Idézetek Goethétől

Goethe„Tragédiától a bohózatig minden műfajnak helyt adtam; de valamirevalónak kellett lennie a darabnak, hogy pártfogásomra találjon. Nagyszabásúnak és jelesnek kellett lennie, derűsnek és kecsesnek, mindenekelőtt pedig egészségesnek és magvasnak. Egyszer s mindenkorra kirekesztettem mindent, ami beteges, gyönge, siránkozó és érzelgős, valamint ami rémületet vagy borzalmat kelt vagy sérti az erkölcsöket; attól tartottam, hogy az ilyesmi megrontaná a színészeket és a közönséget.”

„Vannak kiváló emberek, akik semmit sem tudnak rögtönözve, hevenyészve megcsinálni, hanem természetük azt követeli, hogy nyugodtan és mélyen átgondolják mindenkori témájukat. Az ilyen tehetségek sokszor türelmetlenséget ébresztenek bennünk, mivel ritkán kapni meg tőlük, amit éppen szeretnénk; mindamellett ezen az úton születnek az igazán nagy dolgok.”

„Sokat el lehet érni szigorral, még többet szeretettel, a legtöbbet azonban belátással és pártatlan igazságossággal, amely nincs tekintettel egyes személyekre.”

„Örülök minden jobbításnak, amely mintegy kilátásba helyezi a jövőt. De mint mondottam, szívből ellenzek mindent, ami erőszakos, ugrásszerű, mert nem a természet rendje szerint való.”

„Minden hanyatló vagy felbomlóban levő korszak szubjektív, viszont minden haladó korszaknak objektív az iránya. Egész jelenkorunk hanyatló korszak, mivel szubjektív irányú. Ezt nemcsak a költészetben tapasztalhatja, hanem a festészetben is és még sok mindenben. Ugyanakkor minden életrevaló törekvés a bensőről a külvilág felé fordítja figyelmét, amint azt mindazokból a nagy korszakokból megítélheti, amelyek valóban a törekvés és a haladás jegyében álltak, és objektív természetűek voltak.”

„Fölöttébb érdekes, milyen tanításokkal kezdik a mohamedánok a nevelést. Vallásos alapvetésként először abban a meggyőződésben erősítik meg ifjúságukat, hogy csak az történhet az emberrel, amit egy mindent irányító istenség eleve elrendelt számára; és ezzel egész életükre fel vannak fegyverezve, ebben megnyugszanak, és alig érzik szükségét egyébnek.”

„Nevetnem kell az esztétákon, akik megpróbálják absztrakt szavak segítségével kínos-keservesen egy fogalomba sajtolni azt a kimondhatatlan valamit, amire a >szép< kifejezést szoktuk alkalmazni. A szép ősjelenség, ami önmagában sohasem jelenik meg ugyan, de visszfénye a teremtő szellem ezer különféle megnyilvánulásában láthatóvá válik, és annyiféle alakot ölt, mint maga a természet.”

„Mind úgy írnak a poéták, mintha ők betegek, a világ meg teljes egészében kórház volna. Mindannyian a szenvedésekről, a földi nyomorúságról és a túlvilág örömeiről beszélnek, és nem elég, hogy elégedetlenek mind, még nagyobb elégedetlenségbe hajszolja egyikük a másikat. Ez közönséges visszaélés a költészettel, amely végtére is azért adatott nekünk, hogy kiegyenlítsük az élet kis viszályait, s kibékítsük az embert a világgal és helyzetével. A mai nemzedék azonban fél minden igazi erőtől, és csak a gyöngeségben érzi magát otthonosan és költői hangulatban.”

„Isten mindenhová kiterjeszti, és mindenbe elülteti végtelen szeretetét, és már az állatban is kifakasztja annak bimbóját, ami a nemes emberben borul tündöklő virágjába.”

Goethe és Schiller„Hiszen mi más a zseni, ha nem az a teremtő erő, ami által olyan tettek születnek, amelyeknek nincs mért szégyenkezniük Isten és a természet előtt, és éppen ezért van jövőjük és ezért maradandók? Mozart összes műve ilyen jellegű; olyan teremtő erő rejlik bennük, amely nemzedékről nemzedékre tovább hat, és aligha meríthető ki, emészthető fel egyhamar.”

„Nekünk, régi európaiaknak egyébként többé-kevésbé kivétel nélkül kutya rossz sorunk van; életkörülményeink túlságosan mesterkéltek és bonyolultak, táplálkozásunkban és életmódunkban nincsen igazi természetesség, és társas érintkezésünkből hiányzik a voltaképpeni szeretet és jóakarat. Mindenki finom és udvarias, ellenben senki sem mer fesztelen és igaz lenni, úgyhogy egy természetes hajlamokkal és érzülettel megáldott tisztességes ember ugyancsak komisz helyzetben van. Sokszor azt kívánná az ember, bárcsak a déltengeri szigetek valamelyikén született volna, úgynevezett vademberként, hogy csak egyszer élvezhetné az emberi létet a maga tisztaságában, minden hamis mellékíz nélkül.”

„Kibe ne lelje örömét az ember, ha nem olyasvalakiben, aki (mikor baj éri) nem panaszkodik, hanem nyomban újból munkához lát, és mindig mindkét lábával a földön áll?”

A bibliai történetről, mikor Péter a vízen járt: „A legszebb legendák egyike ez, melyet mindegyiknél jobban szeretek. Az a magasrendű tanítás fejeződik ki benne, hogy hittel és friss mersszel a legnehezebb vállalkozásban is győzedelmeskedik az ember, ám nyomban el van veszve, ha rátör a legcsekélyebb kétely.”

Az idézeteket J. P. Eckermann Beszélgetések Goethével című kötetéből válogattuk.
(Magyar Helikon, Budapest, 1973. Fordította: Györffy Miklós).