Hogyan nyerjük vissza bátorságunkat?

Üveggolyóban tükröződő faNem újdonság, hogy erős a félelem az emberek között. Már jó ideje – talán régebben is, mint amit elismernénk – elvesztettük az önmagunkba, az élet értelmébe, és ebből fakadóan az emberiség sorsába vetett bizalmunkat. Az ember idegenül érzi magát saját korában, és nem alkotójának, hanem áldozatának tekinti magát. Az idő már nem tölt el reménnyel, amely lehetővé tenné, hogy megújuló álmokkal és kitartó munkával belevessük magunkat a jövőbe, hanem éppen ellenkezőleg: az idő mostanra irtózatos szörnnyé vált, amely embereket és civilizációkat gyűr maga alá, és menthetetlenül felemészt mindent.

Ez a helyzet nem meglepő, várhatóak voltak ezek a következmények, és most többé-kevésbé mindenki szenved tőlük.

A kommunikáció virágkorában az ember elveszítette kommunikációs képességét. Senki sem bízik senkiben, nem merjük kimondani, amit valójában érzünk és gondolunk, azt pedig végképp nem ismeri el senki, hogy van, amikor azt sem tudjuk, valójában mit is gondolunk és érzünk… Ma mindent áthat az álmagabiztosság, amely azokat jellemzi, akik csúsztatnak és színlelnek, csak hogy elrejtsék saját magukkal és másokkal szembeni bizalmatlanságukat.

Ezért terjed a félelem. Félelem az igazságtól, félelem az elkötelezettségtől, félelem a hűségtől, félelem attól, hogy mások fájdalmat okoznak. Sőt, félünk saját ismeretlen reakcióinktól is.

szikkadó sárban emberalakA félelem súlya miatt már nem hallani emelkedett szavakat. A félelem miatt már nem virágzik az igazi barátság. A félelem árnyékában kihalnak a legnemesebb eszmények, és már senki sem akar kardot rántani értük. A félelem miatt kerüljük egymás tekintetét, tehetetlen és bizonytalan mozdulatokat teszünk, kétértelmű és meddő szavak hagyják el a szánkat, amelyek nem köteleznek semmire, és kiügyeskedik, hogy mindenből kivonjuk magunkat…

Ma nemcsak a hétköznapi élettől félünk, hanem ehhez egy újabb, mélyebb szorongás is társul: az életciklusoktól való félelem. Az öregedés szinte tragédiának számít; ha belépünk egy újabb évtizedbe, az minden bizonnyal csak újabb csapásokkal és bonyodalmakkal jár majd; az ezredforduló után pedig biztosan katasztrófákat várhatunk… És mindettől az ember belső lénye egyre kisebbre zsugorodik.

Itt az idő, hogy fordítsunk viszonyulásunkon! A félelem a gyengeség és a bizalmatlanság szinonimája. Vissza kell nyernünk a bátorságunkat, hogy megismerhessük önmagunkat és másokat, hogy mélyebbé tegyük megértésünket és visszatérhessünk Istenhez és a természet törvényeiben rejlő igazságokhoz.

Nem félemlíthet meg az évek, évtizedek múlása; az összes bolygóállás együttesen sem térítheti el egy fikarcnyival sem annak az embernek az akaratát, aki érzi magában a végtelen Élet lüktetését.

Tedd próbára: nézz mindenre ezzel a szemmel, és megszabadulsz a félelemtől.

Fogadd el ezt az új nézőpontot, és új emberré válsz.

Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke