A mesék üzenete

„Egyre több jel utal arra, mintha az öt földrész annyiféle népe, ez a világgá szóródott rengetegnyi testvér mindmáig emlékezne egy közös édesanyára. Mintha az a közös édesanya ma is élne. Ezek a népek ugyanis mind megőriztek fejükben egy sereg nagyon-nagyon régen kapott tanácsot. Olyat, amilyet az ember nagyon-nagyon kisgyerek korában kap. S ezek a népek (...) felnőtten is egyre másra ráeszmélnek olyanfajta közös szavakra, aminőket édesanyák szoktak vigaszul vagy útravalóul gyermekeikhez intézni.”

Mik lehetnek ezek a közös szavak, közös tanácsok? És kire, mire emlékeztetik az embert? Illyés Gyula, akinek egy kisebb írásából idéztünk, nem másra, mint a mesékre gondolt.
A gyerek nehezen tudna válaszolni arra a kérdésre, hogy miért is szereti a mesét. Merthogy ebben a korban szinte éhezünk a mesékre. Táplálékra ugyanis nemcsak a testnek, hanem a lelkünknek is szüksége van. Gyermekkorban igen fontosak a mesék, hiszen a gyerek azonosítja magát a hőssel, és a hős mintája ivódik a lelkébe. Ebben a világban, a legtermészetesebb módon, a jó és az igazság törvényei uralkodnak, és a hallgató vagy az olvasó belép egy olyan ajtón, amelyen túl magától értetődően csodák történnek.

Amilyen a megfelelő táplálék a testnek, hasonló a jó a léleknek. Kapjon a test tiszta, válogatott alapanyagokból főzött, nem félkész ételt. Ugyanígy a lelkünk tápláléka sem lehet konzerv vagy sebtiben elfogyasztott büféáru, amely édesen és cukrosan, hirtelenjében csillapítja az éhséget, de nem lakat jól, és nem táplál - tehát nem válik energiává, erővé, ami éltet.

A gyerek még közvetlenül fogja fel a tiszta szimbólumokat, egészében látja a világot, és számára még létezik a világ harmóniája és örök rendje: a szegény legény, a királyfi, és bármelyik hős legyőzi a rosszat, és ezzel győzelme végleges, a jók „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Felnőtt fejjel már tudjuk, hogy a világot nehéz a mesékben kifejeződő harmóniában látni. Azonban „mesebeszéd”, hogy a nagyok nem olvashatnak mesét, és nem hihetnek bennük. A mesék - a mítoszokhoz hasonlóan - nagyon gyakran „palackpostaként” szolgálnak, és a mindennapokban alkalmazható tanításokat juttatnak el hozzánk. A mesebeli legkisebb fiú például egyre nagyobb sárkányokkal küzd meg, míg céljához közeledik. Nem gondolhatunk-e arra, hogy a mi, nehézségnek nevezett mindennapi vesződségeink ugyanúgy sárkányok, akik próbáztatnak minket? Fehérlófia, aki viszontagságos útja és próbái után király lesz, méltóvá vált arra, hogy uraljon egy birodalmat, egy népet, de csak azért kerülhetett a trónra, mert harcai során legyőzte a legnagyobb ellenséget: saját gyengeségeit. A szegény legényből azért lehet király, mert uralni tudja a legnehezebben átlátható birodalmat: önmagát.

Iskolánk Történet- és mesepályázatával éppen olyan történetek, mesék megírására hívunk, amelyek üzenetet akarnak eljuttatni, és szeretnének segíteni, vigasztalni vagy erőt adni. Nem kell királylányoknak szerepelni egy mai történetben, és az Óperenciás-tengeren túlra sem kell elvinni az olvasókat. Hisszük, hogy a harmónia megkereshető, megtalálható - és megmutatható. Éppen a történetek, mesék segíthetnek emlékezni a közös emberi kincsre, a „nagyon-nagyon régen kapott tanácsokra”, amelyek megtanítanak bölcsen élni.

Takács Mária