Mindennapok hősei a Szigeten

    Szerző

    Szigetelők az Erénykerék előtt

    Az Erénykerék: Több ezer szigetelő pörgetett erényeket magának a keréknél az Új Akropolisz sátra előtt. A legérdekesebb pillanatok egyike az első találkozás. Az alábbi párbeszéd kisebb-nagyobb különbségekkel számtalanszor elhangzott idén (is):
    – Mit lehet itt nyerni? Mennyibe kerül? - nyitott, de azért kissé gyanakvó arckifejezéssel.
    – Akkor pörgethetsz, ha vállalod, hogy ami kijött, azt egy napig gyakorlod!
    Hirtelen elővillan a széles mosoly, a szigetelő kicsit kihúzza magát:
    – Ez jó! Én vállalom!

    Ez a belső átalakulás a hősi pillanat. Miért nevezhető hősinek? Mert mi a hősiesség – kicsiben és nagyban is –, ha nem a szabad elhatározásból születő, elszántságot és erőfeszítést követelő hasznos tett, amely senkinek sem árt? Amitől magad is jobbá válsz, és egyúttal másoknak is – közvetve vagy közvetlenül – segítesz.
    A legtöbben izgatottan várták, mit kapnak a következő huszonnégy órára.
    Sokakat megkérdeztünk a visszatérők közül, miért jönnek vissza és kérnek naponta újabb és újabb erényt.
    – Mert olyasmire emlékeztet, amivel egyébként is szeretnék foglalkozni, de valamiért mégsem figyelek rá. Így meg, a karszalaggal együtt, az erény a hozzá húzott idézettel ott van velem egész nap, és így jobb.
    – Mert színes.
    – Jók az idézetek, már egy csomó van belőlük, gyűjtöm őket.

    Viharban derű


    Szigetlakók az Új Akropolisz sátrában üldögélveHa nem esett volna az eső, és nem jön a vihar, akkor valószínűleg nem találkoztunk és beszélgethettünk volna azokkal, akik így biztos menedéket keresve a mi sátrunknál kötöttek ki, ülhettek le, burkolózhattak pokrócba, ihattak forró teát... A vihar mindig érdekes esemény a Szigeten. A városi léthez szokott többség számára elsősorban talán a helyzet szokatlansága teszi azzá, és persze az ebből fakadó felkészületlenség. Ilyenkor általában két szélsőséges reakciót tapasztalhatunk. A többség mérges lesz vagy legalábbis türelmetlen, alig várja, hogy elmúljon a kellemetlen idő, és amíg tart az áldatlannak tartott állapot, mással nem is nagyon tud foglalkozni. Magatehetetlenül lázadozik a kikerülhetetlen ellen.
    A másik oldalon viszont azok állnak, akik felismerik a megváltozott helyzetben rejlő vissza nem térő lehetőséget, keresik az új arcokat, új ismeretségeket és kapcsolódási lehetőségeket. Ők azok, akik nem a viharral vannak elfoglalva és nem is saját kényelmetlenségeikkel. A többiekkel foglalkoznak, megőrzik a jókedvüket, és ez legtöbbször arra is elég, hogy a többieket is felrázzák a hirtelen támadt letargiából. Jó volt látni és megtapasztalni, hogy a viharral együtt mindig felbukkannak ők is: a mindennapok egyszerű hősei.

    Az összefogás

    Idén itt is igyekeztünk nagyobb hangsúlyt helyezni alapelveink közül az elsőre, az összefogásra. A JEF (Fiatal Európaiak Magyarországi Egyesülete) aktivistáival együttműködve az volt a célunk, hogy a Civil Szigeten összefogjunk a többi szervezettel és támogassuk egymást olyasmiben, ami mindenkinek hasznos, előrevivő lehet. Látszólag nem tűztünk ki nagy dolgot: segítsünk hozzá minden megjelent szervezetet ahhoz, hogy képes beszámolóik és a velük készített interjúk felkerülhessenek a Sziget hivatalos weboldalára. Szerettük volna elérni, hogy az interjúkban mindenki maga mondhassa el, miért van kint a fesztiválon és mi a célja a programjaival, kikhez szól, milyen tapasztalatokat szereztek eddig stb.

    Mindezzel n
    Apáti János és még két civil szigeti vezető nyilatkozikyitott kapukat döngettünk, és sokan örömmel fogadták a kezdeményezésünket. Voltak, akik a saját teendőiken túl azt is vállalták, hogy önzetlenül segítik ebben a többieket. Bár idén még nem értük el az álomcélt, hogy mindenkiről jelenjen meg tudósítás, de a kísérlet sikerült: az összefogás elindult, és jó közös tapasztalatok születtek. A Civil Sziget utáni tapasztalatcserén (after-party) például már 10 szervezet képviseltette magát több mint 20 résztvevővel. Ez előrevetíti, hogy jövőre akár még közelebb kerülhetünk a kitűzött célhoz.

    Ebben a vállalkozásban nem is a webes megjelenés és maga a munka volt a legérdekesebb, hanem az összefogás létrejötte. Az a tudat, hogy kellő számban vannak olyanok, akik tartják annyira fontosnak az együttműködést, hogy időt és energiát áldozzanak rá.

    Az Új Akropolisz és a JEF inspirálására a Humana Magazin munkatársai is kitettek magukért, és bár még többen is jelezték, hogy szívesen közreműködnek, de a programok sodra később mégis erősebbnek bizonyult. Ha jövőre előbb kezdjük el a szervezkedést, és időben felkészülhet rá mindenki, biztosan még többen eljutnak a szándéktól a megvalósításig.

    Az elektronikus Erénykerék itt pörgethető meg.

    Cimkék