Ha megvan a cél, bármerre elindulhatsz

    Szerző


    Filozófia, Új Akropolisz, Filozófiai IskolaEgyéni fejlődési utunk keresése mellett nem kevésbé feszítő a kérdés: vajon merre tart az emberiség? Civilizációnk távlatai legalább annyira mozgatják a gondolatainkat, mint saját boldogulásunk. Hova tart az emberiség? És hogyan jutunk el oda? És vajon – Platón képét használva – a „kulturális piramis” négy oldala közül, a tudomány, a vallás, a politika vagy a művészet határozza-e meg valójában a haladást?

     

    Az emberiség fejlődésére gondolva legtöbbször talán a tudomány és a technológia vívmányai jutnak először eszünkbe. Egy a napokban megjelent internetes hír szerint a NASA 2030 után embereket küld a Marsra, ami a mindennapi valóságunkhoz képest elképzelhetetlen technológiai háttér felépítését jelenti a digitális világ ismeretétől a csillagászat tudományáig. A kérdés csupán az, hogy az újabb és újabb távolságok meghódítása csökkenti-e a távolságot az ember és a világ között, amelyben él? Otthonosabban mozgunk-e a természetben, ismerjük-e a világegyetemet mozgató mélyebb törvényeket, csak mert feljutottunk a csillagközi térbe?

    A társadalmi fejlődés másik aspektusa a politika, amely mára teljesen elvesztette eredeti jelentését. Az emberi közösségek számára a legnagyobb kihívás – legyen az egy család vagy egy állam –, az alkotó és eredményes együttműködés egy „közös jóért”. Platón szerint a „politeia”, a közös ügy célja ennek a közös jónak a képviselete és a társadalom írányítása, hogy mindenki képességei és lehetőségei szerint tehesse hozzá a maga részét a nagy egészhez. De lehet-e társadalmi igazságosságot felépíteni, ha az egyes ember nem tudja pontosan, mit jelent igazságosnak lenni és tisztelettel bánni önmagával és a környezetével?

    nő zöld-piros maszkbanHa körülnézünk a művészet berkeiben, az vagy a közönség könnyed szórakoztatását szolgálja, vagy az alkotó egyéni önkifejezését, tekintet nélkül a formai szépségre vagy akár a befogadóra. Az „absztrakt művészet” vagy egy régi alkotás „modern értelmezése” arra törekszik, hogy valami újat mondjon, meghökkentsen, esetleg megbotránkoztasson, mert ez az „eredetiség” záloga. De pótolja-e ez a klasszikus művészet „arany arányait”, a lelket tápláló szépséget és harmóniát, amely intuícióról tanúskodik és a szemlélőt is megihleti?

    Az ember keresi a jót, és hogy hogyan tudna jót tenni vagy jó lenni másokhoz. A Jó örök forrásához pedig a vallások filozófiái mutatnak utat. Sokan mondják, hogy nem hisznek Istenben vagy hogy nem vallásosak, de lehet, hogy csak nem értenek egyet azokkal a formákkal, az Istenről vagy a túlvilági életről alkotott képekkel, amelyeket az egyházak, a különböző guruk vagy vallási közösségek kínálnak. Lehet, hogy olyan eszközöket keresnek, amelyek segítségével valóban megsejthetik és felfedezhetik magukban az örökkel való kapcsolatot, a sorsot és a lelkiismeret csendes nyelvét.

    Platón szerint a civilizáció fejlődése nem egyik vagy másik oldal megerősödésére, hanem a négy oldal együttes erejére épül. Ahogy haladunk felfelé a piramis – bármelyik – oldalán, egyre közelebb kerülünk a többi oldalhoz és a csúcshoz is. Delia Steinberg Guzmán szavaival élve: „Az ember lehetősége, hogy a különböző utak közül a neki megfelelőn járva ugyanahhoz a lényegi Igazsághoz jusson el”.

    piramisra vezető útAz út elején, a piramis tövéből persze csupán egyetlen oldal látszik. De ha az ember agya más rugóra jár, és szeretne a dolgok mögé látni, keresi a vezérfonalat, amely összeköti a világ dolgait – és a piramis oldalait – egymással, akkor a filozófia a vezérfonál. A filozófia abban segít, hogy más perspektívából szemléljük az előttünk álló feladatot: hogy ne tévesszük szem elől a csúcsot, a bölcsességet (philo-), amelynek szeretete (sophia) egyszerre indít a világegyetem titkainak kutatására, a környezetünk tevékeny jobbá tételére és önmagunk mélyebb megismerésére. Ha pedig megvan a cél, bármerre elindulhatunk.