Azt mondták... az álarcokról

    álarcok„Az élet egy nagy színház. Nem abban az értelemben színház, hogy álruhát öltsünk benne, természetünktől eltérő szerepeket játsszunk el, vagy elmeneküljünk a valóságtól. Az élet azért színház, mert pótolhatatlan színészek vagyunk, és kötelességünk játszani. Mint a jó színészeknek, nekünk is gyakorolnunk kell tetteinket, szavainkat, érzelmeinket, minden lépésünket. Minden cselekedetre lelkiismeretesen fel kell készülnünk, hogy bebizonyítsuk, úgy tudjuk véghezvinni őket, ahogy szeretnénk.”
    Delia Steinberg Guzmán

    „Jó az, ha minden ember békésen és lelkiismeretesen teszi a dolgát, a szántóvető szánt, a halász halászik, a matróz igazítja a vitorlákat, a tanár tanít, a doktor gyógyít. Ez a mindennapi életünk. Ugyanakkor jó lenne hinni abban, hogy az ember nemcsak szánt, vet, gyereket nevel, épít, gyógyít, hanem valami »mélyebb« jelentése, jelentősége is van az életének, valamilyen nagyobb, fontosabb történés, dráma részese, szereplője.”
    Hankiss Elemér

    „Így árulja el magát legjobban az oktalan lélek: mindig másképpen jelenik meg, és (semmit sem tartok ennél gyalázatosabbnak!) mindig eltér önmagától. Tartsd nagy dolognak, ha valaki egyetlen embert alakít.”
    Seneca

    „Emlékezz arra, hogy színész vagy egy olyan drámában, amilyet a betanítója akar: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hűen alakítsd. Éppen úgy cselekedj, ha nyomorék, uralkodó vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed az, hogy a rád bízott szerepet szépen eljátszd; a szerep kiválasztása másra tartozik.”
    Epiktétosz

    „Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.”
    Francois de La Rochefoucauld

    „Különös táj a lelked: nagy csapat
    álarcos vendég jár táncolva benne;
    lantot vernek, de köntösük alatt
    a bolond szív mintha szomorú lenne.”
    Paul Verlaine

    „Az igazi találkozás az emberek, nem pedig a szerepek között zajlik.”
    Thomas D`Ansembourg

    „S én arra gondolok, – ha egy nap
    Nem vón álarc az arcokon:
    Vajjon megismerné-e egymást
    A jó barát, testvér, rokon?”
    Gyóni Géza

    „Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen.”
    Khioszi Tatiosz

    „Ha olyan szerepet vállalsz, amely az erődet túlhaladja, akkor egyrészt ebben is kudarcot vallasz, másrészt pedig azt is elszalasztod, amelyet képes lettél volna betölteni.”
    Epiktétosz

    „Mindenkinek meg kell ismernie önmagát, nem pedig önámításba esni. Ha hazudunk önmagunknak, ha más képet festünk önmagunkról, saját valóságunk elől, s így a javulás és a növekedés lehetősége elől menekülünk.”
    Delia Steinberg Guzmán

    „Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord.”
    George Gordon Noel Byron

    „Ne rendeld alá magad a halandó személyiségnek azzal, hogy mentegeted hibáiért, és úgy teszel, mintha nem a te felelősséged lenne.”
    Jorge Angel Livraga

    „A felnőttséghez fel kell nőni. A gyermeki lélekkel felnőtt maszkot viselő ember – „kisfiú nagy cipőben” – nehéz szerep eljátszására vállalkozott. Nagyon kell vigyáznia, hogy a maszk le ne csússzon róla. A lelepleződéstől való félelem örökké aggodalmas vagy dühös, komor emberré gyúrja. Játszani, hülyéskedni, önmagán röhögni nem mer többé. Később már nem is tud. A maszk ráégett az arcára. Képtelen kikacsintani alóla.”
    Popper Péter

    „Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.”
    Carl Gustav Jung

    Álarc„Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a’, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.”
    Móricz Zsigmond

    „Hogy lelked növekedjen, először észre kell venned létezését, sőt még előtte, amennyire csak lehet, csitítanod kell személyiséged zűrzavarát, hisz kiabálásban aligha hallhatod egy bölcs suttogását.”
    Jorge Angel Livraga

    „Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk.”
    Carl Gustav Jung

    „Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.”
    Márai Sándor

    „Ahhoz, hogy mélységében megismerhessük önmagunkat, az elméleti tanításokon és a régi bölcsesség hagyományos módszerein túl sok bátorságra is szert kell tennünk. Ez az a bátorság, amelyre akkor lenne szükségünk, ha tudnánk, hogy tükörbe nézve most először látjuk meg igazi arcunkat, amely nem azonos azzal, amelyet nap mint nap látunk és csinosítunk, díszítünk, hogy minél jobban tetsszünk másoknak és önmagunknak.”
    Delia Steinberg Guzmán

    „Minden tél szívében vibráló tavasz rejtezik, és minden éj leple mosolygós hajnalt takar.”
    Kahlil Gibran

    „Minden valamirevaló ember érzi, különösen amint műveltségben gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik; egy igazit és egy eszményit, és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.”
    Johann Wolfgang von Goethe

    „Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.”
    Weöres Sándor

    „Legyél egyre hitelesebb és becsületesebb, hogy az igazán értékes növekedjen benned, és így ne kelljen a látszatokhoz folyamodnod.”
    Delia Steinberg Guzmán