Idézetek Nikosz Kazantzakisztól

    Nikosz Kazintzakisz idézetek„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan...”

    „A boldogság nem más, mint megtenni a kötelességedet. És mennél nehezebb a kötelesség, annál nagyobb a boldogság...”

    „Kicsiny és könnyű dolgokkal kezdjük, majd apránként megpróbálkozunk a nagy dolgokkal. És aztán, hogy végeztünk a nagy dolgokkal, megpróbáljuk a lehetetlent.”

    „Ha túl sokáig áll a víz, elposványosodik; és posványossá lesz a lélek is, ha túl sokáig tartó nyugalomban van része.”

    „Megkértem a mandulafát: »Nővérem, beszélj nekem Istenről.« És a mandulafa virágba borult.”

    „Az a kötelességünk, hogy túl egyéni gondjainkon, kényelmes szokásainkon, önmagunknál magasabb célt tűzzünk ki, és éjjel-nappal, gúnykacajnak, éhségnek, halálnak fittyet hányva, azért küzdjünk, hogy azt elérjük. Nem, nem is azért, hogy elérjük: a büszke lélek, ha történetesen eléri célját, áthelyezi messzebbre, magasabbra tűzi ki újra; nem azért tehát, hogy elérjük, hanem azért, hogy soha meg ne álljunk a felfelé vezető úton. Csakis így válhat nemessé, egységessé az életünk.”

    „A tanár híddá feszül s biztatja tanítványait, keljenek át rajta; majd miután megkönnyítette számukra az átjutást, boldogan összeroskad, arra buzdítva őket, hogy maguk építsenek hidakat.”

    „Hogyan is hozhatnánk békességet a világnak, ha nincsen béke saját szívünkben?”

    „Aki nem vágyódik a gazdagságra, az gazdag; aki gazdag, de még több gazdagságra áhítozik, az szegény.”

    Nikosz Kazintzakisz idézetek „Az imádságnak három fajtája van:
    - Az első: Íj vagyok a kezedben, Uram; feszíts meg, mert különben elkorhadok.
    - A második: Uram, ne feszíts meg túlságosan, mert elpattanok!
    - A harmadik pedig: Feszíts meg nagyon, Uram, és mit számít az, ha elpattanok!”

    „Az egyik oldalon ott a lélek, a másikon az egész világ, de a Lélek többet nyom a latban. Miért féljen az ember a haláltól? Miért görnyedezzen a világi hatalmasságok előtt? Miért remegjen arra a gondolatra, hogy elveszti földi életét? Mitől félsz? A lelked halhatatlan; azt kell megmentened!”

    „Könnyebb egyszer s mindenkorra odadobni életünket, mint apránként áldozni fel a mindennapi harcban. Ha megkérdeznék tőlem, melyik út vezet az égbe, azt felelném: a legfáradtságosabb.”

    „Minden betegség a lélekből fakad, minthogy a testet a lélek kormányozza. Bizonyára neked is a lelked beteg, azt kell meggyógyítani. A test majd alkalmazkodik, akár tetszik neki, akár nem…”

    „A világ küzdőtér, ahová azért kerültünk, hogy küzdelmünk révén szellemmé alakítsuk át a húst. Csak azután nincs szükségünk a világra többé, miután minden hús szellemmé változott.”

    „Mondd meg, mit csinálsz az ennivalóval, amit elfogyasztasz, s megmondom, ki vagy. Egyesek zsírpárnává és trágyává, mások munkává és kedvvé, s megint mások, úgy hallom, Istenné változtatják. Tehát háromféle ember van…”

    „Az embernek belső füle, szeme és nyelve is van, mely nem hús, hanem láng. Ezekkel kell hallanunk, látnunk és beszélnünk!”

    „Az ember azt teszi, amit akar, a saját feje után indul. A pokol kapuja mellett ott a paradicsomé: az emberen múlik, melyiken lép be… Az ördög csak a pokolba mehet, az angyal csak a paradicsomba; az ember szabadon választhat.”

    „Minden szeretet egy; szeresd bár feleséged, gyermeked, anyádat, szülőföldedet, egy eszmét vagy Istent. A győzelem, arasd bár a szeretet legalsó lépcsőfokán, segít neked megtalálni az utat, amely Istenhez vezet.”

    „- Hogyan szeressük Istent, atyám?Nikosz Kazintzakisz idézetek
    - Úgy, fiam, hogy szeressük az embereket.
    - És hogyan szeressük az embereket?
    - Úgy, hogy igyekezzünk jó útra téríteni őket.
    - És melyik a jó út?
    - Amelyik felfelé vezet.”

    „Ha a lélek valóban kész, fittyet hány a testre, azt teszi vele, amit akar!”

    „Az emberi lélek mindennél nagyobb, és Isten van benne jelen, a maga teljességében, és nem kell a világ másik végére futnunk, ha keressük őt. Elég, ha szívünk mélyébe pillantunk.”

    „Aki nem fél a haláltól, az senkitől sem fél! Ennyi csak a titka…”

    „Mi a szeretet? Nem puszta szánalom és nem is jóság. A szánalomban két személy van: az egyik szenved, a másik szánakozik. Két személy van a jóságban is: az egyik ad, a másik elfogad. Ám a szeretetben egyetlen személy van, mert a kettő eggyé vált, elválaszthatatlanul egyesült. Az ’én’ és a ’te’ nem létezik többé.”

    „Úgy érzem, mintha hernyó lennék, betemetve mélyen a föld alatt. Felettem az egész föld, és rám nehezül, és én próbálok folyosót vájni magamnak a föld kérgén és a talaj rétegein át, hogy kijussak a fényre. Nehéz dolog keresztülfúrni magamat a föld egészén, de megvan bennem a türelem, mert szívem mélyén sejtem, hogy amint a fényre kerülök, pillangóvá változom.”

    „Senki sincs közelebb hozzánk, mint a mennyország. A föld a lábunk alatt van és rajta járunk, a mennyország azonban bennünk van.”

    „A csalán egyszer megkérte a rózsafát:
    - Rózsafaúrnőm, nem tanítanál meg engem is a titokra, hogyan csinálod a rózsát?
    A rózsafa így válaszolt:
    - Nagyon egyszerű az én titkom, csalán húgom. Egész télen türelmesen, bizakodva, szeretettel dolgozom meg a földet, és csak egyre gondolok folyton folyvást: a rózsára. Csapkod az eső, cibál a szél, lesújt a hó, de énnekem csak egy van a gondolatomban: a rózsa. Ez az én titkom, csalán húgom.”
    Cimkék