ElmélyedésreTanuljunk tanulni! Akármit is tanulunk, bármi is a hivatásunk – vagy bármi is lesz, amint elvégeztük az iskoláinkat – időről időre felmerül ugyanaz a kérdés: a tanulni tudás. Mivel ezt általában nem tanítják, ezért mindenki úgy tanul, ahogy éppen megszokta – több–kevesebb sikerrel. Bekerülünk az egyetemre, a főiskolára, új munkahelyünkre, ahol elvárják tőlünk, hogy gyorsan és egyre többet sajátítsunk el. Igen ám, de hogyan?
Az időről és az örökkévalóságról
Az idő lelki viszonyulás. Élj intenzíven és könnyedén, de ne téveszd szem elől célodat, és így nem kell sok idő hozzá, hogy az álmod valóra váljon. De úgy álmodd meg, hogy legyél biztos benne; ne az érzéseiddel kívánd, különben minden óra örökkévalóságnak fog tűnni.
Az ember és az emberiség Az emberek egyik legnagyobb hibája, hogy tudják, hogyan kell helyesen cselekedni, de amikor elérkezik az idő, úgy viselkednek, mintha nem tudnák. Ne egyre többet akarjunk tudni, inkább éljük, amit tudunk.Az a fontos, hogy az emberiség felülemelkedjen a tudatlanságon, a kegyetlenségen és az önzésen. Nem az számít, melyik nép jár ebben elöl, hanem az, hogy egyik se maradjon le. Az emberi értékekről Mily kegyetlen a kétely! Az ember a definíció sarja, ezért mindig egyértelmű dolgokra vágyik; a két meghatározott dolog közötti űrt szörnyűséges szakadéknak éli meg.
Hiába tesz szert valaki egy darab földre, ha előtte nem fénylett benne az ég egy darabkája. Felcicomázhatja ugyan magát csillogással, de sosem lesz teljes emberré.
Ecsetvonás Kelettől Nyugatig Az egészből kiragadott lényeg egyedi ábrázolása Nicholas Roerich művészetének egyik legjellemzőbb vonása. Az 1874-ben Szentpétervárott született Nyikolaj Konsztantyinovics Rerih az orosz Művészeti Akadémián tanult festészetet, eredendő intuitív fogékonyságát kifejezőkészségének fejlesztésével, és elméje pallérozásával egészítette ki, s éppúgy törekedett az erkölcsi tisztaságra. Az Akadémián kapcsolatba került olyan fiatal művészekkel, mint Muszorgszkij, Sztravinszkij vagy Saljapin, akik hozzá hasonlóan később a
kor meghatározó alakjai lettek.
Árral szemben Aki árral szemben halad, az......szembeszáll a parton megtörő hullámokkal is. ...csak halad előre, a széllel is dacolva. ...segíti a természetet, nem szennyezi be és nem tesz benne kárt. ...megvédi az életet akkor is, amikor mások a halál csatlósaivá válnak. ...ugyanazzal a tisztelettel tekint a fákra, az állatokra és a kövekre, mint az emberekre. ...tiszta légkört teremt maga körül akkor is, ha sokan rontják a levegőt. Ji King – A szimbólumok nyelve Bár látszólag minden élethelyzet, esemény egyszeri és megismételhetetlen, valójában vannak olyan általános törvényszerűségek, amelyek felismerhetőek ezekben. Ilyen például a ciklikusság törvénye, hiszen egy ember életének, egy eseménynek, egy projektnek vagy akár egyetlen napnak is jól megfigyelhető íve van. Mindennek van egy kezdete, egy kibontakozása, egy kiteljesedése, egy lecsillapodása és végül egy megnyugvása, amelyből egy újabb kezdet születhet.
Tányérszem és nyakigláb – Avagy mi a manó az az anime?
Hosszú évtizedek után végre magyarul is nézhetünk animét – japán rajzfilmet. A műfaj kedvelőinek nagy örömére, és azok nagy meglepetésére, akik most először csodálkoznak rá az animék színes képzeletvilágára, amely fiatalok millióihoz szól szerte a világon. A japán képregény (manga) és animációs film (anime) története hosszú múltra tekint vissza, a manapság népszerű formája azonban a második világháború után alakult ki.
A bizalmatlanság A sok egyéb ártalom mellett, amelyek tovább gyengítik az emberek már amúgy is megromlott egészségét, vannak a lelki betegségek is, amelyek bár finomabb szinten hatnak, legalább annyi kárt okoznak, mint a fizikaiak. A bizalmatlanság mardosó hatása egyre inkább terjed a társadalomban, és az együttélés minden formáját tönkreteszi az összetettebbektől kezdve, mint amilyenek a nagy állami egységek, egészen a családi és egyszerű személyes kapcsolatokig.
A kritika Noha sokan és sokszor hangoztatják, hogy a kritika lehet építő vagy pusztító, mi mégis vitatnánk ezt, hiszen a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy a kritika mindig pusztít. Nem magával a kritikával mint racionális folyamattal van baj, hanem velünk emberekkel, akik érzelmi és szubjektív indíttatásainknak engedve cselekszünk, ahelyett, hogy az értelem és a józanság vezérelne bennünket.
|