Gyerekprogramok, írások

„Egyre több jel utal arra, mintha az öt földrész annyiféle népe, ez a világgá szóródott rengetegnyi testvér mindmáig emlékezne egy közös édesanyára. Mintha az a közös édesanya ma is élne. Ezek a népek ugyanis mind megőriztek fejükben egy sereg nagyon-nagyon régen kapott tanácsot. Olyat, amilyet az ember nagyon-nagyon kisgyerek korában kap. S ezek a népek (...) felnőtten is egyre másra ráeszmélnek olyanfajta közös szavakra, aminőket édesanyák szoktak vigaszul vagy útravalóul gyermekeikhez intézni.”

"Szabályozd erkölcsi magatartását, alakítsd jellemét: a zsenge korban kapott tanítások mélyebben a lélekbe vésődnek. Szokja meg a te véleményeidet, igazodjék tanácsaid szerint: akkor is sokat adtál neki, ha semmi mást nem adsz, csak példát mutatsz. Ez a magasztos kötelességteljesítés hozza meg gyógyulásodat.”

„Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni. Kölcsönössé válik ez - az emberek tanulnak, miközben tanítanak.”

„Tanítsd meg, hogy az élet értéke nem kiterjedésében található, hanem felhasználásában, s hogy megeshet, sőt gyakran megesik, hogy aki sokáig élt, keveset élt.”

"Tudd, hogy kisebb vagy, mint a nagy istenek
- s nagy lész: mindennek kezdete, s vége ez.”

Horatius

Miért érdekes nekünk ma a római család, a római virtus? Hogyan lehetséges, hogy a család valóban tudott nevelni? Miért volt melegebb a családi tűzhely annak idején, mint manapság? Miért nem találjuk meg magunk körül az igazság és a szépség megszentelt helyeit?

„Amikor felkértek erre a posztra, akkor még nem tudtam, hogy baj van.” Ezekkel, a szavakkal nyitotta meg a XII. Történet- és mesepályázat eredményhirdetését Böszörményi Gyula, az idei év tiszteletbeli zsűri elnöke, majd mosolyogva folytatta: „Amikor megkaptam a kiemelt pályaműveket, még mindig nem tudtam, hogy baj van. De amikor elkezdtem olvasni őket, akkor már tudtam. Baj van, mert ahogy olvastam őket, kiderült, hogy jön a következő írógeneráció.”

Kedves Pályázóink és Szavazók!

2008. június 7-én, szombaton, megrendeztük az eredményhirdetést. A jelenlévők között üdvözölhettük szinte valamennyi kiírásnak megfelelt és a legjobbak közé beválogatott írásmű szerzőjét, családtagjaikat és barátaikat. Vidékieket, budapestieket egyaránt. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából tartott rövid, reneszánsz témájú könyvbemutatónk után beérkezési sorrendben, egyenként értékelte a zsűri a közönségszavazásra bocsátott pályamunkákat, kiemelve erényeiket, megemlítve hiányosságaikat. A fődíjat, egy laptopot – melyet olyan pályázó nyert el, aki a megjelent pályázati felhívásra lelve kezdett el intenzíven foglalkozni a kiszemelt korszakkal – egyik szponzorunk személyesen adta át.