Az Új Reneszánsz

Szerző

kézben kis föld, amelyből palánta nő kiA dél-amerikai birodalmaktól Egyiptomig minden nagy civilizáció történetére jellemző volt, hogy fejlődésük nem töretlenül, hanem virágzásokon és hanyatlásokon, csúcsokon és hullámvölgyeken keresztül valósult meg.

A kulturális csúcsok közti hullámvölgyek időszakai a köztes vagy középkorok. Közös vonásuk, hogy időtartamuk alatt háttérbe szorul a bölcsesség keresése, és csökken a fogékonyság a szimbólumok, mítoszok, filozófiai tanítások iránt. Ennek következményeként a „kulturális piramis” négy oldalát alkotó művészet, vallás, politika és tudomány is elszegényesedik, öncélúvá vagy véresen kegyetlenné válik.

A középkor legfőbb ismertetőjele nem a technikai elmaradottság, hanem a kultúra és az emberi értékek hanyatlása. Érthető tehát, hogy jó néhány történész és filozófus a huszadik századot – a csúcstechnológia ellenére – az „új középkor” kezdetének tartja. Ezek a köztes korok azonban, mint nevük is mutatja, átmenetiek, és mindig szellemi értelemben vett újjászületés, reneszánsz követi őket.

A legutóbbi és számunkra legismertebb ilyen újjászületés a máig csodált itáliai reneszánsz volt. Ennek fő ösztönzője az időtlen, avagy ezoterikus filozófia (philosophia perennis) újrafelfedezése volt, főként Platón, a kabalisták és a hermetikusok tanításai révén.

Az ókor óta feledésbe merült eszmék ismét klasszikus építészetet, szobrászatot, festészetet hívtak életre, számtalan művészt, tudóst és feltalálót inspiráltak. Fontos azonban, hogy nem az ókor született újjá a reneszánsz idején, hanem az a szellemiség, amely utoljára az ókorban virágzott. A bölcsességet kereső szellemiség. Ez a bölcsesség az európai középkort követően főként az egyes vallások tanításainak összehasonlító tanulmányozásában, a régészeti kutatásokban, valamint az újraéledő tudományos kísérletekben öltött testet.

A mai emberiségnek szintén nagy szüksége van a megújulásra, hiszen rengeteg ökológiai és társadalmi gonddal küzd. A statisztikák és riasztó előrejelzések általában a globális „betegség” fizikai tüneteire hivatkoznak (felmelegedés, ózonlyuk, a természeti erőforrások kimerülése, szegénység, éhínség, járványok), finomabb szinteken azonban még ezeknél is súlyosabb jelenségeket figyelhetünk meg: a lelki környezetszennyezést és a szellemi otthontalanságot.

Az Athéni Iskola A lelki szintű környezetszennyezés miatt számtalan koszos érzelem és gondolat piszkítja a világot: durvaság és félelem, kegyetlenség és elpuhultság, fanatizmus és álszentség. Ahogyan a fizikai szemét hegyekbe gyűlik, úgy hordunk össze – többnyire öntudatlanul – láthatatlan szeméthalmokat rossz tulajdonságainkból, hibáinkból.

A szellemi otthontalanság okozza azt, hogy sok ember nem tud mit kezdeni az életével, nem tudja értékesen felhasználni az idejét. Unalmában vagy szórakozik, vagy belefeledkezik a megélhetésbe, és céllá teszi azt, ami eredetileg csak eszköz volt.

Az újjászületéshez, az új reneszánszhoz segítséget nyújt az ezoterikus filozófia három alapelve, melyeket az Új Akropolisz is magáénak vall. A kiindulópont a belső képességek, a bennünk rejtőző erények fejlesztése: a képzelőerő, az akaraterő, a nemeslelkűség kibontakoztatása.

A kultúrák, művészetek, tudományok, vallások összehasonlító tanulmányozása segít „kigyógyulni” a dogmatizmusból, a gondolati szűklátókörűségből, segít felfedezni az örök filozófiai tanítást különféle korok és kultúrák alkotásaiban, mítoszaiban, vallásaiban.

Végül mindezt betetőzi és hitelessé teszi az emberek közti testvéri viszony újrafelfedezése. Egyetlen hatalmas szellemi család, az emberiség tagjai vagyunk, és ennek az egységnek minden közös tett, közös ügy alapjának kell lennie.

Az egyre inkább elharapódzó elkülönülés, érdektelenség, a „szív jege” ellen így segít a „tűz filozófiája”. Az új reneszánsz előfeltétele ugyanis nem gazdasági vagy technikai, hanem emberi: az újjászületés lehetetlen megújulni képes emberek nélkül.

 

Olvastad már?

Utópia – lehetséges-e még?

2012 – Világvége vagy világra szóló hisztéria?

Az elkülönültség átka

Cimkék