Szerző
A bölcsesség tettekben mutatkozik meg, nem szavakban.
Könnyű szert tenni kincsekre és elismerésekre ahhoz képest, hogy mennyire nehéz eljutni a helyes nézetekhez, a végső ismeret italának egyetlen üde cseppjéhez.
Semmi sem abszolút a tudatnak ezen a szintjén, mindennek megvan a maga ideje és a lehetősége is. A bölcsesség nem más, minthogy tudjuk, mikor jön el az ideje egyik vagy másik cselekvésnek, és hogyan váltogathatjuk őket.
Ne foglalkozz túl sokat a kérdéseiddel. Figyelj inkább a téged körülvevő számtalan válaszra…A bölcs nem függ környezetétől, kifejlesztette a szemlélődés képességét, amellyel megvizsgál mindent, de csak azt fogadja el, amit a saját lelkiismerete és belátása helyesnek ítél.
A legnagyobb titok, minden rejtély eredete maga a világegyetem mozdulatlan mozgatója, akihez csak a bölcsességen keresztül juthatunk el. Cselekvés és nem cselekvés, jó és rossz, a látható és láthatatlan természet minden szintje csupán gyakorlóterep, hosszabb vagy rövidebb út, amely mindenképpen a bölcsességhez vezet.
A bölcsességnek nincsenek tulajdonosai, de akik szolgálják, a világegyetem urai.
Ostobaságukban az emberek a mesterben nem meztelen bölcsességét, virágzó lelke illatát, tanításait keresik; szívesebben csókolgatnak és fogdosnak egy tunikát, egy gyűrűt, egy bálványt. Állva ihatnának a tiszta vízből, ehelyett mégis inkább a sarat szürcsölik…
Csak a bölcs, vagyis a tiszta, tudással rendelkező és jóságos ember szabad a kísértésektől, mert nem ordít már benne a vadállat, amely ahogy meglátja a horda többi tagját, azonnal rohanna utánuk.
Az, aki tud, és hisz is abban, amit valóban ismer, úr minden felett…
Eddzük magunkat, hogy tudatunk gömbszerűvé váljon, és mindent magába fogadjon, amit csak lehetséges, akár még a lehetetlent is.
A valódi filozófia, avagy a tudás szeretete bölcsesség, nem pedig egyéni vagy kollektív értékek versenye. A bölcsesség minden dolog harmóniája, mindené, ami a természet zenéjében, a cselekvő Mindenségben, azaz az Egy-Életben születik.
A valódi bölcsesség több ismeretek halmazánál vagy elcsépelt elméletek összevisszaságánál.
A filozófus szereti az igazságot, és akármibe bele mer vágni, hiszen belső fegyelmezettségének köszönhetően nem fél belépni a tudatlanság vagy a képzelődés kusza szövevényébe.
Az a tudomány, művészet és filozófia, amelynek nincs emberi és történelmi érzékenysége, amely nem az emberiség szeretetén és az emberi értékek elmélyült keresésén alapul, nem nevezhető tudománynak, művészetnek vagy filozófiának.
Ki kell tudni elégíteni az emberek ízlését és kíváncsiságát, de ahhoz is adnunk kell eszközöket, hogy szellemileg egyesüljenek más emberekkel, a természettel és Istennel.
A törvényekhez kell igazítanunk tetteinket, ahhoz, ami túlmutat az anyagon, más néven a szellemhez, amely felölel mindent és mindenhez elér.
Festmény: David Teniers II
Cimkék