Katasztrófák kora

    kiégett autó a római tüntetés utánAhogy a világhelyzet egyre nehezebbé válik, a világvége-hangulat is egyre fokozódik. Valóságos fatalizmussal állunk itt szemben, amely lehetőséget sem lát arra, hogy máshogyan alakuljanak a dolgok.

    Nem először fordul elő az emberiség történelmében, hogy az emberek képtelennek érzik magukat arra, hogy megoldást találjanak gondjaikra, és ha még csak el sem ismerik, minden bizonnyal teret nyer a csüggedés és a fásultság.

    Egyfelől csendes egykedvűséggel találkozunk azoknál, akik jelentéktelen társadalmi befolyásukkal nem tehetnek semmit. Másfelől még nagyobb levertség lesz úrrá azokon, akik tudják, hogy ezek csak spekulációk, nem pedig bizonyosságok.

    Az aktuális helyzettel kapcsolatos határozott állásfoglalás híján a világvége-elméletek, a pusztító katasztrófák jövendölése még plasztikusabban jelenik meg az emberek képzeteiben. Ebben a helyzetben nem leülni kellene, és várni az évtized vagy az évszázad sorscsapására, hanem körültekintően meg kellene vizsgálni az emberiség életmódjának következményeit.

    Nem tagadjuk, hogy az égitesteknek is van hatásuk bolygónkra, és természetesen lakóira is. Ha a világegyetem egy összehangolt mozgású, kozmikus méretű élőlény, logikus a feltevés, hogy részei összekapcsolódnak, és hogy az égi mozgások analogikus mozgásokban tükröződnek a Földön és az emberek között. Ha így szemléljük, valószínű, hogy katasztrófák következnek be, hiszen a geológiai mozgások már jó ideje előrejelzik, és ez az emberek közötti, egyre növekvő agresszióban is megmutatkozik.
    hajléktalan a londoni utcánEzek a katasztrófák azonban nem döntő fontosságúak, és nem jelentik a világ végét. Sok nehéz időszakot éltünk már túl a történelemben, amikor közelgő világvégét jósoltak: összeomlást és felfordulást, félelmet és tébolyt, amelyek végül úgy múltak el, hogy az élet folytatódott, csak valamivel megnőtt a megoldandó nehézségek száma, ez minden.

    Ésszerűen és határozottan kell viszonyulnunk mindehhez. Marcus Aurelius filozófuscsászár szavaival: „Mi történhet az emberrel, ami ne lenne embernek való?” Ha katasztrófák közelednek, készüljünk fel rájuk. Ne essünk kétségbe ettől a lehetőségtől, ellenkezőleg, gyűjtsünk még több energiát, alaposabb tudást, nagyobb akaraterőt, hogy méltó módon viseljük el, bármi is történjen.

    Nem helyes sem a katasztrófaváró fatalizmus, sem a tájékozatlan optimizmus. Kiegyensúlyozott állapotra törekedjünk, ahol optimizmusra csak a konkrét eredmények adnak okot, a fatalizmust pedig felszámolja mozgásba hozott akaratunk.

    Készüljünk fel az új időkre!