Leonardo életelvei

    Szerző

    LeonardoLeonardo da Vincit, a nagy itáliai művészt, tudóst, filozófust ma szinte kivétel nélkül mindenki az emberiség nagyjai közé sorolja. Már akkor találkozhatunk különleges képességeivel, amikor festményeit tanulmányozzuk, de ugyanazt a rendkívüli tehetséget figyelhetjük meg, amikor találmányainak vázlatait vizsgáljuk, vagy éppen leírt gondolatait olvassuk. Élete tele van dokumentumfilmek és könyvek tucatjainak témát adó érdekességgel. Ha nem elégszünk meg ezzel, hanem azt kezdjük kutatni, hogy honnan merítette irigylésre méltó erejét, akkor rálelhetünk azokra a segítő tényezőkre, amelyeket mi is felhasználhatunk saját életünk jobbá és eredményesebbé tételére.

    Nyilvánvaló, hogy egy zsenit nem lehet mindenben utánozni, márpedig Leonardo zseni volt. Zsenialitása azonban nem abban nyilvánult meg, hogy születésétől kezdve már minden képességgel fel volt vértezve, hanem érzékenysége és megkülönböztető-képessége révén kiváló érzékkel ki tudta választani, hogy mit és honnan érdemes tanulni, és a tanultakat hogyan érdemes alkalmazni. Egész élete folyamán tanult, nyitottsága közmondásos volt, és vasakarattal valósította meg az általa jónak tartott elveket.

    Tudása nem választható szét a reneszánsz korának tudásától. Élete érett, kiteljesedett példáját mutatja annak, amit reneszánsz embereszménynek, vagyis egyetemes embernek neveztek: nincsenek korlátai, mindig keresi az igazságot, és olyan célok felé tör, amelyek meghaladják jelenlegi határait, a közgondolkodást és az általános sztereotípiákat. Túl akar jutni az anyag, az élet és a halál korlátain, és ehhez harmonikusan fejleszti filozofikus, tudományos és művészeti oldalát. A kor nagyjai, mint például Marsilio Ficino vagy Pico della Mirandola új formába öntötték az ókor nagy eszméit és szellemi elveit, amelyek az ember és a természet kapcsolatának mély megértéséről tanúskodtak. Az ember újra felfedezte a lét rejtett és mély értelmét és a benne rejlő végtelen képességeket. Meglátta az embert a végtelen világegyetemmel összekötő rejtett kötelékeket. A reneszánsz mesterek jártasak voltak az építészetben, szobrászatban, festészetben, de egyben a próza, a költészet és a filozófia területén, illetve az egzakt tudományokban is.


    Verrocchio mester műhelye

    Leonardo egészen fiatal korától kezdve Andrea del Verrochio mester műhelyében tanult, ahová apja, Ser Piero adta be, aki a mester tehetségét és pedagógiai érzékét – mivel barátja volt – jól ismerte. Akkoriban a műhelyekben nem pusztán szakmai képzés zajlott. Azt tartották a polihisztor és kiváló művész Verrocchióról, hogy „egyszemélyes egyetem”, akinél korának minden tudományát: fizikát, matematikát, alkímiát, mágiát, illetve képzőművészetet: festészetet, szobrászatot egyaránt lehet tanulni, mégpedig igen magas szinten. Nem volt családja, életét teljes egészében műhelyének, tanításának szentelte. Sok évszázad távlatából látható, hogy mennyire gyümölcsöző volt Verrocchiónak ez az erőfeszítése: Több nagy művész, Leonardón kívül többek között Botticelli, Lorenzo di Credi, Perugino is tanítványa volt. Leonardo inasként öt éven keresztül figyelte mestere kezét, gondolatait, viszonyulását, és a kapott értékeket igyekezett egész életén keresztül kiteljesíteni és megnyilvánítani.


    A természettel való kapcsolat

    Leonardo életelvei Leonardo kisgyermek kora óta mély és szoros kapcsolatban volt a természettel. Egy kis faluban, Ancianóban nevelkedett, mivel törvénytelen gyermekként sokáig nem vette magához jómódú apja, hanem cselédként és napszámosként dolgozó édesanyjával lakott együtt egy kis házban, a toszkánai hegyek között. Többször hangoztatta, hogy első és legfőbb tanítója a természet, mert az, ha megfelelő érzékenységgel szemléljük, elárulja titkait, törvényszerűségeit, és Leonardo észrevette, hogy ezek a törvényszerűségek mindenre érvényesek, így az emberi életre és alkotásokra is. Úgy gondolta, hogy a természet tökéletesen megnyilvánítja rejtett törvényeit, ideáját, és ez legjobban arra a gyakorlatiasságra tanította Leonardót, amellyel egész életében arra törekedett, hogy tudását valamilyen módon megnyilvánítsa. Nem is tartotta sokra azokat az embereket, akik hatalmas elméleti tudást halmoztak fel, nemes elvek sorát birtokolták, de azokat nem tudták a gyakorlatban alkalmazni.


    Leonardo kódexei

    Mintegy 13000 vázlatokkal és jegyzetekkel teli oldalt hagyott az utókorra, de úgy tudni, hogy valójában több mint 30000 oldalt írt tele, csak a lapok jó része már halála körül elveszett. A megmaradt lapokat „kódexekbe” fűzték, és megkülönböztető neveket adtak nekik, mint például a híres Atlanti Kódex vagy a Madridi Kódex. Ezekben rengeteg találmány látható, amelyek közül néhány messze megelőzte korát, ilyen például a golyóscsapágy, a sárkányrepülő, vagy éppen a rakéta-sorozatvető. Azonban nemcsak műszaki ábrákat rajzolt, hanem biológiai vagy művészeti vázlatokat is, illetve jellegzetes tükörírásával a legkülönfélébb témájú gondolataival is teleírta a lapokat. Ezekből az írásokból rekonstruálhatjuk gondolkodásmódját: hét alapelv tűnik ki belőlük, és ezeknek az elveknek a tanulmányozásával sok titka feltárulhat ennek a rejtélyes személyiségnek.

    Leonardo életelvei

    Leonardó repülője 1. Curiosita – kíváncsiság

    Ez azt a tanulási, megértési vágyat jelenti, amely a megértés határait folyamatosan kiterjeszti, azaz a folyamatos tökéletesedés, az élet értelmének megtalálásának vágya. Úgy tartotta, hogy „a jó emberek természetszerűen vágynak a tudásra”. Nem engedte, hogy ez a tudásvágy kialudjon benne. Bárhol is járt, folyamatosan, szerényen kérdéseket tett fel. Ha valamit észrevett, mindenáron utánajárt: Hogyan lehetséges az, hogy a hegyi barlangban halmaradványt talált, amikor biztos, hogy az a tengerben élt? Hogyan lehetséges az, hogy a mennydörgés hangja hosszabb időn keresztül jut el hozzánk, mint az általa kiváltott villám fénye? Hogyan tudnak a madarak fennmaradni a levegőben? Leonardóban ez a kíváncsiság mélységgel és kitartással párosult. Hozzászoktatta magát az olyan kérdések megválaszolásához, amelyek nem találnak könnyedén és gyorsan válaszra.

    Fiatal korától kezdve a bölcsességre törekedett: „Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért. S ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak”.


    2. Dimostrazione – tapasztalatszerzés

    Minden elméleti tudását azonnal igyekezett próbára tenni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jól tudja-e vagy sem, hiszen úgy gondolta, hogy saját tapasztalat híján tudása csupán elméleti, és a tudás csak akkor igazi, ha gyakorlativá válik. Így próbálta elméjét felszabadítani a szokások, előítéletek, babonák béklyójából. Azt tartotta, hogy „a leggonoszabb csalás az, aminek az emberek áldozatul esnek, az a saját véleményük félrevezetése”. Folyamatosan igyekezett a hibáiból tanulni. Amikor kiderült, hogy híres festménye, a Firenze környéki egyik kolostor falán található Utolsó vacsora egyre rosszabb állapotba kerül, aprólékosan megvizsgálta a sérüléseket, és levonta a tapasztalatot, hogy legközelebb milyen technikát kell alkalmaznia, hogy ez a gond többé ne forduljon elő. Leonardo rendkívül tudatosan törekedett hibái kijavítására, így nem korlátozta a hibák elkövetésétől való félelem, és talán ezért is volt képes annyi mindennel foglalkozni.

    Nemcsak a saját élményeire hallgatott, hanem a régebbi korok nagyjainak tapasztalataira is. Nem véletlenül írta, hogy „boldogok, akiknek füle meghallja a holtak beszédét”. Ez az elve segítette, hogy tanulhasson többek között Platón műveiből, és személyesen Verrocchiótól, illetve más kortársaitól. Több korabeli híres gondolkodóval tartott fenn kapcsolatot: Bramente, Macchiavelli, Luca Pacioli és Marcantonio della Torre. Értékesnek tartotta a tapasztalataikat, de azt is, hogy saját tapasztalatával mindenképpen megerősítse azokat.


    3. Senzazione – érzékenység

    Ez a „látni, hallani és érteni tudás” művészete. Leonardo azt írta ezzel kapcsolatban, hogy „az átlagember néz, de nem lát, hallgat, de nem hall, érint, de nem tapint, eszik, de nem érzi az ízeket, lélegzik, de nem érzi sem a rossz szagokat, sem a finom illatokat, gondolkodás nélkül beszél”. Ahhoz, hogy az ember tanulhasson, el kell jutniuk hozzá a környezet jelzéseinek. Minél nagyobb az érzékenysége, annál finomabb jelzésekből képes következtetéseket levonni. Leonardo igyekezett minél jobban erősíteni magában ezt az érzékenységet, és ide sorolta a képzelőerő fejlesztését is.


    4. Sfumato – a „ködben” tartózkodásMona Lisa

    Ez az ember tudásának és képességeinek a tágítását jelenti. Leonardo igyekezett kimenni a „határaira”, oda, ahol tudása nem biztos, ahol kételyei merülnek fel, ahol egymásnak ellentmondó állítások tűnnek igaznak, ahol ismeretlen dolgokkal bukkannak fel. Ebben a kényelmetlen, kaotikus, „ködös” helyzetben igyekezett megtalálni a biztos pontokat, eloszlatni ezt a ködöt. Feljegyzései szerint ennek segítségével tudja az ember fenntartani a lelki egyensúlyát, hiszen úrrá tud lenni belső ellentmondásain, és biztos tudása folyamatosan bővülhet. Képes volt mindent különböző szempontokból szemlélni, és így felfedezni a jelenségek mögötti összefüggéseket. Sohasem szorítkozott a dolgok puszta leírására. Minden esetben megragadta a miértjét is. Kedvenc módszere volt, hogy kereste a szimbolikus analógiákat és összefüggéseket a dolgok és jelenségek között. Azt írta erről, hogy „a természetben egyetlen működés sem ok nélkül való. Értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra".

    Eredeti megoldást keresett minden felmerült problémára. Engedte szárnyalni intuícióját és képzeletét. Nagy fontosságot tulajdonított az alkotási folyamat azon érési szakaszának, amelyet ma a pszichológusok „inkubációnak” (lappangásnak, kotlásnak) hívnak. Új válasz, új kérdés felmerülése esetén bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy megfoganjon bennünk. Azt tartotta, hogy mindig érdemes egy kicsit megállni, és kis szünetet tartani: „Szintén jó pihenni és kicsit elodázni a dolgokat, mert ha az ember visszatér a dolgokhoz, sokkal jobban meg tudja ítélni, mintha folyamatosan foglalkozna velük”.


    5. Arte–Scienza – a tudomány és a művészet egysége

    Leonardo feljegyzései szerint ez az elv ahhoz kell, hogy az ember kiegyensúlyozza magában a logikus gondolkodást és a képzeletet, és így teremtheti meg a harmóniát önmagában és a környezetében. Azt tanácsolta, hogy „tanulmányozd a művészet tudományát és a tudomány művészetét”. Ahhoz, hogy a „tudományos” problémákat megoldjuk, a legjobb segítség a képzelet és az intuíció. A festő számára tudományos ismeretek, például az anatómia és az anyagismeret is szükségesek a természet törvényeiről. Ugyanakkor azt mondta, hogy bizonyos művészi és filozofikus érzékenység nélkül komoly tudományos munka és igazi tudós sem létezhet. Így nem tartotta sokra a „könyvmolyokat”, hiszen jobb, ha az ember kevesebb információval is beéri, és jóval többet gondolkodik az olvasottakon.


    6. Corporalita – testi egészség

    Az „ép testben ép lélek” elvét követve komolyan törődött egészségével és testének edzésével. Vasari ezt írja róla: „Ereje ellenállt minden erőszakos támadásnak: jobb keze úgy elgörbítette a falba vert vaskarikát és a patkót, mintha ólomból lett volna”. Folyamatosan vigyázott a testtartására, megfelelő kondícióban tartotta állóképességét a kor „kötelező” mozgásnemeivel: gyaloglással, lovaglással, vívással.


    7. Conessione – az összefüggések, az egység keresése

    Ez az elv a többi koronája, amely lehetővé tette Leonardo teljességét, hogy ne csupán jó művész és jó tudós legyen. Ez a teljesség nem egyszerűen élete oldalainak összege, hanem az átélt egység, amelyhez ezek az oldalak eszközül szolgáltak. Kutatta és egyre jobban megismerte a dolgok és jelenségek közötti mély összefüggéseket és rokonságot, és ez meg is jelent az életvitelében. Ideái, legjobb gondolatai, értékrendje hatották át mindennapi életét. Igyekezett a legkisebbre csökkenteni a távolságot álmai és a mindennapok valósága között.

     

     

     

    Olvastad már?

    A 16. század

    Hölgy hermelinnel

    Idézetek Leonardo da Vincitől

    Leonardo da Vinci kiállítás