Életünk során gyakran mérlegeljük, mire érdemes fordítanunk az energiánkat, és sokszor a közismert mondatba ütközünk: „nem éri meg”. Olyan, mintha az élet egy vegyesbolt kirakatát tárná elénk, és arra biztatna, hogy válasszuk ki, mi érdekes, és mi egyáltalán nem fontos számunkra.
Van ebben valami. De bármit is választunk, tény, hogy minden követel energiát, erőfeszítést, csakhogy amíg egyes dolgok megérik a fáradságot, mások nem.
Miről tartjuk úgy mostanság, hogy megéri a fáradságot?
Az első helyet általában a mindennapi feladatok foglalják el, vagyis a megélhetés és a kényelem körül forgó teendők. Ezt követi a kellemes gondtalanság igénye érzelmi és gondolati síkon; az érzelmek és gondolatok mélyre engedése csak bonyodalmakhoz vezet, ami végképp nem kifizetődő. Általában csábító átengedni magunkat a sodrásnak, belesimulni az uralkodó véleményáramlatokba, semmittevéssel kitölteni az üres órákat, hogy ne tűnjön fel az ürességük. Hivatás, kutatás, önismeret, szeretet, barátság… már nem annyira „menők”, nem érik meg, nem előnyösek egy olyan társadalomban, amely nem sokra becsüli őket.
Ám ha csak egy kicsit is elgondolkodnánk, meglátnánk, hogy van, ami mindig megérte és most is megéri a fáradságot: ezek nem mások, mint a maradandó dolgok, amelyek nem enyésznek el egykettőre, hanem elkísérnek bennünket ma, és holnap is számíthatunk rájuk.
– Megéri felismerni önmagunkban a tudatos embert, hiszen amit ily módon sajátítunk el, minden bizonnyal maradandóvá lesz, és senki nem foszthat meg tőle minket.
– Minél közelebb kerülünk – az értelem vagy az intuíció révén – a nagy igazságokhoz, ami alatt stabil, fajsúlyos nézeteket értünk, annál magabiztosabbak leszünk, és ez igenis megéri a fáradságot.
– Minél jobban ismerünk és megértünk másokat nehézségeikkel együtt, annál több társra találunk és annál több barátságot kötünk, és ez akkor is megéri, ha ezek közül nem mindegyik lesz tartós. – Amikor egy önmagunknak és másoknak is hasznos tevékenységre fordítunk energiát, értelmet adunk az életnek, és ez is megéri, hiszen mindaddig elkísér, amíg csak élünk.
Mindezek és sok minden más is maradandó érték, amelyekre rálelhetünk a bármely korban és helyen fellelhető filozófiai hagyományokban. És igenis megéri ezek szerint élni: a filozófiát mint életmódot választani.
Szerző