Giordano Bruno (1548–1600)

Giordano BrunóTöbb mint négyszáz éve, 1600. február 17-én végezték ki Rómában az inkvizíciós eljárás hosszú, nyolc évig tartó szakasza után Giordano Bruno olasz filozófust, aki inkább vállalta a máglyahalált, de nem vonta vissza tanait. Az azóta eltelt időszakban sokszor változott a filozófus megítélése, attól függően, hogy milyen ideológiai vagy politikai áramlat tűzte a nevét zászlajára.
 
Giordano Bruno azonban összetett életművével minden kategóriából kibújik. Már akkor végtelen világegyetemekről és végtelen számú napokról beszélt, amikor még a heliocentrikus világképet is nagy merészség volt hangoztatni, hiszen a ptolemaioszi, földközpontú világkép volt az uralkodó. Írt az anyag természetéről, az erények fontosságáról az emberi jellem formálásában, beutazta egész Európát, hogy a különféle egyetemeken a maga kissé keresetlen modorában ostorozza az akkor egyeduralkodónak tekintett arisztoteliánus filozófia magukat mindentudónak tartó követőit.
 
Rendkívüli emlékezőtehetségének titkát igyekezett megosztani az emlékezet művészetéről írott munkájában, de a politika terepe sem volt idegen tőle, hiszen évekig élt I. Erzsébet Angliájában a francia király nagykövetségének tagjaként. Tanított, írt, vitázott, mindig szem előtt volt, ezzel felkeltette az inkvizíció figyelmét is. Bár tudta, hogy Itáliában veszély leselkedik rá, 1592-ben mégis hazatért, Velencében vállalt emlékezetfejlesztést, de saját tanítványa adta föl az inkvizíciónak. Tanításait veszélyesnek minősítették, könyvei fellelhető példányait elpusztították. Bármennyire igyekeztek is rávenni a bűnbánatra, ő meggyőződéssel vallotta, hogy sem a vallás, sem a filozófia, sem a tudomány ellen nem vétett, ezért nem is hajlandó semmit visszavonni. Tettével mai napig ható példát mutatott, szobrát éppen oda állították 1889-ben, ahol annak idején a máglyája állt.