Gilgames

Gilgames az ókori Mezopotámia Uruk nevű városának legendás uralkodója. A róla szóló eposz legteljesebb szövege 12 agyagtáblán maradt fenn, melyeket Assur-bán-apli asszír király ninivei könyvtárában találtak meg. Gilgames a mitikus történet szerint kétharmad részben isten, egyharmad részben ember, akinek az istenek küldenek egy lényt, hogy segítségével úrrá lehessen emberi vágyain, és kibontakoztathassa isteni természetét. Megteremtik Enkidut, a hatalmas, erős és jóságos „vadembert", akivel együtt hosszú, próbákkal teli útra indulnak. Megküzdenek Humbabával, a cédruserdőt őrző szörnnyel, legyőzik az elpusztításukra törő égi bikát, az emberi szenvedélyek szimbólumait. Végül meghal Enkidu is, és Gilgames a halhatatlanság keresésére indul. Gilgames jelképe minden embernek, aki az örök fiatalság forrását keresi, s ezért nem riad vissza a nehézségektől. A hőst ábrázoló kisplasztika egy i. e. 9. századból származó sztélé alapján készült. Gilgames két oldalán egy-egy kentaurszerű lény áll, akik az istenek jellegzetes attribútumait viselik: hosszú hajú, szakállas alakok, tollakból és szarvakból álló fejékkel. Egy szárnyas napkorongot tartanak a magasban, az asszír teremtő isten, Assur jelképét, aki a harcosok védelmezője volt.