Ismeret vagy tudás?

Az ismeretek széles körű elterjedése a tudományágakban, a filozófiában, a művészetben, a szociológiában, a politikában, a gazdaságban és megannyi más téren, nem komolyságról, hanem egyfajta piaci szemléletmódról tanúskodik, ahol a cél a kíváncsiság kielégítése. És ha nem mutatkozna kíváncsiság, vagy tényleg hiányozna, lesz, aki felébressze a szenzációhajhász propaganda, illetve a kommunikációs eszközök széles körű és felelőtlen használatával.

Nem vitás, hogy a kíváncsiságot ily módon sohasem lehet kielégíteni. Az emberek többsége ugyanis nincs felkészülve arra, hogy ilyen sokféle téma mélyére ásson. Ráadásul a fent említett területeken – és a nem említetteken is – ugyanabban a tempóban változnak az álláspontok és a vélemények, mint ahogyan új, legalábbis látszólag új felfedezések születnek. Így tehát mind a témák, mind a kíváncsiság kérészéletű lesz...

Lépjünk azonban eggyel beljebb: a puszta kíváncsiságon túl az évekig tartó tanulás és munka során megszerzett és elmélyített ismeretek felé. Úgy tűnhet, ez a legmagasabb cél, de valójában mégsem. Az ismeretek ugyanis a személyiségnek csupán egy bizonyos részére vonatkoznak: adott esetben foglalkoztathatják az elmét, a testet vagy az érzéseket, de nem tudják megnyitni az intuíció lenyűgöző kapuit, feltárni a lélek rejtett kincseit, felébreszteni a tökéletességre irányuló vágyat, legyen szó az élet bármely területéről.

A következő lépéssel már belépünk a Bölcsesség birodalmába. A mély tudás sokkal többet jelent puszta ismeretnél. A tudás olyan ismeret, amelyet nem felejtünk el, és amelyet nem csupán az emlékezetünk külső rétege őriz, hanem mélyen gyökeredzik valódi lényünkben. Amit tudunk, az a részünkké válik. És ahogyan mi is mindig „vagyunk”, habár gyermekként máshogy, mint felnőttként, a Bölcsesség hasonlóképpen megköveteli az idővel együtt változó, egyre érettebbé válást. A fejlődésünkre fordított idő örök idővé lényegül át.

A nagy vívmányok korát éljük. Mindenki a legjobbat kínálja nekünk. Hát akkor követeljük is a legjobbat, de követeljük először is saját magunktól. Mindazt, amihez érünk, amit célul tűzünk ki, amihez érzéseink és gondolataink kapcsolódnak, tegyük a nagyság és tökéletesség igényével. Ettől a páratlan törekvéstől ráadásul a sokféle tudomány, vallás, művészet és filozófia is testvérekké válnak.

A TUDÁS legyen a célunk.