezért különösen intuitív. Általában igazi húsvér, érettebb nő, gömbölyded idomokkal. Életörömre hív. Örökké emberek veszik körül, szeret családja vagy barátai körében lenni, és ügyel arra, hogy mindenki jól érezze magát. Az ilyen nőben túlteng a nagylelkűség és az áldozatkészség. Élete középpontjában szerettei állnak, a magányt nehezen éli meg.

    Nemet mondani?
    A Démétér típusú asszonynak, aki teljes egészében övéinek szenteli magát, van egy gyengéje: nem tud nemet mondani. Megkülönböztetés nélkül ad. Olykor jó, ha nem teljesíti környezetének minden kérését, hanem megtanulja elkülöníteni, hogy mi az, ami tényleg hasznukra válik.

    Önértékelés
    Jó, ha az anya tudatosítja magában, hogy gyermeke nem az ő tulajdona, ő csak vigyáz lelkére és segíti kibontakoztatni. Ha azonban általa akarja megerősíteni saját önbizalmát, nehezen fogja elengedni, és szeretete fojtogatóvá válik. Ha egy anya egész életét kivetíti gyermekére, birtokolni akarja majd, kisbabaként kezeli és meg fogja akadályozni abban, hogy felnőjön, mert fél, hogy akkor eltávolodik tőle. Ahhoz, hogy megtanuljon feltételek nélkül, a másikat elengedve szeretni, először önmagát kell szeretnie és értékelnie. Ebben az segíthet, ha saját boldogságát kevésbé teszi függővé mások boldogságától.
     

    Héra – feleség és királynő

    „Aranytrónú Hérát zengem, a halhatatlanok királynőjét, villámfakasztó Zeusz nővérét és hitvesét.” (Hésziodosz)

    Héra Zeusznak, az Olümposz legfőbb istenének a hitvese. Királynő és királyné, vagyis a női hatalom megtestesítője. Héra neve a görög „héro” szó női alakja, és azt jelenti: „a nagyasszony”. Ő a törvények és az égi rend őrzője. Az Egek Úrnőjében a házasság és a hűség, a felbonthatatlan egyezségek és kötelékek, valamint a becsület és az elköteleződés istennőjét tisztelték.

    Hatalom és alázat
    Az igazi női hatalom szinte mindig kifinomult formában nyilvánul meg, és nem direkt, férfias módon. Ha a nő hatalmát direkt úton fejezi ki, elveszíti erejét. A női hatalom nem parancsoló, nem fenyegető, nem agresszív. Szelídség és szeretet lengi körül. Kulcsa az alázatban van: Lao-ce szerint „az alázat segít, hogy hatalommal cselekedjünk”. A hatalom női megéléséhez jó, ha a nő fejleszti magában az együttérzést (hogy észrevegyen másokat), az önuralmat (ami megóv az érzelmi viharoktól) és a humorérzéket (nehogy túl komolyan vegye önmagát). Ha a Héra típusú nő haragra gerjed, de megtanulja kreatív munkában levezetni indulatát, megszűnik agresszivitása, és hatalmát képes lesz diszkréten, nőiesen megnyilvánítani.

    Mindent a páromért
    Héra élete gyakran párja körül forog. Szeret egy közös fészket építeni, és féltve őrzi a családi egyensúlyt. Fájdalmas tapasztalatként éli meg, ha nincs partnere. Egy harmonikus kapcsolat azonban nem elégíti ki, párkapcsolatában szüksége van a tekintélyre, tiszteletre és becsületre is. Házasságpárti, sokszor erősen és korán feléled benne a vágy, hogy férjhez menjen. Héra kitartásával és hűségével hősiesen képes felülemelkedni a párkapcsolati problémákon. Elköteleződése feltétel nélküli, „kitart jóban-rosszban”.

    A féltékenység árnyéka
    Létezik azonban egy másik Héra is sötét oldalával, a féltékenységgel. Féltékenysége abból a beteges szükségletből fakad, hogy ki akarja sajátítani a másikat: ez a látszathatalom egy formája, amely több félelmet, keserűséget és szenvedést szül, mint örömöt. A féltékenység fekete árnyéka elvakítja Hérát, saját haragjának börtönébe zárja, értelmetlen és erőszakos cselekedetekre sarkallja. Ekkor igazi fúriává válik. Ahhoz, hogy túllépjen önmagán, először is fel kell ismernie saját tömlöcét. Héra féltékenységét önbizalomhiánya okozza. Arra kellene törekednie, hogy önállóbbá váljon, ezáltal nőni fog magabiztossága.

    A változások elfogadása
    Héra ereje gyakran érettebb korában nyilvánul meg. A nő ekkorra tudja elfogadni az idő múlását, az élet és a halál titokzatos táncát. Mivel már számos tapasztalatot gyűjtött, képes lesz egyesíteni magában a másik három női típus erejét is. Ez lehetővé teszi számára, hogy a saját életét élje, hogy ismerje és mélyen értse a különböző élethelyzeteket, és ha kell, női hatalmát latba vetve cselekedjen.