Egyiptom

Az egyik legismertebb egyiptomi istennő, Ízisz ezen az ábrázoláson a kozmikus anyaistennő, Hathor alakjában jelenik meg, amire a fején viselt tehénszarvak és a köztük látható vörös telihold utal. Ízisz az idők folyamán szinte minden más istennő alakját és jellemzőit magába olvasztotta: a női természet, a szeretet és a bölcsesség, a mindent magában foglaló és mindennek életet adó ősanyag megtestesítője volt. Benne egyesült az anya odaadó szeretete, a természet átható jósága, és a szépség lelkesítő ereje. Fő attribútumai: a harmóniát teremtő szisztrum nevű hangszer, és a nevének hieroglifáiban szereplő lépcső, amely közvetítő szerepére utal. Az istennőt időnként fátyol mögött ábrázolták, ami azokra a titkokra utalt, amelyek elválasztják egymástól az embert és a természetet. A dombormű eredetije Ízisz Philae szigetén épült templomában található.

Hórusz a legismertebb egyiptomi isteni hármasság tagja, Ozirisz és Ízisz gyermeke. Általában sólyomként vagy sólyomfejű emberként ábrázolják. A mítosz szerint Ozirisz halála után Hórusz lépett apja örökébe, hogy az égi törvény földi helytartójaként uralkodjon a világon. Szembeszállt a káosz istenével, Széthtel, és átmenetileg legyőzte őt – még ha végleg nem is pusztíthatta el a rendezetlenséget, a világegyetem másik arculatát. Így harca jelképezi az ember megújuló erőfeszítését is, hogy lelkét rendezetté és tisztává tegye. A törvény megtestesítőjeként a fáraó példaképe és legfőbb segítője is volt, ezért gyakran ábrázolták az uralkodóval együtt. Hórusz a fény istene is volt, a természetben a Nap, az emberben a naptermészetű szellem szimbóluma.