Fekete vagy fehér testvériség?

Előadás és séta a szabadkőművesség jegyében
Esemény típus
Városnéző séta
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.

fekete vagy fehér testvériség_0.jpgAkik részt vettek az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezte előadással egybekötött sétán, lépten-nyomon rácsodálkozhattak arra, hogy Budapest belvárosában megannyi szabadkőműves emlékre, szabadkőművesekről elnevezett utcára és térre, a társaság tagjai emelte épületre bukkanhatunk.

Az előadás elején Pálosi-Magyar Myrtill régész a szabadkőművesség történetét mutatta be nagyvonalakban. A mai napig fennálló titkos társaság a 17. században jelent meg Angliában, hivatalosan azonban 1717. június 24-étől tartják számon, amikor is négy londoni páholy nagypáhollyá egyesült. Az 1723-as alkotmány lefektette az alapelveket is, ahol kiemelt szerephez jutott a humanista erkölcsi és szellemi értékek őrzése és a felvilágosodás eszmeisége, vagyis a szabadság, egyenlőség, testvériség ideája.

Magyarországon a 18. század közepén jelent meg a társaság, és az első magyar páholy tagjai közé tartozott Kazinczy Ferenc és Martinovics Ignác is. A Martinovics-féle összeesküvés miatt azonban 1795-ben betiltották működését, és csak a kiegyezés után, 1871-től 1920-ig, a boldog békeidőkben virágzott fel újra.

A többi titkos társaság kialakulásához hasonlóan a szabadkőműveseket is a mélyebb magyarázatok iránti vágy inspirálta, hogy járni kezdjék belső útjaikat. A fejlődéshez változásokra van szükség, és azok előtt, akik ettől megijednek, a titkos tanítások is elzárva maradnak. Ebből a félelemből eredeztethetők a szabadkőművességet ért vádak: titkos sátáni szertartások, a világuralom megszerzésére irányuló összeesküvések. Az ellenséges viszonyulást felerősíti a szimbólumok használata is, amelyek megértése nem mindig magától értetődő. Fontos szimbólum a faragatlan kő, amely a maga tökéletlenségében jelképezi az embert, akiben azonban benne rejlik a tökéletesség, csak „le kell vésnie” magáról a felesleget.

fekete vagy fehér testvériség2.jpgAz előadás végén Pálosi-Magyar Myrtill rámutatott arra is, hogy a művészet, a vallás, a tudomány és a politika képviselőjeként több száz szabadkőműves igyekezett létrehozni a Szépség, a Jóság, az Igaz és az Igazságos platóni ideáját az anyagi világban. A művészek közül közéjük tartozik Isaac Balzac is, aki szerint „Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek”. A tudományt képviseli Kőrösi Csoma Sándor, aki 1819-ben indult útnak: „Elhatároztam, (…) egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak…”. A vallás kiemelt képviselője James Anderson lelkész, a szabadkőműves alkotmány megírója, illetve Horváth Mihály és Sztehlo Gábor. A politikusok közül a társasághoz tartozott többek között Gandhi is, aki azt vallotta, hogy „Önmagunk megtalálásának legjobb módja, ha másokat szolgálunk”.

Az előadást követő séta első állomásán, a Horváth Mihályról elnevezett téren a résztvevők megismerkedhettek a katolikus püspök nehéz sorsával, akit éppen szabadkőművessége miatt közösített ki a katolikus egyház, és tiltott el papi hivatásától. A közeli Bárczy István utcában látható Bárczy emléktáblája, aki Budapest főpolgármestereként újjászervezte a főváros iskolarendszerét, és bevezette az óvodai és elemi iskolai napközi otthont.

Az Alpár Ignác tervezte Károly-körúti Anker-palota impozáns épülete előtt állva fény derült arra is, hogy az építész azért örvendett nagy sikernek, mert rendkívül praktikus épületeket tervezett. A palotától nem messze, a Deák téren áll Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobra, aki a zsidóüldözéskor 2000 embert mentett meg, és a háború után közel 800 árvából alapította meg a gyermekköztársaságként működő Gaudiopolist. Az egykor az Andrássy-család birtokában álló épületek előtt említette meg az előadó, hogy a Nagyoriens Szabadkőműves Rend alapító tagja volt Andrássy Gyula miniszterelnök is.

Az előadás és a séta után a program résztvevői azzal a tudattal térhettek haza, hogy bepillantást nyertek a közösségért gyakran erejükön felül munkálkodó szabadkőművesek életébe, és maguk is osztozhatnak hitvallásukban. Avagy, ahogy hitvallásukat a társaság egykori tagja, Kazinczy is megfogalmazta: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.”