A válság

    Kérdőjeleket tartó emberek a fűben Az ókori görögök válságfogalma manapság aktuálisabb, mint valaha. Ha tetszik, ha nem, a válság nyilvánvalóan jelen van, ami azt jelenti, hogy a változás idejét éljük, a geometriai szög csúcsában állunk, ahonnan a szárak két különböző irányba mutatnak.

    A válság, vagyis a változások idején minden ingatagnak tűnik. Mindennapos a bizonytalanság és a kétely, és senki nem mer nagy vállalkozásokba fogni, mert nem tudni, mit hoz a holnap.

    A válság korának sajátja, hogy az emberek között folytonos az összeütközés.

    Akik a változások ellentétes pártján állnak, szembefordulnak egymással: egyesek azzal vannak elfoglalva, ami mögöttük marad, mások pedig arról álmodoznak, ami majd bekövetkezik. Itt is, ott is számtalan nyomós érvvel támasztják alá nézeteiket, és a válságra jellemző módszerekkel nyomatékosítják őket: erőszakkal és meg nem értéssel.

    zipzárral a zöldre növő modern világ Azokat, akik a múlton nosztalgiáznak, „maradinak” gúnyolják. Keményen bírálják őket, amiért nem vetik bele magukat a jövő kalandjába. Ők azonban nem tartják magukat elmaradottnak, csak nem akarják elveszíteni mindazt, amit mostanáig megéltek, és át akarják menteni az értékes tapasztalatokat. Az emlékek és a tudás megőrzésére törekednek, mint akik kincseket gyűjtenek a holnapnak.

    Azokat pedig, akik tekintetüket csakis a jövőre szegezik – amelyet nyilván még nem ismerhetnek –, a többiek élcelődve „forradalmárként” emlegetik. Szerintük viszont a múltból merítkezni hiábavaló, hisz minden folyamatos változásban van. Szakítanak mindennel, ami régi, miközben rajonganak az újdonságokért, amelyeket ennélfogva jobbnak is tartanak. Ők nem gondolják magukat felforgató forradalmároknak, csak látják, hogy az eddig javasolt megoldások egyike sem hozott az emberiségnek tartós boldogságot. Ebből aztán azt a következtetést vonják le, hogy a megoldásnak különböznie kell az eddig ismertektől, ezért a régi, hasztalan módszereket jobb elvetni.

    Válság, változás, történelmi fordulat idején nehéz tisztán látni. Az ellentétes oldalon állók bezárkóznak saját nézeteik elefántcsonttornyába, így nem járulhatnak hozzá a harmonikus megoldáshoz.

    Filozófusként tekintsünk a válságra úgy, mint a geometriai szögre: két szára különböző irányba mutat ugyan, mégis egyetlen csúcsban egyesülnek.

    – Kétségtelen, hogy voltak a múltban olyan idejétmúlt és hasznavehetetlen módszerek, amelyeket hiába alkalmaztunk, nem vezettek eredményre. A múlt azonban gazdag tárháza olyan tapasztalatoknak is, amelyek segítenek ismét győzelmet aratni és elkerülni a bukásokat.

    – A jövő vitathatatlanul magában rejti a leendő diadalokat is, amelyeket nem akarunk kétségbe vonni, hiszen mindannyian feléjük haladunk; de nem mondhatjuk, hogy a jövő csakis attól, hogy másmilyen, egyúttal jobb is lesz.

    Ha válságban is élünk, ez sem tarthat örökké. A változás egyenlő a megújulással: a múlt ősi, erős oszlopaira faragjuk a jelen mívesen megmunkált oszlopfőit. Csak így emelhetjük tovább a történelem építményét.
     

    Olvastad már?