Tartalom megosztás |
Kultúra„Mi az, amit olvas, fönséges úr?” A pedagógusok és más szakemberek egy ideje már foglalkoznak az olvasás világ- és országszerte csökkenő, az olvasási zavarok pedig növekvő tendenciáival. A kettő voltaképpen összefügg, és az életmódunkban keresendők a kiváltó okok. Ez a jó, tartalmas nyaralást kívánó cikk mégsem merülne bele ezeknek a tárgyalásába. Ehelyett egy kérdést közvetít, amire hirtelen a cikk írója sem tudott
mit válaszolni. Afféle kérdés volt ez, ami arra kíváncsi, mely három
tárgyat vinné magával az ember egy lakatlan szigetre.
Egymásért „A kommunikáció korszakában, amikor a neten keresztül a világnak szinte bármely pontján élő emberekkel is pillanatok alatt kapcsolatot teremthetünk, vajon milyen viszonyt ápolunk mindazokkal, akikkel naponta keresztezzük egymás útját? Halljuk és meghallgatjuk őket, vagy csak mondjuk a magunkét? Ha tudod, mit jelent megállni, elcsendesedni és észrevenni az emberi kapcsolatok apró csodáit, ragadj billentyűzetet, írd meg és küldd be meséd, történeted.”
Tányérszem és nyakigláb – Avagy mi a manó az az anime?
Hosszú évtizedek után végre magyarul is nézhetünk animét – japán rajzfilmet. A műfaj kedvelőinek nagy örömére, és azok nagy meglepetésére, akik most először csodálkoznak rá az animék színes képzeletvilágára, amely fiatalok millióihoz szól szerte a világon. A japán képregény (manga) és animációs film (anime) története hosszú múltra tekint vissza, a manapság népszerű formája azonban a második világháború után alakult ki.
„És úgy írta meg azokat szép renddel...” „Mátyás király üdejébe Bonfinius mind véle volt,
és együtt járt véle a táborokban,
és füleivel meghallotta és szemeivel meglátta mind az dolgokat, és úgy írta meg azokat szép renddel.” (Heltai Gáspár) Ha fővárosunk mind földrajzi, mind történelmi szempontból egyik legkiemelkedőbb helyszínén, a budai várban sétálunk, a palota udvarán, előszörre egy talán alig észrevehető helyen megpillanthatjuk Bonfinius mellszobrát. 2009-ben állították fel újra az alkotást, miután a Farkas Zoltán keze munkáját dicsérő szobor a második világháború folyamán elpusztult. Mivel azonban készítésekor egy másolatot rögtön elküldtek Bonfini hazájába, Olaszországba is, a reneszánsz év lezárása után az olasz másolat segítségével sikerült helyreállítani. Méltán, hiszen Bonfini élete és munkássága már több száz éve megérdemelt volna egy emlékművet, a szoborállítással tehát a magyar történettudomány végre régi adósságát törleszthette.
Jorge Angel Livraga: A természetről és törvényeiről „A természet sohasem kételkedik. Nincsenek benne viták. Mindennek van benne helye, és egyetlen cél felé halad.”„Ne csak az anyag sajátosságait akarjuk megismerni, hanem az anyagot mozgató erőket is.” „A természet állandóan teremt, de csak hasonlókat, és sohasem engedi az egyformaságot. A teljesen azonos ismétlődések nem lennének gazdaságosak, hiszen nem hoznának új tapasztalatokat.” „A világegyetemet irányító kérlelhetetlen törvények nem kegyelmeznek az ostobáknak, de a vakmerőknek sem.” „Csak a magabiztos halad töretlenül; a természet sohasem tétovázik.” „Mennyien vagyunk, akiknek tanulnunk kell még a fáktól az egyenességet, és hogy árnyékot adjunk, védelmet nyújtsunk válogatás nélkül, bárkinek és bármikor…” Janus-arcú kezdet
Janus a kezdetek istene volt, akinek ősiségéhez kétség sem férhetett. Eredete sokak szerint etruszk gyökerekre vezethető vissza, ő maga azonban olyan istenség, amely kitörölhetetlenül Rómához kapcsolódott, de túlélte az ókort, és a mai napig használjuk a „Janus-arcú” kifejezésünkben.
Az ötödik pecsét „Azt nem tudom, hogy Tomoceuszkakatiti legyek-e vagy Gyugyu?” – még éjjel, alvás helyett is ezen töprengenek Sánta Ferenc regényének hősei. A művet túlzás nélkül nevezhetjük a magyar „Lenni, vagy nem lenni” morális alapkérdésének. Mert ha őszinték vagyunk, végtelenül nehéz a választás. Hosszas hánykolódás után végül bármire is jussunk, az életünk biztosan gyökeresen átalakul.
Johann Wolfgang von Goethe gondolatai a halhatatlanságról és a reinkarnációról
Interjúnk Kocsis Zoltánnal Az ilyen fesztiválok, mint a például a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, ahol jó időben sok fiatal megfordul, önmagukban is fölvetik a kérdést: Hogyan szerettessük meg valakivel az értékes zenét, ha felnőttkoráig szinte soha nem hallgatott komolyzenét?Szerintem minél idősebb valaki, annál nehezebb. És semmiféleképpen sem a crossoverrel, vagy hogy dobgépet applikálunk Beethoven V. szimfóniája alá. Ez nem jó. Rá lehet viszont irányítani a figyelmet olyan momentumokra, amelyek sokkal jobban kifejezhetőek zenével, mint verbálisan. Ha például Debussy Pelléas és Melisande II. felvonásának a végét olyasvalakinek mutatjuk meg – némi magyarázattal kiegészítve –, aki érző lélek vagy érző szív, csak éppen nem tudja feldolgozni azt a hangzási szubsztanciát, amit hall, tehát nem tudja átváltani asszociációkra, akkor szerintem máris nyert ügyünk van. Országúton – mesés utazások Federico Fellinivel
|
Nyomtatóbarát változat
Ha Janus-temploma zárva van, akkor béke honol az egész birodalomban – legalábbis így vélték az ókori Rómában. Hogy lehet az, hogy egy isten bezárja a templomát, és addig nem is enged be senkit, amíg ki nem tör a háború? Furcsa, kifacsart logikának tűnhet a dolog, pedig nem az.
„Ugyanolyan módon készítem a filmjeimet, ahogyan élem az álmaimat” – állította az olasz származású Federico Fellini, aki alighanem az egyetemes filmtörténet legismertebb rendezője, az Országúton, a 8 és ½, Az édes élet vagy a Júlia és a szellemek című filmek alkotója. A tényszerűséget és sallangmentességet hirdető neorealista irányzat szárnyai alatt felcseperedő művész munkáiban a valóság ábrázolása mellett nagy szerepet kap a fantázia, a képzelet birodalma, valamint az álmok. Összetéveszthetetlen kifinomultsággal mutatja be a nyomort, a kiszolgáltatottságot és a kisszerűséget, egyúttal nem kevés iróniával fűszerezi képsorait. 
