Férfivá és nővé avatási rítusok nyomai a varázsmesékben

Minden felnőtt gyerekként kezdte... még Fehérlófia, Mezőszárnyasi, Vitéz János, Csipkerózsika, Hófehérke és Hamupipőke is.
A mese végére véget ér a hős gyerekkora, új élet, szebb és boldogabb világ vár rá... a felnőttek világa.

Mitől lesz boldogabb a felnőtt élet mint a gyermeki?
Miért gondoljuk ezt ma sokszor épp fordítva?
Miért nem akar ma sok gyerek felnőni...?

A varázsmesék megőrizték a hajdan volt férfivá és nővé avatási rítusok nyomait. Ezek során felkészítették az ifjakat, fiúkat és lányokat mindarra, ami a következő életszakaszban rájuk vár... Féltek ettől a változástól, de vágytak is rá. Tudták, hogy nehéz lesz, de azt is tudhatták, hogy mindig lesz aki segít és van értelme végigjárni az utat.

A varázsmesék eleinte tán nem is mesék voltak, hanem szívbemarkolóan igaz tanítások a világról, emberről, természetről... tanítás, amely révén az ismeretek megszerzésén túl a fiatalok önmagukra találhattak, legyőzhették félelmeiket, felfedezhették a bennük rejlő kiapadhatatlan erőforrásokat... boldogan és bizakodással nézhettek a jövő elébe.

Ma nincsenek felnőtté avatási rítusaink és a varázsmesék is már „csak mesék”...

Ezzel a szemmel is érdemes megvizsgálni ezeket az „igaz történeteket” és azok tükrében önmagunkat. Ahogy a mesei cselekmények formai sokszínűsége mögött megdöbbentően egyszerű, egységes eseménysor és világkép bontakozik ki, talán a mi életünk is sokkal több vonásában hasonlít egymásra mint amit a felszín kavalkádja egymásból láttatni enged.

Előadásunk során áttekintjük, melyek a varázsmesék felnőtté válást segítő legfőbb tanításai és praktikus tanácsai, hogyan segíthetnek uralni a kapunyitási pánikot, milyen folyamatokat és nehézségeket írnak le, melyekre hogyan készítenek fel... milyen felnőtt életre számíthatunk, ha újra komolyan vesszük a meséket?

Előadó: Apáti János