ÖkológiaA filozófia, az ember és a természet – Interjú Delia Steinberg GuzmánnalAz interjút Fernand Schwarz készítette 2001 júliusában, Franciaországban, Cour Petralban.
A GEA mentőcsapata HaitinMese a bölénycsemegéről
1.
Egy régi történet szerint az indiánok az olyan csapdákat szerették, amelyek nem ölték meg a zsákmányt. Mivel egy étkezésre egy nyúl elég, ezért így a másik hármat el tudták engedni… és bár rendszeresen vadászták a bölényeket és a síksági indiánok szinte mindent a bölényekből készítettek, e miatt a gondolkodásmód miatt több száz év alatt sem irtották ki őket. Az Egyesült Államok kormányának ez alig néhány évtized alatt sikerült: a 19. század végére 60 millió bölényből hírmondó is alig maradt, csakúgy mint a létalapjukat vesztett indiánokból. Egy gyógyuló táj A Szénások Európa Diplomás Terület. Az utóbbi egy évben többször nyújtottunk segítséget a Szénások Európai Diplomás Terület természetvédelmi kezelését végző Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak. Bontottunk régi vadkerítést, szállítottunk farönköket meredek hegyoldalon, kötélpálya segítségével... és kivágtunk több száz fenyőfát. De álljunk meg egy szóra! Miért kellett őket kivágni? Hogyan védjük azzal a természetet, hogy fákat vágunk ki? Mit is takar az valójában, hogy természetvédelmi kezelés?A magyar kikerics és a Szársomlyó-hegy
Genetikailag módosított haszonnövények Ami tény, az tény: több mint hatmilliárd ember él a Földön. Egyre súlyosabb kérdéssé válik, hogy hogyan tudunk mindenki számára elegendő élelmiszert termelni. És mivel a művelhető földek mennyisége korlátozott, ezért ez már csak a nagyipari mezőgazdaság eszközeivel sikerülhet. Gépesített termelés, műtrágyázás, növényvédő szerek, kártevőirtók... és ha ezek a módszerek már nem elegendőek, a következő lépést a génmódosított növények jelentik. Vagy mégsem?
"Szőrös tükrünk" – érdekességek az emberszabású majmokról Egy régi maja mítosz szerint a majmok egykor emberek voltak, akiket aztán elvarázsoltak. Nagyanyjuk visszaváltoztathatta volna őket emberré, de amikor megpillantotta a fura lényeket, nem bírta ki nevetés nélkül. Így a majmok azóta is az erdőben élnek, fáról fára ugrálva... Ez a történet ma mulatságosnak tűnhet, a nagyanyó reakcióján azonban talán nem lepődünk meg. Ugyanezt a derültséget látjuk a mai gyerekek arcán is, amikor az állatkert majomházában járnak. Mintha egy varázstükörbe nézve saját karikatúránkat pillantanánk meg, amely nemcsak alkatunkat, de viselkedésünket is feltűnően ügyesen „majmolja”. Különösen az emberszabásúak esetében zavarba ejtőek a hasonlóságok. A csimpánzok, a gorillák és az orángutánok eszközöket használnak és készítenek. |