Megéri?

homokóraÉletünk során gyakran mérlegeljük, mire is érdemes fordítanunk az energiánkat, és sokszor elhangzik környezetünkben a „nem éri meg” mondat. Olyan mintha az élet egy vegyesbolt kirakatát tárná elénk, és arra biztatna, hogy kiválasszuk, mi érdekes és mi egyáltalán nem fontos számunkra.

Felötlik azonban, hogy bármit is választunk, minden követel energiát, erőfeszítést, csakhogy bizonyos dolgok megérik a fáradságot, mások viszont nem.

Tegyük fel a kérdést: mi éri meg mostanság a fáradságot?

Az első helyet a mindennapi teendők szokták elfoglalni, amin a megélhetéshez és a kényelem eléréséhez kapcsolódó feladatok értendők. Ezután a kellemesen megfoghatatlan érzelmi és gondolati közérzetre fordított energia következik; mélyre engedni az érzelmeket és a gondolatokat ugyanis csak bonyodalmakhoz vezet, ami végképp nem kifizetődő. Általában vonzó a sodrásnak átengedni magunkat, alkalmazkodni az uralkodó irányzatokhoz, ürességgel kitölteni az üres órákat, hogy ne tűnjön fel az ürességük. Hivatás, kutatás, önismeret, szeretet, barátság… már nem annyira „menő”, nem éri meg, nem jár előnyökkel egy olyan társadalomban, amely nem becsüli sokra őket.

De ha csak egy kicsit elgondolkodnánk, meglátnánk, hogy vannak olyan dolgok, amelyek mindig megérték és most is megérik a fáradságot: ezek a maradandó dolgok, amelyek nem foszlanak szerte hamar, hanem elkísérnek bennünket ma, és holnap is az életünk részei lesznek.

– Megéri felismerni önmagunkban a tudatos embert, hiszen amit ily módon sajátítunk el, minden bizonnyal maradandóvá lesz, és nem foszthat meg tőle minket senki.

– Minél közelebb kerülünk – az ész vagy az intuíció révén – a fontos igazságokhoz, ami alatt stabil, fajsúlyos nézeteket értünk, annál magabiztosabbak leszünk, és ez igenis megéri a fáradságot.

– Minél jobban ismerünk és megértünk másokat, nehézségeikkel együtt, annál több társra találunk és barátságot kötünk, és ez akkor is megéri, ha ezek közül nem mindegyik lesz tartós.

– Amikor egy önmagunknak és másoknak is hasznos tevékenységre fordítunk energiát, értelmet adunk az életnek, és ez is megéri, hiszen mindaddig elkísér, amíg csak élünk.

Mindezek és sok minden más is maradandó érték, amelyekre rálelhetünk az időt átszelő filozófiai hagyományokban világszerte. És megéri ezek szerint élni: a filozófiát életformául választani.

Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke