Beszélgessünk! – Platón után szabadon

    A párbeszédek körül forgott az Új Akropolisz Platónnak szentelt, a platóni Akadémia megalapításának 2400. évfordulója alkalmából kiírt 19. Erénynek erejével novella- és esszépályázatának eredményhirdetése: platóni dialógusok, a párbeszéd mint írói eszköz, író és olvasó képzelt, illetve a zsűri és a pályázók nagyon is valós társalgása – címszavakban így hangozna a május 17-i délután rövid összefoglalója. No és ott volt persze a nagy kérdés: ki nyerte az idei amatőr írórangadót?

    Párbeszédbe elegyedés

    Látogatók és könyvajándékokAhogy egy rendes társalgáshoz illik, a nap az ismerkedéssel kezdődött. Héjja Edit szerkesztő röviden bemutatta a 19 éves, most már az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága támogatását is elnyert pályázat történetét, célkitűzését és zsűrijét, amelynek tagjai aztán beszámoltak az általános tapasztalatokról, a legnépszerűbbnek bizonyult témákról és az értékelési szempontokról.

    Kovács Balázs, a zsűri elnöke kiemelte, hogy bár merész vállalkozásnak tűnt Platón legfontosabb gondolataiból kiinduló kiírást megfogalmazni, a fiatal szerzők rácáfoltak az aggályokra. 107-en ragadtak billentyűzetet, hogy modern környezetben jelenítsék meg a platóni erényeket, megragadják az élet és a halál kapcsolatát Az államban szereplő Ér mítosza szerint, vagy átültessék a barlangmítoszt korunk értelmezési lehetőségeire.

    Mit kerestünk mi itt?

    A szerzők átlagéletkora ellenére, amely a legjobb 30 pályázatnál 26, a legjobb 15 közé került írásoknál pedig 24 év volt, az időtlen bölcsességhez illő kortalan novellák és esszék újszerű megvilágításba helyezték a régi tanításokat. Pontosan ezt kerestük: a mindennapok és a filozófia egységét. Akadtak olyanok, akik a görög bölcs reinkarnációhoz kapcsolódó tanításait követve az Életet elgondolkodtatóan, nem is csak egy, hanem életeken átívelő fejlődésként ábrázolták.

    Az írásokban megjelent az első öntudatra ébredés pillanatának ábrázolása és többen is feszegették a kérdést, hogy az életben betöltött szerepeinket hogyan tudjuk hitelesen, önazonosságunkat megtartva alakítani. Visszaköszönt a választások dilemmája, hogy hogyan viszonyuljunk az élethez, melyik mezsgyén haladjunk, sőt a szerzők odáig is bátran elmerészkedtek, hogy a lényegről, a végső jó természetéről elmélkedjenek. Mi több, körüljárták a szabad akarat kérdését is, hogy a bölcsesség keresése ne maradjon puszta elmélet, hanem távoli célból megfoghatóvá váljék.

    Mit szólt hozzá a zsűri?

    Közönség és a zsűrielnökÉs hogy az írókat is alaposabban megismerhessük, a korábbi győztesekből és az Új Akropolisz tagjaiból álló zsűri sorban bemutatta az ország minden pontjáról, nagyvárosokból és apró falvakból érkezett írások közül a legjobb 15 pályaművet. Röviden elmondták, miről szólt az írás, kiemelték a legfontosabb erősségeket: gondolati, erkölcsi erejüket. A megszólított szerzők hol megerősítették az elhangzott értelmezést, hol kiegészítették, fellebbentve a fátylat a mű megszületésének egyik-másik körülményéről. A zsűri tanácsokkal is ellátta a szerzőket, felhívták a figyelmet azokra a pontokra, amelyek megakaszthatták az olvasót, mint például a túl nagy gondolati ugrás, a leszűkített mítoszértelmezés vagy a megértést nehezítő szerkezet.

    No de ki lett a győztes?

    Párbeszédek ide vagy oda, a program legnagyobb izgalommal várt része az eredményhirdetés volt. Ekkorra már mindenki láthatta, milyen erős a mezőny, így talán senki nem lepődött meg, hogy több különdíjat is megítélt a zsűri (a legjobb fordulatért, a frappáns iróniáért, az erkölcsi erőért, az időtlen nézőpontért, az írás mélységéért).

    A harmadik helyezéssel az első öntudatra ébredés élményének őszinte, élményszerű beszámolóját, Szepezdi Petra A másik én című írását méltatta a zsűri. A második helyezést Őri István modern barlangmítosza nyerte, az abszurdba hajló, költői eszközökben is bővelkedő Feszültségingadozás című novella. Legjobbnak pedig Juhász Gábor Rossz időket érünk című, az időjárás apropóján valójában a gondolkodásunk tévútjairól szóló ironikus esszéje bizonyult, amely fényesen bizonyította: ha van mondanivaló, nincs unalmas téma.

    Grafománok egymás közt

    Az eredményhirdetést követő kerekasztal-beszélgetés során indult meg az igazi eszmecsere, ismét csak a dialógusok témájával. Platón tanítási eszközként használja a párbeszédes formát, hiszen a kérdések és válaszok segítségével végigvezetheti az olvasót a gondolkodási folyamaton, miközben befogadhatóvá válik a tanítás. Ám mint arról a szerzők is beszámoltak, párbeszédet írni egyáltalán nem könnyű. Felvet technikai nehézségeket éppúgy, mint a hitelesség kérdését: mitől hisszük el, hogy valódi vita tanúi vagyunk, mikor halljuk vissza saját kérdéseinket, mi kell ahhoz, hogy ne csak erőtlen báboknak lássuk az ábrázolt karaktereket?

    A beszélgetés során többször is felmerült az előkészítés fontossága. Ahogy az egyik résztvevő kiemelte, először is kell egy párbeszéd saját lelkünkkel. Néha talán észre sem vesszük, mikor ez zajlik, mégis ennek köszönhetően ülepszik le az a tartalom, gondolati üzenet, amelyet aztán közölni akarunk. Ezután természetesen külső kutakodásra is szükség van, hiszen a téma ismerete nélkül nem lesz hiteles a történet.

    Se szó, se beszéd… írás!

    Juhász Gábor például elmesélte, kifejezetten megörült a kiírásnak, ugyanis régi adósságának tartotta, hogy alaposabban megismerje Platón gondolatait. 1000 oldalig meg sem állt, az elmélyült tanulmányozás pedig tükröződik a győztes munkájában. Persze olyan is akad, akinek épp egy-egy téma feldolgozásában segít az írás, hiszen ahogy tolmácsoljuk, bennünk is tovább érlelődnek, rendeződnek a gondolatok. Végül, de nem utolsó sorban hasznos, ha az író csiszolja kifejezési eszközeit, hogy mondanivalója minél pontosabban juthasson el olvasóihoz.

    Ahol több író összegyűlik, talán kikerülhetetlen a kérdés: ki honnan meríti az ihletet? A válaszok természetesen sokszínűek voltak, egyeseket gyerekkoruk, másokat a magyar irodalom, a kreatív munka, esetleg a csend vagy az együttérzés indít írásra, de akadt közös nevező is: a megfogalmazott tartalom közlési vágya. A szándék, hogy azt, ami belül összeállt, jó lenne átadni, másoknak is megmutatni. Az estét a zsűrielnök szavai is ebben a szellemben zárták: Unesco logoBeszélgessünk a lelkünkkel, ismerjük meg a mélyen meghúzódó okokat és osszuk meg másokkal is, amire rájöttünk!

    A zsűri mindenesetre már aznap elkezdte törni a fejét, hogy az Új Akropolisz 20. novella- és esszépályázata milyen kiírással fogja majd ismét erre inspirálni az amatőr írókat.
     

     

    Cimkék