Egymásért

    Szerző
    pillangó kézbenA kommunikáció korszakában, amikor a neten keresztül a világnak szinte bármely pontján élő emberekkel is pillanatok alatt kapcsolatot teremthetünk, vajon milyen viszonyt ápolunk mindazokkal, akikkel naponta keresztezzük egymás útját? Halljuk és meghallgatjuk őket, vagy csak mondjuk a magunkét? Ha tudod, mit jelent megállni, elcsendesedni és észrevenni az emberi kapcsolatok apró csodáit, ragadj billentyűzetet, írd meg és küldd be meséd, történeted.” 

     

    Erre a felhívásra, amely részlet az Új Akropolisz Erénynek erejével című történet- és mesepályázatának 2011-es kiírásából, közel kétszáz pályázó ragadott billentyűzetet, hogy megossza másokkal a közösségalkotással kapcsolatos gondolatmagvait. A szerzők többsége kidomborította történetében vagy meséjében a közösségi értékeket, és a zsűri a korunkban nagyon aktuális, és annyi mindenben megoldást jelentő összefogást, együttműködést, toleranciát és összetartást kereste.

    A 17. alkalommal megrendezett írói rangadónkra olyan írásokat vártunk, amelyek pozitív szemléletükkel, a képzelet szárnyán nekilendülve, segíthetnek a ma emberének az elszigeteltség leküzdésében. Életkortól függetlenül sokan vannak, akik ihletet kapnak, ha valamiben vagy valakiben meglátják a jót, a szépet, az igazat, és szeretnék ezt valamilyen módon formába önteni, kifejezni. Bennünket azok találtak meg, akiknek az írás az alkotási útjuk, és akiknek lélekszükséglet az értékek köré megjelenítő erejű történetet szőni.

    Miért szól a pályázatunk kifejezetten amatőr, rendszeresen nem publikáló szerzőknek? Mert minden emberben sok-sok képesség szunnyad, amelyek még nem bontakoztak ki. A pályaművekben előfordulnak ugyan írástechnikai hibák, de ha ezek orvosolhatóak, mert a tartalom nem szenved tőlük csorbát, akkor sokkal lényegesebb a szándék és a meglátás tisztasága, mint a külcsín. A forma ugyanis tanulható és csiszolható.

    Ebben igyekszünk támogatni mindazokat, akikhez a régi idők krónikásaihoz hasonlóan közel áll az írás, a történetmesélés. A jó történetek ugyanis értéket közvetítenek, üzenetük van, felemelőek. Az alkotási folyamat közben magának az írónak is el kell tudnia képzelni, hogy hogyan oldja fel a konfliktusokat, negatív viszonyulásokat. Ehhez tudnia kell, hogy milyen támaszt, barátot, jótevőt tegyen a mesehősnek vagy a hétköznapok hősének útjába segítségül, aki nem akar megtörni, engedni erkölcséből, mert ki szeretne tartani elvei, álmai mellett, hogy megőrizhesse tartását, reményeit.

    kerekasztal beszélgetésPályázatunkkal az írásban alkotók és az olvasóik között teremtünk hidat, és szeretnénk, ha minél többen megismerhetnék azokat az írásműveket, amelyek ebben az évben kiérdemelték az Új Akropolisz zsűrijének elismerését, és elnyerték a kitűzött díjakat. Pályázatunk 3. helyezettje Szilágyi Heléna Egymásért című, különleges hangulatú alkotása lett. Az élő párbeszédek és a két főszereplő ellentétes természete adja ennek a történetnek a lendületét. A fiatal szerzőnő minden didaktikusság nélküli üzenete: nem maradhatunk ugyanolyanok, mindig van hová fejlődni, még akkor is, ha szerelmesek vagyunk saját aktuális énünkbe. Ebből ki kell tekinteni, hogy továbbléphessünk.

    Végh-Bodor István Barka című, irodalmi igényességű története (megosztott) második helyezést ért el. Kiemelkedő, ahogy érzékenyen, mélyen, emberi módon viszonyulnak a szereplők egymáshoz. Mintha olyan megoldásokat tanácsolnának, amelyek kezdenek kimenni a divatból. Hangoskodás helyett józanság, a megbocsátás képessége, az összetartozás biztos tudata jelenik meg az írásban. Mindenki nem lehet ugyanolyan, toleranciára van szükség és önzetlenségre, olykor lemondások árán, hogy kicsiszolódhasson egy olyan egység, amellyel aztán bátran lehet egymást segíteni a közösségben. Ez talán naivnak tetszhet, de ebben a történetben nincs naivitás, helyette: emberség a négyzeten.

    A másik (megosztott) 2. helyezést többszörös pályázónk, Mészáros Gabriella vehette át Laci anyu című, egyedi és hiteles történetéért. Amikor valaki irodalmi szöveget szerkeszt, akkor nagyon fontos, hogy jól időzítsen, hogy tudja, minek mennyi idő dukál, és ne felejtse el, hogy honnan indult, és hová szeretne megérkezni. Ebben az írásban a szerző ügyesen egyensúlyoz, és az arányok teljesen a helyükön vannak. Finoman adagolja az információkat, és a két kamasz viszonyát egy szimbolikus értelmű jelenetben ismerjük meg. Az ellentéteket csak akkor lehet meghaladni, ha közös cél köti össze az embereket. A szokások sohasem lesznek ugyanazok, de összetartással, kölcsönös tisztelettel a szereplők valódi együttműködésig küzdik magukat.

    első helyezet jutalmazása Végül az Erénynek erejével pályázat 2011-es győztese: Pintér Milán Pampogi Otronka és a citromló című meséje, amely szívélyessége, könnyedsége miatt máris sokak idei kedvencévé vált. Otronka története jó példa arra, hogy ameddig az ember nem indul el saját lelkének megismerése felé és nem nyit a többiek irányába, nem is tudhatja meg, milyen felfedezések és örömök várhatják, ha valódi fényben tárul fel előtte a világ.

    A győztes írás megtestesíti történet- és mesepályázatunk célját. Ahogy Delia Steinberg Guzmán, az Új Akropolisz nemzetközi elnöke írja: „A művészetnek szellemi tartalmat kell hordoznia, és nem ránthatja az embert a közönségesség és a hétköznapiság világába, hanem segítenie kell felemelkedését a Szépség ideájához.” Ez a mese fényt lop a lélekbe és tiszta mintát csempész a gondolataink közé. A segítségnyújtás, tanítás-átadás példája egyetemes érvényű, képes utat mutatni és jellemet formálni.

    Köszönjük pályázóink alkotómunkáját, az izgalmas kerekasztal-beszélgetést és a sok-sok közönségszavazatot is. Együttműködésünknek köszönhetően az emberi értékek támogatása évről évre egyre inkább közös ügyünké válik – erénynek erejével.

     

    Cimkék