Idézetek Antoine de Saint-Exupérytől

    Kis HercegCsak akkor leszünk boldogok, ha mindnyájan, a legkisebb is közülünk, ráeszmélünk szerepünkre. Csak akkor tudunk majd békében élni és békében meghalni, mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is.

    Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.

    Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

    Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.

    Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kővel, melyet lehelyez, a világot építi tovább.

    Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert.

    Az áldozat nem csonkítás és nem vezeklés. Az a lényege, hogy cselekedet. Önmagunkat ajánljuk fel vele a Lénynek, amivé válni szeretnénk. Csak az érti meg a birtok fogalmát, aki feláldozta érte önmaga egy részét, aki harcolt a megmentéséért és fáradozott a megszépítésén.

    Kisherceg Az ember számára egyetlen igazság létezik: az, amely őt emberré teszi.

    Értem már az alázat jelentését. Nem az önbecsmérlés, hanem a cselekvés vezérelve. Ha fel akarom oldozni magamat, és szerencsétlenségemért a sorsot hibáztatom, megadom magam a sorsnak. Ha az árulást hozom fel mentségemül, az árulásnak adom meg magam. De ha magamra vállalom a hibát, fenntartom magamnak emberhatalmamat.

    Nem hal meg az ember. Azt hiszi, fél a haláltól: a váratlantól, a robbanástól, önmagától fél. A haláltól? Attól nem. Ha szemtől szembe állunk a halállal, már nincs is halál. … A testet elhagyja az ember, mint az öreg lovat.

    Az önmagunkkal való azonosság elvesztése az oka a szorongásnak.

    Még harcolnia kellett volna, megkísérelnie mindent: nincs külső végzetesség. Csak belső végzetesség van: jön egy pillanat, amikor fölfedezzük, hogy sebezhetők vagyunk; akkor a hibák magukkal rántanak, mint egy szédület.

    A fontos az, hogy valami cél felé vezéreljük magunkat, amely a jelen pillanatban nem ölt testet. Nem az értelem célja, hanem a Léleké.

    Ha az ember egyszer benne van az események sodrában, már nem ijed meg tőlük. Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.

    Áldozattal kell megkezdened a szeretet megalapozását.

    Élj, szeress, légy boldog, és hidd el nekem: szeretni annyit jelent, mint élni valakiért, s ez teszi szebbé az életet.

    Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

    …csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.

    Kisherceg2 Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.

    Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.

    Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.

    Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt.

    Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

    Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

    Gyakran az a barátom, aki velem ellentétesen gondolkozik, mivel ezzel gazdagít engem. Arra késztet, hogy meghaladjam mindkettőnket. A barátság a szellemi cél azonosságán alapul. A kiválasztott csillagon. Csakhogy a kiválasztott csillag … nem mutatja meg, milyen utat kell követnünk. … Ha Ön velem ellentétesen gondolkodik, én tiszteletben tartom az Ön tévedéshányadát az Ön igazsághányada miatt, ami nyilván éppoly gazdag, mint az enyém. Nem számít, hogy Ön más úton halad – sőt. Így kétszer akkora az esély, hogy elérjük a célt. Barátságom egyedül a választott csillagon nyugszik.

    Vereség… Győzelem… Nemigen tudok mit kezdeni ezekkel a fogalmakkal. Vannak lelkesítő győzelmek, s vannak olyanok, amelyek lealjasítanak. Vannak pusztító vereségek, s vannak, amelyek felráznak. Az életet nem állapotokban, hanem cselekedetekben lehet kifejezni.

    Nem értik, hogy az önfeláldozás, a kockázatvállalás, a halálig tartó hűség mind olyan erény, amely nagyban hozzájárult az ember nemességének megalapozásához? … Hát nem értik, hogy rossz útra tévedtünk? Az emberi hangyaboly gazdagabb, mint volt, több kincsünk, több szabadidőnk van, s mégis hiányzik valami lényeges, amit nehezen tudunk meghatározni. Kevésbé érezzük embernek magunkat, valahol titokzatos kiváltságokat veszítettünk el.

    Csupán az ér valamit, ami időbe került az embereknek, mint például a templom.

    Mi kellene ahhoz, hogy életre szülessünk? Magunkat adni. Homályosan érezzük, hogy az ember az emberrel csak ugyanazon a képen keresztül találhatja meg a lelki közösséget. A pilóták egymásra találnak, ha ugyanazért a postáért küzdenek. … A hegymászók csapata, ha ugyanazon csúcs felé tör. Az emberek nem úgy találnak egymásra, ha egyenesen odamennek a másikhoz, és megszólítják, hanem, ha ugyanabban az istenben olvadnak össze.

    Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.

    Arra, hogy megteremtsünk egy nálunknál hatalmasabb Lényt, amely majd létével gazdagabbá tesz bennünket, csak egyetlenegy mód kínálkozik. … Ez pedig az áldozat. Áldozat alatt nem az élet javairól való lemondást, nem is a reményvesztett vezeklést értem. Hanem az érdek nélküli adást. Amikor nem várunk semmit cserébe. Nem az teremt meg bennünket, amit kapunk. Hanem az, amit adunk. Amit a közösségnek adunk, megteremti a közösséget. És a közösség léte saját szubsztanciánkat gazdagítja.

    Az ünnep az ünnepi előkészületek megkoronázása, az ünnep az elért hegycsúcs a fáradságos út után, az ünnep a gyémánt megszerzése, amikor végre lehetőséged nyílik rá, hogy kiszabadítsd a földből, az ünnep a háborút megkoronázó győzelem, az ünnep a beteg első étkezése gyógyulása első napján, az ünnep a szerelem ígérete, amikor kedvesed lesüti a szemét, ha szólsz hozzá…
    … Amit az ünnep előtt adsz az ünnepre, az jobban gyarapít téged, mint amit az ünnep egyszeri alkalommal képes lesz neked nyújtani.

    Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
    Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

    Taníts meg a kis lépések művészetére!

    Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

    Segíts engem a helyes időbeosztásban!

    Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

    Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

    Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

    Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

    Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

    Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

    Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

    Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

    Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

    Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

    Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

    Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

    Taníts meg a kis lépések művészetére!


    Olvastad már?

    Idézetek Richard Bachtól

    Cimkék