Kulturális Hírlevél 1. szám, 2002. május

 

TARTALOM

 

 

• Májusi programjaink
• Interjú Delia S. Guzmánnal, az Új Akropolisz nemzetközi elnökével
• Legújabb könyvünk, az Agyagmaszk
• Gondolatok: Idézetek Konfuciusztól
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Ön az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület elektronikus hírlevelének első számát olvassa. Az általános információt, illetve programjainkat közlő webhelyünk mellett szeretnénk ebben a formában, egy kicsit részletesebben is szólni egyes aktuális tevékenységeinkről, illetve céljukról. Filozófiai iskolaként az idealista irányzat mellett köteleztük el magunkat, amelyet minden olyan filozófiai rendszerben megtalálunk, ahol az elméleti és a gyakorlati tudás nem mond ellent egymásnak, sőt a klasszikus ókorhoz hasonlóan mi is azt tartjuk teljes embernek, aki meg akarja érteni az emberre és a természetre egyaránt ható törvényeket, és igyekszik azok szerint is élni.

Ebben a hónapban két tevékenységünket szeretnénk kiemelni, amelyekben tükröződik ez a meggyőződésünk. Az egyik a GEA ökológiai csoportunk hagyományos tavaszi akcióinak a sorozata: márciusban Győrött a Mosoni-Duna árterét tisztítottuk, ahol 19 tagunk és ugyanennyi lelkes résztvevő 80 zsáknyi szemetet szedett össze, amely az emberi figyelmetlenség és a természet iránti érzéketlenség miatt gyűlhetett össze. Április elején Budapesten, a Pilisi Parkerdőgazdaság Budapesti Erdészetével együttműködve, a Látó-hegy erdejének tisztításába fogtunk, 47 résztvevővel, összesen 83 zsák szemetet gyűjtve. Április végi akciónkban, Szegeden, 17 résztvevő 40 zsáknyi szeméttől és 20 talicskányi hulladéktól szabadította meg a Tisza partját.

A nyilvánvaló hasznosságukon túl, az ilyen jellegű akcióinkkal fel szeretnénk ébreszteni az emberek felelősségérzetét a természet iránt. A természet közelében élő népek körében magától értetődő, hogy az ember felelős minden egyes tárgyért, amelyet létrehoz, mindaddig amíg az létezik, azaz „él”. Mennyi mindenben változna a modern kor, ha meg tudnánk érteni és alkalmazni is tudnánk ezt az egyszerű életfelfogást. Talán kevesebbet birtokolnánk, és kevesebb után vágynánk. Talán boldogabbak is lennénk.

 

 

A másik tevékenységi kör az Új Akropolisz Történet- és mesepályázata. Az idén nyolcadik alkalommal hirdettük meg a pályázatot, amelyre több mint 200 pályamű érkezett az egész országból, sőt a határokon túlról is. A zsűri tiszteletbeli elnöke az idén Békés Pál író volt. Pályázatunkkal azokat az embereket szeretnénk bátorítani, koruktól függetlenül, akikben él a mesélés, illetve az ilyen jellegű alkotás vágya.

Az alkotás kétségtelenül az ember egyik fő jellemzője. De ha ehhez a belső késztetéshez nem talál megfelelő formát, és nem fejleszti hozzá a szükséges technikai tudást, akkor félő, hogy ez a teremtőképesség ellene fordul, és értékes művek megteremtése helyett pusztító vagy önpusztító irányt vesz. Az egyik lehetséges veszély az, hogy tényleges alkotás helyett csupán a minket körbevevő világot tükrözzük vissza, és azt utánozzuk, amit látunk. Sajnos manapság a nagymértékű szennyezés nemcsak fizikai környezetünket, hanem emberi viszonyainkat is sújtja, az emberi alkotások pedig gyakran ebbe a szomorú helyzetbe belevesző, kiutat nem mutató, lelket nyomasztó művek lesznek. A jó történet azonban tisztítóan hat annak a lelkére, aki megszüli, mint ahogy annak a lelkére is, aki elolvassa, hiszen tükrözi az ember legmélyebb belső értékeit, bármennyire is próbára teszik az esetleges kedvezőtlen külső körülmények. Az idén Agyagmaszk címen kiadott, válogatott történeteket tartalmazó könyvünk alcíme is tükrözi ezt a meggyőződésünket: történetek szépségről, jóságról és igazságosságról.

 

 

 

 

MÁJUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST VIII., Krúdy Gy. u. 15.

 

 

május 4. szombat, 14.00	A VIII. TÖRTÉNET- ÉS MESEPÁLYÁZAT EREDMÉNYHIRDETÉSE
május 10. péntek, 19.00	ODÜSSZEUSZ KALANDJAI – UTAZÁS A LÉLEK HÁBORGÓ TENGERÉN A bennünk lakó Odüsszeusz Lelemény és erő: győzelem a próbákban A hűség példái: Pénelopé, Télemakhosz Szirénhangok fogságában Előadók: Balatoni Péter, Rusznák György
május 24. péntek, 19.00	AZ ÖT ŐSELEM TANA Föld, víz, levegő, tűz, éter: a természet és az ember „alapanyaga”? Az önismereti kulcs: az elemekhez kapcsolható erények és hibák Belső alkímia, avagy az ötödik elem szimbolikája Előadók: Benits Péter, Kaposi István
május 25. szombat, 9.00–13.00	KÖRNYEZETVÉDELMI AKCIÓ Erdőtakarítás a Hármashatár-hegyen Találkozó: 9 órakor a 65-ös busz felső, Szépvölgyi úti végállomásánál
május 25. szombat, 15.30	MESEDÉLUTÁN – LÁZÁR ERVIN: A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ Mesedélután: mesemondás, állatfigurák készítése agyagból

SZEGED, Berzsenyi u. 3.

 

 

május 9. csütörtök, 18.00	EXCALIBUR Kard – erő, hatalom, felelősség Merlin, a mágus szerepe Artúr és a Kerekasztal lovagjai A grál keresése önmagunkon kívül és belül Előadó: Bagó Zsolt
május 30. csütörtök, 18.00	ÁLMAINK ÜZENETE Az éber és az alvó tudat kapcsolata Tudatunk szimbólumai Álmaink és ideáink összefüggései Előadó: Mayer Márta

 

 

GYŐR

 

 

 

 

május 16. csütörtök, 17.00

A NŐ AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN – DIAVETÍTÉSES ELŐADÁS Feleség és anya – az egyiptomi törvényekről Ízisz – élet és energia Amon „háreme” – Amon papnői? Előadók: Kassai Zita, Kőnig Erika Helyszín: Széchenyi István Egyetem, Hédervári u. 3. (Káldy-villa)

INTERJÚ

 

 

Ha meglepőnek találná, hogy miért foglalkozik egy filozófiai iskola környezetvédelemmel is, az alábbi beszélgetésből világos lesz az összefüggés. És természetesen azokat is „meghívjuk” erre a beszélgetésre, akik tudatában vannak a környezetvédelem fontosságának, hogy további együttgondolkodásra ösztönözzük egymást. Az interjú Delia S. Guzmánnal, az Új Akropolisz nemzetközi elnökével készült 2001 nyarán.

 

Ennek a palotának a gyönyörű kertjében arra kérjük Önt, magyarázza meg, hogy mi a GEA.

DSG: A GEA nevet, ami görögül földet jelent, mozaikszóként használjuk, és a GEA-csoport célkitűzéseit tükrözi: „Aktív Ökológiai Csoport” (spanyolul Grupo de Ecología Activa). Egy olyan ökológiáról van szó, amely nem korlátozódik környezetünk és annak jellemzőinek a tanulmányozására, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy aktív részeseivé válhassunk a természet folyamatainak, hogy jobban megérthessük őket, és hogy megpróbáljuk enyhíteni a természet ellen tudatosan vagy akaratlanul elkövetett károkat.

Hogyan illenek a GEA tevékenységei az Új Akropolisz filozófiájába?

DSG: Nagyon egyszerűen. A filozófia a bölcsesség szeretete, a bölcsességet pedig nem korlátozhatjuk néhány területre, nem választhatjuk el környezetünktől, és nem választhatjuk el a természettől, hiszen mindazt, amit tanulunk, és amit ebből meg tudunk valósítani, mind a természettől kapjuk. Ebből következik, hogy a jó filozófus először a környezetét vizsgálja meg, első kérdései az őt körülvevő világra vonatkoznak, és az első fontos válaszok, amelyekre rálel, a világról szólnak, és csak később vonatkoztatja azokat magára.

Néhány napja arról beszélt, hogy az ember megváltoztatta a környezetét, sőt azt is mondhatjuk, hogy hatott és most is hat a világ társadalmi-gazdasági rendszerére. Hogyan tud a GEA segíteni abban, hogy a környezetünkkel való kapcsolatunk jobbá váljon, és hogy mindenekelőtt megoldhassuk azokat a gondokat, amelyeket az utóbbi időkben bekövetkezett változások okoztak?

DSG: A változások valódi mozgatórugója a világ társadalmi-gazdasági indíttatású kizsákmányolása, és a föld, valamint környezetünk kihasználása, hogy egyre kényelmesebben éljünk, hogy egyre kevesebbet kelljen tennünk, és egyre többet kaphassunk.

Az a vágy, hogy egyre jobban éljünk – és külön hangsúlyozom, hogy jobban és jobban éljünk, hogy egy olyan mesterséges életformát folytathassunk, amely egyrészt egyre nagyobb kényelmet, másrészt pedig egyre kevesebb személyes részvételt jelent a természet életében –, tehát ez a vágy arra késztetett bennünket, hogy megváltoztassuk a világot, annak számtalan arculatát, de nem a természet, hanem saját magunk érdekében. Ezek a változtatások kétszeresen is ártottak nekünk: megártottak a Földnek és megártottak az embernek is.

Ezért bizonyos szempontból képtelenné váltunk a cselekvésre, és érzéketlenné váltunk a természet iránt. A természet a haszon és a gazdagság forrása lett, és szerintem elsősorban ez változtatta meg gyökeresen bolygónk természetes folyamatait.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Megpróbálhatjuk egy kicsit nagyobb öntudatra ébreszteni az embereket, mert a sok éve fennálló társadalmi-gazdasági állapotokat nem tudjuk megváltoztatni. A tudatosság nélküli változtatás nem lenne hatékony. De ha az emberek tudatára ébrednének, hogy miért történik mindaz, ami történik, és hogy milyen szerepünk van a tőlünk függetlennek tartott természeti katasztrófákban, akkor végre vállalnánk valódi szerepünket a világban.

Azaz nem elég tevékenykedni, hanem azt is tudatosítanunk kell, hogy mi lesz tetteink eredménye.

DSG: Valóban. Mindenki segíteni szeretne a szenvedés vagy a katasztrófák láttán, de azt is meg kell értenünk, hogy miért létezik a szenvedés, és hogy miért történnek a katasztrófák, hogy segítségünk ne csupán pillanatnyi enyhítés legyen, hanem valami, ami az okokat is figyelembe veszi. Tehát ahelyett, hogy csak akkor segítenénk, amikor valami baj van, azt igyekszünk elérni, hogy egyre kevesebb baj történjen.

 

 

Sokakban felmerül az önkéntesség kérdése. Sokan azt hiszik, hogy ez valami modern, teljesen új keletű dolog, pedig talán nagyon is ősi. Hogyan értelmezi ön az önkéntességet?

DSG: Szerintem egyedül az „önkéntesség” szó az, ami modern. De maga az önkéntes magatartás olyan régi, mint az ember, vagy inkább arra az emberre jellemző, akinek szeme kinyílt az őt körülvevő világra, azaz a természetre, ahogyan ma nevezzük.

A reneszánsz idején úgy tudták visszaadni az embernek a méltóságát, hogy visszahelyezték a természetbe, a természet és a természeti törvények részévé tették. Nem tekintették különleges lénynek, csupán belátták, hogy egyedüli „különlegessége” az lehet, hogy megérti a természetet, együttműködik vele, tanulmányozza és tiszteli törvényeit.

Ez az önkéntesség valódi értelme, és amikor azt látjuk, hogy a régi korok népeinél – akiket ma azért kutatunk, hogy megismerhessük hagyományaikat – a férfiak és a nők is rituális ünnepeken vettek részt az év egyes meghatározott napjain, hogy egyre inkább eggyé váljanak a természettel, akkor ebben ugyanúgy az önkéntességet látjuk. Azt szeretnénk elérni, hogy soha ne távolodjunk el környezetünktől, sőt éppen ellenkezőleg, részesévé kell válnunk környezetünknek, együtt kell élnünk és harmonikus egységet kell kialakítanunk vele.

 

 

De hiszen ezt egyszerűen vallásnak vagy bálványimádásnak is tekinthetjük.

DSG: Nem bálványimádás. Amit ma imádatnak nevezünk, az valójában a természet szeretete és tisztelete volt.

Ahol szeretik és tisztelik a természetet, ott jelen van az önkéntesség, mert az önkéntességgel az ember a természet nagy törvényeinek szolgálatába állítja magát. Azokéba, amelyeket nem mi teremtettünk, és így nincs is jogunk megváltoztatni. Ha ártunk a környezetünknek, akkor az embernek is ártunk.

Ezért tehát az önkéntesség fogalma nagyon régi. Az ókorban ezt a fogalmat „a természettel való együttélésnek” nevezték volna, mert az, aki együtt tud élni a természettel, az együtt is tud működni vele. Ma azt nevezzük önkéntességnek, ha felismerjük, hogy a természetnek is szüksége van ránk, és nekünk is szükségünk van a természetre, és hogy megteremthetjük a kapcsolatot és az együttműködést a természet és az ember között.

 

LEGÚJABB KÖNYVÜNK

A bevezetőben megemlítettük Történet- és mesepályázatunkat. Az Új Akropolisz Kiadó legújabb kötete, az Agyagmaszk a legjobb pályaművekből válogat.

1995 óta évente megrendezzük Történet- és mesepályázatunkat, amelyre az ország minden részéből, és a környező országok magyarlakta településeiről is érkeznek írások. Pályázatunkkal elsősorban olyan történetek írására szeretnénk biztatni, amelyek a formai szépségen és az ügyes technikai fogásokon túl tartalmasak és elgondolkodtatóak is.

A több száz beérkezett pályamű arról tanúskodik, hogy ma is sokakban él a mesélés szeretete, ami arra sarkallja az írót, hogy megtalálja a történetének leginkább megfelelő formát. Válogatásunk az első hét év kiemelkedő pályaműveiből készült, és reméljük, hogy nem csupán élvezetes olvasmány, hanem kedvcsináló is lesz ahhoz, hogy újabb szívet-lelket melengető írások szülessenek.

A kötet történetei különös helyszíneken játszódnak: Fonákországban, ahol az emberek mindent fordítva csinálnak, egy idős szobrászművész világtól elzárt otthonában, vagy éppen egy ódon ház padlásán. A szereplők, bár a képzelet teremtményei, nem csupán kitalált alakok, hanem kacskaringós ösvényeken vándorló énünk vetületei: bátor egerek, jószívű madárijesztők, egy sánta kislány, egy rózsaszál, sőt egy láda mélyén felejtett szvetter. A válogatás címadó történetének főhőse Argümosz, az ünnepelt színész, aki viszontagságokkal teli útja során talál rá a színészmesterség valódi értelmére.

Mindegyik elbeszélés egy-egy hős története, akik kalandjaikkal segítségünkre lehetnek abban, hogy megértsük álmainkat, s hogy ráébredjünk arra, honnan jövünk és hová tartunk.

 

IDÉZETEK KONFUCIUSZTÓL

Egyesületünk a nyilvános előadások mellett évente többször indít olyan bevezető kurzusokat is, amelyek a filozófia klasszikus mestereivel és tanításaival ismertetik meg az érdeklődőket. Célunk, hogy túllépjünk az információk felhalmozásán, és „nem középiskolás fokon” inkább arra kérdezzünk rá, miként alkalmazhatjuk a bölcsességet saját életünkben, a mindennapjainkban. A buddhizmus tanításai, a tibeti bölcsesség, Plótinosz, Platón, az etika kérdései, a mai kor nehézségei – csak néhány a 17 részes sorozat témáiból. A kurzus során Konfuciusszal is foglalkozunk. Tőle idézünk most néhány gondolatot: példákat arra, mit jelent élni a bölcsességet.

„Természetük révén az emberek közel állnak egymáshoz, csak szokásaik révén kerülnek egymástól távol.”

„Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom magamban.”

„Az emberek tudják, hogyan kell egy fát megfelelően gondozniuk ahhoz, hogy éljen és növekedjen. Ami azonban önmagukat illeti, nem tudják, hogyan gondozzák megfelelően. Talán kevésbé szeretik magukat, mint egy fát?”

„Ha a régiek nem mondtak ki valamit szóban, azt azért tették, mert szégyellték volna, hogy tetteik nem követik szavaikat.”

„A nemes ember tökéletesíti mások jó tulajdonságait, és nem erősíti mások rossz tulajdonságait. A közönséges ember fordítva csinálja.”

„Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el.”

„Amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van.”

„Ha hibázol, és nem javítod ki, akkor követed el igazából a hibát.”

„Az erény gyakorlását senki sem engedheti át a mesterének.”

„Akik különböző úton járnak, nem adhatnak egymásnak hasznos tanácsokat.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 2. szám, 2002. június

 

TARTALOM

• Júniusi programjaink
  
• Jorge A. Livraga: A görög tragédia – részlet
  
• Odüsszeusz kalandjai
  
• Idézetek Platóntól
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Iskolánk 1989 óta folyamatosan, havonta többször tart nyilvános előadásokat, előadás-sorozatokat. A témák változatosak, hiszen a világ különböző kultúráiból és hagyományaiból merítünk, ugyanakkor célunk nem csupán az ismeretterjesztés, hanem a mai ember segítése is, hogy a ránk származott örökséget saját, hasznos eszközévé alakíthassa. Májusban Budapesten Odüsszeusz bolyongásainak szimbolikus értelmezését hallhattuk, majd az öt elemről szóló egyetemes tanítást. Győrött az ókori egyiptomi nők szerepéről esett szó, Szegeden pedig azon gondolkodtunk el, mit jelent a legendás Excalibur, egy másik előadás alkalmával pedig álmaink üzenetére kérdeztünk rá.

Előadásainkban mindig keressük a mélyebb mozgatórugókat, illetve a válaszokat az embert emberré tevő kérdésekre: a miértre és a hogyanra. A téma lehet filozófiai, történelmi, irodalmi, de filozófiai iskolaként mindegyikben a szemlélődő, gondolkodó emberhez szólunk, aki képes megállni a korunkban túlságosan is gyorsan váltakozó divatok közepette, és mély és kevésbé ingadozó belső meggyőződéseit erősíti magában, amelyek szilárd tartást adnak.

A klasszikus ókori értelmezésben a filozófia a megértést és az ezzel összhangban lévő cselekvést jelentette, azaz az embert mint teljességet szemlélte – életforma volt. Most, amikor a világon egyre többen érzik hiányát egy olyan életformának, amely az embert visszahelyezi a természetbe, és önismeretre, önirányításra, valamint a törvényszerűségek felismerésére tanít, az Új Akropolisz előadásaival, kurzusaival és tevékenységeivel igyekszik mindenkihez szólni, aki ezt fontosnak tartja. Valóban izgalmas újra felfedezni elődeink tudását, rájönni boldogságuk titkára. Ez gyakran sokkal egyszerűbb és közelebb van, mint gondolnánk. Szókratész az egyik platóni párbeszédben azt magyarázza, hogy a szem sem akkor lesz szép, ha a legszebb színnel, a bíborszínnel festik le, hanem csak akkor, ha a természetéhez illő színt kapja. Hasonlóképpen talán az ember sem lesz attól boldog, hogy annyi mindennel elhalmozzuk, hanem attól, ha megadjuk neki azt, amire szüksége van.

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

 

JÚNIUSI PROGRAMJAINK

BUDAPEST VIII., Krúdy Gy. u. 15.

június 7. péntek, 19.00	ÉLŐ ARÁNYOK – BARANGOLÁS A TERMÉSZET VÁLTOZATOS FORMÁI KÖZÖTT Szimmetriák és arányok az ásvány- és növényvilágban Régi idők szent geometriája modern megvilágításban Az élet fogalmának kiterjesztési lehetőségei Előadó: Horváth Ferenc
június 14. péntek, 19.00	JÁTÉK AZ ÉLET SZÍNPADÁN – A GÖRÖG TRAGÉDIA VILÁGA Színész és közönség: a kapcsolatteremtés szintjei Deus ex machina – a hatáskeltés eszközei Részvétel és érzelemnyilvánítás Vallás, művészet, misztérium a darabokban Előadó: Kovács Balázs

SZEGED, Berzsenyi u. 3.

június 13. csütörtök, 18.00

A KIS HERCEG „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…” A gyermekszív bölcsessége A szertartások szerepe az életünkben Kötelékek ember és ember között Előadó: Lőrincz Laura

 

JORGE A. LIVRAGA: A GÖRÖG TRAGÉDIA – RÉSZLET

A görög tragédia többször visszatérő témánk volt az előadásokon. Június 14-én Budapesten „Játék az élet színpadán – a görög tragédiák világa” címmel arról lesz szó, hogyan képzelhetjük el az ókori színházat, milyen szerepe, célja volt az előadásoknak. Hogyan jelent meg a vallás és a misztérium a darabokban? Miért és hogyan mutattak be emberi sorsokat? Az alábbi idézet, az Új Akropolisz alapítója, Jorge A. Livraga professzor A tragédia című könyvéből, bevezetést nyújt a görög tragédiák világába.

„Gyermekeinknek azt tanítottuk, hogy a színház csupán fikció, a valóság többé-kevésbé torzult másolata. Ez tévedés! A színház maga a valóság, az idő és a tér korlátai nélkül. Az ember csak a formáit teremti. Szelleme metafizikai eredetű, és azért nevezzük misztériumszínháznak, mert az ókori misztériumokból származik, ezek népszerűsített változata. Pontosabban, az i. e. 5. században virágzó görög színház a földrajzilag és kulturálisan is Athén városához közeli eleusziszi misztériumokból ered.

A világegyetem természetes felépítését követve – mely egyszerre egységes és hármas –, a színház is tragédiára, drámára és komédiára oszlott. Mivel e felosztás értelme „titkokkal” állt kapcsolatban, ezért csupán Arisztotelésztől maradt fenn egy szűkszavú magyarázat. Ez, és sokkal régebbi töredékek alapján azt mondhatjuk tehát, hogy a tragédia olyan színpadi mű, amelyben a sors és az istenek uralkodnak, és irányítják az emberi cselekedeteket. Ez utóbbiak egy törvénynek – Dikének, amelyet a hinduk karmának neveznek – vannak alávetve, amelyben egy kérlelhetetlen erkölcsi mechanizmus alapján minden cselekedet önmagával egyenértékű reakciót vált ki. Az emberi cselekedetek csak olyanok lehetnek, amelyeket a természet elrendelt, és a szabadsággal való visszaélés az egyik vagy másik irányú „túlzás” bűnébe juttat. Akárcsak az ókorban, a családi kapcsolatok ma is igen szorosak, és az egyént meghatározó lelki és kulturális tényezőket foglalnak magukban, így az emberek saját családi származásuk és társadalmi körülményeik áldozatai.

A dráma is színre viszi az emberi viszontagságokat az istenek és a sors befolyásával együtt, de nem teremt olyan végső, megoldhatatlan helyzeteket, amelyekre annyira mélyen hatnak az élet törvényei, hogy az események folyama feltartóztathatatlanná válik. Az ember a fájdalom és az erőfeszítés révén tisztul meg a legkönnyebben. A klasszikus ókor görög és római kommentátorai szerint ez jellemzi a civilizált, azaz nem barbár emberiséget. Bár a görögök a „barbár” kifejezés alatt minden idegent értettek, ebben az esetben mégis a hagyományos értelmezést használták, amelyben a barbárság az ostobaságnak, a műveletlenségnek és a tettek, érzések és gondolatok feletti uralom hiányának a szinonimája.

Végül, a komédia a legfelszínesebb forma, ahol sem a filozófia, sem pedig a műveltség nem nemesítik, és nem is nehezítik a játékosan élt életet. Az emberek egyszerűen születnek, élnek és meghalnak. A helyzetek könnyedek, a könnyelműség uralkodik. A mindig jelen lévő istenek szerepe arra korlátozódik, hogy az egymást kigúnyoló emberek ostobaságán kacagjanak. A sors vezeti az embereket, de ők ennek nincsenek tudatában, mivel a cselekmény gyerekes, és nem veszélyezteti komolyan sem a természet egyensúlyát, sem a szereplők legmélyebb énjét.

A misztériumszínház hármas felosztása Platón Hármas Logoszának felel meg, ahol a tragédia az isteni Akarat színhelye, egyfajta nehéz, de végtelenül valóságos Ég. A dráma a Szeretet és a Tudás háza, a hús-vér testben megnyilvánult embereknek megfelelő tapasztalatokkal, akik érzelmeik és gondolataik miatt örülnek vagy szenvednek. A komédia a Formák és ezek viszonyainak, árnyainak és fényeinek a világa. A tükrök és visszhangok csalóka birodalma, amelyben azok bolyonganak, akik még mindig jól érzik magukat, akár örülnek, akár bánkódnak, akik megelégszenek a hétköznapi élettel, és nincsenek tudatában a transzcendens valóságnak.

Nyilvánvaló, hogy ez a felosztás, noha valós és megfigyelhető, különbözőképpen jelenhet meg a szerzők, a témák, valamint a kifejtés fizikai és lelki körülményeinek függvényében.

A misztériumszínház tanító jellegű. Mindegyik műfajában tanítani akar valamit, és különösen a tragédiában fontos, hogy olyannyira meglepjék, ámulatba ejtsék a nézőt, és úgy megragadják a figyelmét, hogy megszűnjön nézőnek lenni. Fokozatosan bevonják a műbe, mintha ő is egy színész lenne, vagy legalábbis az eseményekben erősen érintett résztvevő.

A klasszikus színházban van valami misztikus és vallásos. Az az eszménye, hogy a néző másként távozzon, mint ahogy belépett. Egyfajta alkímiai színházról van szó, hiszen mágikus művelettel lényegít át.”

ODÜSSZEUSZ KALANDJAI

Egy csonka, régi szobor jelenik meg előttünk Rilke híres „Archaikus Apolló-torzójá”-ban: „csak torzult és suta kő”, „lecsapott vállal meredő”. De mégis izzik, árad belőle a fény – ez az ókori, halott kődarab üzen. „… mert nincsen egy helye sem, mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!” Ugyancsak megkövesedett művészi darabnak tűnik az Odüsszeia vagy más antik eposz, pedig eredetileg mítoszt és világszemléletet láttak benne, másként nem is maradhatott volna fenn ilyen sokáig. Odüsszeusz kalandjai nem csupán izgalmas folytatásos történetet jelentettek. Az pedig, hogy a modern utókorban darabjaira szedjük, vagy Homérosz kilétén vitatkozunk, szintén nem visz közelebb ehhez a „kődarabhoz”.

Ha egy meséből, versből vagy ebből a műből tanulni is akarunk, akkor nem lehúznunk kell azt a hétköznapok szintjére, hanem éppen nekünk kell felemelkednünk hozzá. Ezzel az igénnyel fordultak május 10-i előadásunkon az Odüsszeiához előadóink, Balatoni Péter és Rusznák György. Az „Odüsszeusz kalandjai – utazás a lélek háborgó tengerén” cím is sejtette, hogy a szöveget szimbolikusan, az ember belső, lelki oldaláról nézve fogják értelmezni.

A bolyongó hős nem is áll olyan messze tőlünk, hiszen emberi, megfogható alak, nem isten vagy félisten, és emberfeletti képességekkel sincs felvértezve. Tengere saját életünk tengere is lehet, amelyen magunk evezünk, vagy csak evickélünk. Odüsszeusz bátor harcos, de egyben találékony, leleményes is, akiben így az erő és az értelem harmóniában egyesül. Hozzá hasonlóan – ahogy utazik, hányódik – mi is felfoghatjuk magunkat átutazónak, az ő kísértéseit pedig a mi kísértéseinknek is. A lótuszevők földjén például igen nagy a csalogatás: itt nincs szükség erőfeszítésre, el lehet mindent felejteni, és egyáltalán nem kell változni. Odüsszeusz úgy lép ki a csapdából, hogy emlékezik céljára, és társait sem engedi megállni. Vagy amikor Aiolosztól, a szelek királyától tömlőbe zárva megkapja az összes szelet, kivéve azt, amelyik őt repíti… Nem tud tökéletesen figyelni, elalszik. (Sok mese- és mítoszhős próbája az éberség, vagyis „hétköznapiul” a figyelem.) Míg alszik, a társak, akik mértéktelenségükkel, meggondolatlanságukkal gyakran sodorják a hőst veszélybe, elszabadítják a szeleket, és a hajó visszasodródik, hiába látták már Ithaka partjait. Értelmezhetjük úgy is, hogy ezek a társak gyengeségeket, hibákat testesítenek meg. Odüsszeusz az út során elveszíti embereit, de ezzel csak látszólag, a külső események szempontjából lesz gyengébb. Valójában a többi hajós halála a tisztulást, a hibáktól való megszabadulást jelenti. És ki ne ismerné a csábítás kísértését: a szirének éneke ezt táplálja. A hős tudja, hogy ennek a hibának is ellen kell állnia, ha haza akar jutni, ezért társai fülét bedugaszolja, magát pedig hajója árbocához kötteti. Lehet, hogy valóban nem kellene hallgatnunk a csábítás belső hangjaira?

Odüsszeusz húsz év után végül hazatér – ő a példa arra is, hogy van, ami kivezethet a bolyongásból, bolyongásainkból. A „leleményes” hős nem gyötrődő, bénult ember, hanem a megoldást keresi minden helyzetben. Állandó eposzi jelzője a „sokattűrő” is, és türelme, óvatossága tényleg segíti őt. Védője és kísérője Pallasz Athéné, a bölcs istennő, aki kegyeltjében az értelmet juttatja győzelemre. És bár Odüsszeusz meztelenül, emberei és kincsei nélkül ér megpróbáltatásainak utolsó állomására, a phaiákok szigetére, mégsem meztelen, hiszen már fel van vértezve tapasztalatokkal és erényekkel, az emberi lélek méltó öltözékével.

Ebben a belső, lelki kulcsban Pénelopé, a hű feleség az állandó, halhatatlan lelkének jelképe, akihez mindannyian eljuthatunk, még ha tévedezünk is. Pénelopé mintha semmit sem öregedett volna, ahogy a lelkünk is örökké fiatal maradhat. Ahhoz, hogy mi is kiköthessünk Ithakánkban, nem kell más, mint odüsszeuszi lelemény, némi „sokattűrés” és az örök Pallasz Athéné segítő erejével saját intelligenciánk.

Takács Mária

IDÉZETEK PLATÓNTÓL

Az alábbi Platón-idézetek valóban a béke és a megértés szigetei (és percei lehetnek)…

„Ó, kedves Pán, és ti többi istenek, akik csak itt lakoztok, adjátok meg nekem, hogy szép legyek belül, s ami külső birtokom van, a belsőkkel összhangban legyen.”

„Az igazságos, őszinte és nemeslelkű nem arra törekszik – mondja Aiszkhülosz –, hogy jó embernek lássék, hanem hogy valóban az is legyen.”

„… még soha senki, aki ifjúkorában azt a nézetet tette magáévá az istenek felől, hogy nincsenek, nem maradt meg végig öregkorára ebben a véleményében.”

„… az ember hasonlóvá válik ahhoz, amiben gyönyörködik.”

„… se nem hosszú, se nem rövid, hanem a tárgyhoz mért beszédre van szükség.”

„Vagy hiszed, hogy bárki is haragudhatik egy nem haragos emberre, s irigykedhetik egy nem irigy emberre, ha ő maga sem irigy, s ha szelíd természetű?”

„… a bennünk lakozó szenvedélyek, mint valami fonalak vagy zsinórok rángatnak bennünket, és ellentétes lényük folytán egymással ellentétes irányban húzgálnak bennünket, ellentétes cselekedetek felé…”

„… az élők a holtakból származnak, éppen úgy, mint ahogy a holtak az élőkből.”

„… a túlzás mindig nagy változást szokott eredményezni az ellentétes irány felé…”

„… csüggeteg emberek még nem állítottak diadalmi emléket…”

„Aki tehát sokféle szépet szemlél, de magát a szépet nem látja, s mást nem tud követni, aki őt erre irányítaná, s aki sokféle igazságos dolgot szemlél, de magát az igazságosságot nem látja, és így tovább – arról azt kell mondanunk, hogy mindenről csak vélekedik, de arról, amiről vélekedik, valójában nincs tudása.”

„Mert minden cselekvésnek az a természete, hogy önmagában se nem szép, se nem rút, hanem a cselekvés során válik olyanná, ahogyan csináljuk. …Ha szépen és helyesen cselekszünk, szép lesz, ha pedig helytelenül, rút.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek ).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16 – 21 óráig.
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18 – 21 óráig.
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18 – 21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 3. szám
2002. július-augusztus

 

TARTALOM

• Nyári programjaink
  
• Delia S. Guzmán: Ma láttam… egy gyereket
  
  
• A Meseház – Interjú Bernát Ottíliával
  
• Idézetek Jorge A. Livragától
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Nyári hírlevelünk valóban az egész nyárra szól, hiszen legközelebb szeptember elején jelentkezünk hírekkel és programokkal.

Megkezdődött a vakáció a gyerekeknek. A Szüni Dödő fővárosi játéksorozat keretében eddig két gyerekprogramot tartottunk: Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő című meséjéből a nyitónapon adtunk elő részleteket, majd június végén a Mikszáth téren a legkisebbeknek szánt két rövidebb mesével, A három pillangó és a Répamese történetével szerepeltünk. Júliusban A fekete havas című magyar népmesét játsszuk el apró közönségünkkel együtt.

Meseházunk tagjai tartalmas meséket visznek színre. Törekvésünk, hogy a gyerekeket minél jobban bevonjuk a mesébe, játékba. Azért tartjuk fontosnak a gyerekek bekapcsolódását, mert a fejlődő léleknek szüksége van arra, hogy aktívan építse be élményeit, és abból indulva újat alkosson. Ezért már a legkisebb gyerekekben is érdemes erősíteni a képzelőerőt, illetve fejleszteni a különböző képességeket, mert ha a gyerek megtapasztalja a teremtés örömét, akkor felnőttként sem elégszik meg pusztán a „fogyasztással”. Minél aktívabb az ember a munkáiban és a feladataiban, annál jobban érdekli, mi lesz velük, és élete ennek a felelősségvállalásnak köszönhetően teljesebbé válik. És mivel a gyerekben rejlik a jövő, így új utak nyílhatnak meg, és új lehetőségek teremtődhetnek, amelyekre a felnőttek legtöbbször már nem fogékonyak.

Akár játszunk, akár pihenünk, nyáron általában több időt töltünk a szabad levegőn, és közelebb kerülünk a természethez. A nyárról rögtön a meleg és a sok napsütés jut eszünkbe. Az évszak hivatalosan a napfordulóval veszi kezdetét, akkor, amikor a Nap eléri a Ráktérítőt, és az északi féltekén a leghosszabb nappalt éljük. A Nap Föld körüli látszólagos keringésének négy kiemelkedő pontja – a két napéjegyenlőség és a két napforduló – minden ókori civilizációban a legfontosabb ünnepek közé tartozott.

Ezeket a pillanatokat szentnek tartották, az ember pedig az egész társadalomra kiterjedő szertartásokon keresztül tudatosan vehetett részt a természet ciklusaiban. A vetés, táplálás, aratás, betakarítás fázisait élték át egy-egy év során, de a Nap mozgása az egész emberi életpályát is felírta szimbolikusan az égre. Az ember maga volt a Nap, aki járja kiszabott pályáját, és aki – mint a naphősökről szóló mítoszokban – erejét és képességeit fejlesztő próbákkal találkozik útján.

A modern kor kiszakította az embert a természet ritmusából. Az idő homogén lett, csak a mennyiségét mérjük, és elfelejtettük azt a lényeges igazságot, hogy „ideje van az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett”. Hiszen ma hatalmas eredményként éljük meg, hogy már nem függünk a Naptól, és például mesterséges körülmények között bármikor ültethetünk, sőt mesterségesen igényeket is támasztunk az egyre nagyobb mennyiségekre.

Ha már nem tartjuk fontosnak a természet ritmusait, és nem is vesszük őket észre, az életet sem fogjuk érteni. A természetet élettelennek, gépiesnek és véletlenszerűen működőnek fogjuk tekinteni, az embert pedig mindenhatónak és minden kötelezettségtől mentesnek. De a mesterséges élettel egyre erősödő szorongás rácáfol életformánkra, és újra arra késztet, hogy tanuljunk a természettől. Ki kell várnunk a gyümölcs érésének idejét, az íze csak akkor lesz igazi.

Minek jött el az ideje a nyári meleg napokban? Mindenképpen az aktivitásnak, cselekvésnek, fizikai és – érdekes módon – szellemi téren egyaránt. Általában ilyenkor buzognak bennünk a legnagyobb energiák, amelyeket bárminek a fejlesztésére, tökéletesítésére felhasználhatunk. Ne feledjük el, hogy a felnőtt ugyanúgy aktívan tanul, mint a gyerek, és szüksége van arra, hogy tudását használja, és alkosson, teremtsen vele. Nem csak a gyerek testében lakik fejlődő lélek, sőt! Az aktív, kreatív időtöltés fejleszt, megújít és egyúttal ez az, ami a legjobban pihentet.

Mindenkinek tartalmas és pihentető nyaralást kívánunk!

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

Nyári programjaink

július 6. szombat, 9.00-12.00	III. BUDAPESTI ERDŐTISZTÍTÁSI AKCIÓ Találkozó: 8.30-kor a Moszkva téren, a 22-es busz megállójában
július 18. csütörtök, 16.00-18.00	MESEHÁZ: A FEKETE HAVAS Budapest, VIII. kerület, Mikszáth tér
augusztus 20. Szent István ünnepe	KÉZMŰVES VÁSÁR ÓPUSZTASZEREN

 

 

Delia S. Guzmán: Ma láttam… egy gyereket

Ma láttam egy kisgyereket…
Azt mondják, hogy a gyerekek már nem olyanok, mint régen, és nagy megelégedettséggel nyugtázzák, hogy minden megnyilvánulásukban hasonlítanak a felnőttekre. Azt mondják, hogy a mai gyerekek sokkal „éberebben” jönnek a világra, és hogy sokkal gyorsabban értenek meg mindent. Örülnek, ha illetlen kérdéseket tesznek fel, és az ártatlanság elvesztését – vagy talán inkább hiányát – fontos előrelépésnek tekintik a mai gyerekeknél.

Ezért is keltette fel a figyelmemet az a kisgyerek, akit ma láttam… Valóban gyerek volt, alig pár évéhez illő ártatlansággal, szemében egészséges, kíváncsi pillantással, fiatal testének természetesen fürge, élénk mozdulataival. Láttam, ahogy szeme felcsillant, bárhová is nézett, láttam benne az igyekezetet, hogy felfedezze a minden létező mögött rejlő titkot. Kérdés kergetett kérdést a tudás utáni vágy zsibongásában.

Kérdései egyszerűek voltak, és ezért mélyek is. Az égről, a csillagokról, a világvégéről érdeklődött. Kérdezősködött a röpködő rovarokról, és azt is akarta tudni, hogy az embernek miért nincs szárnya. Meg akarta tudni, miért van az, hogy egyes emberek sírnak, mások pedig nevetnek és kiabálnak…

És ezután jött a nagy kérdés: a többi gyerekhez kapcsolódott. A kisgyerek, akiről írok, úgy érezte, hogy a többiek nem értik meg, és nem is hasonlítanak hozzá. Nem szeretnek ugyanazzal játszani, mint ő, nem érdeklik őket ugyanazok az események, mint őt. „Felnőttet” játszanak, ő viszont kicsi akar lenni. A „normális" gyerekek csak a televízióról, az ünnepekről, családi gondjaikról beszélnek, és arról, mennyire nem bírják szüleiket és testvéreiket.

A kisgyerek, akit láttam, védtelennek érezte magát a vele egykorúak között… És a felnőttekhez fordult, hogy megértésre leljen…De csak kinevették. „Te jó ég! Kire ütött ez a gyerek? Ránk egy csöppet sem hasonlít… Szégyellem a kérdéseit, mert olyan, mintha semmit sem értene… Miért nem vagy olyan, mint a többi gyerek? Miért nem játszol velük? De fiam, mit magyarázzak neked a holdról, ha annál többet én sem tudok, mint amennyit már elmondtam?”

A gyerek csillogó szeme elsötétült, árnyék borult rá, amely száz szótár magyarázatánál is jobban megértette, mi a szomorúság. Azt hiszem, ekkor veszítette el üdeségét, és anélkül, hogy akarta vagy észrevette volna, idő előtt felnőtté vált.

Megtanulta az élet kegyetlen leckéjét: hallgatni a meg nem értéssel szemben, titokban tartani a legszebb álmokat, nem beszélni a szép dolgokról, csupán azt mondani, amit elvárnak tőle.
Kezdetben még egy gyereket láttam, a végén pedig egy fájdalom súlya alatt görnyedő embert.

Miért ítéljük halálra a szépséget és az ártatlanságot? Hol van az, aki bennünk gyerek volt, akiben még élnie kellene a kifogyhatatlan kíváncsiságnak és a szeretet utáni vágynak? Valóban igaz, hogy már nem érthetünk semmit, ami jó és tiszta? Igaz, hogy a növekedéssel szükségszerűen együtt jár a gyermeki rácsodálkozás elvesztése?

Szomorú volt az a nap, amikor azt a kisgyereket láttam. Azóta is járom az utamat, szüntelenül keresve egy tekintetet, amelyben ott láthatom az első lelkesedés ártatlanságát, amelyet még nem piszkított be és nem torzított el mostani életritmusunk féktelensége.

Fiatal szemeket, fátyolos, kérdésekkel teli szemeket keresek, azt a reménytelenül magányos tekintetet, amely az ég felé tör, és örök kérdéseket vet fel, olyanokat, amelyekre a válasz csak az ember lelkének legmélyén található meg… de ő most alszik, jobb időkre várva.

Mindennap születnek gyerekek… Segítenél, hogy megtaláljuk azt, akinek a szemében még mindig tükröződik az ég egy darabkája? Segíts, hogy ne veszítse el ezt a kincset, és akkor mindenkit, téged is és engem is, gazdagít szépsége és tisztasága.

A Meseház – Interjú Bernát Ottíliával

Vannak szombatok, amikor a budapesti Új Akropolisz Krúdy utcai pincehelyiségébe bölcs királyok, igaz szívű királyfiak, szépséges királylányok, tűzön-vízen áttörő legények és persze sárkányok, meg mindenféle manók költöznek. Az is megtörténhet, hogy egy rengeteg nagy erdő közepén találjuk magunkat, esetleg Japánba érkezünk, vagy egy fényes kastély vendégei forognak körülöttünk. E mesés helyszínek és mesebeli hősök a gyerekeket várják minden hónapban egy-egy alkalommal. Akik pedig mindent és mindenkit elvarázsolnak: a Meseház tagjai. Tevékenységükről és céljaikról vezetőjük, Bernát Ottília beszél (vagyis mesél).

Márciusban A fekete havas című magyar népmesét adtátok elő. Attól a pillanattól, hogy kezdetét vette a történet, csupa meglepetés érte a nézőt. A gyerekek, mint egy kis vándorcsapat, körbejárták a mese helyszíneit, miközben rajzokon is megelevenedtek a hősök, végül pedig maguk a kicsik festettek a meséhez. Nem hétköznapi bábszínház tehát az akropoliszi Meseház?

Bábszínházként indultunk 1996-ban, de két éve már elsősorban nem a bábjáték jellemző programjainkra. A mesedélutánok inkább együttjátszásra hasonlítanak, amelyhez minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználunk. Aki „a mese házába” lép, egyben aktív résztvevő is lesz. A televízió előtt a gyerekek passzív nézők, és kész, kápráztatóan színes és mozgalmas képvilágot kapnak, amelyet csak el kell fogyasztaniuk, és félő, hogy gyakran nem is tekintik a gyerekeket másnak, mint jó fogyasztóközönségnek. Mi fontosnak tartjuk, hogy a képzeletnek nagy teret adjunk, hogy a gyerekek alkothassanak, és így éljék át a meséket. Például Holle anyó birodalmában kis cipókként és almákként tapasztalhatták meg, milyen jó, ha segít nekik a szorgalmas lány, és mennyire szomorú, ha a lusta nem törődik velük. Fehérlófia útját pedig verssel, énekkel segítették, és királylányként vagy éppen griff-fiókaként kapcsolódhattak be a történetbe. A mesék szereplőit is igyekszünk változatos formákban megjeleníteni, így a gyerekek képzeletük segítségével fakanálbáb, árnybáb formájában, terméseket beöltöztetve, kavicsokat befestve stb. készíthetik el kedvenc szereplőik figuráját.

Így igazán befogadhatják a gyerekek a meséket. Minden alkalommal kézműveskedtek is?

Igen, törekszünk arra, hogy ez is meghatározó része legyen egy-egy mesedélutánnak. A fekete havas meséjében a képi megjelenítés kapott nagyobb hangsúlyt: egy mesetérképet jártunk végig, amelyet aztán a gyerekek is megalkottak. A Grimm testvérek A hat hattyú című meséjében a gyerekek vándorútjuk egyes állomásain csillagviráginget készítettek, kishattyúkat fontak. A kőfejtő című japán mese is alkalmat adott a képzelőerő fejlesztésére, Lázár Ervin meséjének, A négyszögletű kerek erdőnek eljátszásakor pedig agyagoztunk, és a különböző állatjellemeket jelmezekkel mutattuk be. Igyekszünk minél több technikát megismertetni kis és nagy vendégeinkkel, és eddig is igen sokféle formát kipróbáltunk már. Tavaly ősszel még kirándultunk is, hogy A kisgömböc-mesedélutánhoz terméseket gyűjtsünk.

Milyen meséket választ a Meseház? Hogyan készítitek elő a programokat?

Meséinket úgy válogatjuk, hogy a történeteknek legyen mélyebb tartalma, hogy több szinten is értelmezhetőek legyenek. Üzenetüket igyekszünk mi magunk is megfejteni, és ezt ajánljuk a szülőknek is. Valljuk, hogy a mese nemcsak a gyerekeknek szól, hogy aztán később „józan, és már nem álmodozó” felnőttként kinőjenek a mesék világából. Ebben a félévben is mindig várt és vár valami a szülőkre: A hat hattyú meséje alatt elvonultak, és mondókákkal, gyerekversekkel ismerkedtek. Míg a gyerekek A fekete havas történetét követték, a nagyok bábkészítési technikákat tanultak, még varrtak, ragasztottak is bábokat, amelyekkel aztán a program végén meglepték a mesetérképet alkotó, kissé festékes gyerekeiket. De máshogy is szeretnénk a szülőknek segíteni, és velük együtt gondolkodni. Például beszélgettünk már – az egyik mese témájából kiindulva – arról is, hogyan lehet a gyerekek civódásait, veszekedéseit feldolgozni, kezelni.

Szerepel-e máshol is a Meseház?

Kapcsolatban állunk több VIII. kerületi gyermekotthonnal, ezenkívül tartottunk és a jövőben is tartunk előadásokat a Cseppkő Utcai Gyermekotthon és a Fővárosi Központi Szabó Ervin Könyvtár számára. A nevelőotthonokba a mese mellé gyakran viszünk ajándékba játékokat, ruhákat is, illetve el is hívjuk a gyerekeket egy-egy délutánra. Nyáron pedig, immár évek óta, a Szüni Dödő programsorozat keretében a Petőfi Csarnokban és a Mikszáth téren nyitja ki kapuit a Meseház.

Tavaly nyáron egy igazi mesetábort is rendezett iskolánk. A színhely is mesés volt, mégpedig Heves megyében a hegyek között, egy völgyben megbúvó kis faluban, Egerbocson. A Mirkó Királyfi Kalandtáborban Mirkó királyfi meséjével feküdtünk és keltünk, az egész tábor egy különleges mesejáték színtere lett. Az óvodásoktól kezdve a tizenhat éves kamaszig mindenki a mesében élt, de a résztvevők között nem osztottuk fel a szerepeket, hanem mind a 60-80 gyerek egyszerre volt a hős Mirkó királyfi, és együtt állták ki a próbákat, együtt győzedelmeskedtek.

Az interjút Takács Mária készítette.

Idézetek Jorge A. Livragától

• „A valódi pedagógia úgy nevel, hogy közben nem torzít el; tudást közvetít félrevezetések nélkül; oktat és nem politizál; felébreszti a lelket és a minden emberben szunnyadó képességeket.”
  
• „A valódi pedagógia azt tanítja meg, hogy hogyan ébresszük fel képességeinket a tanulásra, a kísérletezésre és az életre.”
  
• „Az oktatást ne korlátozzuk az adatok memorizálására – az ember nem számítógép. Nevelni kell szívét és kezét is. Az új nemzedéket ne csak okosnak, hanem jószívűnek és dolgosnak is neveljük.”
  
• „A valóság kilométerekre riasztja el a huszadik század eleji, leegyszerűsített elméletek gyenge szitakötőit, amelyek szerint a gyerek fejlődésének egyedüli tényezője az elméleti oktatás.
  
  Az íj és a nyílvessző minősége ugyanolyan, de nincs két egyforma íjász, és számtalan céltábla van.
  
  Az emberi tevékenységek tanulmányozása és megértése – röviden nevezhetjük tudománynak, filozófiának, művészetnek és vallásnak – nem választható el magától az embertől.”

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, a nyári szünet alatt hétköznap 18–20 óráig.
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, a nyári szünet alatt szerdánként 17–21 óráig.
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, a nyári szünet alatt keddenként 17–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 4. szám
2002. szeptember

 

TARTALOM

• Szeptemberi programok
  
• Az Új Akropoliszról és alapítójáról
  
• Idézetek
  
• A kínai bölcsek könyve – a Ji Csing
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

A filozófia szó a görög philo-szophosz szóból származik. Jelentése: a bölcsesség szerelmese. Keveset mond a mai embernek, aki eltávolodott attól az egyszerű világnézettől, amelyben az ember a természet része, és különböző formáinak tanulmányozásával önmagát is megértheti. Nem aprózza szét a világot, hanem teljességében szemléli, akár egy élő szervezetet, amelynek működését, céljait és rejtett szándékait soha nem érthetjük meg, ha élettelen, szervekre bontott testét vizsgáljuk. Ezért az ókori filozófusok úgy tartották, hogy az embernek mindenhez értenie kell, vagy pontosabban, mivel ő áll a világegyetem központjában, ahol minden erő találkozik és minden törvény kifejti hatását, önmagához kellett viszonyítania mindent. Ez a megközelítés hat az ember gondolkodásmódjára, értékrendszerére és tetteire egyaránt, arra készteti, hogy szüntelenül keresse önmaga és minden létező minél jobb megértését, és hogy a tökéletességet, a bölcsességet elérendő céljának tartsa.

Filozófiai bevezető kurzusunk, amelynek a témáit a bevezető után mutatjuk be, a mindenkori ember szemszögéből vizsgálja az életről feltett nagy kérdéseket. Az erkölcs és az erények, a szenvedés és a halál, az igazságosság és a boldogság, a vallás és a törvényszerűség kérdései egyetemesek, és az időtlen filozófia válaszait felfedezhetjük világszerte, különböző korokban, rendszerekben és egyes gondolkodóknál egyaránt. A kurzus sok témájának segítségével egyet keresünk, a választ mikrovilágunk központjának rejtélyére: önmagunkra. Ezért amilyen egyedi géntérképünk, annyira egyedi az út is, amelyen haladunk. Önmagunkra alkalmazva a filozófia tanításait az út igazodik az utazóhoz, azaz saját lépéseinkkel épül a lábunk alatt. Ez a filozófia eredeti értelme: tetteink és gondolataink egysége, azaz a filozófia mint életforma.

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

A filozófiai bevezető kurzus programja

1. Természeti avagy ezoterikus filozófia
   
   • a filozófia mint életforma
     
   • Isten rejtélye
     
2. Az ember és a kozmosz
   
   • a felépítésük közötti párhuzamok
     
   • az ember hetes felépítése; testek és altestek
     
   • az evolúció
     
3. India
   
   • a kozmoszt uraló törvények: karma és dharma
     
   • Bhagavad-gíta, ind tanköltemény; a reinkarnáció tana; avatárák; a helyes cselekvés
     
4. Tibet
   
   • A Csend hangja: tibeti misztikus irat a tanítványi útról; a beavatás; a bölcsesség Mesterei
     
5. Buddhista filozófia
   
   • a szenvedés mint a tudatosítás eszköze
     
   • a négy nemes igazság; a nirvána
     
     „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja.” (Buddha)
     
6. Távol-Kelet
   
   • Konfuciusz és a „nemes ember” fogalma; az etika mint a társadalom alapja
     
7. Egyiptom
   
   • az élet rituális és mágikus felfogása
     
   • erkölcs – cselekvés – vallás
     
     „Tettei, nem pedig születése révén ismerszik az ember.” (Intelmek)
     
8. A görög hagyomány
   
   • Platón tanításai az egyénről, az igazságosságról és a nevelésről
     
   • a Barlanghasonlat
     
   • Arisztotelész: a boldogság és az erény
     
     „Ha az Ismerd meg önmagad elvére minden ember figyelne, nem vált volna belőle isteni parancs.” (Plutarkhosz)
     
9. Róma
   
   • Sztoikusok: a belső megtisztulás és az akarat
     
   • Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius
     
10. Az újplatonikusok
    
    • Alexandriai eklektikus iskola
      
    • Plótinosz: a Háromság és a kiáradás tana
      
11. Hermetikus tudományok
    
    • jóga, asztrológia, alkímia
      
12. Az emberiség emlékezete
    
    • történetfilozófia; a történelem és a mítosz
      
      „Aki nem tudja, mi történt születése előtt, az gyermek marad mindörökre.” (Cicero)
      
13. Az ember és ciklusai
    
    • az örök visszatérés mítosza
      
    • világév, világhónapok: a történelem értelmezése asztrológiai kulcsban
      
    • korunk válsága – új középkor
      

Pszichológiai gyakorlatok

• a negyedik alkalomtól kezdve a kurzus végéig
• figyelem, összpontosítás, akarat
  
  „Aki képes a figyelmét irányítani, az önmagát irányítja.” (J. A. Livraga)

 

Szeptemberi programok

BUDAPEST

szeptember 14. szombat 9.00 – 13.00	GEA-AKCIÓ Erdőtisztítás a Hármashatár-hegyen. Találkozás a 65-ös autóbusz végállomásánál (Fenyőgyöngye).
szeptember 20. péntek, 19.00 szeptember 21. szombat, 9.00 – 13.00	JI CSING - A VÁLTOZÁSOK KÖNYVE bevezetés a jóslás és bölcselet kínai rendszerébe Előadás és szeminárium párhuzamok a kozmosz, a Ji Csing és az ember felépítése és működése között a jóslás technikája a kérdező ember: válaszúton a nemes és a közönséges között sorsszerűség a Változások könyvében - az ember és a szabad akarat Előadók: Deák Szilvia, Grúsz Róbert Belépődíj: az előadásra 400 Ft, a kurzusra 1000 Ft, együtt 1200 Ft
szeptember 25. szerda, 18.30	TUDÁS ÉS TETT: AKTÍV FILOZÓFIA A bevezető kurzus nyitó előadása
szeptember 28. szombat, 15.30	MESEHÁZ: AZ ŐSZ Mesedélután: mesejáték, terménybábok és levélnyomatok készítése 4-8 éveseknek ajánljuk Zelk Zoltán A négy vándor című meséje nyomán Őszapóval bebarangoljuk az ősz tájait. Az érdeklődő szülőkkel felidézzük a versek dallamvilágának varázsát verses ritmusgyakorlatok segítségével.

SZEGED

szeptember 12. csütörtök, 18.00	ÁLOM Alvás és ébrenlét határán Az álmok hatása ébrenlétünkre Az álomképek jelentése és jelentősége Előadó: Mayer Márta
szeptember 19. csütörtök, 18.00	KÖZTÜNK ÉLŐ ALKIMISTÁK A réz nyugtalan, amíg arannyá nem válik Az alkímia képi világa Áltudomány, vagy az ember lelki fejlődésének lehetősége? Az ember mint az alkímia színpada Előadó: Kovács Mihály
szeptember 21. szombat	GEA-AKCIÓ Az akció részleteiről érdeklődjön szegedi székhelyünkön, amelynek címét a Hírlevél végén találhatja meg.
szeptember 26. csütörtök, 18.00	WEÖRES SÁNDOR-EST Színpadi játék élő zenével „Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted, mint szikla áll, mi ehhez mérve habfodornyi élted, és mit változtat rajtad a halál.” Előadja: a drámacsoport és a kamarazenekar

GYŐR

szeptember 19. csütörtök, 17.00	ORVOSLÁS EGYIPTOMBAN Receptek és gyógymódok Egyiptomban az Ebers Papirusz alapján Imhotep, az orvostudományok alapítója Az egyiptomi és a görög orvoslás kapcsolata – Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz szóló tanításai Előadó: Dr. Németh István Helyszín: Széchenyi István Egyetem
szeptember 26. csütörtök, 17.00	A RENESZÁNSZ Mecénások: a Medici ház Új emberkép a reneszánsz művészetben: homo universalis Új tudomány: csillagászat, könyvnyomtatás, harci eszközök Michelangelo, Leonardo, Botticelli művészete Reneszánsz élő zenével Előadó: Kőnig Erika Helyszín: Széchenyi István Egyetem
szeptember 30. hétfő, 18.00	TUDÁS ÉS TETT: AKTÍV FILOZÓFIA A bevezető kurzus nyitó előadása Helyszín: Gyermekek Háza

 

Az Új Akropoliszról és alapítójáról

Az Új Akropolisz, mint a klasszikus értelemben vett filozófiai iskola, célja a filozófiai szemléletmód újjáélesztése a modern idők keretei között. Az ókori világ nagy szintézisét keressük, amelyben a tudományok, a művészetek, a vallások és a filozófiák válaszai kiegészítették egymást, és lehetővé tették az embernek, hogy segítségükkel felfedezze a természetet és az embert uraló törvényeket.

Oktatási programunk felöleli a legfontosabb keleti és nyugati gondolkodási rendszereket, a gyakorlati alkalmazásukkal együtt, hogy segítsen az emberi képességek fejlesztésében. Ezt azokra az örök emberi értékekre alapozza, amelyek minden civilizáció alapkövei voltak.

Az Új Akropolisz a filozófia klasszikus felfogását követi, ahol a filozófia gyakorlati és aktív, nem pusztán intellektuális vagy szemlélődő. Ezért tagjaink különböző programok és akciók keretében aktívan vesznek részt a társadalom életében. Az együttműködés és a közösségért való cselekvés arra ösztönzi a fiatalokat, hogy éljék azt, amit tanulnak és tanuljanak abból, amit megélnek.

Ez az aktív filozófia fejleszti az önmagunk feletti uralom képességét, belső nyugalmat ad, és cselekedeteinkben tükrözi mindazt, amit értelmünk és tudatunk a világ harmóniájából meg tud ragadni. Összeegyezteti az érzelmeket, a gondolatokat és a tetteket. Egyéni gondolkodásra és szabad döntésre tanít.

Alapításától kezdve – 1957, Buenos Aires – független keretek között és mindenféle vallási, politikai, gazdasági-társadalmi befolyástól mentesen működik. Jorge Ángel Livraga professzor fiatal egyetemistákkal és diákokkal indította el a programot, és társadalmi és kulturális tevékenységeinek köszönhetően az Új Akropolisz Argentínában már a hetvenes évek eleje óta elismertségnek örvendő közhasznú alapítvány. Működése ettől kezdve tágult nemzetközivé.

Ma az Új Akropolisz Kulturális Egyesület több mint negyven országban működik, mintegy tizenöt különböző hivatalos nyelven. Több mint 10 000 aktív tagja és sok ezer szimpatizánsa van, akik vallásuk, nemzetiségük és kulturális örökségük sokféleségének ellenére a harmonikus együttélés és a testvériség ragyogó példáját adják.

Az alapító

Az olasz származású Livraga professzor 1930-ban született Buenos Airesben. A helyi egyetemen orvosi, művészettörténeti és filozófiai tanulmányokat folytatott. 1991-ben hunyt el Madridban. Élete és tevékenysége szorosan összefonódott azzal a mozgalommal, amelyet ő maga hozott létre. Minden erejével arra törekedett, hogy kidolgozza alapját egy olyan egzakt tudásra építve, amely azoknak a nagy gondolkodási rendszereknek a szintézise, amelyek az idők folyamán megadták a civilizációk és a kultúrák létrehozásához szükséges alapvető elemeket.

Az foglalkoztatta a leginkább, hogyan érje el, hogy ezt a gazdag tudást alkalmazzuk a gyakorlati életben is. A filozófiát életformának hirdette, amely minden ember számára elérhető az egész világon, nézeteitől és társadalmi helyzetétől függetlenül. Saját szavaival egy „túlélési modul” létrehozását tekintette feladatának, amelynek az a célja, hogy egy jobb embernek teremtsen helyet, aki egy jobb világot épít majd fel. Ha komoly filozófiai formálásra támaszkodó, tolerancián és műveltségen alapuló életformát terjesztünk, amely fel tudja ébreszteni a minden emberben benne rejlő képességeket, akkor elsöpörhetjük az embereket elválasztó és egymással szembeállító gátakat, mint az erőszak, a dogmatizmus, a fajgyűlölet és a kirekesztés számos formája.

Művei tanító jellegűek, áthatja őket az a szándék, hogy a tudás és a filozófia mindenkihez eljusson. Ezért szellemi hagyatékának nagy része kurzusainak és nyilvános előadásainak összegyűjtött anyagából áll, amelyeket a legkülönbözőbb hallgatók előtt, számos különböző témában mondott el, noha vezérfonaluk mindig azonos volt: törekedett arra, hogy minden emberben felébressze az egyéni tudatosságot, valamint a felelősségérzetet, hogy a világot igazságosabbá és összetartóbbá tegyük, hogy mindenkinek megfelelő oktatás és kultúra jusson osztályrészül.

Jorge Ángel Livraga szemléli a világot, amelyben él, és elemzéseivel arra ösztönzi olvasóját, hogy a számtalan manipuláció és csalás ellenére szabad és önálló gondolkodású emberré váljon. A Mágia, vallás és tudomány a 21. századért című könyvének eddig megjelent négy kötete nyilvános előadásait gyűjti össze.

Eleinte történelmi regényeket írt, ilyen első könyve, az Ankor, a tanítvány is, amelyben az ezoterikus bölcsesség egyik fiatal tanítványának viszontagságait meséli el, Poszeidónisz szigetének – a Platón által leírt mitikus Atlantisz utolsó maradványának – elsüllyedését megelőző pillanatokban. Ebbe a fiatalkori regénybe Livraga ugyanazokat a tanításokat építette bele, amelyeket ő maga kapott filozófiai formálásának éveiben. Ugyanehhez a történelmi stílushoz tért vissza Az alkimista című regényében, amelyben felidézi a 16. századi Európában megjelent titkos testvériségek világát, és szenvedélyesen védelmezi a gondolkodás szabadságát.

A természeti jelenségeket magyarázza az egyik legtöbb nyelvre lefordított műve: A természeti, avagy elemi szellemek. Ez a szándék hatja át a Bevezetés a keleti bölcsességbe című könyvét is, amely az ezoterikus filozófia tágas területét öleli fel, és valódi útmutató mindazoknak, akik el szeretnének indulni egy olyan tudás keresésének útján, amely a jelenségek, a filozófiák és a vallások mögött áll. Ezt az irányt követi a Levelek Deliának és Fernandónak című kötet is, amelyben az Új Akropolisz megalapítójának tanításait elsajátítani igyekvő fiatalokban ébredő kérdésekről beszélget két legközelebbi tanítványával.

Korunk jelenségeinek megfigyelése két nagyszerű könyvében ölt testet. Az egyikben, A 20. század mítoszai című művében azokat a nagy szavakat elemzi, amelyekkel oly sok jogtalanságot, igazságtalanságot és ellentmondást igazoltak már, és arra szólít fel, hogy a 21. századba önállóbb és szabadabb gondolkodással lépjünk be. A Möassy kutya a képzelet segítségével folytatja ezt a kritikát, amelyet egy emberi formát öltött kutya személyesít meg, aki egyszerű kutyalogikájával beleütközik az emberi esztelenségbe.

Livraga professzor régészként és az egyiptomi civilizáció alapos ismerőjeként Thébát, a Középbirodalom ősi fővárosát mutatja be, hogy értelmezze ennek a messzi, de talán mégis közeli világnak néhány arculatát, mivel – ahogyan a szerző egy kicsit rejtélyesen megfogalmazza – „Théba egy tudatállapot”.

A görög lélekben való elmélyedéshez Livraga a színház témáját választotta, és így született meg A misztériumszínház – A tragédia című könyve. Ennek a kulturális formának a segítségével behatóan elemzi lelkünk mélységeit, és megfejti néhány titkát, mindig azt a nagyságot keresve, amelyet belső hősként minden ember őriz magában. A sorozatot, amelynek A tragédia az első kötete, sajnos nem sikerült befejeznie.

Könyveit számtalan nyelvre lefordították: többek között franciára, angolra, portugálra, görögre, oroszra, csehre, németre és magyarra is.

* Ha bővebben szeretne olvasni az Új Akropoliszról, működéséről, illetve célkitűzéseiről, kérjük, tekintse meg a nemzetközi webhelyünk magyar nyelvű oldalait: http://www.acropolis.org.

Idézetek

Az alábbiakban iskolánk alapítójának néhány gondolatát idézzük, amelyek a bevezető kurzus anyagából származnak.

• „Fizikailag, lelkileg és szellemileg annyira különböznénk azoktól a régi emberektől, akik templomokat építettek és az élet lényegéről kérdeztek? Ha különbözőek vagyunk is, attól még nem kellene elmerülnünk a különbségek keresésében, mert ezzel inkább csak veszítünk…”

• „Nem hisszük, hogy az ember egyedülálló lény a világon, és azt sem, hogy nem érvényesek rá is az egész világegyetemre vonatkozó törvények. A fizika jól ismeri az ok és okozat összefüggését: bármilyen hatásra azonnal egy ugyanolyan erős, de ellentétes irányú hatás válaszol. Ha ez így történik anyagi szinten, akkor még inkább meg kell nyilvánulnia a mentális és az érzelmi szinteken.”

• „Konfuciusz életének egyik kiemelkedő eseménye az volt, amikor egy nemesi származású tisztviselő meghívta látogatóba a Mennyei Birodalom fővárosába. Az épületek és templomok csodálatba ejtették, akárcsak a kulturális élet és a város látható szervezettsége. A jelenben a múlt tükröződését látta. Az ősi szobrok megfigyelése közben megértette a gondolatok tartósságának és folytonosságának mély értelmét, azt a vezérfonalat, amely az idő múlásának ellenére életben tartja az egységet. Konfuciusz a királyokhoz és bölcsekhez illő életmód örökösének tekintette magát.”

• „A sztoikusok egy, a gyakorlatban követendő erkölcsi tanítást hoztak létre, nem pusztán szavakkal, hanem személyes példamutatással is tanították az embereket.”

• „A szerelmesnek a Szépség megértéséhez szüksége van a látható testi szépségre. Meg kell tanulnia, hogy a különböző szép testek az egyetlen Szépség megnyilvánulásai, és hogy ez a Szépség megjelenhet fizikai testtel nem rendelkező létezőkben is: a művészetben, a tudományban és az erényben.”

• „Ha elemezzük a ma uralkodó eszmei irányzatok többségét, beláthatjuk, hogy az ember sokarcú lénynek képzeli magát: egyféleképpen gondolkodik, máshogyan tanul, egészen másképpen dolgozik, és végül, magánéletének semmi köze sincs az előbbiekhez. Ez a részekre szakadás az embert általában egy aggodalommal teli, bizonytalan állapotba sodorja, mert a sokféle »életmód« között nem találja valódi Énjét.”

• „Nem az a filozófus, aki ismeri azt a számtalan okfejtés, amely a »hivatásos filozófusok« szájából valaha is elhangzott a létről, vagy a tanszékeken kidolgozott, a dolgok valódiságáról vagy valótlanságáról szóló tételeket. A filozófus – ahogy azt maga a szó is jelzi – az, aki a bölcsességet szereti.”

• „Sajnos Buddha alakját manapság sokan egy furcsa szoborral vagy egy távoli legenda szereplőivel azonosítják. Aki beleolvas tanításaiba, arra gondolhat, hogy egy régi, idejétmúlt és csak az ő korában érthető tant olvas. Mélyebben megvizsgálva azonban megláthatjuk, hogy Buddha tanításainak alapja a szenvedés megszüntetése. A szenvedés pedig nem régi és nem is új keletű, mindig is gyötörte az embereket, ezért összeköt minket azokkal a korabeli emberekkel, akik ittak a Megvilágosult szavaiból.”

• „A keletiek közül vannak, akik azt állítják, hogy Tibet a Világ köldöke, szellemi központ, ahonnan az ember származott. Ugyanezt állították az inkák Cuzcóról vagy a görögök Delphoiról, amelyek szintén köldököt jelentenek.”

• „Hogy biztonságosan haladhassunk a jövő felé, tudatában kell lennünk múltunknak: tudatosítanunk kell magunkban a felhalmozott tapasztalatokat és azt a kozmikus célt, amely a kezdetek óta előbbre viszi az emberiséget.”

AJÁNLÓ – JI CSING

Képzeljük el, hogy van egy bölcs barátunk, akivel beszélgetni lehet, akitől kérdezhetünk, és ő válaszol, mintha leveleznénk. Segítséget nyújt, amikor el szeretnénk igazodni az élet kisebb-nagyobb ügyeiben: tökéletesen ismeri a jelent, és a jövő jeleit is közvetíti. Tanácsot adhat apró nehézségekhez, de felfedhet valamit a nagy igazságokból is – attól függően, hogy mit keresünk, és mennyit értünk meg a szavaiból.

Ez a bölcs a Ji Csing, „A Változások könyve”, az emberiség ősi tudásának egyik legrégibb írásos emléke.

Az Akropoliszi esték-sorozat ebben a félévben egy olyan előadással és hozzá kapcsolódó szemináriummal kezdődik, amely a Ji Csingről még kevesebbet tudó érdeklődőket bevezeti a rendszer filozófiai alapjaiba, a mélyebb ismeretekkel bíró látogatókkal pedig szeretnénk megosztani Filozófiai Iskolánk kutatásainak eredményeit. Rákérdezünk arra, hogyan fordultak jóslatért a hatvonalas ábrákhoz, és mit jelentenek a Ji Csing világképében a sors, az eleve elrendeltség és az emberi szabadság. Miért folyamodik valaki a láthatatlan erőkhöz tanácsért? Azért csupán, hogy elkerülje a veszteségeket, a bajt? A Változások könyve sokkal többről szól, mint amit mai fogalmak szerint sikernek, illetve bajnak nevezünk. A kérdező, ha valóban a Ji Csing tanítványává fejlődik, egyben élni tanul, és bölcsebbé válik – Konfuciusz szavaival: „csün-cu”-vá, vagyis nemes emberré.

A szeptember 20-i, pénteki előadás után következő szombati kis „kurzusunk” alkalmat ad arra, hogy együtt és csoportokban kíséreljük meg egy-egy jel megfejtését. Szó esik arról is, hogy milyen típusú jelekkel találkozunk, és arról is, hogyan ébreszthetjük magunkban az intuíciót, azt a képességet, amely a racionális megértésen túl hozzásegít a jelben rejlő válasz befogadásához.

Grúsz Róbert

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16 – 21 óráig.
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18 – 21 óráig.
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18 – 21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 5. szám,
2002. október

 

TARTALOM

• Októberi programjaink
  
  
• Marcus Aurelius – a filozófuscsászár
  
  
• Idézetek Marcus Aureliustól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

A kínai bölcsek szemében az ember helye az ég és a föld között van, feladata pedig az, hogy saját életében összekösse a két ellentétet. Ezért is van, hogy az ember gyakran bizonytalanná válik, mert hol az egyik erő uralkodna el benne, hol a másik. Nincs is talán annál nehezebb vállalkozás, mint felismerni az ellentéteket, és harmóniát alakítani közöttük úgy, hogy minden a helyén legyen, illetve a megfelelő időben történjen, akárcsak a természet életében.

A természet azért mutat állandóan példát a figyelő embernek, mert nagy élő egységként működik, benne minden mindennel össze van kötve, és a legapróbb jelek is jelentősek lehetnek. A kis csírából óriás majomkenyérfa nőhet ki, elég csak Saint-Exupery Kis herceg című történetére visszagondolni. Csak az a kérdés, hogy jó lesz-e az a kisbolygónak, ha akár egyetlen óriás majomkenyérfa is elkezd gyökeret ereszteni rajta. A végeredményt ismerjük: a Kis herceg gondosan megvizsgált minden egyes csírát, hogy megállapítsa, engedheti-e, hogy tovább fejlődjön és gyümölcsöt hozzon. A veszélyesnek tartottakat pedig nem engedte tovább erősödni.

Amikor régen azt tanították az embernek, hogyan tanuljon a jelekből, az „ég” figyelmeztetéseiből, hogy ne kelljen feltétlenül elszenvednie a gyakran fájdalommal járó legvégső következményeket, akkor olyan módszerekhez folyamodtak, amelyek a mai ember számára többnyire érthetetlenek: jósoltak a csirkék viselkedéséből, a csontok repedezéseiből, a madarak röptéből… A jóslásnak, a jövőbe látásnak nagy fontosságot tulajdonítottak, mert megmutathatta a mag fejlődési irányát, a jövő képét, különösen ha kitartunk az irány mellett.

A jövő fürkészését akkor nevezzük filozófiainak, ha abban az ember aktívan, felelősen vesz részt. Ha meg akarja változtatni szándékait, illetve vágyainak, akarásainak irányát, amennyiben a jelek alapján a gyümölcsük nem lesz kedvező sem saját maga, sem mások számára. Ráadásul a természet törvényeinek és így saját magának az egyre mélyebb megértésére való törekvés vezérli.

Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk a szeptemberi Ji Csing előadáson és tanfolyamon, és az október 4-i, a római jóslásról szóló előadásban is feltétlenül újra felmerülnek majd. Meggyőződésünk, hogy a régi ember életformája sok kincset rejt számunkra, ha gondolatilag meg tudjuk közelíteni ezeket a részben elmúlt, részben pedig még bennünk szunnyadó világokat.

„Amennyiben az ember ezen keresztül hasonlóvá válik az éghez és a földhöz, nem fog velük ellentétbe kerülni. Bölcsessége valamennyi dolgot felölel, s Taója az egész világot elrendezi. Ezért nem követ el többé semmilyen hibát…”    (Ji Csing)

Deák Szilvia A magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

Az előadások mellett évente több alkalommal indítunk filozófiai bevezető kurzust, amely rálátást ad a bölcsesség kincseire, és megsejteti, milyen gazdag az emberi gondolkodás forrása. A 17 részes előadássorozat látogatói olyan kaland részesei lehetnek, amelyben egy út sok ösvényét fedezhetik fel a világ és önmaguk megismerése felé. (Szegeden október 2-án, Budapesten október 17-én kezdjük legközelebbi kurzusainkat.)

A FILOZÓFIAI BEVEZETŐ KURZUS PROGRAMJA

1. Természeti avagy ezoterikus filozófia
   
   • a filozófia mint életforma
   • Isten rejtélye
     
2. Az ember és a kozmosz
   
   • a felépítésük közötti párhuzamok
   • az ember hetes felépítése; testek és altestek
   • az evolúció
     
3. India
   • a kozmoszt uraló törvények: karma és dharma
   • Bhagavad-gíta, ind tanköltemény; a reinkarnáció tana; avatárák; a helyes cselekvés
     
4. Tibet
   • A Csend hangja: tibeti misztikus irat a tanítványi útról; a beavatás; a bölcsesség Mesterei
     
5. Buddhista filozófia
   • a szenvedés mint a tudatosítás eszköze
   • a Négy Nemes Igazság; a nirvána
     
     „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja.” (Buddha)
     
6. Távol-Kelet
   • Konfuciusz és a „nemes ember” fogalma; az etika mint a társadalom alapja
     
7. Egyiptom
   • az élet rituális és mágikus felfogása
   • erkölcs – cselekvés – vallás
     
     „Tettei, nem pedig születése révén ismerszik meg az ember.” (Intelmek)
     
8. A görög hagyomány
   • Platón tanításai az egyénről, az igazságosságról és a nevelésről
   • a Barlanghasonlat
   • Arisztotelész: a boldogság és az erény
     
     „Ha az Ismerd meg önmagad elvére minden ember figyelne, nem vált volna belőle isteni parancs.” (Plutarkhosz)
     
9. Róma
   • Sztoikusok: a belső megtisztulás és az akarat
   • Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius
     
10. Az újplatonikusok
    • Alexandriai eklektikus iskola
    • Plótinosz: a Háromság és a kiáradás tana
      
11. Hermetikus tudományok
    • jóga, asztrológia, alkímia
      
12. Az emberiség emlékezete
    • történetfilozófia; a történelem és a mítosz
      
      „Aki nem tudja, mi történt születése előtt, az gyermek marad mindörökre.” (Cicero)
      
13. Az ember és ciklusai
    • az örök visszatérés mítosza
    • világév, világhónapok: a történelem értelmezése asztrológiai kulcsban
    • korunk válsága – új középkor
      

Pszichológiai gyakorlatok

• a negyedik alkalomtól kezdve a kurzus végéig
• figyelem, összpontosítás, akarat
  
  „Aki képes a figyelmét irányítani, az önmagát irányítja.” (J. A. Livraga)

 

OKTÓBERI PROGRAMOK

BUDAPEST

<><><><> >

október 4. péntek, 19.00	A JÖVŐ KIFÜRKÉSZÉSÉNEK MÓDJAI A GÖRÖG – RÓMAI VILÁGBAN Az örök élet keresése a földön és az alvilágban Isteni ősök – emberi technikák Trójától Rómáig: hősök kalandjai a jóslással Előadó: Rusznák György
október 17. csütörtök, 18.30	TUDÁS ÉS TETT: AKTÍV FILOZÓFIA A bevezető kurzus nyitó előadása
október 18. péntek, 19.00	PARACELSUS – A GYÓGYÍTÁS ÉS GYÓGYULÁS ALAPELVEIRŐL Filozófiai orvoslás a reneszánszban Az orvoslás négy oszlopa: filozófia, asztronómia, alkímia, etika Racionalitás és intuíció Előadó: Nagy Alinda
október 27. vasárnap, 10.30	MESEHÁZ KI NÉZ VISSZA A TÜKÖRBŐL? Kamaszok délelőttje: a verses összeállítást dramatizálás, önismereti játékok és beszélgetés követi 8–10 éves kortól ajánljuk A kamaszok fő nehézségeire, a „Ki vagyok én?” kérdésére keressük a választ. A szülőkkel a serdülőkorban oly gyakran előforduló szemtelen vagy titkolózó viselkedés okait nézzük meg, és ötleteket adunk a helyzetek feloldására.

SZEGED

<><><><> >

október 2. szerda, 18.00	ÉLNI AKARNI – LÉPÉSEK A BÖLCSESSÉG FELÉ A bevezető kurzus nyitó előadása
október 3. csütörtök, 18.00	AZ AGY Férfiagy – női agy? Az emlékezet labirintusa Agyi ritmusok és ciklusok Előadó: Dr. Németh István
október 10. csütörtök, 18.00	MANDALÁK – VISSZATÉRÉS A TELJESSÉGHEZ A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Előadó: Doba Éva
október 12. szombat, 8.00–12.00	GEA – AKCIÓ Ártértisztítás
október 17. csütörtök, 18.00	DON QUIJOTE, A HŐS Szent őrület Kitörés a szokások világából A főszereplők szimbolikája Előadó: Bagó Zsolt

GYŐR

<><><><> >

október 5. szombat,	GEA – AKCIÓ Ártértisztítás
október 24. csütörtök, 17.00	MANDALÁK – VISSZATÉRÉS A TELJESSÉGHEZ A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus A mandalák szerepe a tibeti hagyományban Előadó: Doba Éva Helyszín: Széchenyi István Egyetem

 

MARCUS AURELIUS – A FILOZÓFUSCSÁSZÁR

Méltóságteljes, merev alakokként vonulnak el előttünk a régi Róma császárai. Többet tudunk róluk, mint a hétköznapok embereiről, de így is igen távol vannak tőlünk. Van azonban köztük valaki, aki megszólal, sőt egészen közel lép hozzánk. Mintha hangosan önmagával beszélgetne. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy bennünket is bevon a beszélgetésbe. „Vezérlő értelme” (ahogy ő mondja) olyan gondolatokra indítja, amelyek kétezer év után is a lehető legközvetlenebbül szólnak a szívünkhöz és az értelmünkhöz.

Ez a sugárzó, különös imperátor az i. sz.-i II. században élt Marcus Aurelius, aki 161 és 180 között uralkodott. Az utókor filozófuscsászárnak nevezte, és nemegyszer vitatkoztak arról, hogy császár vagy filozófus volt-e inkább. Válasza megsejthető abból, ahogy magát is figyelmezteti: „Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni.” Aki már beleolvasott valaha a naplótöredékeiből összerendezett Elmélkedéseibe, érezheti, hogy benne elsősorban az ember szólal meg, aki a mai értelmes és kereső gondolkodót is szíves társául fogadja.

Marcus Aurelius uralkodását szinte szakadatlan háborúskodás töltötte ki. Érdekesség, hogy a germánok ellen Pannóniában, részben hazánk területén is harcolt, és több fejezet végén találkozunk azzal a megjegyzéssel, hogy „írtam a quádok földjén, a Garam mentén” vagy „írtam Carnuntumban”. Képzeljük el, hogy vajon mi hol találnánk helyet a csatazaj közepette a gondolkodásra. A császár önmagában, belül teremt csendet, és megkérdezi magát az elmúlt napról, ugyanis „sehol a világon nincs az embernek csendesebb és békésebb helye, mint a saját szelleme”. Az írásokat olvasva mégis úgy tűnik, a harc belül is folytatódik. Nem keres kibúvókat, nem kíméli magát, és megjegyzi saját hiányosságait, majd szemrehányásaival szigorúan visszatereli magát a helyes útra. „No lám, most a tömeg tapsait hajszolod a szónoki emelvényen. Ember, elfelejtetted-e, milyen dicsőség ez? – Hiszen az emberek annyi fáradozást pazarolnak rá! – Hát azért neked is esztelennek kell lenned?”

A lustaság, az embertársainkkal szembeni utálkozás, a jövő miatti szorongás… Ismerős hibák ezek, és ha tanácsot szeretnénk kapni, nyugodtan forduljunk a filozófuscsászárhoz, aki korántsem egy elméleti, passzív viszonyulásra mutat példát: „– De hát pihenni csak kell! – Kell, én is azt mondom. De a természet megszabta a pihenés mértékét, mint ahogy megadta az evését és az ivásét. Mégis túllépsz a mértéken, az elegendőn. Bezzeg a munkában már nem, hanem megmaradsz a lehetőségen belül. Mert nem szereted önmagad! Különben szeretnéd természetedet és szándékát!” Marcus Aurelius számára semmi sem lehet jelentéktelen, mert minden kis helyzet magával hozza a javítás és a tanulás lehetőségét. „Milyen világosan rajzolódik szemed elé, hogy nincs még egy olyan alkalmas életforma a bölcselkedésre, mint az, amiben élsz!”

A kijózanító szavak abból a szemléletből fakadnak, hogy értelmünk – amely közös emberi kincs – segítségével felülemelkedhetünk a külvilág hatásain. Sőt sokkal fontosabbá válik a belső élet a külsőnél. „Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.” A legendás sztoikus nyugalom alapja a tudás a természet bölcsességéből táplálkozó egyetemes rendről, amelyben a rossznak és a jónak egyaránt megvan a helye. „Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett.” „Minden, ami történik, igazságosan történik. Ha pontosan megfigyeled, rájössz.”

A kis, zsebben is elférő kiadásban kapható Elmélkedések olyan különleges gyógyírt jelentenek, amely egyszerre nyugtat és sarkall cselekvésre. Érdemes újra és újra felütni a könyvet. Marcus Aurelius megtisztelő ajánlatot tesz: legyünk a tanítványai. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola bevezető kurzusának témái között is szerepelnek a sztoikus filozófusok és tanításuk, és a későbbiekben is visszatérünk írásaik elemzésére. A bölcs császár életében és műveiben találkozott a tudás és a tett. „Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.”

Takács Mária

 

IDÉZETEK MARCUS AURELIUSTÓL

• „Vajon mire használom most lelkemet? – Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő értelemnek neveznek. S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté?”

• „Az egyik lény siet a létbe, a másik siet el a létből, s abból is, ami most keletkezik, valami máris elmúlt. A világot szakadatlan áramlás, változás újítja meg, mint ahogy a végtelen örökkévalóságot az idő megállás nélküli folyama frissíti fel. Ki az ebben a soha nem pihenő áradatban, aki az elrohanó dolgok valamelyikéhez különösen ragaszkodnék? Mintha valaki röpködő verebek közül akarná kiválasztani a szívének kedveset – de íme, már el is tűnt a szeme elől!”

• „Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted.”

• „Szoktasd magad hozzá, hogy más beszédére a legpontosabban figyelj, szinte helyezd át magad a beszélő lelkébe.”

• „Megteheted, hogy új életet kezdj. Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket. Ebben áll az új élet.”

• „Amire az ember gyakran gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját, mert a képzetek mintegy áthatják a lelket. Tehát itasd át lelkedet szüntelen ilyen gondolatokkal. Ahol élni lehet, ott jól is lehet élni.”

• „Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből. Csak nem rettenetes távozni az emberek közül, ha vannak istenek? Tőlük semmi rossz nem érhet. Ha pedig nincsenek, vagy nem törődnek az emberi dolgokkal, mit ér az élet egy istenektől vagy megfontolástól üres világban? De vannak, törődnek az emberi dolgokkal, s teljesen magának az embernek hatalmába adták, hogy semmi valódi baj ne érje.”

• „Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire ha valaki hirtelen kérdezne: Mire gondolsz most? – tüstént, kertelés nélkül rávághatnád: erre és erre.”

• „Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önző, elfogult vagy szórakozott, ne öltöztesd gondolatodat megtévesztő, ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne fogj bele száz dologba.”

• „Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.”

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A jólét utáni vágy

„Olyan világban élünk, amelyben a jólét vált a legkeresettebb cikké. Legalábbis ez a helyzet az úgynevezett fejlett országokban… Nem csoda, hogy sokaknak ez a keresés válik az élet értelmévé.

Mégis, a mindennapi élet mást mutat. Aki a jólétet keresi, vég nélküli útra lép rá…

Az az ember, aki szenvedélyesen és kétségbeesetten keresi a rajta kívül lévő jólétet, olyan labirintusba lép be, amelyből nehéz kiutat találni. Olyannyira, hogy egész életét leélheti a tévutak ösvényét taposva, ráadásul egyre rosszabb irányba halad. Az ilyen ember mindig függeni fog a többiektől és a körülményektől: boldogsága azoktól függ, akikkel együtt él, és örömét a körülmények határozzák meg.

A jólét alapja a Lélek, ami – J. A. Livraga szavaival – »nem vágyik a jólétre, mert természetéből fakadóan boldog«… Jólétünk mértékét a Lélekben kell keresnünk, mert a felszabadult Lélek minden jólét forrása.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 6. szám
2002. november

 

TARTALOM

• Novemberi programjaink
  
  
• Paracelsus – a gyógyítás és a gyógyulás alapelveiről
  
  
• Idézetek Paracelsustól
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Néha nehéz úgy beszélni vagy írni, hogy az ember nem ismeri azokat, akikhez eljutnak gondolatai, másrészt viszont ez megszabadít attól a kényszertől – amelynek gyakran nem vagyunk tudatában –, hogy úgy nyilvánuljunk meg, hogy tetszést arassunk, illetve egyetértésre találjunk. Nyilván szükségünk van mások támogatására, illetve arra, hogy ezáltal érezzük meggyőződéseink megerősítését, csak akkor van baj, ha az egyetértést a személyes érdekeink védelme miatt keressük. Lehet-e ma egyáltalán olyan közös, az egész emberiségre kiterjedő érdekről beszélni, amely mindenkivel jót tesz, ráadásul nem csak a szép szó szintjén marad? A valóság durván megmutatja, hogy a világot kicsiny érdekek közötti harc uralja, amely sokszor kegyelmet nem ismerő tettek révén nyilvánul meg. És ahol érdekek ütköznek, ott nehéz igazságot szolgáltatni.

Miért is van ennyi baj a világgal? Miért az erőszak és a fegyver az első eszköz, amelyhez nyúlunk? Mi történt az emberrel, hogy idegennek érzi saját nagy családjának tagjait, és hogy semmitől sem riad vissza, ha úgy érzi, igazságtalanság érte? Talán elfeledkeztünk arról, ami bennünket összeköt, és egyetemességével messze felülmúl mindenféle személyes érdeket? Talán elfeledkeztünk a lelkünkről.

Régebben azt tanították az embernek, hogy ne elégedjen meg a felszín kutatásával; hogy minden bajnak az oka a jelenségek, az okozatok mögött rejlik. Ha átvitt értelemben betegségnek hívunk minden diszharmóniát, könnyű belátni, hogy összehasonlíthatatlanul többet ér megtalálni a kór okát, mint csak enyhíteni a fájó tüneteken. És hol van ez az ok? Sok keleti és nyugati filozófiában egyaránt az elmébe helyezik, ahol először téves gondolatként fogan meg a később egyre konkrétabb szinteken megnyilvánuló, működési rendellenességeket okozó tényező. Buddha etikai maximáinak gyűjteménye, a Dhammapada, a törvény útja, a következő mondattal kezdődik: „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye…”

Gyakran láthatjuk, hogy hasonló nehézségekre különböző emberek egészen máshogyan reagálnak. Valaki jobban bírja, sőt legyőzendő akadálynak tartja a bajt, és ha sikerül kijönnie belőle, erősebb, nemritkán bölcsebb emberré válik. A különbség abban rejlik, hogy mit gondol róla, hogyan értelmezi a nehézséget: az élet részének tekinti, vagy valami olyan kórnak, amely igazságtalanul éppen őrá sújtott.

Ha Marcus Aureliusszal egyetértve azt mondjuk: „Minden, ami történik, igazságosan történik…”, akkor szabaddá váltunk arra, hogy kutassunk az okok után, mivel nem pazaroljuk energiáink nagy részét arra, hogy tagadjuk a velünk történtek igazságosságát. Megszabadítjuk az elménket, hogy a sértett, szubjektív érzésekkel vegyített gondolatoktól mentesen, objektívebben vizsgálja a múltat, és esetleg megleljen egy távolabbi okot, amelynek okozatát most éljük át. A másik, még ennél is nagyobb kihívás: a mostani gondolatainkkal még formálható jövő. Ahhoz, hogy jövőnk jobb és harmonikusabb legyen, gondolatainknak is olyanná kell válniuk.

Az emberek néha puszta jelenlétükkel enyhíthetnek egymás szenvedésein. És szükség is van erre az „elsősegélyre”, akármilyen formában érkezzen is. De ebben a megkínzott világban, amelyben gyakran nem tudunk értelmes választ adni a minden logikát nélkülöző szenvedés miértjére, ugyanannyira szükségünk van rá, hogy megtanuljuk az okok keresésének módszerét. A bölcsekhez, a filozófusokhoz fordulhatunk segítségért, azokhoz, akik arra tanítják az emberiséget, hogyan kutassa a szemmel láthatatlan, gondolattal azonban megragadható törvényszerűségeket. A Hírlevél mostani számában idézünk Paracelsustól, attól a többnyire félreértelmezett reneszánsz kori orvos-filozófustól, aki az ember egészségét keresve ugyanúgy arról tanított, hogy hol és hogyan kell meglelnünk betegségeink okait.

Ahogyan egy-egy ember is meglelheti a gyógyulást lehetővé tévő okokat, a nagy lény, az emberiség jelenlegi súlyos betegségéből sem tudunk máshogyan kigyógyulni, mint hogy felfedezzük a baj okait: a közös szellemi gyökereinktől való elszakadást, a természettől való eltávolodást, az egymástól való elidegenedést. Amíg ez a különváltság nem szűnik meg, aligha várhatjuk sorsunk jobbra fordulását.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

NOVEMBERI PROGRAMOK

BUDAPEST

november 15. péntek, 19.00	TECHNOLÓGIAI REJTÉLYEK AZ ÓKORBAN Gigantikus építészet: hogyan nem építettek piramisokat? Szent földrajz és szent építészet – a szimbolizmus gyakorlati alkalmazása Fémművesség, üvegtechnika Előadó: Horváth Ferenc
november 29. péntek, 19.00	MICHELANGELO – A SZÉPSÉG MEGSZÁLLOTTJA Diaképes illusztrációkkal Szobrok, freskók, versek Korának gondolkodásmódja, filozófiai eszmék Firenzében Miben rejlik Michelangelo alkotásainak titka? Előadók: Jamrik Andrea, Orbán István

GYŐR

november 14. csütörtök, 18.00	SHAKESPEARE – A GLOBE SZÍNHÁZ, AVAGY A „THEATRUM MUNDI” Emblémák, kulcsok a drámákhoz Bölcsesség és bolondság a Lear királyban Reneszánsz zenével Előadók: Nyári Erzsébet, Szabados Éva Helyszín: Gyermekek Háza
november 28. csütörtök, 17.00	FENG SUI – A TERMÉSZET HARMÓNIÁJA OTTHONUNKBAN Ősi kínai térrendezés Rend belül és kívül A színek és a formák hatásai Az előadás második felében gyakorlati példák és ötletek – beszélgetés egy tea mellett. Házigazdák: Kassai Zita, Solymos Éva, Tóth Norbert Helyszín: Széchenyi István Egyetem

SZEGED

november 14. csütörtök, 18.00	SPÁRTA Lükurgosz isteni törvényei „Máshol épületeket emelnek, mi embereket nevelünk.”– spártaiak a nevelésről Falanx – egy harcmodor tündöklése és bukása Előadó: Papp Tibor
november 28. csütörtök, 18.00	AZ ÁTVÁLTOZÁS MŰVÉSZETE a modern, a görög és a japán színjátszás alapján Az ókori színház eszménye Mit rejt az álarc? – a színpadi maszk szerepe A formálás és önformálás útja Előadó: Lőrincz Laura

 

PARACELSUS – A GYÓGYÍTÁS ÉS A GYÓGYULÁS ALAPELVEIRŐL

A máig vitát kavaró, olykor újító zseninek, az új orvoslás félreértelmezett hirdetőjének, máskor szélhámosnak tartott reneszánsz orvos, Paracelsus tanításairól szólt október 18-i budapesti előadásunk a Krúdy Gyula utcában.

Paracelsus nem örvendett nagy népszerűségnek a kortárs orvosok körében, mivel elvetette a dogmatikus, egyetemi tankönyvek alapján történő gyógyítást, és a tapasztalatokra, a természet mély megismerésére helyezte a hangsúlyt. Nemcsak a fizikailag érzékelhető tünetek és kórok érdekelték, hanem a teljes ember, minden lelki és szellemi indíttatásával együtt. A bázeli egyetem elvégzése után ezért évekig vándorolt, bejárta egész Európát, megfordult Magyarországon is, sőt elutazott még a Közel-Keletre is. Olyanoktól is tanult, akikre ügyet sem vetettek az akkori orvosok: bábáktól, fürdőmesterektől, javasasszonyoktól. Felháborodást keltett azzal is, amikor tanítványaival az utcán elégette Avicenna Kánonját, a korabeli orvoslás egyik alapművét. Különbözött abban is, hogy maga készítette orvosságait, és új gyógyszerkészítési elveivel előrevetítette a homeopátia és az orvosi kémia módszereit.

Paracelsust csodadoktornak tartották, mivel számos reménytelennek tűnő beteget sikerült meggyógyítania, viszont rengeteg ellenséget is szerzett magának hirtelen természete és eredeti módszerei miatt. 1541-ben halt meg egy salzburgi fogadóban, ahol állítólag egyik ellensége végzett vele. Annyi azonban bizonyos, hogy holtteste a szegények temetőjébe került, és síremlékét még ma is sok gyógyulni vágyó keresi fel.

Paracelsus szerint a betegség nem más, mint a harmónia felbomlása. A valódi gyógymód pedig nem a tüneteket, hanem az okokat igyekszik orvosolni, amelyeket öt csoportba sorolt: alkati tényezők, a test mérgezése, az érzelmi és mentális élet zavarai, a kozmikus sugárzások, sőt a sors törvénye is, mely utóbbi két tényezővel a mai orvoslás nem számol.

A gyógyítás maga pedig történhet természetes eszközökkel (pl. láz esetén hűtéssel, meghűlés esetén izzasztással), illetve speciális eszközökkel, egy-egy tünetet enyhítő gyógyszerekkel. Paracelsus volt az első, aki gyógyszerként volt képes alkalmazni egyébként mérgező, pl. higany-, kén-, vagy vasvegyületeket. Fontosnak tartotta azokat a módszereket is, amelyek közvetlenül a lélekre hatnak (pl. amulettek, zene), de ugyanúgy a gondolkodásmód formálását is, például beszélgetések révén, ami a mai pszichoterápiából ismert. Ám a gyógyulás elősegítésében a legnagyobb jelentőséget a hitnek tulajdonította. A bizalmat a gyógymódban, az orvosban és a sorsban.

Az új orvoslás alapjait kifejtő Paragranum című művében négy oszlopról ír, amelyen az orvos gyógyító tevékenységének nyugodnia kell. Az első oszlop a klasszikus értelemben vett filozófia, azaz a bölcsesség szeretete, a látható és a láthatatlan természet egységben történő kutatása. Az ókori hagyományokhoz hasonlóan Paracelsus a Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggést talált (pl. a Napot a szívhez, a Holdat az agyhoz, a Merkúrt a tüdőhöz kapcsolta). Ezért tartotta fontosnak, hogy az orvos legyen jártas az asztronómia tudományában, azaz az emberi mikrokozmosz és makrokozmosz összefüggéseinek ismeretében. „A filozófus sem találhat mást az égben-földben, mint amit az emberben is talál, s az orvos sem lel semmit az emberben, ami ne volna meg az égben és a földben is.”– írja a Paragranumban az orvoslás második oszlopáról.

A paracelsusi orvoslás harmadik oszlopa az alkímia, az anyag átalakításának tudománya, amely legfontosabb feladatának a gyógyszerek készítését tartotta. Gyógyszerei elsősorban gyógynövényekből és fémekből készültek, amelyek közvetlenül a természetben megtalálható formában nem használhatók gyógyításra, ezért szükség van az orvosra, mint alkimistára, aki belőlük megfelelő gyógyszert (pl. főzetet, kenőcsöt stb.) készít.

Az orvoslás negyedik oszlopa az orvos jelleme: önzetlensége és erkölcsi tisztasága, ami Paracelsus szerint minden gyógyszernél nagyobb hatással van a beteg gyógyulására. Azt mondta, hogy hiába az orvos minden tudománya, ha nem a szeretet, a legfőbb gyógyító erő vezérli, nem lesz eredményes a gyógyítása. Azt tanította, hogy Isten a legfőbb orvos, aki képes minden betegséget meggyógyítani. Az orvosnak az Ő példáját követve, szerényen és szeretettel kell segítenie és munkálkodnia. „A természet az orvos, nem te, belőle kell táplálkoznod, nem magadból, ő komponál, nem te.”

Ki volt tehát Paracelsus? Nevezhetnénk őt filozófus-doktornak vagy orvos-filozófusnak is. Tanításai kétségkívül messze túlmutatnak az olyan orvosláson, amely csak a test gyógyítására korlátozódik. A reneszánsz orvoslás egyik legkiemelkedőbb alakját láthatjuk benne, aki az orvoslásnak nem csupán egy területét, hanem az egészét akarta megújítani. A betegségek eredetének és gyógyításának, valamint az orvos szerepének új felfogását tanította, amely a filozófiából indul és a legnemesebb tettekben nyilvánul meg.

Nagy Alinda

 

IDÉZETEK PARACELSUSTÓL

• „Jobb egy orvosságot megismerni és megérteni, mint a kolostorok nagy könyvtárait átböngészni, ahol ezer lap közül jó, ha egy felet meg lehet érteni. Abból, amit a természet adott, nem kell hosszú recepteket kigondolni.”

• „A helyes út nem az elvont elmélkedéshez, hanem mélyen a tapasztalatba vezet.”

• „Kétféle terület van, ahová a betegségek behatolhatnak, és ahol elterjedhetnek. Az egyik az anyag, vagyis a test, benne búvik meg és lakozik minden betegség, a másik terület nem anyagi természetű, ez a test lelke, amely a testben megfoghatatlanul és láthatatlanul él, és pontosan ugyanazokban a betegségekben szenvedhet, mint a test. De mivel ennek a léte független a testtől, ezért ez az »ens spirituale«, a lelki létező, amelytől a betegség származik… Ezért kétféle betegség van, a testi és a lelki.”

• „Az orvoslás tudománya a szívben gyökerezik. Akinek a szíve hamis, az orvosként is hamis, akinek a szíve igaz, az orvosként is igaz.”

• „Az orvos nem ura, hanem csak szolgája a természetnek. Ezért úgy illik, hogy az orvoslás a természet akaratát kövesse.”

• „Mert nem az orvos hat a gyógyszerrel, hanem Isten, mint ahogy a gabonát is Ő növeszti, nem a földműves…”

Az idézetek Benedek István Hügieia – Az európai orvostudomány története c. művéből származnak. (Gondolat, 1990)

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Minden nehézségre van megoldás, és meg is kell találni. Ne keressünk viszont tökéletes és végleges megoldásokat. A tökéletes és a végleges nem ezen a földön terem. Vannak többé-kevésbé jó megoldások, amelyek lehetővé teszik a továbbhaladást; később aztán tovább lehet őket fejleszteni, vagy módosítani rajtuk, amikor újabb nehézségek keletkeznek, hiszen ez az Élet iskolájában elkerülhetetlen.

De igyekeznünk kell, használnunk kell saját erőinket, neki kell indulni, nem pedig visszahúzódni a bukás lehetősége elől. Mint mindenben, amihez tanulásra van szükség, próbálkozni kell, hibázni és a hibákat kijavítani is. Mennyire megnyugtató érzés, hogy képesek lettünk valamire, hogy kezdenek ébredni a bennünk alvó kis erők, hogy megnyilvánulnak! Képes vagyok, képes vagyok! Ezt kell állandóan ismételnünk, hogy kifejleszthessük az ember természetes képességeit.

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevel” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.

 

Kulturális Hírlevél 7. szám
2002. december

 

TARTALOM

• Decemberi programjaink
  
  
• Mája játékai
  
  
• Plakettvásár
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

 

Kedves Olvasó!

Az évnek egy olyan szakaszában vagyunk, amikor egyre mélyül a sötétség. A tél a természet minden évben visszatérő álma, olyan, mint az ember életében az éjszaka. Egészen a téli napfordulóig egyre rövidülnek a nappalok, de ekkor a Nap megfordul: szimbolikusan meghal és újjászületik. Ilyenkor a régi kultúrákban világszerte az új fény megszületését ünnepelték, a sötétséget legyőző Napot, Sol Invictust, és ugyanakkor emlékeztek a Nap szerepét az emberek között betöltő, a győzelem reményét megtestesítő több nagy tanítóra is. A napfordulón született meg Jézus, Mitrász, Zarathusztra…

A halál és az élet találkoznak egy pontban, ugyanúgy, mint ahogyan a karácsony és a vízkereszt közötti tizenkét napban a holtak az élőkkel. Ezért ezt mágikus időtartamnak tartották, amikor megszűnnek a határok és korlátok, amikor az ember kapcsolatba léphet a láthatatlan világgal. Elsősorban pedig saját lelkével, akinek a hangját jobban meghallhatja, ha egy időre minden erejével inkább befelé, mint kifelé figyel. A régi Kínában például a napfordulót követő egy hónapban mindenki magára zárta házának ajtaját, és nem utazott semerre.

Mire volt vagy lehet jó az ilyen jellegű befelé fordulás? A sötétség eltünteti a színeket, a látható világot, eltakarja a szemet, és szimbolikusan megnyitja az ember fülét. Számvetésre készteti, arra, hogy saját lelkével és másokkal elmélyítse kapcsolatát, hogy felkészüljön az új ciklusra. Ilyenkor megújíthatja életét, olyan döntéseket hozhat, amelyek új lehetőségeket adnak. De ehhez el kell vetnie azt, ami korlátozza, amit már nem tart magához méltónak: régi félelmeit és önhittségét, saját magát gúzsba kötő szokásait és véleményeit, amelyekkel már nem tud azonosulni. Az új életet ugyanis mindig a régi halála előzi meg.

Hírlevelünknek ebben a számában Delia S. Guzmán Mája játékai című könyvéből idézünk. Mája a keleti káprázat istennője, világunk építője. A szerző arra hívja fel figyelmes olvasóját, hogy új szemmel nézzen rá mindenre, ami életünk része, azokra a magától értetődő dolgokra is, amelyekről, legalábbis úgy hisszük, mindent megtudtunk már. És valóban csak az előtt, aki megőrzi szellemének ilyen fokú frissességét és szabadságát, nyílnak meg a kapuk a mélyebb megértések felé. A költői szépségű mű felhívás az elgondolkodásra, meggyőződéseink felülvizsgálatára, mely során megtisztíthatjuk őket a szokásos gondolkodás porától.

A könyv sok egymáshoz kapcsolódó és egymást kiegészítő témát ölel fel mozaikosan: az élet és a halál, az évszakok, az elemek, a gondolkodás, a művészet, a szeretet, az idő… A mély ismeret és befogadás nyelvén szól, amelyen egyre több ember igyekszik megtanulni beszélni. Ennek a nyelvnek az alapja egy sokszínű világ, amelynek minden része él, a kövektől kezdve egészen az ember által megtestesített ideákig. Talán az összes élő közül mi értjük belőle a legtöbbet, de biztos, hogy újra meg kell találnunk a visszautat ehhez az egységhez, amelynek minden alkotóeleme azonos törvényeknek engedelmeskedik.

Deák Szilvia a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 

NOVEMBERI PROGRAMOK

BUDAPEST

december 6. péntek, 19.00

TIBET: ŐSI BÖLCSESSÉG – MODERN VILÁG Az Oroszlántrónus ura: a tibeti papkirályság intézménye A világ tetején: a modern Tibet sorsa Fehér lótusz: a megvilágosodás útja Előadók: Benits Péter, Doba Éva

GYŐR

december 12. csütörtök, 18.00

DIAVETÍTÉSES ÚTIBESZÁMOLÓ A MAJÁK FÖLDJÉRŐL A felfedezések kora Cortés csatái az Újvilágban Vénusz, a leszálló istenség Labdajáték életre-halálra Előadók: Kőnig Erika, Dr. Németh István Helyszín: Gyermekek Háza

SZEGED

december 12. csütörtök, 18.00

EGYIPTOM – A TITKOK FÖLDJE Az egyiptomi templomok szimbolikája A szimbólumok tanítása Élők és holtak birodalma Előadó: Mayer Márta

 

DELIA S. GUZMÁN: MÁJA JÁTÉKAI CÍMŰ KÖNYVÉNEK RÉSZLETE

Mája régi, keleti istenség, nevének jelentése: káprázat. A káprázat az a fátyol, amellyel a természet mindent betakar, hogy az emberek ne jöjjenek rá olyan könnyen rejtett törvényeire. Így téveszt meg, csábít el bennünket Mája szépségével és sokszínű játékaival, így segít, hogy letöltsük kiszabott időnket a földön.

A káprázat játszik az érzékszerveinkkel. És mi – többé-kevésbé tudatosan – részt veszünk ebben a játékban. A káprázat nem azt jelenti, hogy amit látunk, az valójában nem létezik. A káprázat játékai valós, de nem tartós dolgokon alapulnak. Ezek az igazságok olyan rövid életűek, mint egy buborék... mint egy illúzió. Mégis, tudatlanságunkban azt hisszük, hogy ezekben a pillanatnyi igazságokban rejlik a mindenség.

Ha törekvéseinket és legszebb reményeinket pusztán Mája játékaira pazaroljuk, akkor szenvedni fogunk. Mindaz, amit szeretünk, kicsúszik a kezünk közül, és vakságunk miatt elveszítjük annak a lehetőségét, hogy meglássuk a tartósabb, a kevésbé csalóka, a halhatatlansághoz közelebb álló dolgokat.

Miért játszunk? Miért veszünk részt Mája játékában, miért nem tűnik fel, hogy mindez csupán káprázat? Ha tudnánk a választ erre a kérdésre, akkor azzal is tisztában lennénk, miért játszik a gyerek. A gyerek játszik, pedig tudja, hogy amit tesz, csupán játék. Mégis szüksége van a kísérletezésre, hogy próbára tegye erejét, és felkészüljön egy másik, sokkal nagyobb játékra: magára az életre. Az emberek egy kicsit mindig gyerekek maradnak. Bizonytalanok vagyunk a végső, valódi célunkban, egész életünk során játszunk, és igyekszünk bebizonyítani magunknak, hogy képesek vagyunk értelmes tetteket véghezvinni.

Mindnyájan részt veszünk „Mája játékaiban”…

Az élet és a halál

„Micsoda örömhír, gratulálunk! Világra jött egy gyermek! Megszületett a fiam!”

Így örülnek az emberek egy új lény megjelenésének a földön. Szinte minden, amit ezért a kis lényért teszünk, kevésnek tűnik – teljes védelmünkre és a leggyengédebb gondoskodásunkra van szüksége. Csókok, ajándékok, örömkönnyek kísérik az élet megjelenését.

„Nincs ennél nagyobb fájdalom! Mélységes szomorúság sújtja a szívemet! Elvesztettem, akit szerettem!”

Így siratják az emberek társaik elvesztését, akik beléptek a halál sötét rejtélyének kapuján. Bánat, gyász, vigasztalanság kíséri a lélek átlépését a másik világba.

Csak nagyon ritkán állunk meg, hogy elgondolkozzunk azon, honnan jöttünk, amikor megszülettünk. Pedig ez egyáltalán nem a lélek eredetét firtató mély vallási vagy filozófiai kérdés. Sokkal egyszerűbb dologról van szó: az, hogy megérkeztünk ide, azt jelenti, hogy valahonnan ide kellett jönnünk, akárhol is van, és akármilyen is az a hely. Lehet, hogy ott is ugyanolyan gyászoló és szomorú lelkek búcsúztatnak el, amikor az élők földjére készülünk lépni? És lehet, hogy amit az itteni szülők örömmel ünnepelnek, az ottaniaknak fájdalmat okoz, amikor látják elmenni azt a lelket, akivel addig együtt voltak?

És amikor meghalunk, és itt hagyjuk ezt a földet, hová megyünk? Ha valahonnan elindulunk, biztos hogy valahová, egy másik hely felé tartunk. A végtelenséggel nem férnek össze a véges korlátok. És vajon ott, ahová megyünk, nem fogadnak-e ugyanolyan mosollyal, örvendezve újbóli találkozásunknak, miközben földi rokonaink siratnak bennünket?

* * *

Az élet és a halál egy érem két oldala, amely maga az ÉLET. Mi, akik itt vagyunk, valahonnan érkeztünk, és valahová majd eltávozunk, de sohasem szűnünk meg létezni.

Az emberek életnek nevezik egy lélek megtestesülését itt a földön. Halálnak pedig azt hívják, amikor ugyanaz a lélek, miután levetette ezt a test-ruhát, a másik világ felé távozik, hiszen itt már nincs maradása.

A földi életet a formák uralják. Ezért itt Mája erős és magabiztos. Játszik az élettel, a formákkal, változtat és alakít rajtuk, hogy elérje célját: egyre erősebb anyag, egyre több forma és egyre több lény létrehozását.

A formák, amelyek Mája világában megjelennek, eleinte aprók. Így az illúzió megvédi a fiatal testeket. Hisz senki sem marad közömbös és érzéketlen egy kis élet láttán. Egy csecsemő, egy állatkölyök, egy a földből előbújó növény… mindenkiben óvó és szerető gondoskodást ébreszt. Az emberek nemcsak saját gyermekük, hanem a kis állatkölykök iránt is így éreznek, függetlenül attól, hogy később milyen veszedelmesek is lehetnek. Egy kifejlett tigris nem ugyanolyan, mint egy kölyöktigris – az egyik vad és félelmetes, a másik gyámoltalan és védtelen. De az állatokat is megindítják a kisgyermekek, és az a vadállat, amely rátámad egy felnőttre, a csecsemőt megvédi, mert a felbőszült tekintetet Mája a könyörület fátylával takarja el: az életet meg kell védeni, kerül amibe kerül, hisz túl sok energia és türelmes munka kellett ezeknek a formáknak a megalkotásához, hogy egy ragadozó mancsa csak úgy, egy pillanat alatt tönkretegye.

Amikor Mája világában a formák már eléggé megerősödtek és önállóvá váltak, többé már nem gyöngédségre, hanem versengésre késztetnek. Ez a túlélésért vívott harc időszaka, ahol az erősebb legyűri a gyengét. A szerelem enyhítheti ezt a harcot, de valójában minden csak erő kérdése, legyen akár fizikai, lelki, mentális vagy szellemi. És mindig az erősebb győz, bárhol zajlik is a küzdelem. Az embereket olyannyira szórakoztató sportversenyek sem mások, mint ennek a másik játéknak, a mindennapi túlélésért folytatott küzdelemnek a tükröződései.

Mielőtt a formák hanyatlásnak indulnának és elpusztulnának, eleget kell tenniük egyik fő kötelességüknek, amelyet Mája rájuk ró: folytatniuk kell a formák létrehozását. Mája ezernyi fátyollal és fortéllyal éri el, hogy újabb és újabb testek szülessenek az anyagi világban, és erre a már meglévő testeket használja fel. Az élők veleszületett önzősége meggátolná, hogy saját maguktól szaporodjanak, ha Mája nem csapná be őket a gyönyör illúziójával, így keltvén azt a látszatot, hogy önszántukból sokasodnak.

Ezután a formák hanyatlásnak indulnak. Ezt az utolsó szakaszt nevezik az emberek öregségnek. A végéhez közeledő élet már sem dajkálásra, sem versengésre nem késztet. A test ráncos, elfáradt, le kell cserélni. Kegyes az élettől az ilyen búcsú, ami hozzásegít, hogy a formák csillogása ne ejtse rabul a lelket. A lélek már saját maga kéri megszabadulását ebből az elhasználódott burokból, hogy azon a másik, ideális helyen újra visszanyerhesse azt a könnyedséget és örömöt, amely egy elnehezült testben már nem tudott megnyilvánulni. Maga Mája gyorsítja fel ezt a folyamatot egyfajta megfáradtság érzetét keltve, és valamiféle álomvilágba ringatva, de energiáiból soha nem veszít, hiszen a régi formák mindig megújulnak a föld méhében, vagy újra feltámadnak hamvaikból. Semmi sem vész el: minden átalakul.

Az élet és a halál egy érme két oldala, egy örökké tartó játék két pillanata, és a játék folyton ismétli önmagát – így hozza létre a ciklikusságot.

Az egész természet vissza-visszatérő játékot űz: a nappal és az éjszaka, a Nap és a Hold, a nyár és a tél, az álom és az ébrenlét, a fiatalság és az öregség… Ha minden forog, ha minden visszatér, ha a fák elszáradt ágai újra rügyet bontanak, ha a tenger apályát újból dagály követi, akkor mi, emberek hogyan vonhatnánk ki magunkat ebből a játékból?

Nincsenek véletlenek. Mája örökös játékot játszik, az ok-okozat törvényével idevonz bennünket, és arra kényszerít, hogy tanuljunk, hogy saját tapasztalatokat szerezzünk. Élhetünk és meghalhatunk vakon, elmerülve Mája játékában…, vagy élhetünk és meghalhatunk úgy, hogy ismerjük a játékszabályokat… Ez saját fejlődési szintünktől függ.

 

AZ ÚJ AKROPOLISZ KÉZMŰVESMŰHELYÉRŐL

Gyakran mondják a mai emberi környezetről, hogy tárgyiasult: soha ennyi eszközt, gépet nem használt az ember, és soha nem volt körülvéve ennyi használati és díszként szolgáló tárggyal. Az ókorban és az ipari társadalmat megelőző időkben magától értetődőnek tekintették, hogy egy képnek, szobornak vagy egy dísznek megvan a jelentése, és így természetesen nem véletlenül választottak ki egy tárgyat vagy mintát. A formák, az ábrázolt alakok és jelenetek, és nem utolsósorban a színek mind hatnak a lelkünkre is.

Az Új Akropolisz Kézművesműhelye ezért olyan műkő kisplasztikákat készít, amelyek nemcsak szépek és harmonikusak, hanem egyben kapcsot is jelenthetnek ahhoz a világhoz, amely a hétköznapokon túl van, és emlékeztetnek minket valamilyen örök értékre. Budapesten, Győrött és Szegeden egyaránt több mint ötvenféle plakettet kínálunk. Az ábrázolások a klasszikus kultúrák művészetét elevenítik fel: számos ókori egyiptomi, görög, római, továbbá azték, maja és indiai műalkotást láthatunk viszont a műkő és műgyanta kisplasztikákon. Így például találkozhatunk az egyiptomi Ízisszel egy nagyméretű plaketten, a bölcs Athénével szoborként vagy érmén, az azték naptár kicsinyített korongjával, égetett vagy mázas görög maszkkal, vagy egy derűs Buddha-fejjel. Érdemes megismerkedni a középkori és a magyar történelemből merítő alkotásainkkal, mint például a középkori lovagi jelenettel, vagy Mátyás király és a Hunyadi-címer kis plakettjével. A műhely tagjai nemcsak a technével, hanem a szimbolikus tartalommal is foglalkoznak. A kézműves tevékenységet a jelképek és a régi kultúrák kutatása teszi teljessé, amelynek rövid összefoglalóját a kisplasztikák mellé adott ismertetőkön láthatja a vásárló.

Központjainkban a hivatalos nyitvatartási időben lehet választani a kínálatból. Ezenkívül évek óta részt veszünk különféle kézművesvásárokon és kiállításokon. A műhely legnagyobb és legizgalmasabb feladata a karácsonyi vásár. Budapesten a Józsefvárosi Művelődési Házban (József krt. 70.) árusítunk november 30-tól december 23-ig (mindennap 9 és 20 óra között), több iparművész kiállítóval együtt. Győrött a sétáló utcán, Szegeden pedig a Dóm téren várunk akropoliszi plakettsátrunkban minden érdeklődőt.

Hogy könnyebb legyen a választás a karácsonyi ajándékozáshoz, ismerkedjünk meg két plakettel, Anubisszal és Kairosszal!

Hosszú idő óta egyik legnépszerűbb plakettünk Anubisz a szívmérlegelés jelenetével. A sakálfejű egyiptomi isten képes közvetíteni az élők és a halottak világa között, és ő vezeti az elhunyt lelkét a láthatóból a láthatatlanba. Sakálfeje arra utal, hogy lát az emberi szem számára láthatatlan sötétben is, azaz nemcsak a halottak, hanem a szellem birodalmában mozgó emberek segítője is. Ezért fontos szerepet töltött be mind a beavatásokban, mind a balzsamozási szertartás során. A bölcsek segítőjeként gyakran ábrázolták a fáraóval és a királyi hatalmat segítő Hórusz sólyomistennel együtt.

Az egyiptomi felfogás szerint halálunk után a szívünk egy különös mérlegre kerül. A plaketten látható jelenet azt mutatja, amikor Anubisz a szívet egy tollal, az igazság és a világrend istennőjének, Maatnak a jelképével méri össze. De hát hogyan lehet könnyebb a szív, mint egy pihe? Anubisz arra emlékeztet, hogy akkor lehet, ha tetteink, érzelmeink és gondolataink nem állnak szemben a jóval és igazságossal – amikor nem érezzük, hogy a lelkifurdalástól, a magunkat és másokat romboló érzésektől „nehéz a szívünk”.

Másik bemutatott plakettünk talán elárul valamit abból, hogyan lehet „könnyebb szívvel” élni: a görög Kairosz istent ábrázoló plakett azt sugallhatja, hogy akkor, ha nem hagyjuk könnyelműen elszaladni a pillanatokat, ha nem engedjük nagy kincsünket, az időt elfutni. Kairosz a képen – bár ez csak a torzót alaposan megnézve derül ki – az előbbi istenhez hasonlóan egy mérleget tart a kezében. Zeusz legfiatalabb fia ugyanis azt figyeli állandó éberséggel, mikor kerül mérlege egyensúlyba, vagyis mikor érkezik el az ideje a cselekvésnek. A görögök úgy tartották, hogy ez az egyensúly mutatja azt a szerencsés időpontot, amikor ég és föld (a jó gondolat és a tettrekészség) éppen találkoznak, tehát lehet dönteni, és aztán cselekedni. Az emberek között hangtalanul és gyorsan mozgó szárnyas isten azonban nem dönt helyettünk. Ha halasztgatunk (és ezt akár egy egész életen át), ha nincs merszünk cselekedni, pedig értelmünkkel már tudjuk, mit kellene tennünk, akkor Kairosz elillan, és már csupán a hátát látjuk. Csak ha bátran felé lépünk, ha megragadjuk elöl lévő hajtincsét, akkor bírhatjuk maradásra az istent, mert hátul kopasz, és ha engedtük elsurranni magunk mellett, hiába nézünk utána – a „boldog pillanat” már hátat fordított nekünk.

Takács Mária

 

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

Az intuíció és a misztika

„A misztika nemcsak egyszerű elmélkedés, hanem a világ intuitív és intelligens szemlélése, amely átalakít bennünket, és egyben méltó tettekre sarkall, a természeti törvényekkel összhangban.

Hogyan sajátíthatjuk el ezt az intuitív és intelligens látásmódot? Ez kétségkívül egy olyan megközelítés, amely túlmutat az intellektuális és racionális megközelítésen. A Lélek, tudatunk legmagasabb szintje az, aki lát, és ő képes rá, hogy fokozatosan megfejtse a Misztériumokat. A régi egyiptomiak azt tanították, hogy a Misztériumokat a szívével érzi meg és látja az ember, azzal a bátor, merész szívvel, amely nem más, mint maga az ember Lelke. Christian Jacq Az ősi Egyiptom mágikus világa című könyvéből valók a következő szavak: »…a legfinomabb észlelések központja a szív. Ez nem csupán egy szerv, hanem az ember anyagtalan központja… Minden a szívből indul, és minden oda tér vissza. Ő az, aki sugároz és befogad.«

A szív abban segít, hogy érezzük a természettel, a minden élővel való egységünket, és hogy mindenben ugyanazt az életet lássuk, amely csupán alkalmazkodik a különböző formákhoz és körülményekhez. Így könnyebb kapcsolatba lépni saját szellemünkkel, az Istennel…, és könnyebb lebontani azokat a rettenetes falakat, amelyeket az elme épített, és amelyek elválasztják az életet a haláltól. Az energia egy és állandó.”

Delia S. Guzmán az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

 

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  
  
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  
  
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.