Szerző
Milyennek képzelünk ma egy filozófust? Elvont fogalmakat használó, bölcselkedő típusnak, aki gondolatait romkocsmáktól elegáns összejövetelekig sok helyütt ecseteli – anélkül, hogy tetteiben lángelméje akár csak egyetlen parányi szikráját is megcsillantaná? Hajdanán azonban a philo-szophosz, a bölcsesség szerelmese sokkal több volt ennél: eleink a filozófiát olyan életmódnak tartották, ahol tudás és cselekedet, elmélet és gyakorlat mélyen összeforrt. Azt tartották, hogy az ember nem elsősorban gondolataival méretik meg, hanem inkább azzal, amit tesz.
A filozófia örök emberi kérdéseket feszeget: Ki vagyok? Miért vagyok itt? Mi szabja meg a gondolataimat és érzéseimet? A filozófus az, aki szüntelen keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre, a filozófia pedig összhangot teremt a meglelt elmélet és a gyakorlati tapasztalat között. Olyan tevékeny szeretetről van tehát szó, amely áthatja gondolatainkat, érzéseinket és tetteinket, és amelynek segítségével jobban megérthetjük: kik vagyunk, honnan jövünk és merre tartunk, végső soron pedig közelebb visz a jó és igaz ember ideáljához, amelyre valójában mindnyájan törekszünk.Abban segít az aktív filozófia – közelítsük meg akár a bölcsesség, a kultúra vagy az önkéntesség szeretete felől –, hogy felkutassuk, ki mit tehet a maga és közössége életében azért, hogy ennek az ideának a velünk született magját kicsíráztassa. Ehhez csak termékeny talaj kell, s ha megvan, sok-sok gondoskodás, hogy kihajtson, ami sarjadásnak indult bennünk.
Cimkék