Fényeskedjen a fegyelem!

    Szerző

    Juhász „Juci bácsi” János nyugállományú repülő alezredesEgy vízi és légi parádé látványosságot és szórakozást ígér az embereknek. Egy légies, suhanó délelőttöt, amikor néhány órára elszállnak a gondok és a felhők bodraiba vesznek. A látvány azonban csak röpke ideig üdíti az elmét, ezért szakavatott kalauzra is mindig szükség van az új ismeretek befogadásához és elmélyítéséhez.


    A légi bemutatót egy basszus hang parádés kommentálásában lehetett végigkísérni augusztus 20-án. A nyugalmazott katona alezredes a hivatásáról beszélt, amit szenvedélyesen szeret és amit professzionálisan ismer. Fesztelen stílusával, keresetlen kifejezésmódjával pillanatok alatt közel hozta a pilóták embert próbáló, folyamatos összpontosítást igénylő munkáját.

    Élmény volt ez az „amatőr” közvetítés, még a riporter sem bírta ki, hogy időnként el ne nevesse magát, a derű dzsinnje egyszerűen kitört a palackból. Hogyan tett néhány perc leforgása alatt ilyen hatást a hallgatóságra Juhász „Juci bácsi” János nyugállományú repülő alezredes, szállítóhelikopter-vezető és hadműveleti-kiképzési osztályvezető? Vajon mitől volt a szakterületét érintő gondolatok repülésében ilyen szabadságérzetet árasztó „utaskísérő”?

    Magatartása egyszerű, természetes, hanghordozása nyugodt és derűs volt, semmi sallang, semmi mellébeszélés, ugyanakkor érződött, hogy annyira munkája megszállottja, hogy órákig tudna még mesélni a géptípusokról és a hozzájuk kapcsolódó kiképzési kalandokról. Úgy mutatta be az egyik kollégáját, egy ezermester szerelőt, mint akinek a keze alól még a hangárajtó is működőképes légi járműként kerül ki.

    Amikor a kötelékben repülő gépveteránok trikolor csíkot kezdtek húzni maguk után a több ezerre duzzadt nézősereglet felett, megjegyezte, hogy reméli, a tartályban nem maradt egyetlen csepp kukac elleni szer sem. De nemcsak a tréfacsinálásban jeleskedett, hanem volt ejtőernyősként azt sem mulasztotta el kiemelni, hogy a fiatalok képzésében, abban, hogy szak- és elhivatott embert faragjanak belőlük, milyen nagy szerepe van a bátorságnak és mennyire fontos a félelem legyőzésére nevelés.

    Juci bácsi leglenyűgözőbb tulajdonságjegye mégis a fegyelmezettsége volt. Ez manapság szinte szitokszónak számít, de csak azért, mert kevés jó példát látunk ennek az erénynek a megtestesítésére. Nem volt ez a fegyelem erőltetett vagy katonás, sem karót nyelten feszes, hanem a céltudat egyenesítette ki az évek munkájának köszönhetően összerendezett személyiséget. És ez a rend, ez a fegyelem tette olyan szabaddá lényét.

    repülőorr háttérben kondenzcsíkkalSzabaddá akkor válunk, amikor eldöntjük, hogy az életben mit fogunk szolgálni. Hagyjuk, hogy a pillanatnyi vágyak és félelmek sodorjanak, mindig mások támasszanak igényt velünk szemben? Vagy kezünkbe vesszük az irányítást, és saját magunk támasztunk igényt önmagunk jobbítására: merünk választani, hogy milyen életcélok és -elvek mentén fogunk haladni, és mihez fogjuk magunkat tartani. Még akkor is, amikor nehéz idők járnak.

    A céltalanság haszontalan időtöltésre csábít, ilyenkor semmittevéssel agyonütjük az időt, vagy szórakozásba fullad, miközben őrizetlen elménk beengedi a hívatlan vendégeket: a kételyt és a bizonytalanságot. De ha szemünk előtt lebeg valamilyen a mindennapokon és a személyes sikeren is túlmutató cél, beosztjuk időnket és mértéket fogunk tudni tartani szórakozásban és munkában egyaránt.

    Míg a céltalanság szükségképpen rabsághoz és szabadossághoz vezet, a saját és mások életminősége iránti felelősség összerendez és felszabadít. Amint cselekedni kezdünk érte, egyre több lesz az erőnk és energiánk, ahogy Juci bácsi – aki a repülést és ennek professzionális oktatását választotta hivatásául, és ebben tökéletesítette magát – mondatfüzéreit is átitatta a szeretet és a lelkes tolmácsolás utáni vágy.

    Ettől jött át olyan tisztán a mondanivalója, ettől volt olyan pazarul fegyelmezett, és ezért tudott remek érzékkel közvetíteni. Ebben a lelki-légi parádéban tulajdonképpen nem történt más, minthogy a belső rendezettség miatt fény járta át a közvetítőt, aki a világ legtermészetesebb dolgaként teljesített szolgálatot. A maga választotta célnak engedelmeskedett, ahol még a hibák kijavítása vagy a képességek kifejlesztése is kalanddá és kihívássá válik. Juci bácsi élő bizonyíték arra, hogy a fegyelem nem zárja ki a szabadságot, sőt!