Mátyás

Magyarország legendás reneszánsz uralkodója alig több, mint 17 évesen került a trónra, rendkívüli tehetségével azonban hamarosan teljesen önállóan végezte államvezetői feladatait. Korának egyik legnagyobb zsoldosseregét állíttatta fel, ez volt a híres Fekete sereg. Ugyanakkor kevesen költöttek annyit kultúrára, mint ő, aki nem sajnálta a pénzt rá, hogy itáliai reneszánsz művészeket csalogasson Visegrádra és Budára. Az antik görögök és rómaiak tetteit olvasta legszívesebben nagyszerű könyvtárában, a Bibliotheca Corvinianában. Noha számos hadjáratot vezetett, hadi sikereit inkább remek taktikai érzékének, hadicseleinek köszönhette, mint serege létszámának.

1490-ben úgy halt meg Bécsben, hogy politikai ambíciói csak részben teljesülhettek. Nem választották meg német-római császárnak, fiát nem tudta elismertetni magyar királynak, korábbi szövetségesei is nagyrészt elpártoltak tőle. De megmaradtak megrendelt alkotásai, megmaradt a híre, egy olyan állam emléke, amelyik munkában, pénzben sokat követelt az alattvalóktól, de sokat is adott vissza stabilitásban, kultúrában, biztonságban. A Mátyást ábrázoló dombormű eredetije Gianfranco Romano mester keze munkáját dicséri, aki egy évvel a király halála előtt, 1489-ben készítette el az uralkodó és Beatrix királyné portréját.