ÖnismeretA megújulás
A pihenést egy hétvége, ünnepnapok, nyári vagy téli szabadság formájában képzeljük el, amikor kiszakadhatunk a mindennapokból, elutazhatunk, elvonulhatunk egy másik városba, másutt élő barátokhoz vagy rokonokhoz… Legtöbbször azonban csak félig-meddig vagy egyáltalán nem sikerül kipihennünk magunkat, sőt olykor még fáradtabban térünk vissza megszokott életünkhöz, mint amilyenek elinduláskor voltunk. Nyilvánvaló, hogy tevékenységünk vagy környezetünk minden változtatása pihentet. De ez nem elég. Ez csak gyenge szükségmegoldás, és aligha segíti elő, hogy kevesebb hárítással és unalommal térjünk vissza a hétköznapihoz, a „kötelezőhöz”. Jorge A. Livraga: …Az emberről Az ember nem olajfolthoz hasonlatos; az ember láng, amely a fellobbanásra, felfelé törekvésre és a fény árasztására született, arra hogy eltűnjön a végtelen űrben, de nem előbb, minthogy megvilágította volna a földet és elégette volna az őt tápláló fát.A vidámság: lelkiállapot Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket.
A könnyű és a nehéz Szoktunk beszélni nehéz munkákról, nehéz feladatokról, nehéz lelki helyzetekről, nehéz emberekről, nehéz időkről. Végtelenül hosszú a lista, és nem is az a célunk, hogy a végére érjünk, vagy hogy néhány sorban megoldást találjunk minden egyes helyzetre.
Ellenkezőleg, az ember belső viszonyulására szeretnénk felhívni a figyelmet, amikor nehézséggel találkozik. A fiatalság A fiatalság ideáját emeljük ki a testi fiatalság helyett, amely az emberi élet egyik fázisához, egy meghatározott életkorhoz kapcsolódik.
Akkor tehát elmondhatjuk-e minden 15, 20 vagy 25 évesről, hogy fiatal? És vajon mindenki felnőtt, aki elmúlt 40? És ha 50 vagy 60 év felett jár valaki, akkor biztosan öreg? A látszólagos fiatalság mostanában sokra tartott tulajdonság, és nem kevés társadalmi előnnyel jár.
Azzal nincsen baj, hogy testünket minél egészségesebbnek akarjuk megőrizni, hiszen így tudjuk a legjobban használni, és az egészség természetes velejárója lesz a fiatalság és a szépség.
A jókedv ereje A rosszkedvű emberek legtöbbször úgy magyarázzák hangulatuk okát, hogy egész nap tűrniük kell a munkahelyi, pénzügyi, családi, egészségi, párkapcsolati nehézségeiket, és ezek felemésztik minden erejüket. Tudjuk, hogy az élet bonyodalmakkal jár, de a rosszkedv okait ne ezekben keressük, hanem a belső erő hiányában, ha képtelenek vagyunk szembeszállni velük, és abban, hogy ezekben a helyzetekben nem filozófushoz méltóan viselkedünk. Az összpontosítás: saját központunk keresése Összpontosításon a különálló vagy szanaszét lévő dolgok egyesítését, egy pontba való összegyűjtését értjük.
A pszichológia az összpontosítást a tudat egyik fő tulajdonságának tartja, így ezt a két szót sokszor szinonimaként használják. A tudat általában szétszóródik és a legkülönfélébb külső és belső ingerek után kapdos, vagy egyszerűen kiüresedik, amihez nem kell „profinak” lenni semelyik meditációs technikában. Amikor viszont fontos dolgunk akad, igyekszünk a szétszóródott elemeket újra összeszedni. A figyelmetlenség és annak orvoslása
Mit tanulhatunk viszonyainkból és a belőlük fakadó nehézségekből?
Amikor szabadságon vagyunk, vagy egyszerűen csak egy időre eltérünk megszokott életformánktól, jó lehetőséget kapunk arra, hogy mintegy távolból, friss szemmel nézzünk rá mindenre, ami életünk része. Néha magunk is meglepődünk azon, hogy pusztán ettől valamilyen gond, amelyre addig nem találtunk megoldást, hirtelen világossá és megoldhatóvá válik. Hasonló a helyzet az emberi viszonyokkal is. Ha nem is mindenkiben teljesen tudatos, de kézenfekvő, hogy a legnagyobb fájdalmakat és megpróbáltatásokat éppen egymásnak okozzuk. Ugyanígy a legnagyobb örömeink és boldogságunk okai is a többiek lesznek. A keleti filozófia nyelvén szólva, az egyén karmája, sorsa más emberek révén valósul meg. Azaz, a tanuló lélek számára a lecke embertársai közreműködésével fogalmazódik meg. Az önbizalom
|
Nyomtatóbarát változat
Időről időre, szinte mindenkitől hallhatjuk, hogy „szeretne kivenni néhány szabadnapot”, azaz kipihenni a lassan elviselhetetlenné váló, felhalmozódott fáradtságot.
Ez azt jelenti, hogy öntudatlan módon elveszítettük az amúgy is nehezen fenntartható figyelmünket, vagy pedig soha nem is volt a miénk.
