Életrajz„Halált virágzik most a türelem” – Radnóti Miklós és költészete „Radnóti Miklós oly átlátszóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság…” – írta Weöres Sándor a fiatalon elhunyt költőről, Radnóti Miklósról, aki épp ebben a hónapban lenne száz esztendős. A tragikus sorsú művésznek rövid, alig harmincöt éves pályafutása ellenére sikerült maradandót alkotnia, s ezzel a XX. századi magyar irodalom „halhatatlanjai” közé emelkednie. Verseit mind a mai napig olvassák, tanulmányozzák, több művét – köztük az Éjszaka, a Majális vagy a Két karodban című költeményt – pedig megzenésítették. „Lélekködmönbe” bújva - Móra Ferenc portréja A kötelező olvasmányok hasznosságáról sokat vitatkoztak és fognak is vitatkozni, de abban mindannyian egyetérthetünk, hogy felnőtt, érettebb fejjel jó újraolvasni (vagy végre elolvasni) ezeket a könyveket, hiszen biztosan többet értünk meg belőlük, élénkebben és mélyebben éljük át az olvasottakat. A magyar olvasóközönség számára Móra Ferenc elsősorban a Kincskereső kisködmön, a Rab ember fiai írójaként maradt meg. Érdemes feleleveníteni ezeket a műveket és megismerni írójukat: újra (vagy végre) hatni fog ránk az írások és alkotójuk kedvessége, embersége és a világ legkisebb dolgait is élettel-lélekkel megtöltő leleménye.
Az emberi hibák és erények útján – Kuroszava Akira és filmjei
Robert Capa, a haditudósítás és az emberség nagykövete
„Szeresd az embereket, és ezt éreztesd is velük!”
(Robert Capa)
 Robert Capa, a világhírű haditudósító élete olyan színes volt, hogy leginkább egy több ezer darabból álló mozaikhoz hasonlítható. Ha ezeket a darabkákat egymás mellé illesztjük, egy életművész portréja rajzolódik ki: állandóan szomjazta ugyanis a kalandot, imádta a szerencsejátékot és hivatásán, a háborús fotózáson kívül – legalábbis látszólag – semmit sem vett komolyan. Ám az így kirakott mozaik mit sem fedne fel Capából, ha nem húzódna meg mögötte egy, a személyiségét mindig is meghatározó empatikus törekvés, a megérteni akarás. Nagy Sándor
A föld hűségével - Kós Károly Életpályájának egyik kutatója „toronyépítő”-nek nevezte Kós Károlyt, amivel arra utalt, hogy építményeit jellegzetessé teszik a tornyok, tornyocskák. Ezek feltűnnek a nevével kapcsolatban leggyakrabban említett Wekerle-telepen éppúgy, mint a keze alatt megszületett középületeken, templomokon. Konfuciusz (i. e. 551–479)
Giordano Bruno (1548–1600) Több mint négyszáz éve, 1600.
február 17-én végezték ki Rómában az inkvizíciós eljárás hosszú, nyolc
évig tartó szakasza után Giordano Bruno olasz filozófust, aki inkább
vállalta a máglyahalált, de nem vonta vissza tanait. Az azóta eltelt
időszakban sokszor változott a filozófus megítélése, attól függően,
hogy milyen ideológiai vagy politikai áramlat tűzte a nevét zászlajára.
Giordano Bruno azonban összetett életművével minden kategóriából
kibújik.
Johann Sebastian Bach (1685–1750)
Pablo Casals
Egy nagy magyar honleány – Brunszvik Teréz (1775-1861) portréja
|
Nyomtatóbarát változat
„Az önzés olyan bűn, amely az emberi nemet születése óta kíséri; ezt a legnehezebb jóvátenni” – vallotta a kereken 100 éve született japán rendezőóriás, Kuroszava Akira, akinek egész élete a mozi körül forgott, és aki olyan alkotásaival, mint A hét szamuráj, a Véres trón vagy az Álmok, jelentősen átformálta a 20. századi filmművészetet.
A világtörténelem talán leghíresebb hadvezére, a legenda szerint Amon isten fia, alig tizenkét év alatt hódította meg az akkor ismert világ felét, s ezzel több mint kétezer évre bevéste nevét a történelemkönyvek lapjaira. Nagy Sándor, vagy görög nevén Alexandrosz, Philipposznak, a neves makedón királynak volt a fia, de hamar megmutatkoztak különleges képességei, amelyek kiemelték környezetéből. Plutarkhosz szerint csak erényre és dicsőségre vágyott, és túl akart tenni apján. Egy ízben, amikor lovat hoztak Philipposznak, a szilaj állatot emberei nem merték megülni, mire Alexandrosz azt állította, hogy ügyetlenek és gyengék, s fogadást kötött a ló árára.
Konfuciusz, más néven Kung Fu-ce mester a Kelet egyik legismertebb bölcse volt, akiről később egy egész tant neveztek el, s aki, bár nem volt vallásalapító, gondolataival több mint két évezredre gyakorolt óriási szellemi hatást. Önmagáról azt vallotta, hogy nem teremt új dolgokat, csupán a régi értékeket támasztja fel és vezeti új formákba.
“Az elmúlt nyolcvan évben minden egyes napot ugyanúgy kezdtem. Nem afféle gépies rutin ez, hanem valami, ami nélkülözhetetlenül fontos mindennapi létemhez. Leülök a zongorához, és lejátszom Bach két prelúdium és fúgáját. Nem is gondolok rá, hogy másként is tehetnék. Ez afféle mindennapi áldás a házra. De számomra egyebet is jelent. Ezáltal fedezem fel újra a világot, melynek örömmel vagyok részese. Ilyenkor újra felismerem az élet csodáját, és eltölt az ámulat, hogy milyen hihetetlenül nagyszerű dolog embernek lenni."
„Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk.”
